A Franciaországi választásokra

Idén két sorsdöndő választás lesz a Brexit utáni Európa két legjelentősebb államában, aminek a jelentősége a tavaly év végi USA-elnökválasztáshoz mérhető. Magyaroknak talán meglepő módon, ezek közül ezúttal a franciaországinak nagyobb a tétje. Németországban – még ha Merkel esetleg veszítene is – van egy alapvető politikai konszenzus, ami biztosítja, hogy a német bel- és külpolitika egyelőre nem fog olyan radikálisan új irányt venni, mint ahogyan az Trump elnökké választásával Amerikában megtörtént.

Ez alapvetően még megnyugtató is lehetne, ha nem lenne szomorú tény, hogy az utóbbi évtized német hegemóniája mérhetetlen gazdasági és politikai károkat okozott Nyugat-Európa szegényebbik részén, különösen a a mediterrán országokban, de Franciaországban is. Mostanra már nehezen vitatható, hogy a 2008-as válság európai (német) kezelése alapvetően elhibázott volt. Pontosabban Németország és a fejlett északi államok jól jártak vele, de a mediterrán térséget az erős euró és az exportorientált, náluk sokkalta versenyképesebb Németország által az EU-ra kényszerített megszoritó pénzügypolitika teljesen a padlóra küldte. Ez a leglátványosabban a görög válságban csúcsosodott ki, de Spanyolország, Portugália, és különösen Olaszország is borzasztó nehéz helyzetben van, miközben a második legnagyobb európai gazdaság, a francia, évek óta küszködik és stagnál. Ez a helyzet (valamint a 2015-ös menekültválság ügyetlen kezelése) nagyban hozzájárult egyrészt a Brexit-tábor győzelméhez, másrészt az euroszkeptikus populista pártok megerősödéséhez, ami Trump EU-ellenességével megfejelve mostanra már az Unió életképességét kérdőjelezi meg.

Ebben a helyzetben Franciaország jelentősége az EU életben tartása és elkerülhetetlen reformja szempontjából rendkívül megnövekedett, ráadásul a gyenge és szervilis Hollande után szinte biztosan egy sokkal markánsabb, a francia érdekeket Németországgal szemben erőteljesebben képviselő elnök fog hatalomra jutni. Nagyon nem mindegy azonban, hogy kicsoda.

A múlt hétvégén megvolt a francia Szocialista Párt (a jelenlegi kormánypárt) előválasztásának első fordulója. Ugyan még hátra van a második forduló, ahol kiderül ki lesz a baloldal első számú jelöltje, néhány fontos kérdés már most eldőlt. Először is, a leköszönő elnök nem is indult, ami nem meglepő annak a fényében, hogy François Hollande az 5-dik Köztársaság történetének legnépszerűtlenebb elnökeként fejezi be politikai pályafutását. Másodszor, a papírforma szerint esélyes Manuel Valls (Hollande technokrata miniszterelnöke) nem nyerte meg az első fordulót, hanem a második helyre szorult az eddig viszonylag ismeretlen, alter-balos (öko-elkötelezett, alapjövedelem-párti) Benoit Hamon mögött. A második forduló köztük fog eldőlni, és Valls esélyei nem túl jók. A harmadik, és talán a legfontosabb szempont a meglepően alacsony részvétel: az idei szocialista előválasztásokon alig 1,5 millióan szavaztak (ami sokkal kevesebb, mint 5 évvel ezelőtt), ellentétben a jobbközép Republikánusok több, mint 4 milliós előválasztási részvételével. Ez megerősíti azokat a jóslatokat, miszerint akárki is lesz a szocialisták jelöltje, nagyon rosszak lesznek az esélyei az elnökválasztáson, még a második fordulóba való bejutásra is. A francia baloldal talán még soha nem volt ennyire megosztott, kibékíthetetlen ellentétekkel a Melenchon-féle kommunisták (akik akár a szavazatok 10%-át is elvihetik), az alter-balosok és zöldek, valamint a Valls-féle balliberális vonal képviselői között.

A balliberálisok pedig minden bizonnyal amúgy sem Valls-ra szavaznának, hanem Emmanuel Macron-ra, aki bár jó ideig Hollande gazdasági minisztere volt, már több, mint egy éve szakított az elnökkel és a szocialistákkal, és most független jelöltként indul az elnökválasztásokon. Jelenleg Fillon és Le Pen után a harmadik legesélyesebb jelöltnek tartják. Viszont hatalmas kérdőjel, hogy a baloldali szavazók nagyobbik része – esélyes szocialista jelölt híján – ki mellé áll majd az elnökválasztás második fordulójában, ahol a legvalószínűbb forgatókönyv egy jobboldali konzervatív – jobboldali populista (Fillon – Le Pen) párbaj lesz. A balliberálisok minden bizonnyal kibékülnének Fillonnal, ha az FN az alternatíva, de a munkásosztály egy része jó eséllyel a populizmus mellett teszi majd le a voksát Fillon thatcherista gazdasági elképzeléseivel szemben. Kivéve persze a munkásosztály azon (jelentős) részét, akik muszlimok illetve bevándorlók. Ők dönthetnek úgy is, hogy Le Pennél még Fillon is jobb, de távol is maradhatnak a szavazástól, ami inkább Le Pennek kedvez. Ami a jobboldali szavazókat illeti, ők már nagyrészt eldöntötték, melyiküket támogatják, attól függően, hogy inkább a nacionalizmus, vagy a liberális konzervativizmus áll közelebb hozzájuk. Nem lehet teljesen kizárni azonban azt sem, hogy Macron mégis megveri Le Pent és bejut a második fordulóba (Fillon kiesése valószínűtlen, bár semmi sem lehetetlen). Ebben az esetben egy klasszikus jobbliberális és egy balliberális jelölt áll majd szemben egymással, ami inkább Fillon győzelmét hozná, hiszen az FN-szavazók egy részének ő még viszonylag elfogadható alternatíva, míg a szélsőbalnak „egyik kutya, másik eb”. De persze elméletben akár Macron is győzhet (és ha valamit megtanultunk tavaly az az, hogy a legvalószínűtlenebb forgatókönyveket sem szabad figyelmen kívül hagyni).

Miután megvizsgáltuk a fontosabb jelölteket, nézzük meg, mit jelentene a megválasztásuk Európára, és ezáltal Magyarországra nézve. Vegyük sorra őket:

  • Marine Le Pen: a Nemzeti Front (FN) vezére és jelöltje, kőkemény jobboldali populista, aki ideológiailag a legközelebb áll Trumphoz, Faragehoz vagy Orbánhoz, természetesen a francia helyi sajátosságoknak megfelelően. Az EU-val kapcsolatos álláspontja világos és egyértelmű: le vele! Megválasztása esetén ki akarja léptetni Franciaországot az eurozónából, Schengenből, és (bár ezt még nem jelentette ki egyértelműen, de logikus következmény) végső soron az Unióból is. Az EU a Brexitet még túlélte, de a Frexitet már nem fogja. Hogy ez milyen következményekkel fog járni, azt még elképzelni is nehéz. Ami biztos: teljes káosz, jó eséllyel újabb világgazdasági válság (hiszen az euró az egyik fő tartalékvaluta), utána pedig… ki tudja. Magyarország pedig végre megszabadul a brüsszeli diktátumoktól, visszakapott szuverenitásával azt csinálhat, amit (Putyin és az új német kancellár) akar. Gyakorlatilag a harmincas évek végének politikai helyzete áll vissza, az meg nem végződött túl jól…
  • François Fillon: a mérsékelt jobboldal jelöltje nem újonc a kormányzásban, Sarkozy elnöksége alatt végig ő volt a miniszterelnök (ami elég ritka, általában a francia elnökök több miniszterelnököt is elfogyasztanak). EU-párti, azonban a föderalizmust nem támogatja (annak idején képviselőként a Maastricht-i egyezmény ratifikálása ellen szavazott). Franciaország uniós szerepét a német hegemóniával szembeni ellensúlyként képzeli el, a latin-mediterrán térség érdekeinek védelmezőjeként. Megválasztása esetén valószínűleg alkut ajánl Németországnak: hajlandó lesz végigverni Franciaországban egy átfogó gazdasági liberalizációs és modernizációs folyamatot (ahogyan azt Thatcher tette anno Nagy-Britanniában), és nyomást gyakorol Olasz- és Spanyolországra, hogy kövessék a példáját. Cserébe Németország felhagy a fiskális konzervativizmus (számára sikeres, azonban az eurozóna gyengébb gazdaságai számára katasztrófális) politikájával, ellenben felpörgeti a belső fogyasztást és az inflációt (az ECB erős monetáris lazítása és az euró gyengítése mellett). Az EU-t továbbra is erős nemzetállamok szövetségeként képzeli el, összehangoltabb gazdaságpolitikával, de politikailag szuverén tagállamokkal. A bevándorlást erősen korlátozná (bár nem annyira radikálisan, mint Le Pen), és javítaná a kapcsolatokat Oroszországgal. Ami még nagyon fontos, hogy Fillon valószínűleg sokkal engedékenyebb lenne a Brexit-tárgyalásokon, mint azt Merkel vagy a Bizottság szeretné. Jó eséllyel hajlandó lenne korlátozni a munkaerő szabad áramlását a további szabadkereskedelem fenntartása mellett. Ami nem valami jó hír a külföldön dolgozó magyaroknak, hiszen egy ilyen korlátozás lehetősége értelemszerűen valamennyi uniós tagországra vonatkozna, így a jövőben pl Ausztria is simán bevezethetne kvótákat EU-munkavállalókkal szemben
  • Emmanuel Macron: a volt szocialista gazdasági miniszter a legliberálisabb az esélyes jelöltek közül. Ideológiailag az Obama-Clinton-Merkel vonalat képviseli, ami ugye manapság éppen nem divatos, viszont ne felejtsük el, hogy a franciák mindig is hajlamosak voltak szembe menni a világ többi részével. Nagyon erősen német- és EU-barát, de. És itt jön a nagy de. Fillonhoz hasonlóan ő is ellenzi, hogy a német gazdaság ereje teljesen elnyomja a latin- és mediterrán térséget. Többször figyelmeztetett arra, hogy az eurozóna jelenlegi egyoldalúan német orientációjú gazdaságpolitikája fenntarthatatlan, és előbb-utóbb széteséshez fog vezetni. Fillonnal ellentétben azonban ő a megoldást nem egy francia vezetésű „ellenpólus” létrehozásában, hanem az eurozóna föderalizmushoz közelítő átalakításában látja, közös adó- szociális és fiskális politikával, Brüsszelnek az eddiginél jóval erősebb jogosítványt adva, az Európai Parlament szerepének megerősítésével. Azonban ezt az új Európát „kétsebességesnek” képzeli el, vagyis a nem eurozóna-tag országok (köztük Magyarország) kimaradnának belőle, és a mostaninál lazább szálakkal kötődnének csak hozzá. Ez nem biztos, hogy Németországban osztatlan tetszést aratna, hiába szimpatizál különben vele Merkel. Természetesen nem tenne engedményeket a Brexit-tárgyalásokon sem, a Bizottság „mindent vagy semmit” álláspontját támogatná. Oroszországgal kapcsolatban valószínűleg Merkel politikáját követné.Hát egyelőre itt tart a dolog.

Az elnökválasztás két fordulója áprilisban és májusban lesz, addig még sok minden történhet. Bekavarhat Oroszország, az ISIS, Trump, és még rengeteg belpolitikai esemény is, na meg persze maga a választási kampány. Egyet tudok ajánlani azoknak, akiket még érdekel Európa sorsa: vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

25 hozzászólás

 1. norniron — 2017-01-27 12:00 

Ez a Valls-Macron páros tökéletesen bemutatja a nyugat-európai, II. világháború utáni politikai elit teljes elhasználódását:
http://www.francetvinfo.fr/image/7558s44e2-6615/1500/843/7054375.jpg
Itt van két, megkülönböztethetetlen biorobot, ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy viselik a hajukat, ugyanaz a mimikájuk, a testbeszédük. Tegnap láttam a “vitájuk” összegfoglalóját a TV-ben. Egyszerűen nem lehetett megkülönböztetni őket, percekbe telt, mire észrevettem, hogy időnként a csávónak mintha világosabb színű nyakkendője lenne, aztán rájöttem, hogy az egy másik ember 🙂
Mint a revüben az egymástól megkülönböztethetetlen, tetszőlegesen felcserélhető háttértáncosok.

 2. norniron — 2017-01-27 12:25 

Úgy nézem, nem igazán lehetséges olyan felállás Franciaországban, ami végső soron ne lenne jó az oroszoknak. Ennek fényében nem lehetséges, hogy mégis inkább a német választásokon aktívkodnának egy kicsit a titkosszolgálatok, meg az álhíroldalak, lévén, hogy azon a választáson több a veszíteni valójuk? (Mármint nyilván a franciáknál is jelen lesznek, de a németeknél jobban)

 3. pandacsoki — 2017-01-28 01:25 

tudom, hogy felesleges, de azért egy mákszemnyit a valódi narratívából: az euro bevezetését, ami a mostani rengeteg problémát okozta, nem a németek erőltették, hanem a franciák (Delors), a német jegybank ellenezte, de aztán beadta a derekát: az euro nélkül sokkal enyhébb lenne a déli államok válsága. A németek azzal a feltétellel vállalták au euro bevezetését, hogy egyik tagállamnak se kell majd finanszíroznia egy másik állam költségvetési deficitjét, ezt a feltételt, mint jópár másikat, a válság óta eltelt években folyamatosan megszegik, természetesen szintén nem német nyomásra.

 4. professzorpizka — 2017-01-28 09:00 

@pandacsoki: Csak szegény Delors óta már vagy harminc év eltelt, és az euró kicsit átalakult. Nekem már 2004-ben Angliában a kereskedelmi jogot oktató professzor csak mint “neue Reichsmark” emlegette, az EU-t pedig “Franco-German Empire”-nek hívta 🙂

 5. wazelin — 2017-01-28 12:32 

Szerinted mit lehetne tenni a hatalmas államadósságokkal?
Persze, jól hangzik, hogy a GDP növekedéssel ki lehet nőni, de a nominálisan is hatalmas adósságok csak addig maradnak kordában, amíg minden rendben van. Az első bajnál országokat temethet maga alá.

 6. komojtalan — 2017-01-30 11:19 

Azt hiszem a második bekezdés a legfontosabb ránk nézve. Nem tudom, de nem is érdekel mi lenne nekünk a legjobb, mert ráhatásom úgyis 0. Pont a mai Indexen van egy cikk az orosz propaganda oldalakról. Nem az oldal(ak) a lényeg, hanem milyen elvi alapon lesz szerkesztő/moderátor/stb … valaki. Az egyik megszólaló foglalta össze a lényeget:
Egy darabig azt hitte az USA szent
Rájött hogy nem, azt hitte Oroszország szent
Pár év múlva rájött hogy ők is csak a saját hasznukat nézik.
És ez egy értelmiségi, politikailag aktív ember, mit lehet elvárni attól földművestől akit az időjáráson kívül semmi nem érdekel a híradóból. Nem szabad senkinek hinni, ha a NATO -nak (vezető országainak) az az érdeke Magyarországot is odadobják, ahogy Ukrajnát. Majd lesz magyarázat: 10 millió ember miatt nem kockáztathattunk 500 milliót, vagy ilyesmi. Az ember, egy ország csak saját magára számíthat. Nem azt kell nézni mi lenne a legjobb Franciaországban, hanem mindenre felkészülni. Lehet azt mondani milyen jó nekünk az EU, de biztos ez? 2 évvel ezelőtt még ezt mondtam volna, bizonyos fokig ma is tartom, semmi esetre sem lépnék ki. De miért olyan jóságos Németország? Piacot, olcsó munkaerőt vesz gyakorlatilag fillérekért. Pár hónapja volt egy írás hogy az ingyen pénz akár káros is lehet egy gazdaságra és pont ez történik ma Magyarországon. El kell verni a pénzt mert ingyen van, de ennyi pénzt jól elkölteni is nagy feladat nem csak megszerezni. Ha nem volna ingyen pénz, akkor nem volna mit osztogatni a haveroknak és még a végén versenyképes vállalkozások jönnének létre és nem csak magyar szinten, hanem esetleg nyugat-európai szinten is. Az meg ugye Németországnak nem érdeke. Ahogy az USA ráfázott az olcsó Kínai munkával, úgy EU nélkül a mostani vezető európai országok is lehet rosszul járnának. Azt hitték majd a Kínaiak felfuttatják a gazdaságukat, amerikai cégek eladnak Kínában, erre már gyakorlatilag minden kínai, ők terjeszkednek nyugaton. Kell ez az EU -nak (Németországnak, Franciaországnak)? Nem, inkább fizetnek és hagyják hogy azt csináljanak a pénzzel a helyi politikusok amit akarnak. Álcázásként van egy OLAF, de szerintem még máshol sincs nagy ügyük, hát még ha akarat sincs rá az adott országban.

Tehát hagyjuk Franciaországot, a saját házunk előtt söprögessünk inkább.

 7. padi — 2017-01-30 12:16 

Francia, mérsékelt jobboldali beállítottságú kolléganőm szerint most van először esély arra, hogy Le Pen nyerjen.
Eddig ugyanis működött az, hogy ha a második körbe be is került az FN, teszem azt egy baloldali jelölttel együtt, akkor a mérsékelt jobboldali szavazók is simán megszavazták a baloldalit – hogy az FN-es ne nyerhessen. Ugyanígy megszavazták az FN mellett bekerülő jobboldali jelöltet a baloldali szavazók.
Igen ám, de eddig az is “működött”, hogy az FN-szavazók hallgattak, mint sz** a fűben, nem reklámozták a pártállásukat. Most viszont több szomszédja, ismerőse nyíltan hirdeti, hogy ő márpedig Le Penre fog szavazni.
Ami pedig a bevándorlókat illeti, lesznek köztük Le Pen-szavazók. Nem reprezenatív femérés, de a Politico kiment egy arabok lakta külvárosba, és bizony volt, aki azt mondta, hogy Le Penre fog szavazni:
http://www.politico.eu/article/marine-le-pen-surprise-muslim-islam-supporters-national-front-banlieues/

Szóval, az egyértelműnek tűnik, hogy a második körben a mérsékelt jobboldal és Le Pen fog egymással megküldeni. A mérsékelt jobboldal győzelme szintén valószínű, de a fentiek miat, a korábbi választásoktól eltérően, egyáltalán nem biztos.

 8. tudi — 2017-01-30 13:19 

Azért a Frexit nem csak az EU-nak, de maguknak a franciáknak is nagyon, de nagyon fájna.
http://alapblog.hu/frexit/
Mondjuk én nem bocsátkozok becslésekbe, de minden megtörténhet, főleg Trump és a Brexit után. Mondjuk ott nem biztos, hogy kilépés lesz, mert a parlamentnek is meg kell szavaznia.

 9. nudniq — 2017-01-30 17:40 

@tudi: “Mondjuk ott nem biztos, hogy kilépés lesz, mert a parlamentnek is meg kell szavaznia.”

Ahogy Trump elnöksége sem volt biztos, mert igazából az elektorok választanak…

Amúgy az EU-ból való kilépés folyamata rosszul van szabályozva: előbb kellett volna letárgyalni, és aztán szavaztatni arról,h na akkor így kell-e a Brexit, vagy mégsem kell. És a skót függetlenségről is ugyanígy lett volna tisztességes a szavazás, nem vaktában riogatni egyik oldalról, és vaktában ígérgetni a másikról.

Csakhogy. Ha jól értem, a Brexit _kezdeményezéséről_ kell a parlamentnek szavaznia, tehát ugyanúgy egy előre le nem tárgyalt kérdésről fog szavazni, mint a nép. És ha elkezdik, akkor az két éven belül mindenképpen kilépéssel ér véget, bárhogyan is alakulnak a tárgyalások. És utólag már a parlament sem visszakozhat.

 10. padi — 2017-01-30 19:29 

@nudniq:

Hogy jogilag miről KELL a parlamentnek szavaznia (ha döntött erről a bíróság egyáltalán), azt nem tudo,. de Theresa May azt nyilatozta a BBC-nek, hogy:

“Theresa May confirmed that she would put “the final deal that is agreed between the UK and the EU to a vote in both Houses of Parliament, before it comes into force”.
In other words, Parliament will vote on the final Brexit agreement, the ‘divorce settlement’, between the UK and the EU.”

 11. nudniq — 2017-01-30 22:25 

@padi: node a bíróság szerint az eljárás megindításához kell a parlament aktusa.

Addig viszont az EU nem hajlandó tárgyalni semmiről, csak utána.

(És, ha végül lesz egy letárgyalt végső díl, és azt is megszavaztatná, és arra nemet mondana a parlament, akkor se lehet visszacsinálni, hanem akkor mindenféle megegyezés nélkül válik ki az Egyesült Királyság az EU-ból. Én így értelmeztem az eddigi híreket arról a bizonyos cikkelyről.)

 12. padi — 2017-01-31 11:21 

Pont mától három napon keresztül fog vitatkozni a parlament a kilépésről.
Ennek alapján fogja a részleteket letárgyalni a kormány az EU-val, és **politikai ígéret** van arra, hogy a végén is lesz szavazás.

Hogy mi történik akkor, ha a végső megállapodást nem szavazza meg a parlament, arról nem kezdenék el találgatni. Mindenesetre fordított irányú precedens már volt: a norvégok kétszer is fullra letárgyalták a belépés részleteit az EU-val, aztán a népszavazási eredmények miatt ez mindkétszer meghiúsult.

 13. heizer — 2017-01-31 12:15 

Egy furcsaságra figyeltem csak fel így távolról és homályosan tekintve a helyzetre:
Ha MLP (Trump, Orbán, stb) azt javasolja, hogy munkát és munkalehetőséget az embereknek, valamint biztonságot és kiszámíthatóságot (és az arra érdemtelenek hátrébb sorolását), az durva populizmus, fúj, levele.

Ha a nyertes francia baloldali jelölt azt javasolja, hogy alapjövedelmet és fű legalizását az embereknek, az a baloldalt megújító, haladó tett, ami új utakra viszi az eddig elhasznált és nem működő politikai eszközöket (ez mondjuk biztos), egyes mértékadó orgánumok szerint is.

Miközben szimplán csak pénzt ígér, és olcsó tudatmódosítót, szemben azzal, hogy dolgozhatsz, ha el akarsz érni valamit.

De mondom, ez csak távolról és homályosan látom így, a félreértelmezéséért elnézést kérek.

 14. padi — 2017-01-31 13:54 

@heizer:
Megint csak a francia kolléganőmre hivatkoznék. Az ő értelmezésében a francia baloldal kábé olyan ütemben ássa a saját sírját, mint a magyar nyolc éve.
Felmerült olyan javaslat is, (bár ez talán nem a szocik ötlete, hanem valamelyik kommunistáé), hogy emeljék föl az örökösödési illetéket olyan szintre, hogy úgyszólván mindenki rákényszerüljön a megöröklött ingatlan eladására. Ezáltal minden generáció “tiszta lappal” indulhatna. Esélyegyenlőség a köbön, na. Az illetéket egyébként Sárközy anno eltörölte, Hollande újra bevezette (de csak valami elfogadható szinten.)

 16. untermensch4 — 2017-01-31 23:36 

@heizer: Az alapjövedelem és a fűlegalizálás között van némi különbség. Legmarkánsabb ezek közül hogy az alapjövedelem nem működik, pénzügyileg, bevezetése esetén, a fűlegalizálásnak meg az elmaradása nem működik, pénzügyileg.
Egyébként minden kábítószer nagyon-nagyon olcsó. Mármint a valódi előállítási költsége. A magas fogyasztói ár az egyetlen amit az állami piactorzítás ( =tiltás) el tud érni, csak ez a “siker” nagyon sokba kerül az adófizetőknek.

 17. heizer — 2017-02-01 08:45 

Azt gondolom igazából sem az alapjövedelem sem a marihónalja legalizálás hatását nem ismerjük.
Én nem utasítom el élből az alapjövedelmet, de csak azért mert adminisztrációt egyszerűsíthet (amennyiben minden más szoc.támot ki lehet vele váltani), ami nekem igen-igen szívügyem. Viszont piszkosul nem ismerjük a hatását az emberi viselkedésre semmilyen időtávban. Szimpatikus a finnek tesztüzeme, ugyanakkor azt gondolom, hogy a nemzeti sajátosságok miatt semmit sem lehetne adoptálni kis hazánkra azonnal.

Az alapjövedelem és a fű legalizálás azt gondolom, piszkosul máshogy hat egy protestáns munkaetikával és szellemiséggel átitatott, erős helyi közösségekkel és civil öntudattal rendelkező környezetben, mint tenné azt a magyar kistelepüléseken, vagy Franciaországban (ahol ugyan tudják élvezni az életet, és mértéket tartani is, és tudnak kamionokat borogatni pár tizedszázalék elmaradt bérelemelésért is.)

Szóval amíg nincsenek a hatások felmérve, kipróbálva nem nagyon kéne feszelegni egyikkel se. Egyébként meg színtiszta populizmus ez is, sőt ez főleg az!

 18. untermensch4 — 2017-02-01 10:21 

@heizer: Az adminisztráció egyszerűsítése nekem is szívügyem, ezt azonban alapjövedelem nélkül is lehetne (és kellene is) művelni. Ha volna rá szándék.
Amikor zemberek meghallják azt hogy “alapjövedelem”, ezt némi wishful thinking révén úgy értelmezik hogy a szociális rendszer megmarad, plusz havonta ingyen pénz.
Mennyi a hosszú táv? Az elmúlt években néhány usa-tagállamban már legalizálgattak. A hollandok ha jól emlékszem a ’70-es évek óta csinálják a saját tesztüzemüket. Indiában az 1700-as évek végétől figyelték kormányzati szinten (kezdetben az angolok persze) a kannabisz-fogyasztást és hatásait. És eleve az egész nagy tiltási láz 1937 körül kezdődött. De akkor hirtelen nagyon sürgős lett (*).
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/04/07/a-gandzsa-osszeeskuves/
Az első “igazi” kábítószer-tilalmi törvény az 1890-es évek amerikájában született, megtiltotta az ópium fogyasztását… ….a kínaiaknak.
Ha protestáns erkölcsre hivatkozunk akkor viszont papírforma szerint magyarisztánnak csak kb a fele katolikus. Ők sem annyira hogy zavarná őket a boltok vasárnapi nyitvatartása.
A “hosszú távú hatások” ismeretének hiánya, konkrét időmegjelölés nélkül, na az az igazi populizmus, gmo kapcsán a sötétzöldek csodafegyvere. Mellesleg a nem gmo növényeket (évente özön fajta hibrid kukorica, egyebek) nem hogy hosszú, rövid távú hatásvizsgálat nélkül is azonnal termelésbe lehet vonni.
(*) korabeli vicces agitprop filmecske jól ábrázolja hogy azért veszélyes a kannabisz mert a niggerek megvadulnak tőle, vitustánc meg zongoraszétverés… 🙂 Három évtized múlva “bebizonyították” hogy halált okoz. Amikor ez tarthatatlanná vált (a kísérletben hősi szénmonoxid-mérgezéses halált halt majmoknak egyszer majd szobrot kell állítani), akkor “rájöttek” hogy “amotivációs szindrómát” okoz. Érdekes módon a fogyasztók amotivációs szindrómára való teszteléssel történő kiszűrése fel sem merült pedig logikus ötlet lenne…
Azt viszont már számolgatta egy közgazdász illető hogy a drogok elleni szent háború eddigi költsége a világban mennyi volt. A groteszk az hogy már egy ideje nem titok, a projekt csak egy populista porhintésnek indult, csak aztán önjáróvá vált.

 19. panamajack — 2017-02-01 11:38 

@heizer: “Egyébként meg színtiszta populizmus ez is, sőt ez főleg az!” – Manapság szinte minden politikai program többé-kevésbé populista. Azt hiszem, hogy korunk legnagyobb társadalmi-politikai dilemmája az, hogy ellentétbe került egymással a racionális technokrata kormányzás és a demokrácia alapelve, először a második világháború vége óta. Egyszerűen azért, mert nincs fenntartható gazdasági növekedés, stagnál vagy hanyatlik az életszínvonal, és olyan fenyegető globális problémákkal nézünk szembe, amiket csak nagyon nagy áldozat árán lehet kezelni (és nem rövid távon). Ezért van az, hogy mindenhol a (jobb- vagy baloldali) populista pártok és politikusok törnek előre: mert egyedül ők mondják azt, amit a választók hallani akarnak (aztán az más kérdés, hogy mennyire reálisak az ígéreteik). Ez a helyzet addig nem fog megváltozni, amíg ki nem találnak valami olyan új rendszert, ami a XXI-dik században is működőképes lesz. Hogy ez mennyire lesz demokratikus, azt nem tudom.

 20. heizer — 2017-02-01 12:38 

@untermensch4: Hát a hosszú táv az én nálam mindig hosszú táv, ami minimum 50 év. A protestáns erkölcsről olyan szempontból beszélek ami akkor is átitatja az adott társadalmat, ha az egyébként nem feltétlenül többségében vallásos. Ami azt jelenti, hogy a munkának, a teljesítménynek, a tisztességnek, a közösségnek és a mértékletességnek van egyfajta szentenciája, alkalmazott gyakorlata, amit a nagy többség tiszteletben tart, társadalmat és az egyént megtartó erőként tisztel. Ezek közül általánosságban melyik igaz hazánkra (pláne annak peremvidékeire) és mennyire igaz ez mondjuk az USA-ra, vagy Hollandiára?

Ezek hatását-ellenhatását nem lehet adoptálni hazánkra szerintem, csak ha kipróbálod, lassan, óvatosan és millió egy szempontot vizsgálva, az adott környezetben.

 21. untermensch4 — 2017-02-01 22:42 

@heizer: Az a probléma hogy mi egy nagyon különleges nemzet vagyunk, a protestáns etika szempontjából. Nem csak azért mert a protestáns egyházak hajlamosabban “elnemzetiesedni”, és nem is csak azért mert az ideiglenes szovjet gyarmatosítás erőteljes szekularizáló hatást fejtett ki (az ő importált államvallásuk meg lényegében kihalt…).
Mentalitás szempontjából egy egyszerűsített modellbe sűrítve, háromféle mentalitás keveredik (akár egyéneken belül is).

A “nyugati” típus mind individualizmus, mind kollektivizmus esetén európa-kompatibilis. Abból a szempontból hogy protestáns erkölcsű európai közegbe csöppenve zökkenőmentesen beilleszkedik.
A “keleti” típus némileg agresszívebb, autokratább, burkoltan önző, felszínesen rendpárti, jó alanya az illiberális marketingnek.
A “mediterrán/balkáni” életvidám, nem igazán szabálykövető, “megoldjuk okosba’ “, összekacsintós típus.

Ez csak vázlatos és nem arról szól hogy melyik mennyire “értékes” vagy ilyesmi. Csak különböző mentalitás. Vmikor a török hódoltság során sikerült ezt a háromféleségünket masszívan megalapozni, ez van, ahogyan ugyanakkortájt az írek elangolosodtak.
A probléma (a fa meg az erdő…) igazából az hogy ezt a háromféleségünket nem igazán sikerült összehangolni. Ha a nemzet egy személy lenne, erős lenne a gyanú hogy hasadt személyiség.
Tehát bármivel is kerülünk szembe, az lesz a meglepi hogy a három, részben ellentétes részünk hogyan reagálja le, mekkora lesz a belső feszültség. De minden emberi dolog működhet, használható. Mellesleg hozzánk hasonló “törökös kultúrájú” (akármit is jelentsen ez…) népek már évezredekkel ezelőtt is fogyasztottak kannabiszt, fel sem vetődött hogy problémájuk lett volna ebből. Ahogyan az indiaiak is jól elvoltak vele, az angolok nem is erőltették a hirtelen “leszoktatást”, laza két-háromszáz éves fokozatos projektben adták elő. És a jelenlegi magyarisztáni fogyasztókat sem lehet önmagában ebből a tevékenységükből adódóan kiszűrni, hozzá tudták illeszteni a nemzetkarakterológiai kulturális izénkhez.

 22. untermensch4 — 2017-02-01 22:45 

@heizer: ” Hát a hosszú táv az én nálam mindig hosszú táv, ami minimum 50 év.”
Az internet és a mobiltelefon még nincs 50 éves… 🙂

 23. heizer — 2017-02-02 08:39 

@untermensch4: Nyílván költői túlzás, de ha figyelembe veszed, hogy a zsír 50 évig volt közellenség mire rájöttek, hogy ja nem, hanem az étolaj meg a margarin a szarabb, azért annyira nem is.

 24. heizer — 2017-02-02 08:42 

@untermensch4: De jó, egyszer én is filozofálgattam erről társaságban és a végkövetkeztetés ugyanez volt, hogy hazánkban azért nehéz a konszenzus, mert az ország mentálisan 3 részre oszlik kb. egyenlő arányban: mi a németes-dél-olaszos-balkánias jegyeket állapítottunk meg, ami kb. egyezik a tiéddel.

 25. untermensch4 — 2017-02-02 10:05 

@heizer: Én megfordítanám az 50 év dolgát. Amit elkezdünk használni annál legalább 50 évig legyünk érdeklődőek és nyitottak hogy mik is lesznek a hatásai.
Az ilyen élelmiszer-egészségességi pánikdivatokra szerencsére a családi hagyomány miatt immunis vagyok. Még a zsír diszkriminációja idején vetette fel néhai atyám hogy ha ő fő tevékenységként a legzsírosabb húsokat eszi (a “leg” az a kategória amit a hentes azért nem szem előtt tart mert a többség ennyire “mócsingos” húst áruló hentesben esetleg nem bízna meg…) meg egyébként is “no sport” életmódot folytat, a labor+orvos szerint nagyon rendben van a koleszterinszintje, akkor nem lesz olyan öntelt hogy saját genetikai kiválóságát sejtse a jelenség hátterében, inkább a “zsír-rasszizmus” túltolására gyanakszik.

A balkáni és a dél-olasz az sztem ugyanaz a halmaz (*) ezért is a “keleti”-t gondolom harmadiknak. Az olaszokban és a balkániakban nem nagyon tud kifejlődni az a fajta rajongói attitűd rendpártias agresszivitás (**) amire k-európai típusú autokráciát lehetne építeni .

(*) olasz-tolmács mesélte, beszél-beszél az olasz ügyfél, amikor ő meg lefordítja akkor próbálja presszionálni hogy az egész cirkalmas monológot fordítsa le, teljes terjedelemben. Erre mondta hogy az olasznak hogy a balkániak ugyanolyan rafkósak mint ti, ugyanezt a szöveget nyomják ők is és abból is csak a lényeget fordítom nektek. 🙂

(**) közlekedési kultúra a balkánon és dél-olaszországban… a nápolyi rendőr (ez nem az anyaga hanem a lokációja… 🙂 ) levillogja az autóst hogy menjen már át a piroson, nem is jön senki keresztben… 🙂

a “nyugati” az tényleg németesen nyugati, ami azért kér mert amikor a németesebb mentalitású magyarokban mocorog a kalandozó-törökverő lélek, nem tudják az agressziójukat humorba önteni (a híres német humor ugyebár…)

De lehetne előnyt kovácsolnunk a hátrányból. A “komp-ország” meg a “híd” helyett a hármas kompatibilitásunk lehetne a specialitásunk.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.