Kerékpárszkij

A hidegháború egyik jellegzetessége volt, hogy a szemben álló szuperhatalmak időről-időre csodafegyverekről szóló dezinformációt terjesztettek el, amelyek segítségével a másik fél fegyverfejlesztéseit igyekeztek zsákutcába terelni. Az oroszok különösen érzékenyek voltak ilyesmire, nem egy fegyverfejlesztésük vett éles fordulatot, állt le, vagy indult el, amikor a fehér köpenyes, logarléc-tologató mérnökcsapat egyszer csak kapott egy ukázt, hogy a megszerzett amerikai tervrajzok vagy esetleg mintapéldány lemásolását haladéktalanul meg kell kezdeni.

Az így született fegyverek általában furcsa öszvérek voltak, mert bizonyos részmegoldásoknak egyszerűen nem volt kultúrája az akkori szovjet iparban. Ilyenkor jól-rosszuk összehozták a két rendszert, van ahol ez még jobb eredményt is hozott, mint az amerikai eredeti, de legtöbbször korlátozott képesség lett a dolog vége, meg egy csomó időveszteség, amelyet az okozott, hogy az új fejlesztést valahogy  integrálni kellett a közben már más irányba fejlesztett fegyverrendszerbe.

Amikor feltűnt egy ilyen fegyver, persze kapott a NATO hivatalos nevezéktanában valamilyen nevet, de a szlengben az amerikai eredeti után biggyesztett “-sky” névvel illeték. Harpoon robotrepülő helyett Harpoonsky és így tovább.

Na ugyanez a Bubi kerékpáros rendszer Budapesten.

A legutóbbi hadgyakorlaton a főelvtárs, vagy egyetemi ösztöndíjnak álcázott nyugati kurvázás alkalmából az ifjú elvtárs látott valamit, ami ez esetben nem volt más, mint a bérbicajrendszer, ami van Bécsben, Barcelonában meg még egy csomó helyen. Legyen nekünk is. Ezzel semmi baj, Széchenyi is ezt csinálta, komfortcélokra kaszinót és lovit csinált Pesten, hogy itt is legyen miért főbe lőni magát az ifjúságnak.

Nade. Ezt ő úgy csinálta, hogy hozott ide szakembert, és hosszas  szenvedések árán integrálta a rendszerbe az újdonságot, nem pedig úgy, ahogy a szovjetek, hogy nekünk kell ilyen,  akkor is ha csak külsőre olyan mint a minta.

Előszöris a Bubi az téma volt Budapesten, de valahogy  a bevezető kampányt nem láttam. Ha nem láttam volna, hogy  rakják ki a biciklidokkolókat, akkor azt hittem volna, hogy  ez is 2018-től lesz, mint a körbeérő M0 vagy az ötös metró.

Aztán megtudhattam, hogy alig kétszer annyiba fog kerülni a dolog, mint a bécsi vagy a barcelonai. Bevezető akció? Első ezer regisztráló ingyen, az első tízezer féláron? Ugyan, telibe, fizess ki egy fene tudja milyen szolgáltatásért, 18.900.- Ft. regisztrációs díjat. Figyeljük amúgy milyen szép összeg? Biztos kiszámolta Farhátné Gizike a gazdaságin, (ő ért az Excelhez is, ECDL vizsgás munkatárs) hogy ebből faszán minden kijön, még Dávidnak is egy  új modellvasút, csakhát pont olyan hangzása és  üzenete van, mint a buszon kiragasztott nagy piros pótdíj-matricának.

Persze regisztráció nélkül is lehet járni, potom 25.000.- Ft. kaució mellett, amelynek a kártyáról letiltásának majd visszarakásának költségeibe most inkább nem gondolnék bele.

De nem baj. A következő díszszemlén, a mi bombázóinkra is ugyanolyan formájú bomba lesz akasztva, mint az amerikai bombázóra. Győzni fogunk. Száááájúúúznye….

Itt komcsik vannak

A régi térképeken a feltáratlan, vad vidékekhez annyit írtak: Hic sunt leones, vagyis itt oroszlánok vannak. Nálunk azok csak az állatkertben vannak, szürkeöltönyös, büdös komcsik  azonban sokan vannak. Elképesztően, kényelmetlenül sokan.

Nem, a kemény ávósokra, a meggyőződéses bolsevikokra gondolok. Ők eltűntek, vagy árulók lettek. Azokra az alakokra, akik a mai napig nem bírnak semmit megszervezni másként, mint egy akolmeleg, gittegyleti hangulatú, köldökbámuló seggfejklubként.

Tele vagyunk velük, Fideszben, MSZP-ben egyaránt. Ott vannak, amikor meg kell szervezni a KLIK-et és semmi se sikerül csak a havi gyűlést, meg a papírgyűjtést megszervezni. Ott vannak a sportszövetségekben, amikor hetvenhedjére hitet tesznek a megújulás és az utánpótlás fontossága mellett. Ott vannak, amikor a legjobb ötletük az, hogy csináljunk egy bizottságot, és gyakoroljunk önkritikát.

Ott vannak, amikor elmondják, hogy elég a kritikából, hát hiszen ők feláldozták magunkat értünk. Ott vannak, amikor a fiatalokat hiányolják. Nincsenek ott, amikor a fiatalok messzire menekülnek zakójuk naftalinnal és hagymával vegyes hónaljszaga elől.

Lépni sem lehet tőlük. Mindenütt van egy, aki semmit sem tud. Csak azt, hogy te az ellensége vagy. Azt tudja, hogy évtizedes míves semmittevését veszélyezteted.Az évente megrendezett kongresszust, összejövetelt, egymás díjazását, a bezárkózást. Ha ez nem tetszik, menj a fenébe. De gyorsan. Mert mi kérem korszerűek vagyunk, idén is megújulunk és mostmár végre bevonjuk a fiatalokat. Azt a pár seggfejt, aki hajlandó velünk bulizni, és várja, hogy  megdögöljünk. Alapítani? Újat? Jobbat! Szakadár, izé hogy is volt az … ellenforradalmár!

Sok sikert kívánok mindenkinek, aki a sok idősb, és ifjú komcsi között választani akar. Levegőt!

Paranoid T.R. Marcipán: Állítólag kampány van

Marcipán kikakukkolt és dühöng. Két dologra volna szükség. Az egyik a Russzkij Sztandard vodka, a másikat pedig megtaláljuk a Sexism and Hasbara c. alapmű 43. old. 2. bek. alatt (2009,  Gaza Strip  News Press)

Állítólag kampány van, ami a fajtámnak jó időszak, magas fordulatszámon lehet baromi okosnak lenni, hogy melyik plakátot hová kellett volna tenni,  folyamatosan elméletet gyártani, hogy mi volt a célcsoportja, jól mérték-e fel, elérték-e, miért nem hatásos, láttad azt a reklámot, sehol egy kreatív (szerintünk szinte sosincs), ezek már megint másolják a _tetszőleges nyugati miniszterelnök neve_ kampányát.

Ettől most megfosztottak, az összes szórakozásom az maradt, hogy egy közepes Monty Python filmnek tekintem az egészet, vettem pattogatott kukoricát és legalább röhögni próbálok. Ez egész jól ment a random-generátorral előállított, a baltól szavazatot lopni akaró pártok megjelenésén, a kampány közepén rebrandingelésen, simon_magánemberazkérdezzékőt_gábor ügyön vagy a Cusi sértett egója és a MSZMP logós széf esetén. Ezeknek nem sok köze egy kampányhoz, de tisztes távolból jó szórakozás a debileken vihogni.

 

Kedvenc Dartanyanom lázálmában viszont megjelent a jótündér, és elkezdte beszórni tizenévvel ezelőtt lejárt szavatosságú kampánystratégiákkal, hogy aszondja „licitáááálj rá, licitááálj rá, nyugdííííjaaaasok, kerek szááámok, licitááááálj rá, gyerekeeeek, licáááálj rá, ólcsósáááág, licitáááálj rá”.

(Itt egy kép volt, amit lusta voltam  átszerkeszteni. Egy alvajáró van rajta, amint marcipán ablakából lógó orral és egyebekkel távozik, miután megtudta, hogy nem húzták ki a számát.Szerk.)

„Mindegyik pontot rengetegszer áttárgyaltuk, átszámoltuk a költségvetési vonzatait, hogy ne lehessen belekötni”

 

Kockás papíron vagy posztmodern excellel teccettetek dolgozni?

 

1. 250 000 új, valódi munkahelyet teremtünk. A fiataloknak garantáltan munkát vagy képzést adunk.

Szép, kerek szám: pipa. Valódi, garantált szavak használata: pipa. Képzés misztifikált emlegetése: pipa. Azon bizonytalan szavazók megszólítása, akiknek a töke tele van a patriarchális állammal: failed.

 

2. Másfélszeresére, 100 000 forintra emeljük a nettó minimálbért úgy, hogy a munkáltatók bérterhei nem növekednek.

Szép kerek szám: pipa.  Licitálás: pipa.

A jelenleg nettó minimálbér másfélszerese: 99 724,5 vagy 115 935. Ennek átlaga: 107 829, 75. Kockás papír vagy Microsoft: failed.

 

3. A mikrovállalkozások leírhatják a társasági adójukból a bérekre rakódó közterheket.

Egyedül dolgozó tisztességes kisiparos kontra gonosz, elvonó állam meccsen mindenki természetes erkölcsi érzékére alapozva a gyengébb mellé állni: pipa.

 

4. Jelentősen csökkentjük az alapvető élelmiszerek árát.

Szociális demagógia: kimaxolva (ja nem, görgessetek lefelé).

 

5. Igazságos és fenntartható lesz a rezsicsökkentés.

Na itt van kimaxolva. (bevettétek? ááádehogy.) Még mindig tikkelek, nem merem megkérdezni, mi a faszom lehet a fenntartható rezsicsökkentés.

 

6. 100 000 forintos nyugdíjig minden 65 év feletti 24 000 forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit.

Nyudíjasoooook, gyóóóógyszereeeeek, nyugdíjasooook.

 

7. Radikálisan csökkentjük, majd megszüntetjük az elviselhetetlenül hosszú várólistákat.

Nálam például van egy azoknak, akik meg akarnak dugni. Kanos férfiaknak az ötpercmúlva is elviselhetetlenül hosszú idő.

 

8. Felszámoljuk a gyermekéhezést Magyarországon.

Végtelenítve kibérelitek a Hiltont és kacsamáj-mousset tömtök beléjük? Kiszámoltátok? Tényleg? Egyedül? Nem volt fura, hogy az alapos_pontos_számolásokra_kialakított_iroda színei kenterbe verik az Alice csodaországbant?

 

Szigetvári Viktor és Ron Werber pedig egymás vállán sírva, részegen elnök embereit néz valahol.

 

 

 

Ukrán tükör

Egy darabig csodálkoztam, hogy Moszkva nem kezd vad kardcsörgetésbe. Aztán már nem kellett csodálkoznom. Eljött a pillanat, amelyben, mint már annyiszor, egy mesterségesen létrejött, nagyhatalmi érdekből létrejött országot szét fognak tépni a nagyhatalmi politika gravitációs árapály-erői.

Nem is lesz nehéz dolguk. Ha valakit érdekelnek a nehéz és vasból készült dolgok, akkor annak beszél Ukrajna térképe.

Ott van például Kremencsug, a KrAZ teherautógyárral és egyéb autó- és vagongyáraival. De említhetnénk Luganszkot, vagyis az egykori Vorosilovgrádot, M62 “Szergej” mozdonyaink szülőhelyét, az orosz mozdonygyártás egyik központját. A Donyeck környéki iparvidék is csupa nagyon fontos nehézipari terméket szállít az oroszoknak, amelyektől eszük ágában sincs megválni. Ezekben az üzemekben több tíz dollármilliárdos orosz tőke áll. És, hogy ne hallgassuk el, jelentős  francia, német és amerikai befektetések. Az oroszoknak megérte velük üzletelni, mert nagyon modern know-how-t kaptak a nyugati partnerektől (több  orosz mozdonysorozatban vagy  vasúti kocsiban látni Alstom, Siemens, Bombardier, Krupp, Barber stb. technológiát) a nyugati partnerek meg belépőt váltottak egy kontinensnyi piacra. Olyan, az átlagpolgárnak semmitmondó nevek a szereplői ennek a játszmának, mint a Szinara Group vagy  a Transzmasholding, amelyek milliárdos orosz iparvállalatok, százötven méteres  yachtokon kurvázó vezérigazgatókkal és dollármilliárdos ukrán befektetésekkel.

De vehetjük a repülőgépgyártást, ahol érdekes kettősség van. A kijevi Antonov gyárat az oroszok látványosan mellőzik, egyetlen, az oroszok számára is érdekes típusukat, a Ruszlán óriásgépet tudják gyártani Uljanovszkban is, minden egyéb kategóriában az Iljusint, a Szuhojt és a Tupoljevet favorizálják. A Motor Szics viszont számtalan jelenleg is nagy számban használt orosz gép hajtóművét gyártja, de az utóbbi években róluk is igyekszik leválni Oroszország.

A Dnyepertől keletre tehát olyan orosz gazdasági érdekeket kell megvédeni, hogy az volt a furcsa, hogy  Moszkva nem lépett hamarabb, főleg, hogy bármilyen erő odavitele hónapokig tartana és nyíltan az orosz haderővel kellene szembeszállni. Katonai beavatkozásra  objektíve semmi esély. Főleg azután, hogy a mai hírek szerint az ukrán flotta is átállt, vagyis az orosz Fekete-tengeri flottával együtt immár több tucatnyi fregatt és korvett mászkál arra, amelyek azon a viszonylag kis területen egy komplett amerikai anyahajó-harccsoportra is veszélyt jelentenének. A Krím hagyományosan orosz többségű, orosz kötődésű terület, az orosz flotta egyik legfontosabb bázisával.

De talán feltűnt, hogy mindez a Dnyepertől  keletre van. Amióta Ukrajnában van választás a folyó mindig határt jelent, akármennyire is igyekeztek ezt a határt oldani. Az ott élőknek van oka nem szeretni az oroszokat és vannak bőven nyugati kötődéseik, hiszen Ukrajna nyugati harmada az története jó részében valamelyik nyugati szomszédjához tartozott.

Ma is megvannak ezek a kettősségek, ugyanakkor vannak itt mások is. Ha például megnézzük, milyen autókat árulnak ott, láthatjuk, hogy  az autómultik ott már forgalmazzák a harmadik világnak szánt szortimentet, és sok a kínai autó, amelyik az  EU-ba különböző fogyasztó- és  piacvédelmi intézkedések miatt nem jut be. Vannak kulturális és politikai kapcsok és vannak gazdasági tények.

Ilyen gazdasági tény az is, hogy míg Magyarországnak akarattal is nehéz lenne kiszakadnia az EU gazdasági vérkeringéséből, Ukrajna ehhez csak lazán kapcsolódik. Ha leválasztjuk a fentebb taglalt iparvidékeket és orosz érdekeltségeket, akkor viszont egy totális csődtömeget kapunk, amely megfagy, ha az oroszok elzárják a gázcsapot. Az oroszoknak tehát szinte végtelen a zsarolási potenciáljuk.

Ami megkülönbözteti a helyzetet az oroszok hátsó udvarában lezajlott korábbi rendcsinálásoktól, az egyrészt az, hogy itt ennek a NATO és az EU közvetlen határainál kellene lezajlani. Itt most nem a Magyar Honvédség jelentette fenyegetésre gondolok, mert azt az oroszok szakaszerőben küzdenék le. Sokkal inkább arra, hogy  egyrészt nagyon régi hallgatólagos megállapodásokat rúgnának fel az oroszok, másrészt a nyugati végeken a lengyel haderő lőtávolában kellene operálni, ami a nagyon nem veszélytelen kategória, hiszen tudatosan teljesen amerikai-kompatibilisre kiépített, motivált és magas szinten képzett hadseregről beszélünk.

Ennek ellenére tény az, hogy Ukrajna szovjet utódállam, amely  elmulasztott olyan kegyetlenül nyugatos, és  az oroszoknak hátat fordító politikát folytatni, mint a balti államok. Igaz, Ukrajna ezt nem is tehette volna, és  nem is volt ez az érdeke. Viszont ez azt is jelenti, hogy a Nyugatra, a nyugathoz tartozásra, a nyugati beavatkozásra várniuk hiú ábránd.

Nagyon érdekes kérdés, hogy mi lesz ennek a vége. Az oroszok nyilván nem engedik el fontos támaszpontjaikat és iparvidékeiket, de az is látszik, hogy elegendő erő van az ukrán népben ahhoz, hogy ne tűrje el a helyi érdekű Lukasenkát vagy Türkménbasit. Az oroszoknak sem (lenne) szabad megengedni, hogy egy  ekkora falatot büntetlenül lenyelhessenek. Akárhogyis, hangsúlyozott orosz-barátságunkkal, egy az oroszokkal reménytelen küzdelmet vívó, szabadságvágyó nép ellenében alighanem rossz lóra teszünk. És 1956-tal a hátunk mögött a tükröt is kerülni kéne.