A pina mint a politikai küzdelem terepe

Pár évvel ezelőtt meglátogattam egy kedves barátomat Nyugat-Európában. Felesége épp gyermeket várt, a lakás tele volt füzetekkel, brosúrákal és hasonlókkal az anyaságról. Ezeket az állam és a helyik önkormányzat adta ki. Szép, színes, sok pénzből tervezett és nyomott kiadványok voltak. Helyes kis táblázatok arról, hogy milyen tünet mitől van, válaszok olyan kérdésekre, amelyekről férfiember fel sem tételezi, hogy felmerülnek, de felmerülnek.

Az önkormányzat kiadványában mindez lebontva odáig, hogy melyik rendelőben milyen tanácsadás van, milyen tornára, felkészítésre miegymásra hol lehet jelentkezni, milyen papírokat kell vinni, mi az amit helyben is kiállítanak. Ha már megszületett a gyerek, hogy van a bölcsi, a lakásóvoda, a védőnő, mi az ügyelet telefonszáma, mikor normális, ha kicsit lilul-zöldül a gyerek, mikor nem.

Az állam örül az állampolgára döntésének, hogy gyereket vállal. Szabadon megteheti azt is, hogy nem vállal, akkor sem szól rá senki egy rossz szót sem. Ha akar, összebútorozik a gyerek apjával, ha nem, akkor nem. Akárhogy is dönt, az állam támogatja, a brosúrákon felül bőségesen háttérintézményekkel, hogy ne váljon száz évre mamarabszolgává azért, mert gyereket szült.

Ehhez képest nálunk az van, hogy a pinára nemzeti erőforrásként tekintenek, ami ma Magyarországon azt jelenti, hogy jó lenne, ha kizárólag Mészáros Lőrinc kezelné az összes pinát.

A nő ekkor és ekkor tartsa oda, kilenc hónappal a levemhesítést követően pedig elletünk, akkor is, ha az agronómus elvtárs kicsit másnapos.

Utána a gyereket…hát, izé, Nemzetileg kell nevelni! Óvoda? Az nincs. Orvosi rendelő? Ali Musztafa al-Moszuli doktor két éve unta meg az iszlámozást és most Norvégiában körorvos. Iskola? Hogyne volna, napi három torna és erkölcstan órával várjuk a lurkókat!

Aztán persze megy a csodálkozás, hogy azok a riherongy kurvák, akik Magyarországon nem akarják a pinájukat a Nemzet szolgálatába állítani, Németországba, Franciaországba, Angliába (ahol pedig a terhesgondozás állítólag egy rossz vicc) kivándorolva szülnek kettőt vagy hármat. Pedig ezekben az országokban – ellentétben például Lengyelországgal, ahol mától csak receptre van – mindenki úgy hajtatja el a magzatát, ahogy akarja, minden fogamzásgátló nagy mennyiségben és olcsón hozzáférhető.

Mégis, ott szaporodik a magyar. Nem furcsa?

Nem. Nemrégiben a húgomnak gyereke született, aki mellett hősiesen ellátom a Trágár Nagybácsi minden feladatát (hülyeségekre tanítom). Igen rövid időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a sógorral úgy döntsenek, hogy köszönik szépen, az állami terhesgondozásból és szülészetből nem kérnek. Nem mennek oda, ahol megköszönik, ha páciens behoz budipapírt, kötszert, fájdalomcsillapítót, ennivalót, ágyneműt a kórházba, hanem inkább összerakják a pénzt egy középkategóriás magánkórházra. Nem is volt drága. Mármint ahhoz képest nem, hogy majdnem ugyanezt a pénzt be kellett volna hordani az állami kórházba is.

A hugi közben naponta 5-6 órát kutatott a neten olyan információk után, amelyeket nem ezoterikus papnők, szponzorált orvosok, mindenmentes élelmiszerrel házaló sarlatánok, elcsapott BKV-ellenőrökből átképzett kuruzslók nyomnak a netre.

Közben, mi megtudhattuk a Miniszterelnök Úrtól, hogy itt kétszer annyi szülés lesz két éven belül. Hisz az olyan könnyű. Ha nem megy, azért csak és kizárólag a nők lehetnek hibásak, megtagadják a nemzettől a pinát.

Talán fölösleges is figyelmeztetnem arra, hogy a bugyiban turkálni próbáló kormányok sorsa elég rosszul szokott alakulni olyan országokban, ahol a nőknek van választójoga.

*a pina és a fasz szavak azért vannak ennyiszer, mert egyes olvasóink az előző posztot száraznak találták.

16 hozzászólás

 1. bervas — 2017-05-26 09:18 

Tapasztalatom szerint brossúrák nálunk is vannak, állami támogatással. Apukáknak is.
A frissen szült anyukák pedig kapnak ajándékdobozt, tele céges termékmintákkal, céges költségen. Igaz, cserébe bekerülnek az érintett cégek direkt marketing adatbázisába, de ettől nem kell félni, különben is a szülészet intézi.

Terhes anyukáknak államilag jár ez-az, ami információ azonban jellemzően fű alatt, haveri-ismerősi alapon terjed.

 2. heizer — 2017-05-26 10:49 

Ezt a népesedéspolitikai dolgot mindenki elhibázza. Az egyik oldal azt hiszi, csak a pénzen múlik, meg az anyaságot tömjénező mantrán (persze a kettő ellentmondana egymásnak, igazándiból), a másik oldal meg azt, hogy csak azon, anyuka tud e közbe dolgozni, csetelni a haverokkal meg bulizni járni, és élheti e az életét ugyanúgy mint előtte, és ha lehet ne legyen semmi gond.

Is-is, de összességében szerintem ezek a tényezők együtt a gyermekvállalási kedv 50 %-t sem teszik ki.
A világ összes pénze nem lenne elég a gyerekszaporulat növeléséhez, hiszen a leggazdagabb társadalmak éppúgy nem szaporodnak, mint mi.

Tessék már beismerni: egy átlagos középosztálybeli gyermektelen létnek a nyugati társadalmakban gyakorlatilag semmilyen szinten nem versenytársa a többgyermekes lét. Egyszerűen azért mert igenis egy csomó mindent fel kell adni, igenis le kell mondani egy csomó dologról hozzá. Persze lehet ezt és kell is csökkenteni amennyire lehet, hogy lemondásból minél kevesebb legyen, de: lesz. Sok.

De nem akarok én itt mártírkodni, mert utálom azt is, hogy ilyen áldozat, meg olyan hősies anyaság meg apaság meg hasonlók, de ez van.
Ez lemondás és áldozattal jár. Persze az életben mindennek van elmaradt haszna, de a legnagyobb mértékben a gyerekvállalásnak. Korunkban, hazánkban és a nyugati civilizációban értve.

Túl van má megin tolva minden reakció. “ne turkáljon a kormány a gatyámban/butyimban, vs. óh milyen csodálatos és fantasztikus dolog, szorgos népünk győzni fog” stb.stb.
Tököm tele az egésszel.

Arról mér nem beszél senki, hogy szarrá dotálhatjuk a gyerekvállalást minden létező módon (mellékes: mér nem lehet odaadni az összes összeget/per gyerek, amit erre szánnak egybe a francba, ahelyett, hogy szarrá növeljük az állami és a magán + a vállalati adminisztrációt azzal, hogy 50 féle formában támogatjuk a szülést? – Itt van 15 milla egybe, szüljél, kész ennyi!) – de mi a franc lesz az országgal ha a következő 20 évben nemcsak kétszer ennyi nyugdíjast kell eltartani kétszer olyan hosszú ideig, mint mostanáig, hanem még kétszer ennyi gyereket, háromszor annyi pénzből????? De még legyen szupi oktatás, szupi bölcsi, szupi au-pair, szupi otthonápolás, szupi egészségügy meg minden kisfaszom, ami nyugaton is van a 4-5-ször olyan gazdagoknak.

Önmagában a nyugdíjrendszer valszeg csődbe juttat minket, ezzel együtt garantált a katasztrófa. Legfeljebb nem 20, hanem 10 év múlva, amikor majd az Orbán-korszak bébibummjának gyerekei és szüleik ott fognak állni elvett adókedvezmények, szociális támogatások, munka és kilátás nélkül!!!

 3. UnA — 2017-05-26 11:47 

Természetesen a híres Nyugat-Európában is erőforrásként tekintenek a gyerekekre a kormányzat felől. És egy-két ország kivételével ugyanolyan szarul áll a helyzet, mint Magyarországon. Az angoloknál vagy az ireknél még aránylag magas a gyerekek száma, de főleg a proli (bocsi) és / vagy bevándorló (bocsi) vonalon.

 4. norniron — 2017-05-26 12:04 

@UnA:
Most így hirtelen csak Skócia adatai állnak rendelkezésemre, eszerint 2001 és 2011 között Skócia népessége 5%-al nőtt, ami egy nyugati, jóléti államban elképesztő adat.

 5. UnA — 2017-05-26 15:15 

@norniron: Ez ugyebár az az ország, amit én is említettem 🙂

 6. untermensch4 — 2017-05-26 16:38 

Van ez a blog, foglalkozik sokat a gyerekvállalás kérdéskörével:
http://oriblog.blog.hu/
“*a pina és a fasz szavak azért vannak ennyiszer, mert egyes olvasóink az előző posztot száraznak találták.”
Ennyiszer? Egyetlen “fasz”-t sem találtam… 🙂

 7. panamajack — 2017-05-26 17:59 

Ez is egy jó cikk a témában:

http://kettosmerce.blog.hu/2017/05/25/puncipolitika_i_halapenz_avagy_a_joindulat-kereskedelem_szabalyozasa?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201705

“A hálapénz kulcsmozzanata a szolgáltatást igénybe vevő fél teljes kiszolgáltatottsága. Ez egy szürkezóna, ahol a fizető fél semmilyen jogosultsággal nem rendelkezik, nincsen módja számon kérni ígéreteket, amely ígéretek ráadásul jellegzetesen el sem hangzanak: a boríték által egy tekintély jóindulatába ajánljuk magunkat.”

 8. Kandur Bueno — 2017-05-26 21:26 

Ha jól értettem a poszt lényegi mondanivalóját, a pótselejtező tuti, és ott sem leszünk esélytelenek

 9. untermensch4 — 2017-05-27 00:00 

@panamajack: “Mivel a megállapodások homályosak és számon kérhetetlenek – valójában nem legálisak, de olyannyira bevettek, hogy a gyakorlat szintjén már senki nem tekinti annak őket –, ezért végülis tökéletesen véletlenszerű, hogy a páciensnek, minden erőfeszítései, biztosíték-vásárlásai és próbálkozásai dacára, vagy azoktól függetlenül, milyen ellátásban lesz része. Hogy az orvos megjelenik vagy sem, hogy sietteti-e a szülést mert lejárt a műszakja vagy menne valahová, hogy milyen a további, az osztályon éppen ügyeletes dolgozók hozzáállása, tudása, állapota, az teljességgel a vakszerencsén múlik.”
Mi mint kevésbé fizetőképesek, a “vakszerencsére” bíztuk magunkat (mármint a gyereket meg az anyját…). Érdekesen alakult mert a szülés napjáig két, egymástól két héttel eltérő időpont volt megjósolva… meg akkoriban volt egy járvány-szerűség, majdnem minden újszülöttet parkoltattak egy darabig az újszülött-intenzíven. Ennek van egy olyan magyarázata hogy a kórház több pénzt kap az újszülött-intenzíves napokért mint a sima újszülöttesekért.
Az orvosok nagyon profinak tűntek, az egyébként a “hálapénz-hierarchia” alján dolgozók felől pedig erős rokonszenvet éreztem. Pedig annak a kórháznak úgy általánosan kevésbé versenyképes a “szolgáltatói hírneve” mint következő legközelebbinek. Pl egyébként ott dolgozó ápolónőnek borítékokkal és ismeretséggel együtt is vak-balszerencsésen sikerült a szülése.

 10. Tromb74 — 2017-05-27 09:31 

@untermensch4: mondom neked: lutri.
Az első kölök karácsonykor született. Még előre levajazott orvossal is szívás volt, mert személyzet nuku. A csecsemő osztályról ne is beszéljünk.

Meg hát az ország egyik legjobb szülész orvosát kirakták az osztályvezető főrvosi posztból, mer hát nyugdíjas. Persze dolgozhatott tovább önkéntesként, fizetés nélkül. Közösségi finanszírozásban, ha érted hogy mondom.
Elmennek a büdös kurva anyjukba.

 11. UnA — 2017-05-27 11:13 

@heizer: Nagyon igazad van, de mit lehet várni egy olyan társadalomtól, ahol nem csak a gyermekvállalás kényelmetlenség, de még az is borzasztó kompromisszum egyeseknek, hogy egy másik emberrel kell együtt élni… És igen, amíg a tájföldi nyaralás vagy egy svájci síelés izgalmasabb kaland, mint a gyermeknevelés, addig ez nem fog megváltozni.

@Tromb74: Lehet itt jól anyázni, de történt valami borzasztó a kórházban, hogy itt ezt így kell előadni? Egy szülés akkor sem fáklyásmenet, ha mittudomén milyen kórház és elláttás van.

 12. untermensch4 — 2017-05-27 11:28 

@Tromb74: Még a gyerek születése előtt ugyanazon kórház pulmonológiáján volt nagyanyám. Az osztályvezető főorvost nehéz volt utolérni mert heti 3-4 napot angliában dolgozott hogy magyarisztánban lehessen a maradék időben orvos… na amióta ilyen montipájtonos lett az ország, úgy vélem vagy retteghetünk hogy mikor jő a tényleges összerogyás vagy humorosan állunk az egészhez. Az utóbbit választottam, a hangulata is jobb az embernek meg az egészségnek is ártana a szorongó idegeskedés, a nevetés ellenben jót tesz.
Az ókori görögök is egészen jól elvoltak az “istenek játékszerei vagyunk” alapnézőponttal. 🙂

 13. untermensch4 — 2017-05-27 11:36 

@UnA: ” de történt valami borzasztó a kórházban, hogy itt ezt így kell előadni?”
Ami folyamatosan történik az az hogy jól képzett eü-s szakemberek kevés pénzért gyógyítanának, hiányos felszereléssel, a “fizetéskiegészítésre” meg van egy “jól bevált” módszer ami változó összetételben koldulás és zsarolás…
A dolog nem egyéni sérelmekről szól, a süllyedő hajó mindenkinek süllyed.

 14. eltopo — 2017-05-27 12:07 

@UnA: Ne bassz!

 15. neoprimitiv — 2017-05-27 13:14 

Az Orbán kormány (és a legtöbb, a miénkhez hasonló nyugdíjrendszerrel rendelkező ország) azért tekint erőforrásként a szülő nőkre, mert kétségbeesetten próbálják megtámogatni a fejükre dőlő nyugdíjpiramist. Az emberek pedig ugyan úgy beveszik és lelkesen ismétlik is ezt a “ki fogja akkor majd a nyugdíjadat megtermelni” szöveget, ahogy minden évben tízezrek dőlnek be a primitív piramisjátékoknak is – mert a mostani nyugdíjrendszer is az.

Olvastam a Kárpátok Géniusza Mk.II. változatának a szövegét, hogy legyen itt iszkiri plusz 30 ezer gyerek évente, máris nekilátnak (majd 2018-ban) bölcsiket is építeni. Az persze sehol nem hangzik el, hogy és azokban ki a búbánatos barom fog dolgozni (alsó hangon kellene a +30 ezer gyerekhez 3000 gondozó) azért a havi majdnem 100 ezres nettóért? Mert a bölcsődei dolgozók és segítők bérét még mindig csak ígérik, hogy emelik.

És akkor ott van még az a téma, amiről nem illik beszélni, a Taigetosz Magyarország. Ahol nem csak azért célszerű az összes létező istenséghez imádkozni egy egészséges gyerekért, mert jót akarsz neki, hanem azért is mert ha véletlenül nem az, akkor dögölj meg vele együtt, lehetőleg minél gyorsabban. Ld. a mai cikket a gépnarancson a 34 ezerről 14 ezerre lecsökkentett még csak nem is támogatásról, hanem munkadíjról. Vagy a feleségem most ballagó osztályába járó kissrácot, akinek az anyja két éve meghalt, az apa közmunkásként egyedül neveli őt és két testvérét (a kissrác súlyosan mozgássérült), de most nála is rákot diagnosztizáltak, ezért nem tud rendszeresen dolgozni. Így most vagy ő jár kezelésre vagy a gyereket hozza fel vidékről a bentlakásos suliba. Az önkormányzatnál “majd megnézik mit tehetnek.”

 16. Tromb74 — 2017-05-27 18:40 

@UnA: Igen, de ezt nem részletezném. A lényeg, hogy a vége happy end, mindenki jól van.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.