Megjelenet az EUROSTAT legfrissebb, az Európai Unió egyes régióinak fejlettségét mérő statisztikája. Ennek böngészése nélkül lehet politikát csinálni vagy elemezni, csak nem érdemes. Ahogy az amerikaiak mondják, a Fidesznek a DNS-ében van ennek a statisztikának az ismerete és használata, nézzük hát meg, hogy mire való, és akkor megértjük azt is, hogy mi a CEU körüli botrány egyik mozgatórugója.

Az európai történelmet nagyjából ismerve tudunk mindenféle törésvonalakról, amelyek szétszakítottak országokat, és a vonal egyik oldalán jobban fejlődött az ország, mint a másik oldalán. Aztán hallhattunk uralkodókról, akik birodalmuk egyes részeit fejlesztették, másokat kiraboltak. Tudunk iparágakról, amelyek egykor dúsgazdaggá tettek vidékeket, máskor lerombolták azokat.

Az EU egyik legnagyobb feladata lenne az, hogy ezeket a nagy különsbégeket valamennyire csökkentse, és a legnagyobb kudarca az, hogy ez nem sikerül neki. Az egységes gazdasági-politikai működés egyik fő feltétele lenne a mostaninál kiegyenlítettebb fejlettségi megoszlás. A sokak (többek között vezető politikusok) által is pedzegetett „kétsebességes Európa” sem lenne sikeres, ugyanis, a statisztikát böngészve jól látszik, hogy ezek a nagy különbségek korántsem egyszerűsíthetők a szegény szocialista országok és a gazdag Nyugat-Európa problémájára.

Ezek a különbségek helyben is óriásiak, és a „fejlett Nyugat” legfontosabb baját jelentik. Ezek a különbségek vezettek a Brexithez és Donald Trump elnökké választásához. Mostanra erősödtek akkorára, hogy problémát okozhatnak a nyugati, fejlett demokratkus intézményrendszerrel bíró országokban is, miközben Európa keleti felén már rég meghatározzák a politikát.

Ezért van az is, hogy számos dolog, ami most Franciaországban, Amerikában vagy épp Angliában folyik, a Kelet-Európai szemnek ismerősebb, mint az eddigi, finom úriemberek uralta ottani politika. Mielőtt azonban Magyarországgal foglalkoznánk, nézegessük kicsit a táblázatot, nézzünk szét Európa konfliktusövezteiben! (a közlemény 3. oldalán levő táblázat)

Belgiumban látjuk a gazdag (120% körüli) Flandriát és a szegény (70-80%) vallon tartományokat. Nem véletlen, hogy ezek nehezen vannak meg egy országban, miközben még a nyelvük sem ugyanaz.

Csehországban látjuk az Arany Prágát és a néha jó kis cigánylázadásokat produkáló, koldusszegény (a magyar szegény vidékeknél azért gazdagabb) régiókat. Prága évszázadok óta gazdag, polgárosodott, német, vgy Habsburg birodalmi város, ez hat ma is, másutt meg nézik a szegény emberek az uraság kastélyát, mint tették azt régen is.

Németországban ordít a BRD-DDR határ, érdekes módon az ehemalige DDR a Pegida és az AfD fő kiindulópontja. Németország politikai stabilitását az adja, hogy a szovjet megszállási zóna méretben és gazdasági jelentőségben is sokkal kisebb mint az egykori Nyugat-Németország, ráadásul a gazdasági fejlődés motorja az egykor a keleti porosz és szász iparvidékeken is működő gazdasági elit, amely visszaszerezte pozícióit.

Spanyolországban a baszk és katalán függetlenségi törekvések rögtön érdekes új színt kapnak, ha megnézzük, hogy ezek a régiók szignifikánsan gazdagabbak, mint a többi, tehát a kulturális lenézés mellé még úgy is érezhetik, hogy mindezt még finanszírozni is kell.

Franciaországban a nyolcassal kezdődő régiók szépen kirajzolják LePen hátországát, Franciaország meg drukkolhat, hogy kiengyesúlyozott választási rendszere ne engedje ezeket a régiókat elnököt választani.

Aki járt már Olaszországban, azt nem fogja meglepni az a vonal, amelyet valahol Róma felett lehet meghúzni, és amely alatt hirtelen mintha egy másik ország kezdődne.

Ausztria viszonylag egységes, és jelen írás szempontjából azért érdekes, mert látszik, hogy tőle keletre az első régió (Nyugat-Dunántúl) már ugyanolyan különbséget mutat, mint az északolasz-délolasz vonal két oldala.

Szlovákián látszik, hogy valójában két ország, egy osztrák tartomány Pozsony körül és a Kisalföld hozzájuk tartozó részén, meg egy levegőért kapkodó keleti rész, közötte a német, magyar, zsidó polgárságuktól megfosztott, egykori gazdag, most szegény városi régiókkal.

Ha Angliából ki is vesszük a Cityt, akkor is azt kapjuk, hogy arrafelé komplett országrészek vannak, ahol nagyon nagy baj van. Miután életem egy bizonyos szakaszát egy ilyenben töltöttem (Shropshire&Staffordshire) megerősíthetem: tényleg baj van. Ezek jelenleg Kazincbarcika szintjén álló helyek, ahol a birodalmi múltban megépült egy csomó dolog, ami még évtizedekig jó lesz. Az EU segített volna karbantartani, de nem kértek belőle. Miért nem? Mert véletlenül pont akkor léptek be az EU-ba, amikor az iparuk összeomlott és a fél ország koldusbotra jutott. Ott van a Brexit ebben a statisztikában, feketén-fehéren.

Nade, térjünk rá Magyarországra:

Amint már írtam fentebb, Magyarország eleve egy törésvonal keleti oldalán van, az egykori Vasfüggöny nyomai most is látszanak.

A következő törésvonal a Dunánál van, és onnan van még egy, ahogy közeledünk a szlovák-ukrán-magyar és a román-ukrán-magyar hármashatárhoz. Az egykori Jugoszlávia felé haladva pedig megint azt látjuk, hogy megyünk le a térképről, ezt az érzést a kihalt M6 autópályán bárki átélheti.

Milyen hatással van ez a magyar politikára?

Megmagyarázza Simicska Lajost, Mészáros Lőrincet és szocialista elődeiket. Iszonyatos mennyiségű lenyúlható fejlesztési pénz áramlott erre, annyi, hogy arra érdemes volt a teljes eddigi XXI. századi magyar politikát felépíteni. Ez a pénz az oka annak, hogy a Gyurcsány-éra előtti neked is jut, nekem is jut, szépen elrisztelünk politikáját felváltotta a teljes letámadás. Előbb a szoci-szadeszes elit szédült bele ebbe a hihetetlen pénztömegbe, majd aztán jött Orbán és tökélyre fejlesztette azt, amit Gyurcsány elkezdett.

A magyar politika következő nagy cezúrája az lesz, amikor beáramló pénz hiányában majd kormányozni kell, nemcsak a lenyúlást szervezni, kormányzóképessége ugyanis egyik jelenlegi parlamenti pártnak sincsen.

A nagy különbségek megerősítették azt a régi magyar politikai regulát, hogy a kormányt a vidék választja, és Budapest buktatja. A szegény régiók gazdasági-polgári elitje annyira elszegényedett, hogy kiszolgáltatott lett a központi költségvetésből érkező kegydíjnak, ezért reszketve követ minden kormányutasítást, egyszerűen az éhenhalástól tartva. Ez a kulcsa annak, hogy a vidéki polgármesterek, járási hivatalok informális választási csalásokkal biztosítják azt, hogy Orbán EU-pénz lenyúló gépezete a formális demokratikus keretek között is működőképes maradjon.

Ezért lehet ezt az egészet csak Pestről megbuktatni: el kell hitetni azzal a kb 10% vidéki értelmiséggel, hogy érdemes átállni. Ehhez viszont a Fidesznek durva összeomláson kellene átmennie, amely összeomlás a jelenlegi állapotokból nem vezethető le, „black swan” kellene hozzá, amely azért annyira nem lesz váratlan, ha Viktor olyan módon feszegeti a pofonosládát, ahogy teszi a CEU-üggyel.

Miért feszegeti mégis a pofonosládát? Azért, mert a választási kampány közeledtével két feladata van: a vidéki-urbánus ellentét (amely kiválóan látszik az EUSTAT-ból) lángolóra hevítése, és üzenni a vidéki értelmiségnek: semmiféle értelmiségi státusz nem véd meg attól, hogy bántsalak téged, ne merj átállni. Nincs senki rajtam kívül, aki a költségvetésből kifizeti a közmunkásaidat, vesz krétát az iskoládba, injekciós tűt a rendelődbe. Soros György zsidó pénzből kitömött amerikai egyetemét is le tudjuk nyomni, téged meg még ennél is jobban.

Orbán imádja a szimbolikus politikai lépéseket, a CEU megtámadása ilyen, a választási kampány előtti erődemonstráció. Dupla vagy semmi, ahogy az egész választási rendszerünk is az. Nagyon nagy a tétje, ezért nem gondolom, hogy olyan könnyen ki fog hátrálni belőle, ahogy általában dolgokból ki szokott hátrálni. Az biztos, hogy bizonytalan, lápos területre tévedt, de csinált már ilyet, eddig még nem süllyedt el. Hogy most el fog-e? Nem tudom. Meglátjuk. Mindenesetre arra épít, hogy a Trump-adminisztráció külpolitikai eszköztára megyezik az Obama-kormányéval. Ez, mondhatnánk, nagyon merész feltételezés, ugyanakkor nem hiszem, hogy van Európában olyan politikus, aki jobban értené Donald Trumpot, mint Orbán Viktor. Legalábbis most úgy tűnik. A jóisten irgalmazzon nekünk, ha téved. Meg akkor is, ha nem.