Kőkori kommentvadászok

Sok dolog feltolul az emberben a jog szívósmáriai értelemben vett szárnyalását, ezt a mostani AB döntést nézve.
A jog, noha nem akar az lenni, pillanatfelvétel a társadalom állapotáról. Ezen a pillanatfelvételen az látszik, hogy bármilyen piszlicsáré kérdésben, kazuisztikus definiáló igénnyel alkotnak törvényeket és állítanak fel sui generis kategóriákat olyasmiknek, amelyek egyébként a már létező, hatályos jogból a legegyszerűbb szillogisztikus módszerekkel levezethetők.
Más esetekben, mint ez a mostani is, új és korábban nem értékelt jogviszonyokat, egyéni és közösségi cselekvési formákat próbálnak beleerőltetni olyan kategóriákba, amelyekbe azok véletlenül se illenek bele. Ez teljesen érthető volna, ha mi valami angolszász jogrend szerint élő ország lennénk, ahol Őfelsége lusta kormánya helyett a parókás lordoknak kell megtalálni a jogot, holmi walesi határviták és középkori kocsmai torzsalkodások között, mondjuk a nyomtatott áramkörök szavatossági kérdéseire vonatkozóan. De mi, elvileg nem ilyen jogrendben élünk.
Kérdés, hogy hol van ilyenkor Pokol Béla, az AB ostora (tudom, egy S80 hátsó ülésén nézi saját youtube-csatornáját) amikor az AB megfeledkezik arról, a sólyomi időkben gyakran használt eszközről, hogy kijelentse: a mostani szabályozás egy kalap gesztenyét sem ér, szépen hat. kiv. tolom és tessék újat alkotni?
Azzal állunk ugyanis szemben, hogy a magyar jog, médiaalkotmány, új magánjogi kódex, és kifejezetten az internetes közlésekről szóló törvények megalkotása után még mindig nem tud mit kezdeni azzal, hogy a neten anyázás folyik. Még olyan veretesen jobboldali, konzervatív, mértékadó, értékvezérelt, tiszteletreméltó, jóravaló (és otthon a szobalányt titokban orális szexre kényszerítő) honlapokon is, mint például a mandiner.
Emberek azt mondják más emberekről, hogy idióta, fasz, buzi zsidó, szemét náci, köcsög kommunista, drogos, tolvaj, állat, gyilkos, satöbbi.
Ez nem más, mint a kocsmai vagy egyéb tömegben zajló felszabadult káromkodás modern változata. Marie Antoinette lekurvázása Jaques Bonhomme alattvaló által, az bizony büntetendő cselekmény volt, a derék Jaques könnyen akasztófán találhatta magát miatta. Ellenben ha Marie Antoinette fejét készültek épp venni, akkor a derék Jaques tízezredmagával felszabadultan büdöskurvázhatott, sőt köpködhetett a vérpad felé, hisz ez majdhogynem elvárt magatartás ilyen alkalmakkor.
Mi sem tűnik természetesebbnek, minthogy az online vérpadok üzemeltetőit tegyük felelőssé az anyázó lumpen elemek cselekményei miatt, ezt diktálná a százötven éve alapvetően jól működő kárfelelősségi rendszerünk. Tetszett volna kellő gondossággal honlapot üzemeltetni.
Itt jutunk vissza oda, hogy az a jogalkotás, amelyik külön védelemben akarja rögzíteni az “őshonos” magyar akácfát és hajlandó bármilyen népszerű kérdésben törvényt hozni, úgy alkotott törvényt, hogy nem elemezte az interneten zajló kommunikáció alapvető törvényszerűségeit sem.
Figyelmen kívül hagyja, hogy viszonylag kevés dühöngőre van kiírva, hogy dühöngő, ráadásul bármi és bármikor dühöngővé alakulhat át. Abban az országban ahol vízjeles papír, hologramos matrica, ügyvédi szárazbélyegző nélkül nem lehet adni-venni egy negyvenezer forintos legelőt, ahol ellenőrzik, hogy az egynapos bútorhordásra kibérelt teherautó szállítólevelét vezetik-e, nem veszi észre a jogalkotó, hogy nincs az a szerkesztői vagy akár technikai figyelem, amely egy honlap tartalmának folyamatos figyelését lehetővé tenni és szinte objektív felelősséget állapít meg, ha valaki meg találna sértődni, mert beszóltak neki az interneten.
Megjegyzem, ha már olvasói levelekkel rokonította az általam amúgy nagyon nagyra tartott Pataki Árpád ezeket a kommenteket, akkor gondolhatott volna egy másik jogintézményre. Igaz, az nem az ő feladata lenne, hogy erre gondoljon.
A közéleti kommunikációnak volt már ilyen sebességváltása, amikor az ofszet nyomdagép egyszercsak napi tízezres példányszámban kezdett újságokat ontani magából és igény lett arra, hogy minden reggel legyen benne szenzáció. Lett is. Gyakran ellenőrizetlenül, vagy tévesen. A jogalkotó érezte, akkor, száz éve, hogy erre nem feltétlenül kell ráengedni azonnal a jog teljes szigorát, adjuk meg a lehetőséget, hogy formális felszólítást követően a felek a lovagiasság szabályai szerint rendezhessék az ügyet, és csak ha ez nem vezetett eredményre, akkor kezdjünk bírósági hercehurcába. És lőn sajtó-helyreigazítási eljárás.
Tetszőleges netes felület tízszer gyorsabban pörög bármelyik nyomdagépnél, ráadásul nem ül mellette se szerkesztő, de még egy gépmester se. Ehhez képest, ma a magyar jogalkotó nem adja meg a lehetőséget az üzemeltetőnek, hogy egy formális felszólítást követően (tisztelt cím engemet itten anyáznak tessék már leállítani) a lovagiasság szabályai szerint rendezhesse az ügyet. Nem.
Ezek a süketek jogászkodnak bele a világba. Írják, hogy a net nem jognélküli terület. Valóban nem. Csak sajnos a nyomdagépet meghaladtuk, a jogalkotás és az alkotmánybíráskodás meg a viaszt karcolja, tompa íróvesszővel.

A fekvő oroszlánt át kell ugrani

A vasárnap legfontosabb eseményei Magyarországon: tizenegyesekkel bukta a kupát a Diósgyőr. Európában: nagyobb meglepetés nélkül indult a Roland Garros és a fiatal Fabio Aru megmutatta a Giron, hogy nem szakad meg kiváló olasz hegyiversenyzők kontinuitása, Simoni után Nibali sem vonul majd vissza utód nélkül.

Közben lezajlott az EU parlamenti választás. Eurológus nem vagyok, ezért csak azt látom, hogy a gazdasági válság – mint bármely választáson – itt is adott egy kis népszerűséget a radikálisoknak.

A magyar választás természetesen az EU teljes figyelmen kívül hagyása mellett zajlott. Senkinek sem volt véleménye arról, hogy mit akarnak a képviselőink ott csinálni, így egyedül Deutsch Tompiról tudjuk, hogy miért megy Brüsszelbe, de róla ezt akkor is tudnánk, ha Buenos Airesbe neveznék ki nagykövetnek.

A baloldalon az történt, amit mindenki tudott, aki nem volt teljesen hülye. Azt hiszem, már én is írtam itt párton az MSZP öregeinek azon módszeréről, hogy előre engedik a titánokat, akik aztán vagy domborítanak valamit, mint tette pár éve Gyurcsány (aki azért nem az ifjú titán kategória volt, csak előjött a privát szférában felhalmozó pártarisztokráciából) vagy pedig mennek a levesbe, ha nem. Ez Mesterházy. Agóniája nem lesz rövid, mert arra kiváló érzéke volt, hogy vele együtt sok ember kapaszkodjon az élvonalba. Ott most vagy valaki összekapja a szétszaladt nyájat, vagy nagyon nagy gondok lesznek. Majd kiderül.

Érdekesebb az Együtt-PM közvetlen élvonalából, Karácsony Gergelytől származó (facebookon megosztott) vélemény, miszerint ha a mostani szavazatarányok alapján osztanák a lapokat a magyar parlamentben, tízfős frakciójuk lenne.

Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben nagymamámat kékre festenénk, szilíciumos egyenirányítókkal, félpantográfos áramszedőkkel, Jaquemin rendszerű forgóvázakkal látnánk el, ő lenne a V43 sorozatú univerzális fővonali villanymozdony. De nem az.

A konklúzió ugyanis nem az, hogy ej-ej, nem kellett volna megállapodni. Az a hülye, bukott Mesterházy ugyanis pont azt használta ki, hogy az urak (z.B. Karácsony Gergely) nem akartak egy mandátum nélkül maradó, Fidesz által legázolt hippikommuna lenni. Kisded egzisztenciális félelmek okozták azt, hogy létrejött a csúfosat bukó Ellenzéki Közösülés.

Az utólagos filozofálásnak az ad táptalajt, hogy az MSZP-vel együtt is gyengének bizonyultak, és most, azon a szavazáson, amely gyakorlatilag nem volt más, mint a politizálás iránt elkötelezett felnőtt lakosság körében végzett szimpátia-kutatás, jó eredményt futottak. A tanulságok egyszerűek.

Az MSZP vagy összeszedi magát, vagy  nem, de siker reményében nem szabad olyan párttal indulni, ahol egy Szekeres, Molnár, Horváth Csaba, Mesterházy Attila, Szanyi Tibor neve egyáltalán felmerül.

Nem szabad populizmus-versenybe bonyolódni Gyurcsánnyal, Orbánnal és Mesterházyval. Mesterházyval azért nem, mert hülye hozzá, Gyurcsánnyal azért nem, mert ígérgetésben és vörös fejjel ordítozásban az országban nála nagyobb spíler nincsen, Orbánnal meg egész egyszerűen azért nem, mert ha arról van szó, hogy nyerni kell, 2-3 hónapra simán bevezeti a napi két korsó ingyen csapolt sört.

Olyan párt, amelyik nem támad, a jövőben se számítson semmire. Aktív közéleti beszéd nélkül komoly pártot csinálni nem lehet. Szerencsére van miről beszélni, de új térbe kell helyezni a közéletről szóló beszédet. Szamizdat? Does it ring a bell, ahogy a művelt cseh kérdezné.

Ideje van a baloldal újraosztásának. Gyurcsány alighanem el fogja foglalni a populista pozíciókat, ő az, aki ha nem kap észbe, továbbra is Orbán Viktorral fog harcolni, holott az orbánozás mára vesztes stratégia lett. Orbán apoteózisa lezajlott, kiemelték a hétköznapi politikából, mindent neki köszönnek meg, de semmit sem neki rónak fel. Én úgy gondolom, hogy a jövő sikeres kihívóinak nem Orbánnal, hanem a problémákkal kell küzdeniük.2018-ban Orbán Viktor ötvenes évei közepén jár majd, egyre nehezebben fog menni neki az, ami a legnagyobb erőssége, vagyis kommunikációja súlypontjának áthelyezése, új kommunikációs keretek elfoglalása, egyre könnyebb lesz komfortzónán kívülre kényszeríteni. Ezt ő egyébként pontosan tudja, ezért akar egyre jobban kivonulni a napi politikából. De hibára kényszeríteni csak akkor lehet, ha az ő és környezetének mondandója irrelevánssá válik, mert valaki más beszél arról, ami az embereket tényleg érdekli.

De mi legyen ez? Nem tudom. Illetve tudom, erről írok ebben a blogban már pár éve. De talán most jön az, hogy a baloldalon belátják, hogy a döglődő MSZP-re nem érdemes várni. Ha felzárkózik, akkor jó, ha nem, akkor meg kell építeni a komolyan vehető centerpártot. Erre a DK Gyurcsány miatt, az LMP pedig értelmiségi rétegpártisága miatt alkalmatlan. Ott  a hely, ott a fekvő ellenfél, Együtt-PM, mire vártok?

 

Van ez a népség…

…amelyik nagyrészt segélyből él.

…a segélyek nagy részét igyekszik ellopni és még véletlenül se arra költeni, amire kapta.

…lehetőleg igyekszik a segélyt felélni.

…amikor ezt bárki szóba meri hozni, látványos hisztibe kezd.

…amikor még orrba is akarja őket vágni, aki lopáson érte őket, azt kiabálja, hogy direkt csak vele van kibaszva, csak azért mert ő AZ.

…tök értelmetlen vele szerződést kötni, mert úgyse tartja be.

…rá akarja kényszeríteni saját primitív értékrendjét a pénzosztóra.

…gyűlöli a pénzosztókat, mert azok nem csak úgy adják a pénzt, hanem követelnek is.

Hogy mi? Neeem, nem, az a másik, azokat mi nézzük le. Ez a népség, ez…

… levelet ír a norvégoknak, hogy többet ne is küldjenek. Bár az is igaz, hogy a tempó ugyanaz.