Busz

Tegnap esti konfuciánus révületemből magamhoz térve két helyen is olvastam, hogy micsoda piszokság már, hogy a Budapesti KV vagy békáká, vagy az ugyanazt csináló magáncég, vagy mindezek együtt nem magyar buszt vesznek. Ez egyesek szerint a kormány hibája, mások a nemzetközi barnakánya-tőkét látják a dolog mögött (mert egy német iparvállalat azért mégse lehet karvaly…) Holott semmi más nem történik, csak a hideg üzleti ésszerűség.

Előszöris, a buszokat egy magáncég venné meg, nem állami cég, nem lehet közvetlenül minisztériumot vagy nagy önkormányzatot a Bécsi Kamarai Választottbíróság elé rángatni. Bizonyára valaki utánanézett a dolognak és azzal a jelentéssel állt a Herr Direktor elé, hogy elég biztosnak tűnik a dolog, de a megkérdezett budapesti ügyvédek egytől egyig a következőről számoltak be: ők ugyan még soha nem csináltak ilyet, de pár millió forintért simán meg tudják szervezni egy cég gyors csődjét és vagyona kimenekítését megkent felszámolókon és végrehajtókon keresztül úgy, hogya tartozások az összedőlő cégben maradjanak Érdemes tehát csak olyan dolog vásárlását hitelezni, ami nemcsak Magyarországon forgalomképes, hanem gond esetén máshol is értékesíthető. A Credo, Nabi, Ikarus busz nem ilyen, az MAN meg a Merci ilyen. Pillanatokon belül átveszi a krakkói vagya rigai KV, ha el kell adni.

Aztán valaki utánanézett a buszgyárainknak is. Nyilván azzal a jelentéssel tért haza, hogy a magyar buszgyárak, mint a buszgyárak általában, ipari beszállítók termékeit építik be a saját buszukba, olyan minőségben, ahogy a kedves vevő igényli. Tehát ha a kedves vevő pénzügyi vagy szentimentális okokból Rába hátsó hidat akar, akkor az lesz a buszban, ha ZF hátsó hidat kér, akkor az. A motor, az MAN, Volvo, Merci, a kasztni semmivel sem rosszabb mint az ugyanilyen műszaki alapokra építkező spanyol, lengyel vagy török cégek termékei. A magyarok nagyon büszkék a dologra és magukat buszgyártó nemzetnek tartják egy lassan húsz éve nem termelő gyár okán. Nosza, Herr Gyakornok, akkor engedjük meg, hogy a hitelünkből és a támogatásunkból ilyen buszt vegyenek?

Nos, Herr Direktor, válaszolja Herr Gyakornok, azért vannak gondok. Valami furcsa okból a gazdaság élénkítéséről papoló magyar kormány két éve nem hajlandó egyetlen magyar buszt sem venni, ezért az egy NABI kivételével, amelynek biztos exportpiaca van, az összes többi gyár a tönk szélén áll. A belső piac óriási likviditási gondokkal küzd. Külsőleg: a szlovákok már csak azért sem vesznek magyar buszt, a lengyel buszgyártás olyannyira erőre kapott, hogy nagyrészt már Németországban is lengyel gyártású buszok futnak. Az orosz piacot tarolják a kínaiak és más szereplők, nem vesz át minden éveben több ezer magyar buszt. A magyar gyártó kicsi kaliber lett, ami nem baj, csak az a gond, hogy így drágán finanszírozható és a magyar állam láthatóan nem nyúl sehogy a hónuk alá. Hamost meghitzelezünk százötven magyar buszt, lehet olyan cég termékét finanszírozzuk, ami jövőre nem lesz, nem nyújt terméktámogatást, esetleg valami kormányközeli hatalmasság bekebelezi és a futamidő végére lerohad az egész flotta. Baj esetén tehát a biztosítékunk nem egy gyorsan likvidálható standard nemzetközi termék, hanem valami helyi ungabunga termék, amelyet talán az albánmokra rá tudunk sózni, vagy esetleg a moldávokra, nulla pénzért.

– Aha. Tehát akkor mit javasol?

– Vetessünk velük Mercit, mert nur sicher ist sicher.

Házi feladat: karikázza be a fenti beszélgetésben azt a szövegrészt, amikor valaki direkt kicseszett a magyar iparral!

11 hozzászólás

 1. SzJoe — 2012-08-29 12:19 

Ilyen szempontból nem szokása a mélymagyarnak nézegetni a híreket, mint ahogy a mai újságírás sem mutatja be a hátteret ebből az aspektusból. Igazán kiváló, hiánypótló írás született!

 2. panamajack — 2012-08-29 14:05 

A házi feladathoz én a következő megoldást ajánlom fel a Professzor Úrnak, kisötösért cserébe:

http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/08/29/megsem_lesz_a_mienk_az_e.on/

 3. escargot — 2012-08-29 15:54 

A stratégiai cégek állami tulajdona kapcsán azon szoktam gondolkodni, hogy elvben lehetne ez jó is, ha és amennyiben:
– az államnak van pénze megvásárolni
– az államnak van forrása fenntartani és fejleszteni
– az állam ennek költségeit a fogyasztói árakban el tudja és akarja ismertetni (ellenkező esetben valahonnan keresztfinanszíroz)
– biztosítható, hogy a magánszféra hatékonyságával működtetik (mintha mögötte állna a részvényes a szavazólapjával)
– és senki sem tekinti költségvetési, pártfinanszírozási vagy megvesztegetési kifizetőhelynek.
Ha ezek együtt fennállnak, akkor valóban meg lehet spórolni a részvényesek hasznát (ami egyébként a szektorban Magyrországon eddig sem volt számottevő, mint ahogy számos más felvásárolt vállalat sem termelte még ki a tulajdonosnak a tőkeköltséget a privatizáció óta).

 4. panamajack — 2012-08-29 16:22 

Igen, csak hát mindannyian tudjuk, hogy nálunk mennyi az esélye annak, hogy akár egy “ha” is teljesüljön. De van itt még egy kis bibi: az ugynevezett kiszámíthatóság és jogbiztonság, valamint a tervezhetőség teljes hiánya. Na ez az, ami megöli a hazai ipart és termelést, függetlenül attól, hogy a tulajdonos hazai vagy külföldi. Illetve a külföldi multik még sokkal jobban tudják kezelni az efféle kockázatokat, mint egy színmagyar KKV, akit gyakorlatilag bármikor be tud dönteni egy “jóindulatú” kishivatalnok packázása.

De szerintem mára egyértelmű, hogy a magyar piacgazdaságnak lassan vége szakad, és innentől egy államvezérelt hibrid feudál-államkapitalista rendszer jön, ahol a csúcson pár állammal összefonódott oligarcha leosztja a lapokat a “mikutyánkkölyke” alvállalkozóknak, akiknek a léte 90%-ban a politikai helyezkedésen és lojalitáson múlik. Ez persze eddig is megvolt, csak hamarosan már nem marad más. Így fog megvalósulni a NER mindenféle csúnya diktatorikus eszköz nélkül.

 5. noirp — 2012-08-30 18:45 

Benyögés a hátsó széksorokból:
Az újabbfajta MAN, Merci és Volvo buszoknak Fészkesfehérváron készül a kereke.
Amerikai cégnél (Alcoa), orosz alumíniumtuskóból, nagyrészt amerikai vagy német vegyszerekkel.
Magyar egyik-másik adalékanyag, meg talán a salétromsav, a csiszolópaszta; magyar a madár, aki kétóránként mintát veszen a galvanizáló kádból, meg az a másik, aki a présnél pállasztja a tökeit.
Viszont a kerék nem rohad szét, amint rárakják a buszt, ezt is vegyük figyelembe.

Geci megjegyzés 1: várom, mikor államosítják vissza a céget, küldik el a francba az amerikai tanácsadót, német vegyszerbeszállítót, a pártonkívüli VAGY vegyipariszakszervezetes dolgozókat [a vegyipari szakszervezet eddig rezisztens volt a Gaskó-féle hülyeségekre], illetve teremtik újra a térdig érő mocskot az egész komplexum területén.
Geci megjegyzés 2: várom, mikor lesz tilos/különadó-köteles az orosz ingot behozatala csak azért, mert orosz. És hogy lesz-e helyette kínai, kedvezményesen, a 60 éves barátság jegyében, ha az ugyan érvényes még (vö. panamajack megjegyzését a kiszámíthatóságról).

Panamajack! Helyedben én nem félteném a magyar KKV-kat a hivatalnokoktól, bedőlnek azok önerőből is; a folyamat akkor indul meg, mikor a cég fő rózsaszíningese először dönt úgy, h a karbantartáson spórolunk, mert az drága; vagy mikor pincebulit csapunk a bevételből; vagy mikor először számlázunk ki 4-5 milliócskát a sógornőnknek az aktuális LOPOP n+1. n+1. n+1. pályázatból.

 6. panamajack — 2012-08-30 21:19 

Az efféle “önerőből bedőlést” azért nem tartom különösebben káros dolognak, mert egyszerűen része a kapitalizmus tanulási folyamatának. Normális esetben addig hullik a férgese, amíg ki nem alakul egy kultúrája annak, hogyan lehet egy céget 1 évnél hosszabb távon is sikeresen menedzselni. Viszont ha ebbe állandóan beleavatkozik az állam, ide-oda tologatva a lécet attól függően, hogy éppen kinek a nyelvét érzi a legselymesebbnek a valagán, akkor a “magyar vállalkozó” fogalma még 50 év múlva is kb ugyanazt fogja jelenteni, mint most. Legfeljebb a makkoscipő lesz kínai nanotechnológiával gyártott…

 7. noirp — 2012-08-31 07:23 

Jogos, amit az önerőből bedőlésről mondasz, de nem látom, hogy igazán hullana a férgese. Ha a cég bedől, secperc újraalapítják, lehet szervezni a következő pincebulit és kuncsorogni a polgármesternél (úgyis mint az állami valag helyi kirendeltségénél).

Azt se látom, hogy az átlag magyar vállalkozó bármit is tanulna, maradunk az M 1976 mintájú téeszelnök-kultúránál.

Ahol lakom, ott még a büdös életben nem hallottam vállalkozót azzal dicsekedni, mit rakott össze a saját kezével. A diadalénekek pályázati pénzről, ogy. képviselőkről, állófogadásokról, miniszteri látogatásokról szólnak, és/vagy arról, hogy apuci megvette a pincehelyet, én meg elültettem a diófát, ami azóta akkorára nőtt, hogy pókerezni lehet az árnyékában, tehát az a pókerezős diófa [itt egy létező pincészet prospektusát parafrazeálom]

Az egyetlen (egyetlen!) keményebb állami beavatkozás, amit komolyan támogatnék, a pályázati pénzek felhasználásának rendes, következetes, _tételes_ ellenőrzése volna. Pont erre nem látok esélyt. Se a pályázónak, se a pártpénztárosnak nincs rövidtávon érdekében. A többi meg le van szarva.
Majd akkor jön a kapkodás, amikor az utolsó kétezer diplomás lép le Londonba mosogatni.

 8. noirp — 2012-08-31 07:28 

Még egy: azért morgok a pöceszagú magyar KKV-kultúra miatt, mert _szerintem_ egy, a mainál értelmesebb és megfontoltabb vállalkozói réteg — igen, alulról — képes volna kikényszeríteni azt, hogy az állam ne turkáljon egyfolytában a zsigereikben, hol a tüdőt varrva a májhoz, hol a koszorúeret a sípcsonthoz. Felülről esélyt nem látok a változásra.

 9. panamajack — 2012-08-31 13:21 

Ez sajnos a klasszikus “rókafogta csuka – csukafogta róka” szituáció. Az állami csecsen lógás kitermelte a tipikus magyar “vállalkozói” mentalitást, és nyilván azoknak, akik ezen keretek között lettek sikeresek, egyáltalán nem érdekük, hogy megváltozzanak a dolgok. Sajnos amíg a csecsből megfelelő intenzitású szopás hatására továbbra is dől a lé, a vállalkozónak sem a termelés és vállalatvezetés minősége lesz a siker fokmérője.

 10. kszabo — 2012-09-01 17:21 

Mielőtt bárki hinne a kiválasztódásban, mint a gazdasági fejlődés motorjában olvassa el ezt http://cities.blog.hu/2012/02/25/cincinnati_villamosa_ujraeled A tőkének se hazája, se lelkiismerete a gazdasághoz csupán annyi köze, hogy a fő jelzője ugyanúgy kezdődik: gaz. Üdv

 11. escargot — 2012-09-01 20:21 

@noirp: Az M 1976 gyönyörű volt, ezt mostantól az aktív szókincsem részévé teszem. (Eddig csak mezei téeszelnököztem.)

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.