Inferno 1

Azt hiszem, én most le vagyok taglózva. Napok óta ígérgetem noirpovának, hogy átnézem amit írt és kirakom. De ez… Dürrenmatt, Örkény… nem is tudom. Lehet csak nekem ilyen fejbeverős. De valahogy így képzelem a poklot. És nem tudom tudnék-e onnan tudósítani.

Jó szórakozást.

 

A gitáros elanyátlanodva keresgél a zsebeiben. Hol lehet a pengető…hol a büdös francban van már a pengető…cszmg az átszervezés előtt még megvolt…hunvanmán na…Na jó, akkor pengetünk körömmel, az még megvan. Csak be ne leltározzák. Így ni, vakargatjuk a gitárt, úgy csetamásosan, hisz húr, az nincs. Elszakadt. Mind. De már kiírták a közbeeeeeeeszerzést két tonna juhbélre, úgyhogy fasza.
A basszgitáros káromkodása harsan balfelől. Szoprán hangon. Jah, télleg, há’ öt nappal ezelőtt beázott az erősítő. Így járt, basszus. Majd a takarítónő bezsákolja. Egy-két hét múlva, talán.

A dobos a fejét vakargatja. Sok mindent kell újragondolnia, új művészi távlatok nyíltak meg előtte. Két hete a háromórás koncert kellő közepén jöttek a komendósok, és kitekerték a kezéből a dobverőt, mert túl agresszívan-ven hadonál vele, így veszélyérzetet kelthet a közönségben. Tíz nappal ezelőtt el kellett tüntetnie a színpadról a vibrafont és a rumbatököt, mert ezeknek nemzetietlenül obszcén a neve. Tegnap pedig a lábcsint át kellett nevezn…keresztelnie lábítós óntángyérra, mert az, hogy lábcsin, o’an hülyén hangzik.

A szintis a rosseb tudja, melyik ládája alatt/mögött szöszmötöl, a legutóbbi áramszünet (pedig csak kétórányi volt) agyonvágta az egész hangszerét neki. Azt még nem vette észre az a holdkóros, hogy ma éjjel — egyidőben a trombitával és a pozánnal — az összes patchdrótját megfújták. Mert hát valamiből be kellett fizetni a Sopánkának az anyósát Zalakarosra. Arról se tud, hogy az impresszárió megbízásából Sopánka két hete figyeli.

A trombitás még nem jött meg, de talán jobb is, mert addig se tudja szegény, hogy…

Alig két óra múlva megjelenik az impresszárió és Sopánka. A farvizükön szépen besuttyan a trombitás, senki nem veszi észre, hogy eddig nem volt itt. Régi motoros már, látszik.

Na gyerekek, azért jöttem ma el hozzátok, hogy tartsunk egy kis megbeszélést, oksi, oksi, oxigénsátor? Hangosabban, nem hallom! OKSI? Valaki hiányzik. Hogy verném széjjel ezt az egész tetűlusta bandát vascsővel, melyik lóg mámegin’? Mitmondasz Sopánka, melyik? Héé, hülye picsa, gyere elő onnét rögtön, vagy a tarkódba állítom a fázisceruzádat! Nem szól, nem szól… Hányszor mondjam már, nem az a lényeg, hogy szól…jon. Ja, hogy tudj róla, levonom hatheti gázsidat. Megint azokkal a tahonya vén németekkel tanácskoztál!! — Magasra emeli a szar, szemcsés fotót, mindenki lássa, ahogy elmosódott alakok a potmétert tekergetik. Itt egy pápaszem, ott egy világító ősz fej. Lebuktál, kisjány. — Meg ne lássam még egyszer!! Tessék az Abdullal összeülni. Mi? Hogy az nem játszik, csak tunéziai rebabon? össze akarta szabdalni az arcod? Istenem, halljátok, micsoda női hiszti! Megint menstruálsz, mi? Hogy mén-nem söpör má ez is haza szülni vagy négyet-ötöt! — Húz egyet az édespezsgős üvegből, aminek a száját Sopánka előzékenyen megtörli neki — Te meg, hallom ám, elhánytad a francba a pengetőidet. Levonom a gázsidból. Háromhavi, igen. Most mit nézel! Tudod te, milyen ku…rendkívül magas árszínvonalú egy jó pengető? Pláne! Igen, a Közkéz káháté szállítja. Lágyított PVC-ből lesz, na és. Igen, de egyszerre tizenkettes készletben jön, csupa optimizmust sugárzó színben, az pedig a mostani nehéz időkben nagyon, nagyon fontos. Aprópopó pengetés, jön a cuccod hamarosan. Hogyhogy hogy, hát lábon. … Na ugye hogy megoldod, okos gyerek vagy te. Úgy, úgy. Két hét múlva péntek este 8-kor nálad bográcsozunk akkor, oké? Ki ne spórold belőle a macskapöcsöt, meg a makói hagymuskát, te Schóh Ernő, ismerlek már jól. Nehogy te nekem teszkós salottát tegyél bele, mer’ megcsaplak mint a kettőhúsz. Tényleg! Majd a kiscsaj hozza a sört. (odafordul a szintishez:) Drága arany tubicám, tudom én jól, te képes vagy a legjobbat megszerezni a spanjaidtól, te vagy a legjobb munkatárs, tündérem! Ugye meghitelezed Impresszárió bácsinak a két karton lagerocskát. — (vissza a gitároshoz). — Mi? Hogy két hét múlva péntek este 8-kor három helyen is fellépésünk van? Oldjátok meg, hát a gyereketeket is én csináljam meg helyettetek? Huh …! (tarkóját törölgeti a hernyóselyem kendővel, amit Sopánka nyújt oda neki). — Na.
Te, dobozos dobos haverom, drága döbösöm, te! (A zenészek kötelességtudóan kacagnak) Neked egy kis meglepetésem van. Vadiúj kongacucc (Sopánka begörget három oldószeres hordót)…egyenesen Tiszaújvárosból ám, úgy nézd meg! Az lesz, hogy ezeket átfessük fehérre meg tengerészkékre, te meg ráírod szépen tussal, cés-kötéses írással, mártogatós tollal, hogy KING KONGA. Ugye milyen kreatív voltam megint, ezért majd meghívhatsz hajnalban egy fél fütyülős mézesmálnára. Ne nézzél már ilyen ijedten, egészen elveszed az életkedvem. Ezekben a nehéz időkben. Hát hol itt az összefogás, hol itt az együttműködés, hol itt az optimizmus, fiaim??…

Körbe-körbe kezd járni a nagyember a színpadon. Megbotlik a basszgitáros lábában. Felhördül: Na te mocskos zsi…vány!! Mit fetrengsz itt!! Levonom kéthavi gázsidat! Most bezzeg nem pofázol vissza, heh…(Leesik neki a néhai basszgitáros arcának látványa) …De most meg mit vágsz ilyen pofákat, mi!? Nem tetszik valami? Nem szólsz, te sunyi ló, rendben van, még egy havi gázsi ugrott, haver.

Impresszárió most felkapja a fejét valami ideges keresgélés-lomolás zajára, legott el is felejti a basszgitárost. Lábujjhegyre állva átöleli a trombitás vállát, és duruzsolva tereli el-befele a színpad közepére. Sopánka észrevétlenül odacsusszan egy zsámollyal, Impresszárió tehát mélyen a trombitás szemébe néz: Frédi cimborám, figyelj csak ide, nagy jóhírem van számodra! Jutalomutazást kapsz. Kiküldetésbe mész haverka! Átképeznek téged kínai hegedűre, mert az most nagyon megy, meg triangulumra. Te, ne keverd már a szalámit, gyerek, le van ez papírozva, odakint vár majd a Cseng, a Bong meg a Csüng, aztán sutty, beülsz újra az iskolapadba. (Dúdol — de nehéz az iskolatáska). Igenigen, választható tárgy lesz a töröksíp….Igen, azt majd visszaúton, a Byjik Serdar Saparmurat Turkmenbasi Zeneipari Egyetemen…Nesze, vízum …Mennyi időre? Két napra, szóval hosszú kikép…mhm kurzus lesz ám az! Na ugye…Itt a repjegy, a csempészwhisky, amit át kell játszanod a Bongnak, meg figyu, melléd fogunk ültetni a röpcsin egy kínait, ne félj tőle, tankista a gyerek, tudod, kérik vissza a 2019-es évfordulós ünnepségre díszelgésre, na vele haverkodjál össze. Jóvan, mehetsz. A trombitás balról ki, aztán öblögető, kínlódó hang hallatszik hosszan. Impresszárió megcsóválja a fejét, ej, tán nem tegnap a Superior Gyermekétkeztető Kft bálján az a fajin pacal volt romlott? Mikor a sápadtzöld trombitás visszatámolyog, összevágja a tenyerét: Na drága cicellemadaraim, majd elfeledtem a nagy irgés-forgásban a lényeget! Sopánka, addsza csak ide azt a prosit. Ez az. Tehát. Holnapután szeretett elöljáróink, Főgondolnok Úr és Államhapták Asszony látogatnak meg bennünket, az országos zongoraszékláb-számlálási projekt részeképpen. Nomármost azt tudjátok, hogy mink már júliusban teljesítettük a zongoraszékláb-számlálási feladatunkat (ne szólj közbe Frédi fiam, láb az láb, ha nem a széké, akkor mi van?). De most föl kell kötnünk a gatyeszt és naggyon-naggyon ünnepélyesen fogadni a vendégeket. Ezért én azt gondoltam, hogy szépen felöltöztetlek benneteket, végülis most kaptunk rá keretet. Idenézzetek! Sopánka előbontogat hat rend mályvalila, tetőtől talpig valami alufóliaszerű anyagból készült rojtokkal (szőrökkel?) borított öltönyt és a hozzávaló, ezüstszínű műszál inget, metálnarancssárga-metálkék csíkos nyakkendőt. Egyenként osztja ki az elébe járuló zenészeknek a cuccot, nagy figyelemmel, így kapja a trombitás Frédi az M-es, a billentyűs az XXXXL-es szerkót. Vita nincs. A gitáros azon filóz, hogy ennek a szerelésnek még nagy hasznát veszi, hogy a fenébe ne, elég kiakasztania kert sarkában, soha nem jár arra egy seregély se! Impresszárió folytatja. — Úgy, úgy, most pedig gyakorolni fogunk. Dehogy, dehogy a Felkelt a napunkot! A meghajlást. Így. Szépen sorbaálltok, értem? Ne így, hülyék, nem az okmányirodán vagytok! Keresztbe, azaz. Jajj, de cukrok vagytok ebben a szerelésben. Sopánka! Fotózni! Úgy! Most meghajlunk. Mélyebbre, mélyebbre, höhö…! Ú…MARHÁK! KI MONDTA, HOGY AMARRA hajolunk meg!? Hát tán én odakinn ülök, mi?

 

 

 

 

6 hozzászólás

 1. panamajack — 2012-09-25 11:00 

Hat ez ut, mint a cseh metiles vodka. Amennyiben valos elmenyeken alapul az iras, felhivnam a szerzo figyelmet, hogy a NER iratlan szabalyai szerint a teszkos balta legitim onvedelmi eszkoz idegesito szemelyekkel szmben…

 2. hadrian77 — 2012-09-25 11:12 

Ez a Salamon Béla féle Vonósnégyes modernizált változata?

 3. noirp — 2012-09-25 13:26 

Nem tudnám megmondani, minek a milyen változata 🙂
Egyszerűen tele lett a púpom meló-diailag és közéletileg egyaránt; felsorolhatnám tételesen, mi mindennel, de sokáig tartana.

semmi hangszeren nem játszom (sajnos) de elég elborult zenebolond vagyok, ezért gondoltam össze így;

egy példa: hogyismondjam, nem a szintetizátorom baszta seggbe a nyáron az áramszünet, csak a mérőműszert, amin “játszom”…továbbiakban mi a nyavalyát magyarázzam, avval csak agyoncsapnám; úgyis értitek.

Pizkának külön köszi a szerkesztői munkát.

 4. escargot — 2012-09-25 16:33 

@noirp: Értjük, bizony, bár ne értenénk. Épp írtam Pizkának, hogy a legnagyobb baj az, hogy az ismerőseim java részét mintha mostanában képeznék át szintire…

 5. noirp — 2012-09-25 18:26 

Pedig az aztán egy kurva nehéz hangszer…
Az a sok >#&@{}<;! keverőpult, oszcilloszkóp, filter-és egyéb blokk, aztat trógerolni!!! Hú! 🙂 🙂

 6. csapos — 2012-09-25 22:02 

@noirp:
Ez k**va jól sikerült. Gratula. Ha még lenne “békebeli” rádiókabarét, ott nagydíjas lehetne. Vagy képzeljétek el, hogy adná ezt elő Hofi 🙂

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.