Interjú

Dr. Plüssy-Schwartz Lívia, az ELTE Pszichodráma Kutatócsoport munkatársa, egyetemi docens.

Ráérünk blog: Ha jól tudom, önök mostanában azon dolgoznak, hogy feltárják a pszichodráma és más modern pszichoterápiás módszerek alkalmazhatóságát az ügyvédek és a földhivatal közötti kommunikáció javításában.

Dr. Plüssy-Schwartz Lívia: Igen, nagyon izgalmas kutatási eredményeink vannak, a résztvevő ügyvédek stressz-szintjük jelentős csökkenéséről, visszaesett sörfogyasztásról és szinte teljesen eltűnő hiánypótlásokról beszélnek.

RB: Meséljen nekünk a kezdetekről!

PSL: A pszichiátriáról, illetve több rendőrségtől jöttek szakértői feladatként olyan megkeresések, hogy hirtelen erőszakos cselekményeket elkövető ügyvédek, a kényszerzubbony és az obligát hidegvízkúra után annyit tudnak csak motyogni, hogy Inytv, inytv. Egy szemfüles nyomozó kiderítette, hogy ez a szó az ingatlan-nyilvántartási törvény rövidítése. Innen csak egy lépés volt rájönni arra, hogy az agresszív-destruktív epizódokat sikertelen kapcsolatfelvételi kísérletek előzték meg a földhivatallal. Elővettük hát a modern pszichológiai kutatásokat. Az úgynevezett “first contact” tapasztalatok rengeteget segítettek nekünk. Ezeket az amerikai hadsereg szerezte, amikor különböző primitív szigetlakókkal próbáltak együtt dolgozni a második világháború során. De hazai példákra is építettünk: a süket, vak, és néma gyerekekkel kommunikáló fejlesztőpedagógusok és az óvónők vettek részt a módszer kidolgozásában.

RB: nagyon érdekesen hangzik. Az ügyvédek hogy fogadták?

PSL: Nehezen, nagyon nem bíztak bennünk az elején, néhány feljelentés miatt még mindig folyik ellenünk nyomozás, mert volt aki kapásból feljelentett minket. De aztán sikerült legalább nagyjából megérteni az ügyvédi gondolkodást és rájöttünk hogy az ügyvédek nagyon vallásos emberek és egy “jogrendszer” nevű elavult eszmében hisznek, és mélyen haragszanak mindenkire, aki ezt nem követi. Azt találtuk a földhivataloknál, hogy ott is valami hasonlót hisznek, de nagyobb a két vallás között a távolság, mint a hanbalita iszlám rítus és a neológ zsidó áramlatok között. Az ügyvédek végül megértették, hogy segítségünkkel hitéleti tevékenységüket talán a földhivatalra is kiterjeszthetik.

RB: És a földhivatalok?

PSL: Ott kissé nehezebb dolgunk volt, mert valamiféle ősi szokásjogi kódrendszert kellett megtanulnunk, és egyben azt, hogy minden verbális kommunikációt az “Ezt így nem lehet” szintagmával kell kezdeni. Nem mondom, otthon a férjemmel vidám perceket szerzett a sok “Ezt így nem lehet” de egész más ezt egy 130 kilós, padlizsánszínűre festett hajú, agresszív női harcostól hallani, amint koffeintől felbőszülve üvölti ezt. Eleinte kicsit féltünk. Aztán megtanultuk kezelni az agressziójukat, és a végére még a koffeinfogyasztási szertartásunkba is bevettek minket, miután bemutattuk az érmeáldozatot a koffeinfőző készülék fölötti kartondoboz-istenségnek. Ezt nagy elismerésnek vettük.

RB: Hogyan sikerült a két csoportot összehozni?

PSL: óvónőink megtanították az ügyvédeket bábozni, a fejlesztő pedagógusok pedig empátiás tréninget tartottak. Az amerikai specialisták a kisebb ajándékok átnyújtását gyakorolták az ügyvédekkel.

RB: Milyen volt az első kísérlet?

PSL: Óriási várakozások előzték meg. Az ügyvédre kommandósok vigyáztak, illetve egy tapasztalt helyi ügyvéd is vele ment a vidéki földhivatalba. Az első napon néhány drágább élelmiszert és ízléstelenebb fülbevalót hagytak ott, a második napon már sikerült eljutni a verbális kapcsolatfelvételig. A földhivatali ügyintéző “Ezt így nem lehet” kiáltására azonban az ügyvéd, aki részt vett agresszió-kezelési tréningen, nem a megszokott “Íenytévé bazmeg olvasdmáel” felkiáltással válaszolt, hanem az általunk tanácsoltaknak megfelelően szó nélkül egy gerbera-csokrot nyújtott át az agresszív harcosnak és ügyesen megetetett vele néhány belga csokipralinét is. A harmadik napon végül néhány bonbonmeggyel kicsalogatta az ablakhoz az ügyvéd a különösen agresszív egyedet, egyetlen lövéssel mesterlövészeink elintézték a hivatali telefonközpontot, és néhány vallásos kifejezés skandálása közben, egy “Ezt így nem lehet kiáltás” után végül a padlizsánhajú harcos hajlandó volt megtekinteni az ügyvéd bábelőadását egy belterületi lakóingatlan átruházásáról. Végül együtt énekeltek, tapsikoltak és a végén – az okirati formára tekintet nélkül – az ingatlan-átruházást bejegyezték. Az ügyvéd ezután távozott, és egy alapítvány azóta is küldözget pár naponta pár szem csokoládét a harcosnak.

RB: nem gondolják hogy ez így vontatott kissé?

PSL: Hosszú távon a földhivatal primitív törzsi népe talán nevelhető és a szertartás néhány szimbolikus csokoládéadományra lehet redukálni. Az ügyvédek továbbra is zúgolódnak, mert a jogrendszerbe vetett hitük csorbát szenved ám a visszaeső öngyilkossági ráta minket igazol. Hamarosan kamarai továbbképzéseken fogjuk továbbadni ezt az értékes tudást. Hosszabb távon igyekszünk a bonyolultabb jogügyletek bejegyzését és elbábozni.

RB: Köszönöm az interjút!

 

 

 

Békekölcsön

Tegnap a Kossuth rádióban két közgazdász arról vitázott, hogy derékig , állig, vagy már esetleg kicsit fentebb. Érdekes vita volt. A királyi rádióról lévén szó, a szpíker (e székben Obersovszky Péter, OBN utódja) tukmálta a legújabb écát, miszerint a “lakósság” (hová lettek a ‘zemberek?) vásároljon államkötvényt mert milyen jó kamata van már.

Mondhatnám, hogy csapó kettő, hiszen ez nem más mint felhívás keringőre. Ó nép, ó istenadta nép, aki a végtörlesztésben már egy csomó dugi, adózatlan pénzed tisztára mostad és segítettél nekünk leíratni egy csomó lakossági adósságot! Gyertek hát ismét, nem kérdezzük, honnan van a della, irány a posta, vegyetek kincstárjegyet kápéba’ oszt majd mikor lejár a futamideje, papírt adunk róla, hogy a vagyonotok egy része “állami megtakarításból” van. Ez utóbbit még nem mondták, de lehet velem fogadni egy háromakettőbe rozéfröccsbe, hogy a banki tranzakciós adó után ez lesz a következő szellőztetés. A magyar GDP szürke 25%-a újra megszólíttatott, kiegyezünk a számlagyárakkal, a minimálbéresekkel a számlát adó munkavállalókkal, még piaci kamatot is adunk, csak vegyenek államkötvényt.

A baj ezzel csak az, hogy ez semmi. Egy-két környi államkötvény-aukciót lehet vele megúszni, és ami a fő, bizonytalan, remegő kezekbe teszi az államadósságot. Ne feledjük, ezek ugyanazok a kezek, akik Baumag meg Globex kötvényt is vettek, meg ezekből él a Provident. Ha az államcsőd szele kicsit majd meglegyinti még a HírTv híradóját is, akkor majd ezek a kezek tartják tovább a pozíciót, meg jegyeznek újra kötvényt? Kétlem.

További gond, hogy az akció, siker esetén, kiéhezteti a bankokat. Miből fog a bank hitelt adni, ha nem teszik be betétbe az emberek a pénzüket? Hiszen a kamat az államnál majdnem ugyanaz, ráadásul a tranzakciós adóval oda viszik a költségeket, hogy még jobb is lesz az államhoz vinni a pénzt.Honnan lesz a banknak ezután kihelyezni való pénze? Vajon milyen alapon várhatnánk el attól a piszok nemzetközi karvalytőkétől, hogy tőkésítse magyarországi leánybankjait? Jó üzlet ide pénzt hozni?

Gond az is, hogy az egyébként is gyenge hitelélet mellett, a fekete-szürke zóna cash-alapú gazdaságának is pofon ez. Ha a készpénzállomány fogja magát, és beáramlik államkötvénybe, hova lesz az a megszokott látvány, hogy vállalkozók kövér húszezres kötegekkel a zsebükben (“hasitasi nem kér kódot”) járkálnak? Ha belengetik nekik, hogy a kövér húszezres köteget, lefrankózott, ingyen tisztára mosott, tisztes vagyonná lehet alakítani, óriási kísértés lesz, hogy vigye be az államkincstárba. Igenám, de a számlákat fizetni kell, ha késve is. Hát muszáj most egy kicsit, legalább arra az időre visszavennie, amíg megforog egyszer a della állampapírban.GDP növekedés, szevasz.

Könyvelési szemlélettel: a vállalkozónak állóeszköze van, készpénze nincs. Előfordul ilyen, ezért szoktak állóeszközt vagy hitelből venni, vagy ha saját tőkéből veszik, akkor utána működési hitelt felvenni. Hogy melyiket választják, arra komplett tudományág van, amelyik elvégzi a megtérülési számításokat. A világ jobb közgazdasági és üzleti karain nem lehet másodévesnek lenni ennek alapos elsajátítása nélkül.

Igenám, de a kötvény nem termelőeszköz. A vállalkozónak lehet, hogy termel (hiszen fizetnek rá kamatot) de semmilyen kötvénnyel nem fényeztek még autót vagy építettek állványzatot. Elérjük hát, hogy miután hitel sincs a magyar KKV-k működésére, a saját készpénzüket is kivonjuk a cégekből.

Ehhez fogadja innen is gratulációmat az a vödör éti csiga, aki a minisztériumnál ezt a forszírozott lakossági megtakarítósdit kitalálta. A hitelpénz és a készpénz visszaszorítása olyan világba visz minket, ahonnan Széchenyi akart menekülni.

Arról nem is beszélve, hogy pár évvel ezelőttig a “lakósság” jó részének nyugdíjmegtakarítása államkötvényben kamatozott, profi pénzügyérek kezelésében. Akik ráadásul a portfóliójuk alacsony kockázatú részét kötelezően, törvény alapján tartották magyar államkötvényben és akkor is kötelesek voltak ilyen kötvényt venni, amikor a piacon épp egy darabot se lehetett eladni. Ezt megszüntettük, mert ez rossz rendszer, megmentettük a ‘zembereket. Most meg biztatjuk őket, hogy saját szakállukra, pénzügyi tudás nélkül csinálják ugyanezt.

Elnézést az éti csigáktól, az előbb azt hiszem, kissé elragadtattam magam.

*OBN: Order of the Brown Nose

Történelmi pillanat…

… ugyanis a KDNP pártját fogom. Na nem azért, mert megsajnáltam a sok, felügybizottsági tagságért szűkölő, rongyos kis lopásait féltő alakot, dehogy. Illetve de, csak másképp.

Olvastam valahol, hogy XIV. Lajos azért tudott olyan nyugisan uralkodni, mert az udvarában tányért nyaló arisztokrácia arra volt kényszerítve, hogy minden pénzét, legyen az akár fél országnyi méretű uradalmak jövedelme, az udvari fényűzésre költse. Más szóval, hivatásos udvaroncok voltak, minden egyéb cél vagy egzisztencia nélkül. Az udvarképesség elvesztése egyben halált is jelentett. Nem természetes halált, csak az addigi létük végét, minden hatalom vagy pozíció elvesztését.

Most épp pár ezer eurónyi lopást sajnálunk ezektől a pernahajderektől, de figyeljünk mán’ oda egy kicsit. Kérdezem én, az a képviselő, akit a Párt kegye juttat be a Parlamentbe (mert az új választási rendszerben nagy pártok jelöltjei rúghatnak majd labdába) adja fel az egszisztenciáját, hogy eztán minden boldogságát csak a parlamenti székétől remélhesse? Ugyan mit nem tesz meg ez az ember azért hogy benn maradhasson?

Vajon már most is, a képviselők nagy része mit tud azon kívül felmutatni, hogy ezer éve párttag? Nem fél már most is attól, hogy ha innen kiesik, akkor vége mindennek, az állása nincs meg, ott is csak pártvonalon dolgozott? Amíg itt van, csendben van, befogja a pofáját és nyomja a gombot, arany élete van.

Na a módosítás után az új parlamentben ez a senkiházi lenne a tipikus. Aki nem tudja azt mondani, hogy jólvanbazmeg én most hazamegyek kórházat igazgatni, földet művelni, vagy nemes egyszerűséggel csak: lopni, ti meg csak szagolgassátok itt egymás valagát. Amint azt például tette Kölcsey, akinek meggyőződése ellenére kellett volna szavazni vármegyei küldöttként. Ekkor rákacsintott a megyére (ezt a momentumot őrzik képei) és azt mondta: jó, akkor én most hazamegyek Parainesist írni. Na ez nem lesz. Helyette hivatásos bólogatók. Akkor inkább lopogassanak, már fel se tűnik.

Kedves Velvet!

Réka (34) vagyok, a biszexuális szexet, az anális behatolást, a felcsatolható dildót, a bólogatós vibrátort, a garam masala ízesítésű masszázsolajat, kakiszexet, szerepjátékokat, kikötözést, rózsaszín szőrös bilincset, Stetson-kalapba vizelést, mensikézés alatti szexet, csoportszexet, szvingerezést, és a godzilla bukkakét kedvelő lány.

Jelenleg egy nemzetközi cégnél dolgozom mint középvezető, rohadt sokat keresek, minden nap a Boutiq bárban iszunk a barinőkkel, már persze ha nem valamelyik kapcsolatommal kalandozunk az érzékiség határvidékein. Budai penthouse lakásom van, korábban évekig dolgoztam Hollandiában mint luxuskurva, illetve Andorrában is végeztem erotikus munkát, hogy ki tudjam fizetni az egyetemet, és mert Valdemár (28) az akkori kapcsolatom nagyon átvert és nagyon el voltam adósodva.

Valdemárnak (29) harmincnégy centis farka volt, ezért sok mindent elnéztem neki, pedig alig több mint a fele fért csak be. Ezért is volt furcsa, amikor utána összejöttem Boldizsárral (35), akinek viszont csak tizennégy centis farka volt, ugyanakkor benne volt mindenféle szerepjátékban. Csuda stílusérzéke volt a srácnak vele éltem át életem első űrhajós dugását a súlytalanság állapotában egy erre szakosodott orosz cég repülőgépén, valahol Szibéria felett.

Mégis, valahogy nem éreztem magam kitöltve, kellet még valaki ezért jöttem össze Ferdinánddal (22) aki válogatott rögbijátékos volt és képes volt egy maratoni háromórás szexcsatán keresztül a karjaiban tartani.

Miután azonban egyiküket sem bírtam rábeszélni keleti szexpraktikák kipróbálására, wing-tsun edzőm, Kajafás (27) is képbe került vele egyszer körberaktuk edzőtermet füstölőkkel, gyertyákkal, bekentük egymást bergamott olajjal, majd a tatamin meghágott, mint egy begőzölt kandisznó. Nem mondom, volt tizenkét orgazmusom, de valahogy lealacsonyító volt az egész így két hétig senkivel sem kúrtam.

Ebben a két hétben alternatív mosószereket próbáltam ki és elvégeztem egy bicikli karbantartó tanfolyamot, voltam vérvételen, leteszteltek mindenféle betegségekre, levámoltattam egy kisautót. Itt ismerkedtem meg Miklóssal (31) aki főtörzszászlós, Műegyetemre jár és egy meglett komoly férfi, van felesége és két gyereke. Igazi spirituális élmény volt egy ilyen felelősségteljes férfival lefeküdni, csak úgy áradt belőle a magabiztos családapai energia.

Persze Miklóssal nem lehetett folytatása a dolognak, így egy-két vigaszkúrás Kajafással és Ferdinánddal befigyelt, de úgy éreztem ezzel tartozom az anyatermészetnek. Bringázás közben találkoztam Lipóttal (34) gimis osztálytársammal, akivel beültünk egy cukrászdába (jó érzékkel nem a Govinda Mandala Bio Rizstej Templomba vitt, utálom az ott hervadozó picsákat, én az a lány vagyok aki simán rendel pékné csülköt az első randin). Megbeszéltük, hogy még egyikünk sem próbálta légkalapáccsal úgyhogy csütörtökön ennek kipróbálása következik.

Kedves Velvet, persze megírom majd nektek azt is, de ha akarjátok addig leírom majd milyen volt amikor Salamonnal (29) kipróbáltuk a vaginális tejszínhabtöltést.

Addig is ölel és puszil titeket

Réka

(válaszlevelek, érdeklődés, “gátrepedés” jeligére a szerkesztőségben)

Btk 269.§

Solymosi Eszter vére az égre kiált, szokás antiszemita társaságban a harmadik sör tájékán mondani, és lapos oldalpillantásokkal, forgó szemmel kiselőadást tartani a kóser vágásról. Ezek a társaságok szerencsére viszonylag nem túl számosak, már csak azért is, mert Solymosi Eszter és az ő tragédiája eléggé kikopott a magyar köztudatból. Néhány obskúrus honlapon, ahol van egy kis cionbölcsezés és holokauszttagadás, szoktak ezek előjönni.

De ekkor feláll egy barom a magyar törvényhozásban és az áltudományos okoskodó minden attribútumával felszerelve szemforgató előadást tart, ahol ugyan ki nem mondja, de sejteti, hogy a szerencsétlen kislány vére bezony a pászkába kellett.

Az hogy vannak ilyen barmok, az nem baj, voltak is, lesznek is, a parlamentben legalább szem előtt vannak.

Az már érdekes kérdés, hogy mi a francnak ezt napirend után a plenáris ülés trash time-jában elmondani? A kutya nem hallotta, a jobbikosok sem, ez pont semmire se jó. Értsd: ha már zsidózol, akkor jelentkezz be napirend előttre és mondjad kifele, hogy utálod az összes kilincsorrút. Mert így ez az alak nemcsak hogy antiszemita, hanem hogy nagyon finoman fogalmazzak, a legfinomabb kezű, legélesebb késű sakter se tudná megmondani, honnan is kellene blankolni.

A másik baj nem ezzel az alakkal van, hanem az összes többivel. Amint a mandiner szerzője helyesen állapítja meg, amikor a per volt ezelőtt lassan százötven évvel a magyar értelmiség és arisztokrácia látványos erődemonstrációt tartott, megszólalt Kossuth, Eötvös. Sajnos már nem lehet azt tenni, ami a legjobb lenne, hogy gyorsan felejtsük el ezt a szégyent, biztos részeg volt. Sajnos jegyzőkönyvben van, sajnos a neten van. Akkor viszont ki kellene mondani: ez egy uszító bűnöző.

Mindezt ráadásul úgy, hogy a manapság rendkívül trendi, ám kétségbeejtően unalmas pozitivista-mikrohistorikus stílust követve hazánk egyik vezető történésze, Kövér György hatszáz oldalas monográfiát írt a korabeli Tiszaeszlárról. Rendben, nem egy Harry Potter a könyv, ellenben tényeket rak egymás mellé, filmet lehet forgatni szinte olyan pontosan írja le, hol történt a tragédia. Rendelkezésre áll a korabeli peranyag. Akkor talán meg el kellene kezdeni azon gondolkozni, hogy nem kéne erről az esetről az iskolában beszélni? Vagy ez nem fontos? Vagy megvárjuk, amíg, tovább visszafele haladva az időgépben, újra lesz deklarált, néven nevezett antiszemita párt? Vagy esetleg eljár hivatalból az ügyészség? Nagyon kíváncsi leszek.

Ha esetleg nem találják, segítek:

269. § Aki nagy nyilvánosság előtt

a) a magyar nemzet,

b) valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen

gyűlöletre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.