Hosszú és unalmas szombat reggeli poszt

A Ráérünk blog régen közölt olyan bejegyzést, amely a magyra belpolitika ütőerére tette volna ujjait és fontoskodó arccal mondott volna okosat, ideje, hogy következzen egy stating-the-obvious okoskodás.

Az elmúlt hét érdekes hírei közé tartozott Tóta W. Árpád provokatív és nagyban vitatható műsora a Tilos Rádióban és az, hogy a Médiatanács szerint semmi baj nincs azzal, hogy a közmédia 90%-ban kormánypárti propagandát sugároz. Nosza, kommentáljunk.

Tótavé olyanokat mondott (a leírások szerint, mert továbbra sem bírok tilosrádiót hallgatni, idegesít, amikor hetven év alatti emberek raccsolva affektálnak) hogy Kádár volt ötvenhat igazi eredménye, a pesti srácok gyerekkatonák voltak stb. Erre aztán mindenki rátette a maga ütőlapjait, történészi és politikusi szempontból is. Tótavé ezzel elérte célját, hiszen meg is mondta: provokálni akart.

Olyan vitát akart provokálni, ahol 1956 eseményei nem a szentté avatási perek stílusában vannnak feldolgozva, amelyek egyébként nagyban emlékeztetnek arra a pátoszra, amivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiről kellett régen beszélni.

Igen, a gyerekkatonázás túlzás volt, de ne feledjük, hogy a pesti srácok úgy nőttek fel, hogy a tőlük tíz évvel idősebb társaik életében még reális veszély volt, hogy elviszik őket népfelkelőnek vagy valamelyik sebtében megszervezett Waffen-SS hadosztályba, és golyófogók lesznek a világháború poklában. A fegyverhasználat, a harc az emberek szocializációjában sokkal jobban benne volt, mint most, és ennek a feldolgozása, kutatása annak a jobb megértéséhez vezetne, hogy miért gondolták az emberek komolyan, hogy a Vörös Hadsereg ellen lehet néhány davajgitárral harcolni.

Szintén érdekes kérdés lenne annak feszegetése, hogy milyen casting előzte meg Kádár hatalomra kerülését, és megfigyelni 1956 és 1848 rokon vonásait. Hiszen az erőszakos forradalom után mindkét esetben a rendszer puhább, de továbbra is erőszakos kiépülése jött, majd bő húsz év után olyan kiegyezés, amely bizonyos gazdasági kibontakozásra adott lehetőséget. Csak éppen ez a gazdasági kibontakozás egyik esetben sem Magyarország kizárólagos érdekeit szolgálta, hanem mindkét esetben a kor birodalmi érdekeit is. És mindkét esetben olyan torzulásokat rögzített a közgondolkodásban amelyek évtizedekig kihatottak az ország életére. 1848-67 terméke volt az egy politikai nemzetben gondolkodás, amely végül szétvetette az országot, 1956-73 terméke pedig a “világhírű” magyar iparba és a magyar modell sikerességébe vetett hit, amely a mai napig akadályoz minden reformot.

Tótavé provokációjából ilyen gondolatokig kellene eljutni, ehhez képest mindenki az obligát lehülyézésig jut el, holott maga Tótavé kezdi azzal a mondandóját, hogy ő ezekhez a kérdésekhez valójában nem ért, de szeretne vitát provokálni.

Kérdés persze, hogy ha sikerülne neki vitát provokálni, az a vita hol folyna. És itt jön a másik hír jelentősége, miszerint kormánypárti médiatúlsúly van. A kormánypárti médiatúlsúly egy teljesen félrevezető szempont. A Fidesz már csak olyan, hogy szépen lassan kitölti a rendelkezésre álló teret, miután az ezt megakadályozó intézményeket (az MSZP lelkes asszisztálása mellett, ld. például a Népszabadság kicsiánálása közben szép csendben kiosztogatott júdáspénzeket) már lebontották. Ez megtörténik, ha jajgatnak hozzá, ha nem.

Az igazi baj ott van, hogy média alatt szerkesztett médiát kell érteni, ha a magyar médiáról beszélünk.Ez a média nemcsak a kormányoldalon kötött. Ott van példának a Magyar Narancsban zajlott vita a kvótanépszavazásról. Olvasta országosan kb ötezer ember, és kizárólag az unalomig ismert emberek unalomig ismert dolgai voltak ott olvashatók.

Közben megy a siránkozás, hogy a média ilyen állapota melltt nem lehet Viktort kritizálni.

1988-ban egy fénymásolóhoz vagy telexgéphez is csak úgy lehetett hozzáférni, hogy odamentünk a megbízható elvtárshoz, akinél a kulcs volt, elkértük a kulcsot, az felírta egy füzetbe és természetesen jelentette, ha túl sokat fénymásolunk. Ennek ellenére valahogy lett szamizdat, azt olvasták országszerte, aztán csak megdőlt a rendszer.

Most meg, 2016-ban, egy szürke őszi szombat reggelen, miközben épp snooker meccset nézek, szabadon kifejthetem politikai gondolataimat az interneten az engem olvasó párszáz embernek. Kevésbé dagályosan, rendszeresebb írással több ezer mobiltelefonjára lehet eljutni fillérekből. Kínából kb. tízezer forintért lehet megrendelni azt a kamerát és mikrofont, amellyel bárhol lehet olyan műsort csinálni, amelyet bárki megnézhet a telefonján, laptopján, okostévéjén.

Ehhez képest, mi azon sírunk, hogy a nyolcvanmilliárdból fellőtt közmédiában a kormánypárt álláspontja túlsúlyban van. Sokkal hatásosabb fegyvereink vannak, mint egykor a pesti srácoknak. A hatvanadik évforduló üzenete az, hogy nem használjuk őket.

7 hozzászólás

 1. rammjaeger — 2016-11-06 09:26 

Nem tudom, hogy a gyerekkatonaság intézménye, mint olyan tényleg zavarja-e Tótát. Mert ha igen, akkor el kellene ítélnie az iraki és szíriai kurd milíciákat is, de gyanítom, hogy éppenséggel dicsőíti őket.

És abba is bele lehet gondolni, hogyan reagálna Tóta meg a vele egy oldalon álló megmondóemberek, ha mondjuk az észt védelmi minisztérium, vagy valamilyen észt hazafias egyesület elkezdenek 15-17 éves önkénteseket is kiképezni a kézifegyverekkel vívott harcra, területvédelmi milícia kötelékében. Elítélnék? Felháborodnának?

 2. professzorpizka — 2016-11-06 20:21 

@rammjaeger: Mi?

 3. untermensch4 — 2016-11-07 08:50 

“Szintén érdekes kérdés lenne annak feszegetése, hogy milyen casting előzte meg Kádár hatalomra kerülését…”
Az egyik történet szerint a páncélautóban a kgb-s (kb ezredes?) elvtárs rámutat kádárra hogy ő lesz a magyar népköztársaság új vezetője. Kádár szerény de két, vérkeringést élénkítő pofon után egészen jól felveszi a ritmust pár évtizedre.

 4. tudi — 2016-11-07 15:45 

@rammjaeger:
Szvsz Tóta etz szín tiszta provokációnak szánta, mert tudta, hogy ezzel jó pár embernél el fogja érni “A kurva anyád.” életérzést. Tudtommal akkoriban az iskolákban tanították a lövészetet, igaz nem géppisztollyal, hanem kispuskával, bár az is elképzelhető, hogy a “Pesti srácok” már láttak és fogtak korábban gépfegyvert kézbe. A fiatalok katonai előképzése kishazánkban is felvetődött pár erősen jobboldali ember gondolataiban, igaz csak a net egyes fórumain.
A poszthoz, azért van benne egy kis morbid, abban, hogy most a Jobbik is a tarkóján érezheti azt, hogy ugyan az a média, ami 0-24 migráncsozott, az most ellenük fordult teljes erejével. Meg ugye amíg az új média lehetőségeire nem jönnek rá, addig sajna csak a sajnálkozás marad a 90% propaganda felett.

 5. Tromb74 — 2016-11-07 18:18 

A média kormánypárti túlsúlyán nyivákolni valóban felesleges, de azért talán komplikáltabb a helyzet annál, hogy ma több eszköz van a kezünkben, mint a pesti srácoknak volt.
Most azzal kell megbirkózni, hogy kormánypárti média túlsúly van, de sajtószabadság, túlkínálat információból és dezinformációból. Meg persze egy csomó olcsó v. ingyenes eszköz, amiket ki lehet használni.
Viszont ha egy 56-os röpcédula tartalmát próbálnád terjeszteni a modern technika nyújtotta lehetőségekkel, nem lennél túl hatékony.
Igazából akkor se lenne ez másképp, ha egy hasonló szöveget helikopterből szórnál ki százezres példányszámban a belváros felett. Feltehetőleg szépen összetakarítanák mielőtt a tömegek általi elolvasása megvalósulna. Tehát felmerül a kérdés, hogy a rendelkezésre álló technikai megoldásokat hogyan lehet hatékonyan felhasználni.
Tapasztaltuk, hogy egy jól eltalált üzenet tízezreket elér, elismerést vált ki, de ennek nem nagyon lesz hosszú távú, tartós következménye. A fészbúk esetében például egy lájk meg egy megosztás sokszor ki is elégíti a harci kedvet. Pláne ha még egy kommentel is kinyilvánítja valaki a véleményét.
Ráadásul mind ezt szabadon megteheti bárki. Mindenféle következmények nélkül. A média kiegyensúlyozatlanságára meg a sajtó szabadságtalanságára hivatkozni mindig is béna érv lesz. Egészen addig, ameddig nem fogják valóban kinyírni a blogolás, online újságírás meg a szosöl netwörkölés lehetőségét. Ilyesmi pedig nem várható.
Sokkal inkább azzal a problémával kell megküzdeni, hogy olyan üzeneteket kell megfogalmazni, ami nem csak a kormány propagandáján, de a tartalom dömpingen keresztül is hallható.
Az elmúlt hónapok tapasztalatára alapozva elmondható, hogy Kim Kardashian feneke mellett még az a hír érdekes lehet, hogy a bevándorlók megerőszakolják a nagymamáinkat, de annak a hírnek nem sok esélye van, hogy az előbbi csak kitaláció.

Ha megnézünk egy 56-os röpcédulát, akkor annak a szövege fakocka egyszerűségű.
– Oroszok kifelé!
– Pusztuljon a sztálinizmus!
– Szabadság!
– Függetlenség!
– Éljen a magyar nemzet!

Ha az oroszokat migránsokra, a sztálinizmust meg gyíklényekre vagy brüsszeli aktatologatókra cseréled, akkor ezzel ma is utcára meg szavazófülkébe lehet csalogatni a népeket, na de mi van akkor, ha valami ennél értelmesebb üzenetet akarsz megfogalmazni? Pláne úgy, hogy az előbbit már lényegében világgá kürtölték az elmúlt egy évben.

 6. rammjaeger — 2016-11-09 11:24 

@tudi:

Ja, nyilván provokációnak szánta, amivel nincs is baj tulajdonképpen, de a színtiszta provokációkra pont nem az jellemző, hogy értelmes vitát generálnának.

 7. tudi — 2016-11-09 16:35 

@rammjaeger:
Ez is igaz, de ugye jellemző, a hazai vitakultúrára, hogy ennek sokat felültek a higgadtabb válaszok helyett. Bár én nem csodálkozok rajta, az elhíresült “ki is van a képen” balhé megmutatta, hogy nem csak Tóta ilyen színvonalú, bár ő nem felelős beosztásban közpénzek felett rendelkező vezető kománybiztos. Akinek a reakciójára néztem egy nagyot, Eörsi László történészre zúdított kormánypárti össztűz meg mindent vitt.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.