A Jedik, a papucs és az éremeső

Hargitay András és Gyárfás Tamás nem érti, hogy mi van. Nincsenek konkrétumok, mit szeretnének ezek a bugyuta úszócskák. A Ráérünk blog néha elmagyaráz dolgokat, most is így lesz.

Régen (sőt: a régi szép időkben, amelyekre sok birka magyar oly nagy szeretettel gondol vissza) úgy volt, hogy ha valakinek jól úszott a gyereke, bevitték a Jedi Templomba, ahol az úszópápa és a papjai nevelték az olimpiai bajnokokat a szocialista hazának. Az olimpiai arany mindent megmagyarázott, minden alól felmentett.

Ha éppen arról volt szó, hogy papuccsal verték a kisgyereket, akkor azt. Ha meg arról, hogy volt egy kis fütyi-punci fogdosás, vagy hogy a nagyobbacska úszók rámentek egy kicsit bögyösebb társnőjükre hármasban, akkor azt.

Ez pontosan ugyanaz a mentalitás, mint amikor az ötvenes években az atomkísérlet közelébe egyszerűen odavezényeltek egy-egy hadosztályt. Hát istenem, lesz egy kis sugárfertőzés, de a Nemzet atomfegyverhez jut, azért pár száz leukémia igazán nem nagy ár, nem?

A szülő, aki ki merte hozni a gyerekét a Jedi Templomból, mert úgy gondolja, nem jó az a légkör, ami ott van, az áruló. Áruló, mert pusztán azért, mert normális gyereket szeretne nevelni, megfosztja a Nemzetet attól, hogy egy csomó, egyébként a Nemzetért semmit sem tevő ember Magyarnak (így, nagybetűvel) érezze magát, amikor két évtizednyi szenvedés után a gyerek aranyéremmel a fogai között sírdogál a dobogó tetején.

A gyerek a Nemzeté, a Jedik cölibátusban élnek, és sportkarrierjük végéig padavanok maradnak. Mindenki észreveszi az álomszép, és magától értetődően tripla toe-loop-ból tripla axelt majd abból még egy dupla rittbergert ugró orosz korcsolyázónő mögött a kétszáz kilós, mellékállásban GRU-vallatótiszt edzőnőt. Akik most “konkrétumokat” akarnak, azok ugyanezek, csak nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

Mindennek eleve csak egy diktatúrában lenne értelme, de mint minden, diktatúrában kiépült struktúra, ez is el van kurvulva.

A Jedi Templom papjai, ezek az apostoli szegénységben élő aszkéták, valójában romlott, korrupt gazemberek. Eleve én mindenütt gyanút fogok, ahol öltönyös emberek kettőnél többször mondják ki a Rend és a Tisztelet szavakat.

Valójában arról van szó, hogy a Jedi Templomban évtizedeken át az olimpiai bajnokra, mint fogyóeszközre tekintettek, aki két-három olimpiai ciklus után kap egy Zsigulit, valami jobb panellakást valami jobb lakótelepen, aztán jön az újabb tizennégy-tizenöt éves csodakislány, a Nemzet Marcikája, Danikája, Katikája, Ágikája, Ödönkéje, aki mindig arról nyilatkozik, hogy hát igen, kemény volt a felkészülés, de ANNNNYIRA megérte. Verésről, fütyiről-punciról nem esik szó.

A rendszerváltás ezt annnyival fűszerezte meg, hogy ezzel bizony pénzt is lehet keresni. Sok pénzt. A Nemzet Ödönkéje, azért hogy kis pipa vagy három csík legyen a gatyáján, mindenféle kiutalás nélkül megkapja egy jobb panellakás árát. Évente. És akkor még nem evett joghurtot, nem korpásodott a haja, és nem kenegette a bőrét a csodás, szuperenzim tartalmú hidratáló testápolóval, nem ment bankba, nem vett autót és nincs kedvenc tévémárkája. Természetes, hogy ebből vissza kell osztani annak a közegnek, amelyben felnőtt, de szépen, szerződéssel, nem pedig úgy, hogy a Jedi Templom főpapja jár a nagymercivel, a bajnok, meg ha szépen mosolyog, kapi évi ötmilliót a megkeresett százból, meg járhat a szponzor kocsijával.

Ráadásul kiderült, hogy noha a kőkemény munkát és az áldozathozatalt valóban nem lehet kihagyni a képletből, a Jedi Templom klórgőze nélkül is van siker. Sőt, hogy a Jedi Templom kicsit lemaradt az újdonságokról, más országokban egyre sikeresebbé válik az a modell, amikor az olimpiai érmet nem kiverik a gyerekből, hanem belefejlesztik. Az úszásba, mint minden más sportba, megérkezett a Tudomány.

Nem, nem a doppingra gondolok. Hanem arra, hogy hőmérsékleteket, vegyi összetételeket megmérnek, és ez alapján dolgoznak és ez hosszú távon sokkal sikeresebb, mint az öreg Jedi tapasztalata. Nem tudjuk, hogy hány olimpiai érmünk maradt tinédzserkori izomszakadásokban, ízületi sérülésekben.

Erre kiállnak Gyárfás és Hargitay urak, és nem értik. Ha csak úgy csinálnak, mintha nem értenék, akkor gazemberek. Ha tényleg nem értik, akkor tényleg takarodniuk kell a sleppjükkel együtt. De ez nehéz menet lesz, mert a Jedi Templom mindigis jóban volt a politikával. Hiszen ők szállították a Nemzet Bajnokait, és az új Jedi Templomhoz is ígértek éremesőt. Hajbókolva elmondták, hogy az éremeső nem a korszerű uszodától és az emberszámba vett úszótól van. Hanem tőlük, és csak tőlük. Eltakarításuk kiemelt, minden aranyat megelőző nemzeti érdek.

 

18 hozzászólás

 1. norniron — 2016-11-18 09:01 

Én valamikor úszó voltam. Utáltam. Persze velem nem a szakma felkent papjai voltak, mer’ a Lacibá’, vagy hogy a faszba hívták, több száz papuccsal hátba vágás, bottal víz alá nyomás, fülrángatás árán sem tudta elérni, hogy gyorsúszásnál szimmetrikusan emeljem ki mindkét karomat a vízből (a bal karom mindig leragadt), ezért tehetségtelennek lettem minősítve, de azért maradtam, úszkáltam tovább a többi tehetségtelennel, csináltuk a tapsolva fekvőtámaszt a medence szélén* stb.
De amúgy megértem, hogy miért a megfélemlítés a módszer az úszóknál:
egy feszített vizű medencében leúszni több száz hosszt, mindenféle természetellenes mozgásokkal együtt egyszerűen szar. Hogy lehet erre motiválni egy gyereket, tizenévest, aki nem tehetséges, tehát versenyeken sem lesz sikerélménye soha: megfélemlítéssel. Más elképzelésük nincs, mást nem ismernek. Jó módszer, mert működik (legalábbis abból a szempontból, hogy rávegyék a gyereket, hogy azt csinálja, amit ők akarnak). Vannak még ilyen sportok, én úgy gondolom a szertorna is, bár az az úszással ellentétben legalább jó testet csinál, ők legalább tudnak csajozni. Egy úszónak még ez se adatik meg.
Szóval ezt a nagy masszát ütik-vágják évekig, mert az ügyeseknek azért kellenek a versenytársak, meg hát jól is néznénk ki, ha az OB-n csak a 2-3 valóban tehetséges indulna. Aztán aki igazán szerencsés ezek közül a nyomorultak közül, egy szép napon a több évtizedes sportmúltjára hivatkozva, ilyen remek körülmények között szocializálódva kiváló sportvezető lesz 🙂 Meg amikor látják, hogy az újabb és újabb generációknak egyre kevesebb kedve van ehhez a szarhoz, akkor meg jöhet a jó öreg “ezek is már csak a mobil kaparászásához értenek” kifogás.

* egyébként ez egy nagyon ravasz módszer volt, szerintem az élet más területén is lehet alkalmazni:
pillangóúszás, leúszol egy hosszt, kiugrasz a medence végén, 25 fekvőtámasz tapsolva, majd vissza, újabb hossz pillangó, majd a túlsó végén megint 25 fekvőtámasz. Miközben úszol, annyira szarul esik, hogy alig várod, hogy kiugorhass a végén és fekvőtámaszozhass, majd amikor fekvőtámaszozol, alig várod, hogy újra a medencében lehess. Kicsit hasonlít a kétpártrendszerre 🙂

 2. hadrian77 — 2016-11-18 09:16 

Eljön majd az az idő, amiko a papuccsal verés kevés lesz ahhoz, hogy összejöjjön az aranyérem, mert a kémiai méricskélés előnyét már nem lehet behozni. Intő példa lehetne akár a kerékpár sport is (a doppingot most hagyjuk). 40 éve egész tűrhető eredményeket hoztak, aztán a technika fejlődését nem követték és ma sehol sem vagyunk. Nemrég írtak talán az indexen egy cikket a küzdősportokról, ott is elkezdődött a nagy leszakadás.
Viszont tíz év múlva a boldog amatőr és félprofi sportolók országa leszünk. Talán nem is baj.

 3. norniron — 2016-11-18 09:34 

@hadrian77:
1984-ben Los Angelesben az USA hajszál híján megnyerte az olimpiát (a bajnok jugók csak jobb gólkülönbséggel nyertek, akkor még nem volt döntő, körmérkőzésen dőlt el, és az USA és Jugoszlávia is 4 győzelemmel és egy egymás elleni döntetlennel végzett). Van, aki azt mondja, hogy ha a Jugoszlávia-USA meccs végén a jugók nem egyenlítenek, és az USA olimpiai bajnok, akkor a sportág a hazai győzelemmel áttörést érhetett volna el, és mi magyarok már rég nem lennénk sehol. Így viszont a vízilabda megmaradt az USA-ban az egyetemeken űzött hobbisportoknak, mint mondjuk a lacrosse, a lovaspóló, vagy a gaelic football (vagy volt a “soccer” 1994-ig).
Így viszont a vízilabda megmaradhatott a nagydarab, túlsúlyos, önelégült balkáni macsók sportjának 🙂

 4. untermensch4 — 2016-11-18 10:37 

@norniron: Sport és motiváció…
Mindig is lusta voltam meg egészségügyi okból sokszor felmentett, ez a kettő erősítette is egymást. Az “alap” tesitanárunk letudta nagyjából a tantervi műsorszámokat, egyébként játszhattunk labdával ő meg olvasgatta a nemzeti sportot, békés egymás mellett élés volt.
Egyik évben másik iskolából átkerült tanárunk lett. Katonai középiskolából…
Gondolt egyszer egyet hogy nem kimegyünk a rétre és futkosunk körben, itt van ez a kosár gumi izé *
Na ezt kivisszük, meg két piros szalag lesz a “célpont”, és tadamm! gránátdobás! Imitált kibiztosítás-elcsettintés, nem minél messzebbre kell dobni hanem eltalálni egy célpontot. Ez baromira motiváló volt, nem túl fárasztó módon szeret az ember fiatal korában katonásat játszani. Kislabdát dobni messzire meg nem mert alapvetően értelmetlen.

* előtte két évig nem tűnt fel senkinek a szertárban hogy azok tömör gumi, nyeles kézigránát-másolatok, nahát, tényleg

 5. untermensch4 — 2016-11-18 10:46 

@hadrian77: Tudom hogy nem ezt érted “kémiai méricskélés”-en de sztem a doppingot is be lehetne illeszteni a pontozási rendszerbe. Nagy bünti a be nem jelentett doppingért járna, hírnévvesztés a gyártónak meg abból ha nem él sokáig a sportoló akivel tesztelik-reklámozzák. *
Küzdősportolókkal tesztelték egy bulvár-ismeretterjesztőben hogy a zuluk anno részben a “rohamosztagosaik” doppingjának is köszönhetően radírozták le azt az angol sereget.

* az ókori görögöknél ha jól tudom a dopping-szakik a helyi politikai elittel egyenrangú külön VIP-páholyt kaptak és ugyanúgy érmet ha a termékükkel győzött a sportoló.
Ha azt vesszük hogy pl egy “koksz” piacra viteléhez kb 10 évnyi engedélyeztetési eljárás kinéz, a reklámarc sportolók megfigyelése a fogyasztóvédelmi részhez illeszkedne manapság.

 6. escargot — 2016-11-18 10:49 

@hadrian77: Az amatőr sporttal semmi gond nem lenne. Sőt, az volna csak az igazán üdvös, ha tömegessé válna. De ahhoz aligha az elcseszett és eredménytelen élsporton át vezet az út.

 7. padi — 2016-11-18 12:09 

@escargot:

Vannak normális sportok. nekem a tájékozódási futáshoz meg a terepfutáshoz volt/van némi közöm. Egy pályán/erdőben fut kezdő és elit, baráti hangulat. Szponzori pénz viszont alig: “Ultramarathons, where the athlete pays and the spectator gets in free.”

 8. hadrian77 — 2016-11-18 12:17 

@untermensch4: ez a dopping örök vita lesz, mert növeli az egyenlőtlenséget. Akinek sok pénze van, annak lesz jó doppingja. Emiatt lenne nehéz objektíven alkalmazni. Persze, ha nem veszélyes az egészségre.

 9. hadrian77 — 2016-11-18 12:19 

@escargot: a legtöbben csak addig látnak el, hogy leviszik a gyereket edzésre és még az edzőnek is meg akarják mondani, hogyan cseréljen meccsen. Hétvégi közös sportos jellegű program a családdal ugyan olyan hasznos lenne.

 10. stoppos — 2016-11-18 13:17 

Én spec azt nem értettem soha, hogy nekem miért lesz attól jobb, hogy Béla gyorsan úszik és eljátszák a himnuszt neki valahol. Meg Bélának miért lesz jobb? Ha üzleti alapon megy a dolog, annak látom értelmét, Béla keres vele pénzt és boldog. Engem még mindig nem érdekel, de legalább nem én adom a pénzt bele, hanem olyan, akit viszont igen.

 11. panamajack — 2016-11-18 13:58 

@norniron: Én imádok úszni, és rendszeresen járok is. Gondolom ez nem kis részben annak köszönhető, hogy apám tanított meg úszni, és edző közelében sem jártam.

 12. escargot — 2016-11-18 14:04 

@hadrian77: A témában nagy kedvenc tapasztalatom egy tokiói kerület helyi sportközpontja, ahol totyogótól 80+-ig együtt csapatott mindenki, uszoda, konditerem, miegyéb, ki mit szeretett.

 13. norniron — 2016-11-18 15:07 

@panamajack:
Hát én miután abbahagytam a versenyzést, megfogadtam, hogy többé be nem teszem a lábam uszodába, eddig meg is tartottam, pedig jövőre lesz 18 éve…
Természetes vízben, Balatonban, tengerben, Körösben, Mosoni Dunában stb. egyedül, teljesen más, azt szeretem 🙂

 14. norniron — 2016-11-18 15:20 

Ha már arról beszélünk, hogy mi a dolga egy sportági szakszövetségnek, egy másik, vérprofi sportág, a fodball szakszövetségéről, a jó öreg MLSZ-ről is essék szó:
Ugyebár jelenleg az Adidas a csúcstartó a Manchester Uniteddel, évi 75 millió fontot fizetnek a Utd-nek azért, hogy az ő mezüket viseljék. A magyar labdarúgó válogatottnak is az 1970-es évek óta ők a mezszállítói, egy rövid 1990-es évekbeli UMBRO-s kitérőt leszámítva. Persze nyilván nem várom el, hogy Csányiék is évi 75 milliót leakasszanak az Adidastól, de az egy kissé meglepett, hogy konkrétan nem fizetnek az MLSZ-nek semmit. A helyzet éppenséggel az, hogy az MLSZ fog fizetni az Adidasnak a mezekért 🙂

 15. untermensch4 — 2016-11-18 16:59 

@hadrian77: Ezért is említettem a pontozást, abban lehetne vhogy “egyenlősíteni” az esélyeket. Amik így sem egyenlőek mert akinek több pénze van annak a teljes infrastruktúrája jobb.
Piaci alapon azért működhetne mert a dopping gyártójának (ahogyan már a régi görögöknél is…) jó reklám, főleg ha csak a “csodaterméket” használja vki és jó eredményeket ér el.
Lehet hogy kettős helyezési rendszer kellene. A mostani mellé párhuzamosan egy doppingot is tartalmazó pontrendszeres. Az egészségügyi veszélyesség vizsgálata meg a konkurens doppinggyártók érdeke is…

 16. untermensch4 — 2016-11-18 17:00 

@hadrian77: Sőt, gondolva a jövőre a “pontrendszerben” nem árt hagyni még helyet a génmódosítás beillesztéséhez…

 17. tudi — 2016-11-18 17:12 

Erre annyit mondhatok, ez betalált, mint hajóba a torpedó. Szerintem értik, hogy miről van szó, a pénzről és egyszerűbb lejártani az másikat, mint elfogadni, hogy igaza van és én veszem a kalapomat. Lehet, hogy írtam már, de Gyárfás számára mindegy ki van hatalmon, legyen az vörös, nyilaskeresztes, turbómagyar, a lényeg, hogy neki a Lidliben ne azon kelljen morfondírozni, hogy csirkefarhát, vagy első osztályú marhahús. Szerintem van még egy két jó olimpiánk és utána a tudomány tényleg legyőzi a Jediket. Meg ugye ennek üzenete van, hogy el lehet ebben az országban érni valamit, ha kiállunk mellette és ez veszélyes, mert akkor az emberek rájönnek, hogy másért is ki lehet állni és küzdeni.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.