Orbán-tükör 2.: Stakeholders

Rendszer, de milyen?

Az előző rész elején tisztáztuk, hogy Magyarország jelenlegi társadalmi berendezkedését nem túlzás Orbán-rendszerként emlegetni. A „rendszer” szónak óhatatlanul felmerülnek olyan konnotációi, amelyek masírozó Jugendhez, gulágokhoz, bálványozott generelaisszimuszokhoz és comandantékhez kapcsolódnak. A kérdés tehát: Elnyomó rendszert épített Orbán Viktor?

A válasz ez esetben nem. A rendszer ugyan sok szempontból elnyomó, de a párhuzamokat nem Sztálin, Hitler, vagy Rákosi diktatúrájában kell keresnünk, hanem sokkal inkább Latin-Amerika országaiban, például Argentínában és Chilében. Ezek az országok ugyanolyan félbemaradt, többször elvetélt modernizációs kísérletek helyszínei, mint Magyarország. Ugyanúgy hiányoznak bennük a széles, polgári demokráciában érdekelt rétegek, mint Magyarországon. (Venezueláról és Panamáról Panamajack két szuper írását érdemes elolvasni.)

(Mellesleg a populizmus előretörését úgy is le lehet írni, hogy Nyugaton széles rétegek látták úgy, hogy nem érdekük fenntartani a polgári demokráciát a hagyományos jobb- és balközép pártok által uralt formájában, de ez most nem ez a poszt, remélhetőleg Panamajack hamarosan jelentkezik egy átfogó Macron-poszttal)

Az ilyen helyeken nem kell feltétlenül erőszakos eszközökkel fenntartani az uralmat, mivel kicsi azoknak a köre, akik veszélyesek a vezetésre, velük lehet valamiféle egyezséget kötni, a nép pedig általában nem gondolja úgy, hogy bármi beleszólása is lenne a dolgok menetébe, vezető nem maga közül, hanem maga fölött választ, akkor is, ha kiírnak választásokat.

Azoknak, akik úgy gondolják, hogy van jobb ötletük az Orbán-rendszernél, célszerű végiggondolni, hogy kik a rendszer építőkövei, mert a rendszer attól rendszer, hogy az is építőköve, aki gyűlöli, és küzd ellene. Ezért nem elnyomó rendszer Orbáné: tolerálja (csökkenő mértékben) az ellenzőit, hiszen nem jelentenek számára igazi fenyegetést. (a trend az, hogy mivel újabban nem annyira biztos magában, mint régebben, elkezdte a kisebb ellenségeit is támadni)

A cím rövid magyarázata:

Vállalatvezetésből tanítják, hogy meghaladott az a szemlélet, hogy csak a részvényesek érdekeit kell szem előtt tartani a döntéshozatal során. Nyilván ennek kell a fő szempontnak lenni, de meg kell határozni azon személyek körét, akikre a cég működése kihat, és ha ezek érdekeit is figyelembe vesszük, az hosszú távon a cég sikeresebb működéséhez vezet.

Orbán rendszerét akkor tudjuk megérteni, és adott esetben ellene tenni, ha nem koncentrálunk monomániásan Orbán Viktorra és az aktuálisan körülötte levőkre, hanem kontextusba helyezzük, legalább az alábbi négy tényezőt figyelembe véve:

  1. Nemzetközi politikai és gazdasági környezet
  2. Hazai politikai tényezők
  3. Hazai társadalmi tényezők
  4. Hazai gazdasági tényezők

A nemzetközi politikai és gazdasági környezet

Orbán hatalomra jutásának (és általában az azóta világjelenséggé vált populista előretörésnek) egyik fontos oka az Amerikából kiindult gazdasági világválság. A válságról Panamajack szerzőtársam és barátom írt egy, kettő, három, négy részes elemzést, amely szerintem a legjobb a magyar nyelven elérhetők közül, kötelezően ajánlott olvasmány!

A világválságnak több komoly belpolitikai hatása is volt. Ezek közül a legtöbbet a devizahitelesek gondjait szokták emlegetni, amely valóban jól jött a választásokon, de különösebben egyik kormányunkat se zavarta eddig a szegénység, ha nem vezet éhséglázadáshoz. A magyar politika kifejezetten szereti, ha sok a szegény és kiszolgáltatott ember, hiszen ez a Dél-Amerikai típusú diktatúra alapja.

Húzd meg, ereszd meg, finanszírozd meg.

A kevesebbet emlegetett tényező, az a húzd-meg-ereszd-meg gazdaságpolitikára hatás. Legalább a hetvenes évek óta nyilvánvaló, hogy Magyarország modernizációja nem halad úgy, ahogy kellene, vissza kellene találni a Monarchia idején elkezdett gazdaságpolitikai ösvényekre. Ám, már Kádárnak, és azóta mindenkinek, a hatalomgyakorlását az alapozza meg, hogy a modernizáció, és a reformok helyett, mindig a stabilitást választják.

Ez a kádári és bethleni politikában gyökerező konszolidációs hagyomány azonban időről-időre szembesül azzal, hogy tartósan nem lehet működtetni az országot abban a formájában, ahogy működik. Ilyenkor következik a limitált modernizációs kísérlet, odaengedik Fock Jenőt, Kupa Mihályt, Bokros Lajost, Oszkó Pétert kicsit a kormányhoz, hogy lásson hozzá a lassan száz éves csúszásban levő reformokhoz. Aztán, amint a lángok kicsit csillapodnak, azonnal félre is állítják a reformert, és jön a stabilitás, a kockázatkerülés politikája.

Hogy mi köze ennek a nemzetközi tényezőkhöz? Az, hogy a limitált reformok közötti „ereszd meg” idején Magyarország külföldi hitelből vagy segélyből él. Ez alól egy kivétel volt, amikor Horn-kormány a családi ezüst (a magyar ipari infrastruktúra) kiárusításából oldotta meg a finanszírozást.

Szalonbóvlisták szerencséje

A világválság azzal fenyegetett, hogy Magyarország nem jut pénzhez, azonban az akkoriban sokat szidott hitelminősítőknek is köszönhetően ez mégsem így történt. A világválság egyik oka (vagy következménye, ahogy vesszük) a közbizalom megrendülése volt, ideérte az olyan axiómák megrendülését is, mint hogy Amerika mindig és mindenkor fizetőképes. Ebben a hangulatban az egész világ B kategóriás adós lett. Az ezt követő „quantitative easing” vagyis a nyugati jegybankok által generált hitelbőség pedig elég pénzt zúdított a világpiacra ahhoz, hogy olyan alapkezelők, mint a Templeton, a várható többlethaszonért, simán hitelezzenek nekünk, a szalonbóvlistáknak.

A világválság komoly politikai bizonytalanságot is okozott, ezért tudott Orbán annyi mindent megtenni hatalma politikai stabilizálása érdekében. Egyszerűen akkora a vihar, immár lassan tíz éve, előbb a pénzügyek, aztán pedig a megrendült európai egység miatt, hogy senki nem vállalta annak a kockázatát, hogy Orbán leckéztetésével foglalkozzon. Jól érezte meg, hogy fontosabb Kelet-Európa stabilitása, mint az, hogy éppen nálunk kiből csinálnak alkotmánybírót, vagy legfőbb ügyészt. Főleg, ha mindezt egy teljesen demokratikusan kétharmaddal megválasztott, és (a felmérések szerint) folyamatosan nagyon népszerű kormány teszi.

Orbán tehát abba a helyzetbe került, amikor van elég politikai bizonytalanság ahhoz, hogy sokmindent megengedhessen magának és van elég pénze is hozzá. A hitelpiacokon túl, a politikai bizonytalanságot kihasználva ugyanis sikeresen privát jövedelemmé alakította az EU támogatási pénzeit, ezzel végkép megalapozva azt, hogy hosszú évekre be tudjon rendezkedni.

A nemzetközi tényezők között említeni kell még három országot: Németországot, Oroszországot és az USA-t. Németországról a hazai gazdasági tényezők között fogok beszélni.

Amerika Orbán Viktort a világpolitikai okokból elviselendő helyi diktátorocskák között tartja számon, akiről pontosan tudják, hogy helyben nincs alternatívája, elmozdítása káoszt eredményezne. Ameddig azonban nem bánt amerikai érdeket, nem foglalkoznak vele. Amint kimegy a vonalból, nagyon hamar értésére adják, hogy lehet ugyan bedőlni mindenféle hagymázas írásoknak a nyugat válságáról, megvannak az eszközeik arra, hogy fájjon neki mindene, mindenhol. Amerika nem fog aktívan beleszólni az itteni helyzetbe, legalábbis nem anélkül, hogy előtte erről a németekkel egyeztettek volna, ugyanis az utóbbi évek botrányaiból jól látszik: Amerika hallgatólagosan elfogadta, hogy ez itt német érdekszféra, és minden lépését egyezteti Merkellel. Orbán óriási szerencséjére, mert ezt a legvadabb washingtoni héják is betartják, Merkel pedig korunk leghiggadtabb politikusa.

És végül, de nem utolsó sorban, jöjjön a Sötét Nagyúr, Vlagyimir Putyin. Teljesen világos, hogy Putyin egy létező, de nagyon gyenge EU-ban érdekelt, amely nem képes ellene tartósan szankciókat alkalmazni, és amelynek tagjaival lehet olcsó különalkukat kötni, mindenféle kedvezményes nyersanyagszállításokért cserébe. A hintapolitika régi magyar politikai hagyomány, és Orbán használja is rendesen, gondosan ügyelve arra, hogy ne bosszantson fel a kelleténél jobban senkit. Ugyanakkor Putyin nem hagyatkozik az EU parlamentjében 12 szavazattal bíró törpetényezőkre, Európa-szerte kiépített propagandagépezete miatt inkább haragudnak rá. Ráadásul Orbánnak veszélyt is jelent, mivel ez a propagandagépezet némi kis rémhírterjesztéssel („Orbán Viktor hajnalban magánrepülőgépen Portugáliába, onnan Uruguayba vitte a családját”) őt is bármikor leveheti a sakktábláról.

Hazai politikai tényezők

A külpolitikában tehát Orbán megszokta, hogy őt nem szeretik, de pontosan tudja, hogy nem olyan a helyzet, hogy bántanák. Szinte semmiért. Van, amikor leállítják, de nem akarják kicsinálni, és ez neki pontosan megfelel. Nem azért dolgozik, hogy Jean-Claude Juncker vállon veregesse, hanem azért, hogy ő legyen Magyarország miniszterelnöke.

Tehát külföldről jó darabig még nem kell fenyegetésre számítania, ezért fordulhat arccal a belpolitika felé, hiszen az idilli, fenyegetés nélküli állapot addig áll fenn, ameddig nincs belső alternatívája. Vegyük hát sorra a magyar politikai élet szereplőit.

A legegyszerűbb Orbán „baloldali” (liberális, demokratikus, európéer, és még ki tudja hány jelzőt koptattak már el) ellenzékével foglalkozni. Katasztrófa. Nem veszik észre, hogy tíz évvel ezelőtt úgy buktak meg, hogy a fal adta a másikat, és azóta képtelenek voltak újat, mást mondani. Éveket a vádlottak padján töltő kiérdemesült tolvajok, tehetségtelen, harmadvonalbeli pártemberek várják a csodát, miszerint a fanatikusan Orbánnak drukkoló tömeg a Fraditól hirtelen átmegy a Dózsához, sőt, egyenesen az MTK-hoz. Hagyjuk is őket, nem akarom pazarolni a leütéseket arra, hogy akkor most Botka László vagy Gyurcsány Ferenc a megváltó.

Aztán ott van maga az Állampárt, a Fidesz. Az új választási rendszer és a járásrendszer kialakítása, jól látható visszalépés 30, de talán 100 évvel ezelőttre. A járási hivatalt informálisan, de teljes hatalommal utasító helyi fideszes képviselőbe nagyon könnyen bele tudjuk látni az egykori járási párttitkárt. Közben, ahogy egykoron a szocialista állampártnak, kezd kialakulni a fidesznek is az urbánus szárnya, tele olyan fiatallal, akinek természetes volt már az egyetemen belépni a KISZ-be, elnézést, a Fidelitasba (róluk itt írtam, mérsékelten hízelgő hangnemben, érdemes Panamajack kommentjét is elolvasni). Lassan tehát kiépül az állampárti struktúra, a vidéki csapattisztekkel, még a keményvonalas Biszku és Komócsin elvtársaknak is megvan a maguk párhuzama Kövér László személyében.

És, akárcsak a régi állampártot, ezt is a Főnök (és a pénz) tartja össze. Ha ő nincs, párt sincs, züllés van, egymás kinyírása, mire az új Horn Gyula össze tudja kapni őket. Addig azonban nagy, minden eszközzel (főleg anyagiakkal) ellátott, és hatékony gépezetről beszélünk, amely csak az Amerikai Népszava hasábjain tud megrendülni, valójában a magyar politikai valóság nagy részét uraló nagyonis élő és félelmetes dologról van szó.

A Jobbik?

A Jobbik kiválóan betölti az egykori kisgazdák és MIÉP után maradt űrt, amely jelentős hatalomhoz juttathatná. Ezért aztán a Fidesz igyekszik is kifogni a vitorlájából a szelet. A Jobbikkal kapcsolatban fontos eloszlatni egy népszerű tévhitet, ez pedig a náci párt bélyeg. Igen, a Jobbikban vannak neonácik. Ugyanakkor a jobbik elsősorban a kisegzisztenciák pártja. Azok a vidéki kisvállalkozók, államtól függő értelmiségiek alkotják a táborát, akiknek van veszítenivalójuk. Modernizáció? Ugyan, valaki garantálja, hogy ezt a kis kozmetikát, ezt a két traktort, ezt az ügyészi kinevezést nem fogom elveszíteni, ez a fontos.

A Jobbik az egyetlen párt, amelyik eséllyel támadja Orbán szavazói törzsgárdáját, ezért a két párt között szabályok nélküli ketrecharc várható, tudják, az a fajta, ahol a beenyvezett kézbandázsba üvegszilánkokat írt a szadista fantáziájú forgatókönyvíró.

A civilek és a Momentum

Ezt a két, mostmár teljesen külön társaságot azért tárgyalom együtt, mert példájukon látszik, hogy milyen magas küszöböt kell átlépni akkor, ha valaki be akar lépni a politika világába. Ott van például Pukli István, aki egész jó beszédeket mondott a tanártüntetéseken, úgy is nézett ki, hogy kibontakozott valami, aztán egy-két rossz mozdulat és már csak erőtlen nyilatkozatokra futja.

A civileknél hangzik el a legtöbbször a „nem politizálunk” fordulat, amelytől az egész Ráérünk Blog idegbajt kap, facebookos mutációnk, a Diétás Magyar Múzsa is azért lett, hogy valahogy értessük már meg a magyar író-olvasó emberekkel, hogy politizálni szent kötelességünk. A közelmúlt kezdeményezései közül egyedül a Momentum lépi át tudatosan a Rubicont. Rögtön megmutatkozik, hogy mennyire más dolog, akár a legnemesebb célért civilkedni, és elkezdeni a szavazatszerzésre törekedni. Hogy mi lesz a Momentum sorsa? Nem tudom, ezer dolgon múlhat.

A hazai társadalmi tényezők

A politikai tényezők tehát, akik már jelenleg is a parlamentben vannak, részei a rendszernek, olyan pártok, akik vagy nem tudják leváltani az Orbán-rendszert, vagy ha le is tudnák, nem jelentenének igazi alternatívát. Ezek a pártok kiválóan megfelelnek a demokratikus látszat fenntartására, létezhetnek, még kegydíjat is kapnak. De, Orbán Viktor, köszöni szépen nem kér többet a politikai váltógazdaságból, nem engedi oda ezeket az erőket a választókhoz.

Magyarország átfogó szociológiai leírása túl nagy vállalkozás volna, és messze túlmutatna ennek az írásnak a keretein. A rendszer fentebb említett Dél-Amerikai párhuzamából kiindulva alapvetően kétféle csoportba lehet mindenkit sorolni a politika szempontjából. Az egyik csoportban vannak azok, akik úgy gondolják, hogy különösebb hatásuk nincs az ország irányítására, a mindenkori uralmat ők nem választják, hanem az velük megtörténik, ahogy a Habsburgok vagy a szovjetek is megtörténtek.

A másik csoport meg az, amelyik a hasonlóakkal összefogva akár tehetne is valamit, de egyrészt pont elég veszíteni valója van ahhoz, hogy féljen, másrészt Orbán mindig kínál valamilyen modus vivendit. Kádár háztáji gazdaságai ma ifjúgazda- és földalapú támogatások és növekedési hitelek, „bepályázó” kiscégek. A vidéki polgármesterek is így-úgy egyenesben tudják tartani településeiket mindenféle infrastruktúra-fejlesztési támogatásokból és közmunka-pénzből.

Vagyis, Orbán a gyűlölt „Brüsszel” pénzéből tartja lélegeztetőgépen nemcsak a pártját, hanem a vidék társadalmi elitjét és középosztályát is. Cserébe elvárja és kikényszeríti, hogy csend legyen. Akárki akarja megverni Orbánt a választásokon, ezeket a rétegeket kell nagyon pontosan felmérnie és megszólítania.

Itt nem elég a „minden tanár/orvos/vállalkozó azt akarja, hogy…” típusú lózung-gyártás. Tudni kell, hogy pontosan mit akar, hány évre adósodott el és milyen papírokat hamisított meg annak érdekében, hogy ezt elkerülje.

Mert ezek az emberek zsarolhatók, és fenyíthetők, és félnek tőle, hogy fenyítve lesznek, ez felmérések nélkül is tudható. Viszont aki először megcsinálja a házi feladatot, és nem puffogtatja a szlogeneket, az meglepő eredményeket érhet el.

A hazai gazdasági tényezők

Ahogy fentebb már jeleztem, itt kell beszélni arról, hogy Magyarország milyen szoros függésbe került a német gazdaságtól. Magyarország (és még pár szomszédja) a német gazdasági sikerek egyik kulcsa, ahol a német nagyiparosok két hónapos óceáni hajókázás nélkül kapják meg a kínai termelési költségeket.

Ha az ember ezt észben tartja, akkor szokott érezni bizonyos viszketést a tenyerében a Süddeutsche vagy az FAZ kioktató cikkeit olvasva, ahol fellengzősen oktatják ORbán Viktort az européerségről. Mert bizony Lebensraum vagyunk. Német gazdasági és politikai befolyás alatt álló terület, ahol számottevő helyi ipari és fejlesztési kapacitás nincsen, helyi érdekérvényesítő képességű polgárság szintén nincsen. Ahogy az előző részben láttuk, ehhez Hitleren kívül bőven kellettek a kommunisták, és a rendszerváltás utáni korruptabbnál korruptabb kormányok is, de a végeredmény ez.

Vagyis, a német gazdasági-ipari elitnek nem feltétlenül érdeke, hogy itt olyan fene nagy felvirágzás legyen. Annyi érdeke van, hogy a beszállítói háttér függő helyzetű cégei kiépülhessenek, ezeknek lehet papíron magyar tulajdonosa, de kit érdekel.

Ez is latin-amerikai párhuzam, a mexikói maquilladorák világa. Ezek a gyárak Mexikó USA-val határos részén vannak, nagy és modern, helyi viszonylatban egész jól fizető munkahelyek, miközben a gépfegyverrel őrzött drótkerítéstől száz méterre már a drogkartellek az urak.

Akárki is akarja Orbánt leváltani, itt nagyon magas szintű diplomáciai tudásra lesz szüksége, mivel a német cégek egyrészt feneketlen pénztárcájú lobbistákkal, másrészt teljes berlini (és brüsszeli) politikai támogatással védik meg a pozícióikat. Tehát, amikor a magyar vállalkozások támogatására vagy igazságosabb adórendszerre gondol valaki, ezt nagyon-nagyon észben kell tartania, és nagyon jól előkészített, óvatos tárgyalási stratégiát kell alkalmaznia, Orbánnak a virtuskodást kizárólag azért nézik el, mert engedelmeskedik. Aki nem engedelmeskedni akar, hanem elérni valamit, annak másik „skillset” kell.

Hasonlóan nehéz lesz átugrani azt az akadályt, amelyet a nálunk működő osztrák nagybankok és építővállalatok jelentenek, amelyek húsz éve részesei a magyar politikai elit – finoman szólva – lekenyerezésének, így abból az irányból is nagyon nagy korrupciós nyomás fog nehezedni bárkire, aki a hatalom közelébe kerül, emlékezzünk csak a jó öreg Alfons Mensdorff-Pouilly grófra, na belőle nagyon sok van.

Konklúzió

Írnám én ezt még nagyon sokáig – csakhát dolgozni is kell – de a rövid lényeg az, hogy nem az Orbán Viktornak drukkoló másfél-kétésfél millió fanatikus szavazót kell megtámadni. Ameddig ők ki nem ábrándulnak, addig focidrukkerként követik őt a megyekettőbe is. A társadalom gondolkodó – és most ne a felsőértelmiségre gondoljunk – rétegeit kell szépen sorban megszólítani, mert ezek az emberek egyben helyi véleményvezérek is. Rajtuk kívül az itt felsorolt tényezőkre kell figyelni, ezek azok a dolgok, amelyekkel a hagyományos pártok nem foglalkoznak, nem értik, nem is akarják érteni őket. Fel kell fogni, hogy az Orbán-rendszer ezekben él, és ezekben lehet megdönteni.

És szerdán megtudom, mit gondol erről Tölgyessy. Az eddigi írásainkból kiindulva, meglepődnék, ha pont ebben nem értenénk egyet.

 

 

 

 

 

 

22 hozzászólás

 1. Tromb74 — 2017-05-09 23:28 

Az egyik legremekebb írás a blogon. Kár, hogy a meló elszólított. 🙂

Szóval azt tudomásul köll venni, hogy a szájkarate ellenére a magyar kormány szolgaian végrehajta az Unió, pláne Németország óhajait. Nekem a berlini nagykövetségen úgy tűnt, hogy német részről keményebben képviselik a magyar vállalkozók érdekeit, mint saját kormányunk. Ez azért is van így, mert első sorban az ő érdekük, hogy a magyar és más keleti országok szàmàra kedvező és kiszámítható legyen a vállalkozói környezet.
A német ipar piaci termékei egyébként nem annyira árérzékenyek, tehát nem csak azért nem viszik a gyártást Kínába, mert sokat kell hajókáztatni. Nem csak az autó márkáik presztízs értéküek, hanem minden más is a hegesztőgéptől kezdve a gőzturbináig. Nem az áruk miatt piacképesek, hanem azért, mert német gyár termékei. Olyan gyáraké, amiket 80-100-120 éve alapítottak. Tehát, ha te veszel egy gőzturbinát a Siemens cégtől (nem túl olcsó), de 35 év múlva el kezd kerregni, akkor felhívod a Siemensnél a megfelelő számot és küldenek alkatrészt meg szakembert, aki kicseréli. Pl. Egy profi hegesztő gép három millió forint körül van, ugyanez a teljesítmény kínaiban 600 ezer. Van minőségi különbség, de nem ez a fontos. Ha valamit cserélni kell rajta, akkor tök minfegy, hogy a Szahara közepén vagy, esetleg a Himalájában, küldik a cuccot. Mégpedig kiválló minőségben. Ez kínai gyártás esetén már nem garantált. Pl. Lybiában az ottani hivatalos Apple márkaboltban ugyanazt kéne kapnod, mint bárhol a világon, de valahogy az ottani kütyükkel mégis több a gond, de sok más Kínában gyártott világmárka termékeire is igaz ez.
És valóban, a logisztika is gond. Amikor a Schwinn-Csepelnél dolgoztam, egyszer egy komplett hajó elsüllyedt, amin volt pár bringa alkatrész is. Hát azt tudták felajánlani, hogy halásszuk ki a rakományt (ami ki volt fizetve), és engedményt kapunk a következő szállítmányból, vagy legyen a halaké és akkor majd a teljes értékét beszámíthatjuk a következő cuccok gyártásába. Hát a halak jól jártak, viszont a bringák közel fél év késéssel kerültek piacra. Na, ilyet egy német cég nem tehet. Ha egy finomító részlegét egy hiányzó szivattyú, vagy hőcserélő miatt nem lehet időben beindítani, akkor naponta több millió euro a veszteség. Ez nem okostelefon, hogy akkor majd bejelentjük a késést, de ettől csak nő az érdeklődés.
Egyébként ezeken a piacokon nem is nagyon van árverseny. Egy tendernél nem az a kérdés, hogy az indiai gyártó hőcserélőjét vegyék meg 80 000-ért vagy a németét 200 000-ért. Az európai országokba vagy arab világban az indiai cég még a tender kiírását sem kaphatja meg, mert maga a cég nem tud megfelelni a követelményeknek. A hőcserélő minősége meg ára nem érdekel senkit.
Tehát a német ipar számára fontos, hogy a termék nagy részben Németországban készüljön, de a beszállítókat is megválogatják. A német-magyar kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok pedig a rendszerváltás előttre nyúlnak vissza. Az NDK mellett az NSZK- val is volt együttműködés már a szocializmusban is. Ez egy nagyon kedvező pozíció számunkra, és koránt sem érdekes annyira, hogy Orbán mit ökörködik. Egészen addig, amíg ebbe ezekbe a kapcsolatokba bele nem kavar. Márpedig ahhoz nagyon hülyének kéne lennie, hogy ezekbe az egyezményekbe egyoldalúan piszkáljon bele.

 2. mate — 2017-05-10 10:08 

Szokas szerint alapos cikk. Csak egy apro reszlethez szolnek hozza. Szerintem az a felreertes, hogy a Jobbik nem naci part. Mit nevezunk nacinak?

Valoszinutlen, hogy a nemet nemzetszocialista partra szavazok egytol-egyig tomeggyilkos hajlamu emberek lettek volna, akik azert tamogattak Hitlert, hogy hatmillio zsidot meg lehessen olni. Egy marginalis reszuk lehetett orult, de a tobbseg hetkoznapi ember volt, mas-mas motivaciokkal. Nem szerette a zsidokat, buta volt, szelsoseges hazafi, anyagi hasznot remelt, hitt a hatterhatalom letezeseben, ismert egy szimpatikus naci politikust, korruptnak tartotta a regnalo elitet, et cetera. Roviden, a szavazobazis nem lehetett nagyon kulonbozo a Jobbiketol.

Mi a helyzet a vezetoseggel? Vona ugyan az elmult evekben kiskutyas kepekkel probalja javitani a part imidzset, de tekintsunk vissza csak 3-4 evet. Leinhardt „zsidozni csak neked szabad, Bayer?” Balazs (amikor valakit Bayer nevez antiszemitanak. Nem rossz.). Zagyva Gyula, a karlengeto. Szegedi Csanad, akirol miutan kiderult, hogy zsido, mennie kellett. Gyongyosi Marton, aki az izraeli kettos allampolgarokat szeretne gorcso ala venni. Dr Staudt Gabor, a Jobbik korabbi fopolgarmester jeloltje, aki nem tartja rossz otletnek a munkataborokat. A jeghegy csucsa. Ezek nem nacik?

Azt sem hiszem, hogy az egykori naci partvezetoseg – Hitler hatalomra kerulese elotti – tagjai mind potencialis gyilkosok lettek volna. Ha tudtak volna Hitler mit akar valojaban, sokan biztosan nem tudtak volna osszeegyeztetni a lelkiismeretukkel. A Jobbik vezetoi? Ok a tortenelem tavlatabol pontosan tudjak, mi volt a Fuhrer celja. Epp ezert szeretik.

 3. eltopo — 2017-05-10 10:48 

@mate:

Úgy.

 4. Tromb74 — 2017-05-10 13:02 

@mate: Itt megint azon kell elmélázni, hogy maga a náci kifejezés mit takar. Ez ideológia és gyakorlat is egyben. Azért Hitler programja egyértelműen a nácizmus irányába mutatott, de a megvalósítás még ezt is felülmúlta. Már a Mein Kampfban is egy antidemokratikus állam vízióját vázolja fel, ami nyíltan szembe megy az európai értékrenddel. Nincs benne szó népirtásról, de a német nép felsőbbrendűségéről nagyon is. Illetve az állampolgárok származás, vallás, társadalmi réteg alapján való jogokat és kötelességeket is érintő besorolásról is sokat lehet benne olvasgatni. Egyáltalán nem riad vissza az etnikai megkülönböztetéstől sem.
A jobbik esetében ez másképp van. Nemzeti, de nem igazán szocialista abban az értelemben, hogy egy másik rétegre támaszkodik, pontosabban rétegekre. Alapvetően bírálja az Uniót, de európai értékekre hivatkozik. Hát persze programjában számos olyan cél fogalmazódik meg, ami nem igazán áll köszönőviszonyban a XXI. század Európájával.
Viszont a gyakorlatot nagyon könnyű tetten érni, mert a Fidesz ahol tudja, ott a Jobbik programját valósítja meg. El kell olvasni a Jobbik oldalán, mert egyszerűen döbbenetes, hogy mennyire így van.
Pontosan azért életképes alternatíva a Jobbik, mert egyszerűen a Fidesszel azonos, csak még szűz a kormányzást illetően.
Na, pont ezért nem jelent olyan alternatívát, amire vágynánk. Viszont mindenképpen számolni kell vele, mert az utóbbi időben sokkal következetesebben viszonyul az EU-hoz, mint a Fidesz.

„A jobbikosok az elmúlt hetekben nagykövetekkel, diplomatákkal beszéltek, negyven ország diplomatájával – árulta el Vona. Hogy melyik országok képviselőivel, azt nem mondta meg, csak annyit árult el, hogy „aki fontos, ott volt”

http://index.hu/belfold/2017/05/01/simicska_soros_es_meszaros_volt_teriteken_vona_majalisan/

Az ilyesmire nagyon kell figyelni. Nem akarom magunkat fényezni, de Pizkával nagyjából egy hónapja ezt a lehetőséget söröztük körbe. Vagyis azt, hogy ha Vonáék elkezdenek nagykövetekkel és diplomatákkal smúzolni méghozzá nem hivatalosan, akkor az azt jelenti, hogy bizony a kormány reális alternatívájaként kezdik őket kezelni nemzetközi körökben. Ha a 40 ki tudja milyen, de fontos országok között véletlenül ott volt a német, a francia meg esetleg az USA stb, akkor bizony komoly a helyzet.

 5. Tromb74 — 2017-05-10 13:04 

Egyébként meg bingo, kedves Prof.

 6. professzorpizka — 2017-05-10 13:32 

@Tromb74: Was bingo?

 7. Tromb74 — 2017-05-10 13:42 

Ja, igen. Orbán tulajdoképpen már vagy másfél éve megtette a tétjeit. Le Pen győzelmére fogadott Franciaországban és Merkel bukására Németországban, de még mielőtt Schulz egyáltalán képbe került volna. Hát a sógorok esetében is elhagyta a jószerencse.
https://vs.hu/kozelet/osszes/orban-az-osztrak-szelsojobb-vezeret-tartja-a-jovo-emberenek-1014

Hát már most komoly összegben merek fogadni, hogy Viktorunk minden tétjét elveszítette az uniós kaszinóban. Nagyon elszámolta magát. Lényegében év végére elfogy körülötte a levegő az EP-ben. Már most is valamilyen botrányt kell kavarnia, hogy foglalkozzanak vele. Persze ennek még mindig van belpolitikai nyeresége, de azért már nehéz elkendőznie, hogy Európában vazelinnel a zsebében kutyapózban közlekedik. Hát ez nem annyira használ az ország érdekérvényesítő képességének. Egyelőre ez mondjuk nem érdekel senkit hazai pályán, de nem is olyan nagyon sokára a többsebességes Európa modellje kerülhet szóba Brüsszelben, ahová bizony jó lenne olyan vita partnereket küldeni, akik nem az ülepüket tapogatva hazudoznak itthon, hanem konkrét eredményeket is fel tudnak mutatni. EP képviselőket pedig 2019-ben választunk legközelebb.

Lehet bámulni az üveggömbbe 😀

 8. yenoee — 2017-05-10 13:42 

Nagyon jó írás. Két dolgot emelnék ki:

„Az egyik csoportban vannak azok, akik úgy gondolják, hogy különösebb hatásuk nincs az ország irányítására, a mindenkori uralmat ők nem választják, hanem az velük megtörténik, ahogy a Habsburgok vagy a szovjetek is megtörténtek.”

„Itt nem elég a “minden tanár/orvos/vállalkozó azt akarja, hogy…” típusú lózung-gyártás. Tudni kell, hogy pontosan mit akar, hány évre adósodott el és milyen papírokat hamisított meg annak érdekében, hogy ezt elkerülje.”

Mindkettő jól ragadja meg azt a benyomást, hogy ebben az országban mennyire szétmorzsolódott a polgárság. Nem csak anyagi értelemben, hanem sokkal mélyebben.

Mondok egy példát: ha egy kőműves, egy tanár és egy ápolónő találkozik, netán beszédbe elegyednek egymással, hamar kiderül, hogy mindegyiknek van egy csomó olyan napi problémája, ami az ő saját területének rendszerszintű hibáit bizonyítja. Mindegyiknek meg lehet az élménye arról, hogy az ő érdekére hivatkozva, az ő jóváhagyására hivatkozva, de valójában a feje felett, és valami előtte ismeretlen, magasabb érdek okán szinte bármelyik pillanatban belenyúlhatnak a napi munkájába és akkor nincs mese, igazodni kell. (Belenyúlnak, igazodnak. Nem kommentelnek a 4-en és nem olvassák ezt a blogot sem.)

De ezt ők nem tudják egymásnak elmondani, mert elvesznek a részletekben. És ebből lesz az, hogy az egyik embert nem érdekli a másik problémája, mert elsőre érthetetlennek, másodjára túl bonyolultnak tűnik, és ha már, akkor éppen akad ilyen kéznél sajátnak is, ami a másik számára elmondhatatlan, megérthetetlen.

Ha tényleg rendszerváltást szeretne valaki, akkor nagyon fontos lenne egy olyan háttérmunka, ami ezeket a részleteket összerakja és elemzi. Igen hamar kiderülne például, hogy a mai magyar közigazgatás kb. annyira korszerű, mint a felújított hármas metró kocsijai. Még ha szegecsenként újjá is építették (amit kétlek) akkor is pontosan ugyanaz a hatvan-hetvenéves szuttyadék, mint volt. Ha tavaly krampácsolták szűz donyecki acéllemezből, akkor is 1957-ben rendezték meg azt a közlekedési kiállítást Irkutszkban, ahol az aranyérmet elnyerte.

Gondolom nem kell nagyon részleteznem, mennyire felesleges dolog ma Magyarországon az állam vagy állami hivatal/intézmény/szerv ellen pereskedni. Egy rossz döntés vagy mulasztás esetén gyakorlatilag nincsenek felelősök, nincsenek következmények, a szó köznapi értelmében. Garnitúraváltáskor viszont fűnyíró-elv mentén végzett személyzeti ügyek vannak. Ez a gyakorlat is csak annak megélését segíti elő, amit a kőműves-tanár-ápolónő esetben már írtam: a bürokrácia egy jelentős része semmiféle közszolgáltatást nem folytat, hanem az államszervezetben zárványszerűen, saját belső szabályok mentén működik, ha megszűnne, a kutya sem venné észre egy jó darabig. A legnagyobb baj az, hogy ez néhány olyan szervre is igaz, ami egy állam működtetéséhez elvileg elengedhetetlen.

Ugyanakkor ezeken a helyeken is csak emberek dolgoznak, akik valószínűleg hasonlóképpen meg vannak áldva a saját elmondhatatlan és megérthetetlen problémáikkal.

Ezek a kibeszélhetetlen és megoldhatatlannak tűnő problémák egy egész országot frusztrálnak és betegítenek meg lelkileg és testileg is. Ezt a frusztrációt adjuk tovább a gyerekeinknek, no meg az elit hatalmas adósságát, ami mindenféle növekedés gátja lehet évtizedekre.

Éppen ezért elég ideges leszek, amikor azt látom, hogy egy magát ellenzéknek nevező csoportosulás ahelyett, hogy ennek a struktúrának menne neki, heves önmeghatározásba kezd. Mintha a METROVAGONMASH alapvetően jó lenne, de a színe mindennél fontosabb, főleg az alagútban.
De oké, legyen meg a színe, ha aztán rátérhetnénk a fontosabb témákra is. És itt sajnos az ellenzék mindig elfogy. Ahogy azt Prof már írta, mert ez melós feladat.

Én abban hiszek, hogy ha itt valami változás lesz, akkor azt csak olyan erő képes megvalósítani, amely kizökken ebből az évtizedes kerékvágásból. Ebbe már Orbánék beleálltak, és nincs mellettük hely, megállítani őket pedig szinte lehetetlen.

Most, hogy a közbeszéd után (amiben a rendszerváltás utáni pártok felelőssége is nagy) a média túlnyomó részét is tematizálták, ez a kizökkentés még nehezebb dolog lesz. Néha azon tűnődöm, hogy létre kellene hozni valami TIT-szerű szervezetet, aminek nem a természettudományos, hanem a társadalomtudományos ismeretterjesztés lehetne a küldetése. És most nem azokra a sikeresen démonizált lipsi lózungokra gondolok, mint a melegházasság, hanem ennél gyakorlatibb, kőműves, tanár, ápolónő és kishivatalnok (kisvállalkozó, metróvezető, stb.) szemszögéből érdekes tájékoztatásra. Persze ez a területet is lerabolták és meggyűlöltették már osztályfőnöki órákon, társadalomismeret- erkölcs és etika tankönyvek, no meg motiválatlan vagy épp fanatikusan hülye tanárok segítségével, szóval a feladat nem biztos, hogy vonzóbb, mint egy illegális járdafestés, és lényegesen kevésbé szórakoztató, mint egy jól összefirkált álíccsukmeg plakát.

 9. Tromb74 — 2017-05-10 13:42 

@professzorpizka:
“A jobbikosok az elmúlt hetekben nagykövetekkel, diplomatákkal beszéltek, negyven ország diplomatájával – árulta el Vona. Hogy melyik országok képviselőivel, azt nem mondta meg, csak annyit árult el, hogy „aki fontos, ott volt”

Olvassá bazzmeg.

 10. Tromb74 — 2017-05-10 14:03 

@yenoee: Hát pontosan ez a helyzet. Az ellenzék is a kormány játékszabályai szerint játszik. Soha nem is csinált semmi mást, mint a kormány által tematizált témákra reflektált.
Itt van példul a legutóbbi eset, Viktorunk nagygéci országlása. Feldobta a 13. havi nyugdíj témáját, az ellenzék pedig rástartolt.
Az nem volt téma, hogy az egész úgy faszság ahogy van, csak az, hogy ki adta, ki vette el, ki nem adta vissza. Na most ezek után kinek lesz lehetősége karácsonykor tízezer forintért megvenni a komplett nyugdíjas szavazókört? Hát az ellenzéknek nem nagyon.

 11. professzorpizka — 2017-05-10 14:13 

@Tromb74: Ja igen, ez elég nyilvánvaló volt 🙂

 12. yenoee — 2017-05-10 14:18 

@Tromb74: Jah. Úgy mennek fel a pályára, hogy majd az ellenfél által elvesztett (eladott, hehe) labdákból indítanak néhány gyors kontrát és lőnek gólt, sokat.
Ehhez képest
– az ellenfél nem veszti el a labdát. Illetve ha elvesztené is, mindig van nála egy másik, és azzal mehet tovább a meccs.
– nekik fújnak a meccsen, ennek megfelelően az ellenfél bármit megtehet, amíg vér nem folyik
– az ellenfél időközben már megvette a bírót, az összes játékvezetőt és a vendégek csapatának kb. háromnegyedét is.

 13. Tromb74 — 2017-05-10 14:42 

@yenoee: Állítólag eccer OV csatárként virított a csuti pályán (bifor Pancsó aréna), oszt amikor leszerelte egy védő, eccerűen felrúgta azzal a kijelentéssel, hogy ez az én pályámt, te itt engem nem cselezel, hö.

Lehet hogy csak kitalált sztori, de ül.

 14. heizer — 2017-05-10 14:43 

Az a baj, hogy itt mindenki azonnal rendszert akar váltani, és eltűntetni a többieket a képből, és átvenni a Fidesz helyét.
Amit viszont nem olvasok sehol, pedig – szerintem a legreálisabb, ugyanakkor konzervatív szempontból a legkorrektebb megoldás volna:

Ha volna egy párt (jaj de sokszor, sokan mondták már ezt) aki kerek perec beleáll egy olyan üzenetbe, hogy:
” mi vagyunk az 1998 – 2000 közötti Fidesz, és annak érdekében, hogy a programunkat megvalósítsuk, hajlandóak vagyunk koalícióra lépni a Fidesz-el egy adott szavazatarány mellett, ésszerű kompromisszumok mentén, azért, hogy lenyesegetve a rendszer vadhajtásait, megtestesíthessük a Fidesz egykori jobbik(hihi) arcát, amely európai, atlantista, nemzeti, polgári, jogállami, …. stb.-stb”.

Vegyük észre, hogy a Fidesz soha nem fog semmilyen botrány hatására 1,2 millió szavazó alá menni. Szerintem reális koncepció volna, egy olyan polgári alternatíva felajánlása, amely felvállalja azt, hogy a Fidesz-ben vannak olyan értékek (arcok, emberek, gondolatok) amelyekkel együtt lehet működni, miközben a párt legrosszabb oldalát ténylegesen lehet fékezni, a hülyeségeit megakasztani. (Nem mellesleg ki lehet húzni a rettegő kisemberek félelmének a méregfogát, meg lehet akadályozni az értékes, de megalkudott emberek boszorkányüldözését. – Ezeknek a jelentőségét egyébként véleményem szerint eltúlozzák, a posztban is).

Ez persze egy iszonyat kockázatos játék lenne, úgy a választás előtt, mint egy esetleges kormányalakítás után. Amit a Fidesz propagandától kapna, az a mostanihoz képest kismiska lenne. Iszonyat reális veszély volna a totális besározódás, a Kisgazda-MDF szintű bedarálás.

Viszont: egy az egybe vinné mindazokat a szavazatokat akiket mindenki más le akar nyúlni, csak nem fog nekik sikerülni, mert totális rendszerváltást akarnak és a Fidesz elsöprését – ami pontosan a kiábrándultak megnyerésének ellenében hat.
A bizonytalanokból és nem aktívokból sokkal kevesebbet érnek el azzal, hogy „vesszen a Fidesz”, mintha a Fideszből kiábrándultakat keresnék azzal, hogy „Ami jó, az maradhat”.

Ezzel szerintem sokkal többeket lehetne megnyerni (gazdag oligarcháktól kezdve egészen a rettegő falusi jegyzőkig, és kiábrándult értelmiségig) mint mással.

Abban sem vagyok biztos, hogy politikailag akkora tálentum kellene hozzá, mint mondjuk egy Orbán: néhány komoly és hiteles ember kell hozzá (kb. az Eötvös klub krémje megfelelne), akik extrém módon állják az övön aluli ütéseket és pofonokat (na erre viszont ők nem tudnának vállalkozni), miközben mindenhol ott van, és mindenről elmondja a polgári – konzervatív álláspontját, higgadtan és pocskondiázás nélkül.

Garantálom, hogy olyan 20 % simán össze jönne nekik. Na onnantól indulhatna a rendszer lebontása.

 15. Tromb74 — 2017-05-10 15:00 

@heizer: A legreálisabb forgatókönyv a Fidesz kormány után valóban a koaliciós kényszer. Van itt egy gond, el kéne kezdeni sorolni a Fidesz vállalható arcait. Hát nekem nem nagyon jön össze.
Ami a javukra szól az lényegében kimerül a hatalom gyakorlási és megtartási technikák tehetséges alkalmazásán.
ha valamilyen ellenzéki oldal számára is elfogadható Fideszt akarnál összerakni, éppen csak le kéne fejezned a pártot. Bokától felfelé.

 16. heizer — 2017-05-10 15:34 

@Tromb74: A Fidesz legnagyobb értéke az az 1,2-1,5 millió szavazó, akik soha nem fogják elhagyni, viszont aktívak. A nem aktívak megszólítása leányálom. Szerintem részben azért is fajult idáig a propaganda hangvétele, hogy a nem aktívak kedvét még lejjebb vigye.

Persze ha túltolják, akkor ellenkezőleg is elsülhet a dolog.

Tessék észre venni, hogy igenis vannak arcok akiket nem feltétlenül kell partvonalra szorítani. A Fidesz politikusoknak szerintem nagyobb része is berzenkedik attól, ahova jutottak.

Nem akarom én mentegetni őket, de:

Itt van pl: Lázár.
Lehet nem szeretni a stílusa miatt, ugyanakkor viszont elég karakán fickónak tűnik. Amit pl. a bürokráciacsökkentés megakadásáról (aminek az általa vázolt elképzelése kimondottan pozitív volt számomra) vagy a Rogánéktól való elhatárolódás területén művel az sokszor bizony kemény belső kritika, volt hogy nem egyszer konkrétan OV felé. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen arc sokkal jobban szereti ha értelmes és megvalósítható feladatot kap, mintha a Heineken elleni hadjáratot kell vezetnie. A stílusán lehet csiszolni.

Palkovics nagy arcot vesztett a CEu üggyel, szerintem nem is esett neki jól. Ugyanakkor – minden oktatási anomália ellenére – amit a Fideszben, OV ellenében az oktatásból ki lehetett hozni, szerintem azt megtette. Ez sajnos nem sok, viszont biztos vagyok benne, hogy többre is képes lenne.

Ott van a családügyi államtitkár, Novák Katalin asszem. Abszolút vállalható arc. A Fidesz családpolitikája szerintem kb. a párt leghasznosabb része.
Nálam az Aszódi is egy pozitív, vállalható arc. (Egyébként a Paks elleni fellépést is nagyon meg kellene gondolnia az ellenzéknek: a dolog egyáltalán nem elutasítandó, csak rendesen kéne megcsinálni, és közben nem alávágni a többi lehetőségnek).

Plusz azt is észre kell venni, hogy a migránsügy-határvédelem kezelése (nem a kommunikációja) abszolút találkozik a nép nagy részének és a jobboldaliaknak a véleményével. Itt is sok minden t lehetne javítani (főleg a kommunikációt), de alapvetően elfogadható.

 17. panamajack — 2017-05-10 15:55 

@heizer: Lázár János egyszerűen az új Orbán szeretne lenni. Ami „karakánságnak” látszik nála, az egyszerűen a határok próbálgatása. Amúgy ugyanannyira amorális, mint a legfőbb riválisa, Rogán.

 18. Tromb74 — 2017-05-10 16:06 

Hát én nem annyira vagyok elragadtatva a fenti emberkéktől? Az említett programoktól sem.
A migráns politika a gyakorlatban még annyira sem muzsikál, mint a kommunikációban. A családpolitika meg jó hogy legalább van. Részben persze ezek találkoznak a választói akarattal, csak éppen nem képezhetik egy kormányprogram alapjait. Például ha valóban lenének itt migráncsok, vagy s családpolitikának lennének nem csak kommunikálható, de mérhető előnyei is, akkor is valahogyan foglalkozni kéne pl. a gazdasággal is. Oktatásal, egészségüggyel stb. Ezekre a Fidesz rossz válaszokat adott. Lázár alapvetően egy gazember, de valóban karakán és ambiciózus. Ráadásul Orbán nélkül nincs Fidesz és nincs milliós választói bázis sem. Tehát a vállalható arcokat mindenképp alá kellene besorolni.
Nem tudom elképzelni hogyan működne ez gyakorlatban.

 19. tudi — 2017-05-10 18:05 

Az írás jó lett, szerintem bármelyik ellenzéki lapban megállná a helyét. Bár azért én arra nem tennék olyan nagy tétet, hogy Orbán valóban Le Pen győzelmét akarta, az EU szétesése nekünk és neki is katasztrófa lenne. Ahogy szerintem is még imákat is képes lenne mondani azért, hogy Merkel, vagy ha ha már ló nincs Schulz legyen a kancellár, mint a AfD bármelyik vezetője. Ezzel szerintem, csak magát akarja népszerűsíteni az európai radjobbos körökben, nálam az abszolút favorit az volt, mikor újra Donald Tuskra szavazott, pedig a lengyelek várták, hogy nem. Lett is belőle anyázás, de csak diszkréten persze.

 20. Tromb74 — 2017-05-10 20:14 

@tudi: Le Pen győzelme nem hozta volna automatikusan az unió szétesését, de még csak a Frexitet sem, Németországban szó se volt AFD-ről. Seehofer győzelmére áhitozott.
Annyi lehetett az egészben a terv, hogy Merkel bukása a igazolta volna Orbán migráncspolitikáját, Le Pen győzelme meg a nemzetek Európája projectnek adott volna lökést. Ez erősítette volna Orbán pozícióját az unióban. A másik verzió, ha nem nagyon történik semmi, tehát Orbán folytathatja a hülye játékait megtartva az underground imédzs diszkrét báját. Ami viszont nem annyira kedvez nekik, az az, ha a németeknek nem a Francia nemzeti oldallal kell tárgyalniuk arról, hogy talán vissza kéne venni kicsit a IV. birodalom építgetéséből, hanem egy, az unió iránt elkötelezett adminisztrációval. Ez az a felállás, ahol Orbánnak nem osztottak lapott. Pontosabb színt kell vallania, hogy akkor most unió vagy a pilisi földcsakra. Shulcz győzelme esetén nem annyira járna jól Viktorunk. Neki jelen pillanatban Merkel a védőangyala. Ez elégé kiszolgáltatott helyzet, komoly arcvesztéssel jár.
Ennek igazából itthon nagyon sokáig nem kell, hogy érezhető hatása legyen, a választásokig simán el tudja játszani a Janit. Na, és itt jön a képbe az, hogy vajon mit és kikkel susmusoltak Vonáék nemzetközi vizeken.

 21. tudi — 2017-05-11 19:16 

@Tromb74:
Amire én ezalatt gondoltam, hogy ha szét nem is esik az EU, de komoly átrendeződések lehettek volna, például EU-s támogatások szintjén, meg azt sem szabad elfelejteni, hogy az ilyen pártok számára a migráns az egy kalap alá van véve Abdul és Béla a felszolgáló. Ha azt vesszük a rendszer egyik támasza az, hogy nyugat felé nyitva az út, ha ez kicsit is elzáródna, plusz azért ezek az emberek úgy kb. a GDP 5% körül haza is utalnak évente. Szóval, ha ez lecsökkenne/megszűnne, plusz még jópáran haza is kényszerülnének az nem szülne jó vért, mert ugye több ember az itthoni bérekre sem lenne jó hatással+azért van némi ellentét az itthon maradottak és a kint dolgozók között. Lásd a Házon kívül azon részét, ahol a haza vándorolt emberek papírjára a migráns szót írták a hivatalban.

 22. Tromb74 — 2017-05-12 05:28 

@tudi: A pénzek elosztásában biztosan lesz változás. A munkaerő szabad mozgásában, vagy a vállalkozások mozgásában már kevésbé. Ez uniós gazdasági érdek és ideológiailag is fontos.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.