Az oktatásrul

A cikkben szereplő történet jól illusztrálja, hogy mi is a probléma a Tajgetosz (a Magyar Idők szerzőjének üzenem, hogy ez bizony helyes így leírva) becenévvel illetett törvénnyel.

http://hvg.hu/elet/20170615_A_mi_esetunk_szamtalan_gyerekkel_megtortenik

Éppen azon dolgozunk, hogy a nagyobbik gyereket óvodába írassuk be. Annyit érdemes tudni, hogy kivártuk a kötelezően betartandó korhatár (trükkel hosszabított) legfelső küszöbét egyszerűen azért, mert volt arra lehetőségünk, hogy saját erőből megteremtsük számára azokat a körülményeket és közösséget, amit a korszerű pedagógiai elvek hirdetnek, illetve a feleségem óvoda- és iskolapszichológusként eléggé jó rálátással bír az okatatási intézmények mindennapjait illetően. Hát röviden: nincs tőle elragadtatva, és ez több száz gyerek és vagy féltucatnyi intézménnyel végzett munka során megszerzett tapasztalat eredménye, nem valami mostanában divatos kattanás.

A kölökről annyit érdemes tudni, hogy teljesen egészséges, de koránt sem átlagos gyerek, ami annyit jelent, hogy sok tekintetben koránál jóval fejlettebb – ilyenek pl. az intelligenciával kapcsolatba hozható képességek, illetve a fizikai tulajdonságok, úgy mint koordinációs képességek, meg hasonlók – más tekintetben meg teljesen átlagos. Eléggé érzékeny és nehezen megnyugtatható, illetve óriási a mozgásigénye. Az utóbbi pl. időnként az őt szemlélő hirtelen megőszüléséhez vezethet, mert az egy dolog, hogy állandóan futkározhatnékja van, de már két és fél éves korábban se volt gond neki felmászni egy fa tetejére, vagy egy két méteres kerítés sem igazán akadályozta a szabad mozgásban, azóta meg fejlődött. A bukfencezést pl. nem tanítani kellett neki, feltalálta. Én ezt soha nem erőltettem, csak engedtem. Sőt, nagyon sokáig nem mondtam el neki, hogy szikla- és hegymászó voltam, de úgy tűnik, ez nem ettől függ. Általában azok a gyerekek, akiknek jobbak a szellemi képességeik, mint az korukból következne, sok esetben mozgással késztetik a még részben fejletlen testüket az agy számára szükséges oxigén előállítására, tehát a jelenség nem éppen megmagyarázhatatlan. A lényeg, hogy a gyerek egyáltalán nem átlagos kihívás annak ellenére sem, hogy kutya baja. Mindenféle vizsgálatra elhurcoltuk, hogy akkor nem hiperaktív-e, esetleg UFO, vagy ilyesmi. Nem az. Keretekre van szüksége (néha inkább ketrec jut eszembe), ami nyilván az otthoni meg az intézményes körülmények között eltérőek. Nos, ez a jelenlegi oktatási rendszerben már okozhat gondokat, az óvoda, iskola választást pedig mindenképpen megnehezíti.

Volt szerencsék hasonló korú gyerekek rendszeres társaságát élvezni, amiből az derült ki, hogy egyszerűen a mai világban sokfélébbek a gyerekek, hiszen sokkal változatosabb körülmények között nőnek fel. Láthatóan vannak olyanok, akik a miénkhez teljesen hasonlóak, vagy éppen nagyon eltérőek, és vannak olyanok, akik valóban speciális nevelési igényűek.

Valahogyan figyelembe kéne venni azt, hogy ma már szerencsére egy szülő eldöntheti, hogy kendőben hordozza a gyereket, esetleg babakocsiban tolja, ad neki cumit, vagy éppen úgy gondolja, hogy az nem előnyös bizonyos szempontból. Állatkertbe cipeli rendszeresen, vagy éppen kézműves foglalkozásokra stb. Az eredmény is ennek megfelelően lesz valamilyen.

Jó esetben a szülő megpróbál minél szélesebb szeletet megmutatni a gyereknek már egészen kiskorában a világból, de gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy végül mindig arra súlyozódik a program, amire éppen a gyereknek és a szülőnek is igénye van. Ráadásul azért nem minden családnak egyformák az anyagi és más lehetőségei. A mi esetünkben volt, hogy minden hétvégén az állatkertbe mentünk, mert a sörényes hangyászt kellett meglátogatnunk, máskor meg a Pagony könyvesboltba kellett állandóan benézni egy órácskára, vagy éppen szerelni, fúrni, faragni. Az egyetlen szempont az volt, hogy nem tukmáljuk a gyerek fejébe a tudományt, mert egyébként is olyan mértékű a világ megismerésének vágya benne, hogy enciklopédiával kéne a hóna alatt járni az embernek, ha ki akarná azt elégíteni. Amire még rájöttünk, hogy nem nagyon van olyan, hogy életkornak megfelelő érdeklődés. Marha sokat nyüglődtem azon, hogy egy három évesnek hogyan lehet arra válaszolni, hogy milyen a földrengés, meg hogyan lesznek a hegyek, illetve mi az a földrész, vagy hogy van az, hogy a Föld nem lapos. Azt nem lehet mondani, hogy hát ehhez túl kicsi vagy, vagy valami ilyesmi. Szerencsére geológia meg földrajz témában is van elég könyv kéznél, meg hát az internet sokat segít. Ekkora gyereknek persze ezek teljesen elvont dolgok, hiába szemlélteted, magyrázod. Már nagyon lefáradtam attól, hogy hetek óta ez a téma, amikor egyszer sétáltunk vele kettesben, hosszú csend után, minden bevezetés nélkül megszólalt. Papa, a Föld gömbölyű, de csak messziről. Utána elkezdett a vulkánokról, láváról, hegyekről értekezni, mégpedig eléggé korrekt megközelítésben.

Az ilyen esetekből az ember számára néhány dolog világossá válik. Egy gyermek felnevelése, okítása mindig kísérlet, aminek késleltetve látjuk az erdményét. Az emberi elme valami egészen csodálatos módon működik. Raktároz, analizál, rendszerez, szelektál stb. és ha nem baszogatjuk a tulajdonosát, hanem egyszerűen támogatjuk, akkor is összerakja magában a tudásnak felfoghatatlan szintjeit. Nem kell különbb motiváció annál, mint hogy a világ baromira érdekes. Viszont rohadt nagy meló kiszolgálni egy rohamosan fejlődő neuron halmazt.

Az egyik gyerek négy évesen el tud olvasni egy csomó dolgot, a másik meg felsorolja neked Afrika ismertebb állatait, a harmadik meg alapműveleteket old meg. Kezdetben nagyon eltérő területeken, eltérő ütemben fejlődnek.

Amit azért fontos megemlíteni az a nyelv, ami a gondolkodás eszköze, tehát nem mindegy, hogy a gyerek milyen nyelvi környezetben cseperedik fel. Nyolcvan szóból álló készlettel lehetetlen kielégíteni a kiváncsiságát, tehát az a gyerek, aki ilyen környezetből kerül az oktatási rendszerbe valóban hátrányos helyzetből indul. Viszont az, hogy pontosan mikor tanul meg olvasni, vagy számolni már korántsem annyira fontos, mint amennyire a mai oktatási rendszerekben ez elvárt. Ahogyan az sem, hogy minden területen egyenletes teljesítményt nyújtson folyamatosan. Ha egyénenként más ütemben is, de képesek felszedni azt a szükséges tudást, amit egyébként elvárnak tőlük.

Természetesen itt vannak azok a gyerekek, akik soha nem fognak minden területen kiválló teljesítményt nyújtani, esetleg semelyiken sem, viszont ettől még számos területen kimagasló vagy bőven elegendő eredményt érhetnek el, de ami a legfontosabb, hogy tökéletesen tudnak integrálódni a társadalomba, boldog és sikeres felnőtt vállhat belőlük abban az esetben ha biztosítják számukra azt a lehetőséget, ami egyébként jog is egyben, a minőségi oktatáshoz való hozáférést.

Természetesen tökéletes oktatási rendszer még nyugaton sincs, nemhogy nálunk. Ami viszont van, az hatalmas tudás és ismeret ezen a területen. A XXI. Századra a pszichológia, pedagógia, szociológia és minden olyan tudományág, ami az oktatással összefügghet óriási tudást halmozott fel. Világviszonylatban is méltán elismert szakembereink vannak, és még mindig van jó pár eltökélt és tapasztalt pedagógus, akinek érdemes lenne hallgatni a szavára. Tehát ha az ideális oktatási rendszer egyelőre utópia is, azért még maga az idea nagyon szépen megfogalmazható, ahhoz meg lehet viszonyulni.

A törvény hibája tehát első sorban az, hogy a szakma egy része ki lett zárva a megalkotása körüli vitából, így éppen csak a körülmények reális ismerete és az arra vonatkozó megoldási javaslatok hiányoztak ahhoz, hogy használható legyen.
Hiába vannak benne olyan irányvonalak felvázolva, amikkel egyett lehet érteni, ha figyelmen kívül hagyja, hogy ehhez a gyógypedagógiai, fejlesztőpedagógiai és iskolapszichológiai szolgálatokat is a világűrbe kéne fejleszteni, mégpedig azonnal.

De talán a legfőbb probléma eléggé hasonló, mint a gyerekvállalásnál is. Egyszerűen az állam nem áll mögötted. Egy szimpla szüléshez vagy 60 könyvet kell elolvasnod a legaktuálisabb tudományos munkákból, de ehhez te nem kapsz útmutatást, minden információ és tudás partizán módra terjed félig megőrült szülők és néhány teljen dilis szakember jóvoltából.

Az óvoda, iskola választásnál már inkább száz fölötti a „kötelező” irodalom, de a hagyományos, állami rendszereken keresztül semmilyen információ nem jut el hozzád.

Oké, nekünk ez nem gond, bár azért eléggé fárasztó kimazsolázni a sok szar közül a gyémántot. De mi van azzal a szülővel, aki életében nem olvasott el 50 könyvet, vagy nem tudja felhívni a nevelési tanácsadó vezetőjét, mert véletlenül nem az ismerőse? Annak a gyereke a sors kezére van bízva.

Nagyon nem akartam pártpolitikát belevinni, de amíg a gyerekvállalás témája a családbarát kormányunk alatt annyira mainstream, hogy nekem kell magam szarul érezni, hogy CSAK kettő van, addig a gyereknevelés annyira underground tevékenység, hogy a chemtrail rajongók is nagyobb társadalmi és állami elfogadottságra számíthatnak.

Fontos még pár sorban megemlíteni a szülői felelősséget. Általánosan elterjedt érv, miszerint „mink is felnőttünk valahogy, oszt itt vagyunk”.
Hát ezt abban az országban, ahol a mentális betegségek és az alkoholizmus tekintetében is viszonylag komoly helyezéseket tudunk produkálni, az olvasási és szövegértési képességeink meg a béka seggét alulról súrolják, nem tudom érvként elfogadni. Frusztrált és elbaszott generációk követik egymást jó ideje. Egyrészről a gyereknevelés akkor is szülői feladat, ha ezt a korábbi generációk széles körben leszarták, vagy derékszíj használatra egyszerűsítették le. A tudomány jelenlegi nézetei szerint ez sokkal összetettebb annál, mint hogy a tenkitélyelvet alkalmazva egyszerűen elérjük, hogy a gyerek azt csinálja, amit szeretnénk. Ez a pedagógia gyakorlat most érik be igazán, amikor azt látjuk, hogy szinte egy teljes nép szótlanul hagyja egy kis fejsimogatásért cserébe, hogy az emberi lét legalsóbb szintjéig alázzákés pusztítsák.

Ha valaki nem fél attól, hogy a gyerekei boldogabak és sikeresebbek lesznek nála, akkor kénytelen tenni érte, mert jobb világ csak akkor lesz, ha igény van rá.

Kürti T.

40 hozzászólás

 1. panamajack — 2017-06-15 20:30 

Hú, de nagyon igazad van! Egészen remek cikk!

 2. marcipan — 2017-06-15 22:06 

az oktatási rendszerünkben az a legborzasztóbb, h képtelen akárcsak minimálisan is kompenzálni a szociális hátteret. vannak elhivatott pedagógusok, helyi fociedzők, polgármesterek, katmandui sámánok, akik megpróbálnak segíteni, sokszor sikerrel is, de az intézményrendszer diszfunkcionálisan működik, ebből a szempontból mindenképp.
és amikor elindul erről egy vita, akkor gyorsan egy demagóg részkérdésről szóló kurvaanyázásba fullad.
az osztályozás alóli felmentéssel sem az a kérdés, h van vagy nincs. valójában mindkettőt lehet jól működtetni, csak az ördög szokás szerint a részletekben rejlik, azzal meg az istennek se akar foglalkozni senki.

 3. UnA — 2017-06-15 22:18 

Hát nálunk Waldorfba jártak a gyerekek, szerették, szerettük. Persze az sem problémamentes (miért is lenne?), de nekik és nekünk sokat adott. Csak egy ötlet.

@panamajack: a cikk gondolati szempontból remek, de kérlek, hogy legalább még egy ember nézze át, mielőtt kirakjátok.

 4. Tromb74 — 2017-06-15 23:23 

@panamajack: Köszi!

 5. Tromb74 — 2017-06-15 23:27 

@UnA: Ja, voltunk Waldorfban is, sajnos az itteni pont nem annyira jó, a másik meg kicsit messze van, illetve még két magánovi is felmerült meg 3 állami. Egyelőre az egyik államinál döntöttünk, de lehet, hogy idő közben magánra váltunk. Sajnos nincs tökéletes recept. Leginkább menet közben derül ki, hogy jól döntöttünk-e. Korrigálni lehet, csak éppen macerás, de megéri.

 6. bervas — 2017-06-16 17:34 

Hasonló tapasztalásaim vannak. Hogy terhesség alatt pontosan mi jár, hogy és merre, az levelező listákon terjed. Ja, hogy vannak ismeretterjesztő-felkészítő előadások? Ja, hogy lehet járni terhestornára?…

Az is vicces/szomorú valahol, hogy a finn jellegű papírdobozt nem állam, hanem babaápolási dolgokat forgalmazó cégek összefogása adja, de csak ott, ahol haver a szülészeti osztály vezetése.
A szüléssel kapcsolatos fizetni/nem fizetni problémakör szintén érdekes. Magán orvos, magán kórház? Állami doki másodállásban már megbízható, de fő állami helyen nem? Állami kórházban csak a főorvos úr lehet? Majd az ügyeletes doki megoldja?

Aztán persze nincs bölcsődei férőhely. Vagy van, de oda inkább ne menjen a poronty, mert inkább gyerekmegőrző, szétcigizett hangú, klikkesedő, frusztrált bölcsis nénikkel. Vagy magánbölcsőde, amit nem így hívnak, kajával havi 100e Ft környékén. Óvoda szintén.

Aztán van iskola. Egyiknek csak az alsó tagozata jó. Másik versenyistálló, juj. Harmadik sarkán ott cigiznek fél hétkor a hetedikesek az utcán. Amaz liberális fertő. Emez konzervatív, elnyomó intézmény, fejkockásító nyárspolgár nevelde.

Nehézkes az információ áramlás, az értékelés. Az állam tilt, tűr. Támogatni, ugye… Legfeljebb Klebelsberg alatt.

Apropó Klebelsberg. Ha Kunó gróf élne, Borsod, Nyírség és más elmaradottnak mondott régiók tele lennének vadonatúj iskola épületekkel, korszerű számítástechnikai eszközökkel, és az átlagbér két-háromszorosával megfizetett tanító nénikkel, bácsikkal. Államilag.

 7. untermensch4 — 2017-06-16 17:58 

@Tromb74: ” kivártuk a kötelezően betartandó korhatár (trükkel hosszabbított) legfelső küszöbét ”
Mi is ezt célozzuk az iskolánál… az oviválasztásnál nem kellett túlerőltetni az időhúzást, a szülők ilyen anarchista kgb-szerű hatékonysággal kinyomozták a bölcsis korszakban hogy melyik ovi, melyik óvónéni az akit meg kell célozni. Ebben az oviban volt három kiváló célpont is, az utolsót mostanság fogják áthelyezni titokban (a kgb előtt nem titok…) máshová. Vmi személyes/kispolitikai konfliktusa volt az intézmény vezetőjével, utóbbinak most különféle szülőkkel lesz konfliktusa…

“Jó esetben a szülő megpróbál minél szélesebb szeletet megmutatni a gyereknek már egészen kiskorában a világból, de gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy végül mindig arra súlyozódik a program, amire éppen a gyereknek és a szülőnek is igénye van. Ráadásul azért nem minden családnak egyformák az anyagi és más lehetőségei.”
És még azok is sokszor nyugtalanítóan viselkednek akiknek elvileg az anyagi és a szellemi háttere is megvan, de “sietni kell”. Ekkor szokott az történni hogy a gyerek kérdezne vmit “Ez mi?”, de mivel “sietni kell” nincs a kérdésre és a válaszra 10-15 másodperc. Szoktam töprengeni hogy akkor jobb-e a gyereknek ha csak “sietni kell” -felkiáltással tovább rángatja a szülő vagy ha válaszol, valamire, mert nem jól azonosította be hogy mire is vonatkozott a kérdés. Talán inkább az első.

“Természetesen tökéletes oktatási rendszer még nyugaton sincs, nemhogy nálunk.”
Azért lenne olyan eltanulnivaló is a kis hanyatlóktól ami nem is kerül pénzbe. Pl belgiumban nem annyira absztrakt módon állnak hozzá a matematika tanításához (az egymással szemben menetrendi pontossággal közlekedő vonatokhoz képest egy vonat vs autó mint a mozgási energia illusztrációja, az érdekesebb lenne). Ott élő arc döbbent meg amikor a gyerek megmutatta neki a matekházit, hogy készen van. Ilyen színűre és ilyen mintákkal szeretné hogy ki legyen majd festve a szobája, falak, ajtó, ablak. Ennyi az anyagszükséglet. Fater utánaszámolt, tényleg annyi. Akkortájt amikor neki ez a megdöbbenése történt, én nem tudtam itt a lángoktól öleltben egy elvileg képzett (mer’ papírja van róla), fiatal, nem alkeszdrogos burkolónak, rajzokkal illusztrálva elmesélni hogy hogyan számolja ki az anyagszükségletet. Lett volna egy konkrét munkája amit meg is akart csinálni és nem volt képes belekezdeni. 🙁

” Raktároz, analizál, rendszerez, szelektál stb. és ha nem baszogatjuk a tulajdonosát, hanem egyszerűen támogatjuk, akkor is összerakja magában a tudásnak felfoghatatlan szintjeit. Nem kell különb motiváció annál, mint hogy a világ baromira érdekes.”
Offtopic de az “analizál, rendszerez” kapcsán, nemrég közlekedés közben feltűnt hogy a gyerek ilyet szól: “zombitábla”, többször is. Elkezdtem érdeklődni hogy mi az és mi a különbség a nem-zombitáblához képest? (Nem néz zombis meséket, az oviban sincs szezonja ennek, az énkicsipónimékhoz meg nem tűnt kapcsolódónak). Sikerült rájönnöm hogy a “zombitábla” az a temetői sírfelirat… csak még nem teljesen analizálta végig ezt a temető-dolgot. 🙂
” „mink is felnőttünk valahogy, oszt itt vagyunk” ”
Mondják ezt olyanok akik fiatalkorukban a jövő záloga voltak, akiket Hofi nem váltott volna ki. 🙂

 8. norniron — 2017-06-17 11:17 

@bervas:
Ha jól tudom, van ilyen nem hivatalos árfolyama a szüléseknek, állítólag 200 ezer forintot “illik” perkálni a szülészorvosnak.
De van olyan ismerősöm, aki 600 ezret fizetett, , mert hát ” a gyerekemről van szó, még szép, hogy fizetek, hogy minden rendben legyen”.
De aki nem sikeres vállalkozó, meg vezérigazgató, meg legalább helyettes államtitkár, annak a felesége szüljön a szántóföldön, mint 200 évvel ezelőtt?

 9. untermensch4 — 2017-06-17 13:51 

@norniron: Nekünk majd’ 6 éve úgy zajlott hogy (nem lévén sikeres vállalkozók, vezérigazgatók stb) a szerencsére/karmára/istenre/stb bíztuk magunkat. Az orvosok profik voltak, az ápolónők kedvesek.

 10. norniron — 2017-06-17 14:45 

@untermensch4:
Pedig ez a 200Eft/szülés elég masszív városi legenda, és bevallom, én magam is egy szó nélkül kifizetném, ha gyerekem születne.
Csak az nem hagy nyugodni, hogy mi van azokkal a százezrekkel, akik ennyit sem bírnak kifizetni.

 11. UnA — 2017-06-17 15:54 

@norniron: Mindig érdekesek ezek a hálapénzes legendák. Nekem amikor legutóbb műtétem, bementem a dokihoz a zárójelentésért, és vártam, hogy mondjon valamit. Mivel nem tett utalást semmilyen anyagi dologra, ezért simán kiballagtam 🙂 Pedig vittem pénzt magammal…

 12. bervas — 2017-06-17 21:35 

@untermensch4:
Mi is így voltunk vele.
Bár van sebész ismerős, nagyon “szeret” műteni.

De én ugye fizetek tb-t. Ha nem lenne kötelező az állami tb, választanék, fizetném azt, és a többit rendezze le az egészségbiztosító a kórházzal, ahogy a hanyatló nyugaton.

 13. bervas — 2017-06-17 21:46 

@untermensch4:
Magyar diákokról, röviden:

1/3 élcsapat. Ír, olvas, számol, programoz, gondolkodik. Látja, érzi, otthon átbeszéli, mi vár rá felnőttként. A gimnázium végén tárt karokkal várják a neves hanyatló egyetemek toborzói az ösztöndíjakkal. Ő meg képes gondolkodni, esetleg egyeztet a szüleivel is, kezdjenek nyelvet tanulni. Aztán megy.

1/3 átlag. Ír, olvas, kicsit számol, kicsit szövegértési gondjai vannak, kicsit programoz. Nem volt túl jó középiskolában. Nemigen tudja mi legyen, választ szimpatikusnak tűnő felsőoktatási képzést. Őszintén meglepődik, hogy komolyan tanulni kell, hogy komoly számonkérés van, és nem hiszi el, hogy tényleg ez a nagybetűs élet alapja. Eddig típuspéldák típusmegoldásaival élte túl az éveket, meg sok magolással. Kreativitása, önálló gondolkodása ébresztgethető, ez sok erőfeszítést igényel.

1/3 maradék. Már az általánossal gondjai voltak, vagy a családi háttér, vagy az iskola miatt. Kicsit ír, kicsit olvas. Közel funkcionális analfabéta, mire szakiskolába kerül. Szakmához nincs túl sok motivációja. Gyakorlati képzés minimális, mert drága, cserébe az intézmények és a tantervek átlag kétévente változnak. Az oktatók szemmel láthatóan belefásult kövületek, tisztelet a kivételnek. Közismereti képzést, alaptárgyakat az állam kivette, mert “nehéz”.

Így lesz a kőműves, festő, vízszerelő olyan, amilyen.
Sajnos a magyar mérnök, közgazdász, politikus is.

 14. untermensch4 — 2017-06-18 11:51 

@norniron: Hát én pont azok közé a százezrek közé tartoztam. Kockáztatni kell. Amit nem nehéz annak tudatában hogy a borítéktól sem válna jobban felszereltté a kórház, sem pedig kipihentebbé az orvos, a szülés meg eleve életveszélyes kockázatokkal jár.
A “szó nélkül”-höz lenne kérdésem: a hálapénzt mint koldulást vagy mint zsarolást fizetnéd, vagy mindegy. Nekem egyik sem szimpatikus.

 15. tudi — 2017-06-18 19:20 

Nos, szerintem mint minden ez is meg sok minden itt Magyarhonban szerencse kérdése, itt nálunk ami van iskola bár KLIK-es, de jó, mivel nincs nagy jelentősége, nem vagyunk nagy település, ezért érdemi változás nem történt, meg úgyis ismer mindenki mindenkit, a jó értelemben. Ami meg a szülés illeti, halottam én is ismeretségi körben olyanról, aki fizetett és olyanról is, aki nem és jó ellátásban részesült, meg olyat is, aki pocsékban. Meg olyat is, aki orvost váltott, mert akinél először volt, az amellett, hogy sokat kért mellette még flegma is volt, a másiknál szintén fizettek, de nem volt lehúzó és legalább ha már fizettek legalább nyújtott valamit.

 16. norniron — 2017-06-18 22:46 

@untermensch4:
Az egyik unokatesóm orvos. Vele esett meg, hogy egyszer egy cigány maffiózó kislányát kezelte, és a “don” egy jól kibélelt borítékot akart neki adni. Az unokatesóm nem akarta elfogadni, de a cigány kitartóan üldözte a kórház folyosóján. A végén az unokatesóm kiakadt, és ordítva közölte a cigánnyal, hogy “nem kell nekem a maga mocskos pénze!”.
Hónapokig rettegve ment haza ezután, biztos volt benne, hogy legalábbis össze fogják verni, de szerencsére semmi ilyen nem történt.
Azóta ez az unokatesóm emigrált…

 17. nadiposzi — 2017-06-19 12:15 

@norniron:
Már ne is haragudj, de az ilyen modortalan orvosok jobban is teszik ha a steril, patikaszagú, hanyatló nyugaton merengenek a magyar ugarról.

 18. panamajack — 2017-06-19 14:24 

@nadiposzi: Hát mondjuk egy maffiózó pénze valószínűsíthetően tényleg mocskos…

 19. Inspector Lohmann — 2017-06-19 17:44 

Mondjuk a legtöbb törvény megalkotásánál az egyik szakmai klik akarva-akaratlanul kizárja a másik szakmai kliket, tehát ezt a megfogalmazást annyira nem értem. Nehéz úgy legalizálni a marihuánát, hogy közben az azt ellenzők is elfogadják. Az oktatási rendszernek 2 nagyobb reformja volt az elmúlt 20 évben – a Magyar Bálint-féle meg a Hoffman Rozália tákolmánya (ha az EU-s csatlakozást nem számoljuk), s mindkettő bőven túl akarta kompenzálni az előző hibáit, a mostani változtatások azért jóval kompromisszumosabbak minden téren.
Már bocs – nem kritikának szántam, mert nagyrészt én is egyetértek, csak vicces, hogy egy új tv. apropóján a végén te magad is leírod, hogy igazából nem a tv. a legnagyobb baj, hanem az állam szemlélete (vagyis annak hiánya) a XXI. századi családmodellel szemben. Úgy viselkedik a FIDESZ, mintha nekik nem lennének gyerekeik (mondjuk politikusgyerekeknek határozottan könnyebb az iskola, tehát azt, hogy nincs elég visszacsatolás még el tudnám fogadni).

 20. c005aa25e — 2017-06-20 02:10 

Szép estét Uraim! Régi olvasó vagyok, most először hozzá is szólnék.
Én változásmenedzsmenttel foglalkozom, így inkább abból az irányból közelítenék. Azt állítom, hogy egy oktatási törvény vagy irányzat teljesen mindegy, hogy milyen, ha semmi esély nincs a nagyjából teljeskörű megvalósítására. Az eddigi nagy reformoknál nem a víziót valósítottuk meg, hanem annak csak egy részhalmazát, ennélfogva nem is működtek helyesen.
Tegyük fel, hogy van egy víziónk, jelen esetben mindegy, hogy jó vagy rossz, ezt úgyis némi technológiai várakozási idő közbeiktatásával lehet majd objektíven felmérni. A kérdés, hogy milyen módon lehet átvinni a változásokat a rendszeren.
Én három tényezőt vizsgálnék: a folyamatokat, amely tartalmazza a munkavégzéshez szükséges összes tevékenységet, adminisztrációt, az infrastruktúrális támogatást, valamint az emberi tényezőt.
A legjobb helyzetben talán az infrastruktúra van, a legtávolabbi falusuliban is megvan minden, ami a megfelelő oktatáshoz kell.
Aztán jönnek a folyamatok. Ahhoz, hogy egy ekkora rendszerben megtaláld a problémákat és lehetőségeket, bizony rálátást kell biztosítani az ezt végző munkatársaknak, többnyire valahol távol, a központban. Több tízezer (névtelen) tanárt és többszázezer (arctalan) gyermeket nem lehet figyelemmel kísérni egyesével, de statisztikai módszerekkel, adatbázissal ki lehet mutatni azokat a jelenségeket és hibacsoportokat, amelyekkel külön-külön foglalkozni kell. Enélkül az egész üzemeltetés és menedzsment vakrepülés. Ezeknek az adatoknak viszont a végeken kell bekerülniük a rendszerbe, ott, ahol az információ keletkezik. Panaszkodnak most az adminisztrációs terhek növekedésére, de én úgy gondolom, hogy még mindig elmarad egy versenyképes multinacionális cég egy főre jutó adminisztrációs terhelésétől. Ezt optimalizálni kell és lehet is, gyorsítani az adatrögzítést, automatikus értesítéseket, ellenőrzéseket, segítségeket fejlesztve.
A harmadik tényező az ember, és véleményem szerint ez az, ami ma lehetetlenné teszi bármilyen változás hatékony bevezetését. Ha beülünk egy tanári szobába, találunk lelkes tanítót, aki imádja a munkáját, követi és kipróbálja a trendeket, és nem csak a pénzért csinálja. Lehet, hogy kiderül róla, hogy informatikusfeleség, otthon nyomtatja a új módszertanhoz a feladatlapokat. Amit csinál, az egy drága hobbi, a rendszeren kívüli finanszírozással. Jó az ilyen a háznál, de nem lehet rájuk tömegesen építeni. Utánuk jönnek azok, akik a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat, ahogy az elő van írva. Nem többet, nem kevesebbet. Követik a módszertant, az előírt továbbképzéseket elvégzik, alkalmazzák. Ők kellene, hogy alkossák egy jó rendszer gerincét, a legnagyobb megbecsülést kapva. Utánuk az évtizedes kontraszelekció zacca következik: megfásult, alapvető készségek hiányával küzdő (végletesen introvertált pl.), megélhetésükért rettegő emberek. Van, aki 3,2-es átlaggal ment tanítóképzőbe, és még mindig nem igazán érti a tizedestörteket. Bár tanítja, mégsem tudja igazán, hogy mit eszik a cinege (segítek: nem szalonnát és diót, ahogy a könyvben van). Van, aki nem az irodalmi nyelvet beszéli, szűk, hibás szókinccsel (kérsz innit?), kiejtéssel generációkon keresztül nyomot hagy egy falu élőbeszédében. Ők azok, akik nem veszik elő a tabletet, a gördeszkát, akkor sem, ha hegyekben áll a szertárban. És felolvassák a könyvet az órán, közvetlenül a feleltetés után, szigorúan szemkontaktus nélkül. Kézben cipelik az írásvetítőt óráról órára, 2017-ben, zsebükben pótizzóval. Esetleg zsigerből gyűlölik a cigányokat, nem érnek hozzájuk, és nem állnak meg mellettük segíteni, így az általános második osztályára még a legokosabb cigánygyerek is összeszed nála egy életen át behozhatatlan hátrányt. Teljesen mindegy, hogy Hoffmann vagy Magyar a módszertan, ők a napi munkájuk során ugyanazt teszik, mint előtte. És túl sokan vannak.
Az én véleményem szerint csak az a reform lesz hatásos majd, amely az emberi erőforrások megtisztítására helyezi a hangsúlyt – függetlenül a támogatott oktatási módszertantól. Mert megfelelően tanítani sokféleképpen lehet, de a fent utolsóként említett réteg jelenlétével bármely módszer kudarcra van ítélve. A lelkes pályakezdő, és azt rögtön elhagyó tanárok nagy része az agyhalott, de agresszív tanári kartól menekül, nem a fizetési kategóriától. Ha az alkalmatlanok aránya 20% alá csökkenne, akkor a rendszer öntisztulóvá válhatna, kivetné magából, izolálná őket, és teret engedhetne a lelkesedésnek, az innovációnak. Akkor el is lehet engedni a központi kézivezérlést is, addig viszont tilos, mert a kontraszelektáltak fognak szelektálni, ami látjuk, hova vezet. Én a baltát a tanítóképző felvételijénél csapnám bele egy erősebb IQ és EQ szűrővel, és a mostani életpálya-modellhez hasonló, de hatékonyabban mérő, keményen végigvitt szelekcióval válogatnám szét a múlt tanárait a jövőétől, hogy ne kelljen megvárni, amíg eljön értük a halál. És ha megvan, kikre támaszkodunk, akkor őket fejleszteni, szinten tartani is kell.
Tapasztalatom szerint az osztrák és a magyar alapfokú oktatás közötti legnagyobb különbség a tanári karban rejlik, legfőképp a szoft skillek terén tátong óriási szakadék. Az általam ismert magyar tanerő nagyon kis százaléka rúgna egyáltalán labdába osztrák közegben – nyelvtudástól függetlenül persze.

 21. bervas — 2017-06-20 09:15 

@c005aa25e:

Ezzel nagyjából egyet tudok érteni. Azonban az oktatás nagy időállandójú rendszer. Hogy a fenti emberi erőforrás tisztító program működjön, ahhoz időtávlat, pénz és elszántság kell.

Időtávlat mondjuk 15 év. Az egy politikai ciklusban gondolkodó embernek három és félszer végtelen.

Pénz mondjuk a fenti időtávlatban folyamatosan annyi, hogy meglegyen egy mérnöki bér a tanítónak, és lehessen színvonalas eszközparkja, valamint rendszeres képzése.

Elszántság meg folyamatosan kell, a fenti időtávlatban.

 22. c005aa25e — 2017-06-20 11:46 

@bervas:
Szerintem pénz van, főleg hosszú távon. Egy jól működő rendszer nem kerülne többe, mint a rosszul működő. Talán nem kellene közbeszerezni kifutó PC-ket az új ötszörös árán. Mérnöki bért pedig a tanító sehol nem kap szerintem, nyugati szomszédunkban kb. a (nem létező) minimálbér kétszerese a fizu a pálya elején (2500 euro), ez kevesebb, mint egy mérnöki területen fősuli mellett dolgozó diákmunkás bére.
És persze hosszú távon csak akkor tud működni, ha társadalmi konszenzus van az oktatás fontosságát illetően (Kistigris országok például), és ez politikai konszenzusban is testet ölt. Aki ezt felrúgja, az politikailag rögtön és végérvényesen halott, és azok is hosszan betegeskednek, akik az eseménynél közel álltak hozzá.
Szerencsére a hosszú távú konszenzusnak nem kell kiterjednie egyes módszertanokra, kizárólag a folyamatos, lehetőség szerint objektív mérés és fejlesztés igényére, a változáshoz való nyitott hozzáállásra. A többi majd jön.
Pont ezért gondolom azt, hogy Magyarországon a közeljövőben ezirányú fejlődés nem várható. Nálunk ma a politikai irányvonal az össztársadalmi igényekre nagyjából merőleges, a politikai túléléshez elegendő annak a rétegnek zenélni, akiket pont ez az oktatási rendszer termelt ki, és még sosem láttak felsőoktatási intézményt közelről. A konszenzusra való törekvés pedig sem olyan átütő jelenleg.
Egyszer úgyis eljön a változás. Ez olyan, mint az örvény a Dunán. Nem tudsz kijönni belőle, csak ha lemész az aljáig.

 23. heizer — 2017-06-20 12:36 

@c005aa25e:
Hát szerintem ez pont nem igaz.
A jól működő rendszer rohadt sokba kerülne. Kezdve azzal, hogy ahhoz, hogy az oktatás színvonalát emeld, gyakorlatilag a jelenlegi fizetéseket a tanári karban duplázhatod, plusz alap volna, hogy a tanárképzés színvonalát is sokszorosára emeld! Ha az értelmiséged krémjének jelentős részét a tanári pályára akarod terelni, ahhoz a mérnök-orvos fizetésekkel kellene versenyezned. Plusz ugye át-továbbképezni folyamatosan mindenkit mindent korszerűen, magas színvonalon. Minél több kiscsoportos foglalkozás, speciális igényű tanulók egyre növekvő száma és hol beszélünk még az infrastruktúráról!

Az a rohadt nagy baj, és erről nem beszél senki, hogy azt számolja már valaki végig, hogy megéri e nekünk az, hogy hipi-szupi oktatásunk legyen, hogy aztán a hatalmas pénzekért leoktatott szuper okos elitünk elhúzzon innen a francba???
Persze jó lenne, mert ha már a resztli ami marad is magasabb színvonalú akkor azzal nyerhet az ország, de ki garantálja, hogy nem mennek e el még többen, mint szar oktatási rendszerrel? Összességében valószínűbbnek tartom, hogy rosszabbul járnánk!

De honnan is tudna kis hazánk negyedakkora GDP mellett ugyanannyit áldozni az oktatásra mint mások? Én értem, hogy mindenki elvárja a rohadt magas színvonalat itthon mindenben, csak miért nem vesszük már észre, hogy nekünk kilóg a seggünk a gatyából a németekhez képest?

Lehet és kell is ostorozni a felelősöket azért, hogy ami van, azt se jól használják fel, de nem lehet elvárni ugyanazt a szintet mint máshol. Amit el lehetne várni az az, hogy emberséges legyen, költséghatékony (egymás ellen hatnak, csak szólok) és: a mi szintünkön elfogadható! A többi illúzió!

Aztán arról is lehetne beszélgetni Uniós szinten, hogy az rendben van e/ volna e hogyha mi sok pénzér csilli-villi Supermeneket meg Wonderwomeneket képzünk, erre a gazdag országok röhögnek egy jót, és szépen elszívják a legjobb embereinket, mindenféle kompenzáció nélkül? Csak hát derék kormányunk inkább brüsszeli fantomokkal hadakozik, mint értelmes dolgokért lobbizna.

 24. c005aa25e — 2017-06-20 13:48 

@heizer:
Értem, egyetértek, és értem a dühöt is. Ez utóbbival osztozom is. Én reális célokat tűznék ki. Én nem vágyom szupermenképzőre, megelégszem annyival, hogy 30 helyett csak 5% funkcionális analfabéta 10 év tanulás után, mindenki megszerez legalább 1 db szakmát, ahol önerőből képezni is tudja magát egy idegen nyelven, és mindazok, akik többre képesek, elérhessék a határaikat, akár külső, alapítványi, civil segítséggel. Albedótól függetlenül. Az oktatási rendszer ne lehessen korlátozó tényező. Hogy lehet az, hogy egy gyerek nettó 10.000 órát eltölt nyolcadikig egy tanárokkal telezsúfolt épületben, és 30% nem_tanul_meg_olvasni? Ez a baj!
Nem gondolom, hogy cél lenne versenyezni a német vagy a finn rendszerekkel az állami alapoktatásban, és nem akarom az értelmiség krémjét terelni a tanítóképzésbe. A legalját szeretném kizárni, kidobni a ballasztot, ami azért egy kicsit más.
A cél az volna az oktatással, hogy ne legyen probléma egy adott településen összeállítani azt a humán portfóliót, ami alkalmas egy vállalkozás összes szükséges területét lefedni. A marketingvezértől a kertészig. Ne kelljen elköltöznie a vállalkozónak (is) a közeli vagy távoli városba. Nem űrkutatót vagy fizikaprofesszort, hanem a középszerű, munkáját önállóan, megbízhatóan, hosszú távon végezni tudó, önmagát képző általános munkaerőt. Utána mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
Az elvándorlás többtényezős, a pénzügyi mellett állami szolgáltatások színvonala, infrastruktúra, kultúra, politika és minden más játszik benne. Nem véletlen, hogy kicsit megugrott most a távozók száma annak ellenére, hogy pénzügyileg nem rosszabb a helyzet, mint 5-8 éve. Valami más faktor játszik itt, nem csak a pénz. Annak ellenére mozdulnak, hogy a magyar egy legendásan otthon ülő fajta a környéken.
Szerintem a magyarok 80%-a a szülőhelyén maradna, ha tisztességes megélhetést találna helyben. Emellett viszont mindig lesz, aki magától megy. Németországból is sokan mennek külföldre dolgozni, ahogy Magyarországra is sok nyugati szakember érkezik, és szerintem ez így jó.

 25. UnA — 2017-06-20 19:00 

@c005aa25e: A humán részével abszolút egyetértek, de az már egy borzasztó régi történet, ajánlott klasszikus a témában a “Jelentés a kontraszelekcióról” 1988-ból. Minden benne van már abban is a tanári helyzet tarthatatlanságáról… és majdnem 30 éve jelent meg.

A probléma ott van, hogy ha a tanári pályát vonzóvá akarod tenni, akkor az így is 10-20 éves időtartam, amíg az *alkalmatlanok* lemorzsolódnak egyszer. Mert ezzel együtt a szakszervezetek is hamar összezárnak, ha mérésekről és statisztikákról van szó.

 26. untermensch4 — 2017-06-20 19:19 

@heizer: ” ha már a resztli ami marad is magasabb színvonalú akkor azzal nyerhet az ország, de ki garantálja, hogy nem mennek e el még többen, mint szar oktatási rendszerrel? Összességében valószínűbbnek tartom, hogy rosszabbul járnánk!”
Ezt a verziót alapul véve amit írtál:
1) a maradók jobbak mint korábban
2) jól képzettek húznak el a jólétibb világba
Belterjesen/bezárkózóan szemlélve akkor a kérdés az hogy a maradók jobbítása megéri-e azt a befektetést amit a mindannyiuk jobb oktatási rendszerébe öltünk?
De ennél szélesebb a kép. Mit fognak csinálni azok akik elhúznak? Ha nem menekülve távoznak, esetleg lesz némi visszacsatolás. Néha azért visszalátogathatnak maguktól ha nem az az alap hogy köpködik őket akik egyidejűleg tarhálni is akarnak. Mikor meg “kint” vannak… engem őszintén szólva nem zavarna ha európa-szerte növekedne a magyar népesség (már ha növekedni akarnak magyar népességként, nem asszimilálódni). Sztem még senkinek nem esett rosszul ha külföldön járva benzinkutas, orvos, rúdtáncosnéni magyarul szólt hozzá…
De ne a hagyományos módon teleszülni akarjuk a világot hanem ha az volt a kiindulási alap hogy a javított oktatás miatt járnak világot könnyedén a magyarok akkor esetleg az oktatás nyűgből húzóágazattá is válhat. Főleg hogy nemecsekék becsöngetős iskolaépülete óta már vmivel digitálisabb lett az információ kezelése. Ausztrál Tom még turistaként kapott ihletet hogy magyarul kezdjen tanulni. A második szomszédjában a harmadik szomszéd magyar kőműves nyomán is támadhat érdeklődés hogy honnan is van a jóarcnak ilyen fura akcentusa. Aztán rákeres vhogy és érdekes online oktatási rendszert talál, aminek egy része angol nyelvű, más része nem.
Nyersebben és nacionalistábban fogalmazva: a birodalmiság addig tart amíg a terjeszkedés, a bezárkózás már a hanyatlás vmely foka. Ha egy jobb oktatástól a magyarok egyénileg terjeszkednének a világban akkor 1) aki nem akar a világba menni azt maradóként ez miért zavarja
2) akik mennek azok a “magterületünknek” a továbbiakban pozitívumokat vagy negatívumokat “termelnek” (és nem csak vagy egyáltalán nem a hazautalásokról beszélek)

 27. panamajack — 2017-06-21 10:03 

@untermensch4: Így van. És van még egy nagyon fontos szempont:

Miért is mennek el a legképzettebbek Magyarországról? Mert nincsenek megfelelő karrierlehetőségeik otthon. Miért nincsenek? – Mert hiányoznak Magyarországról a világszinten is versenyképes cégek, kutatóközpontok, stb.

Miért nincsenek világszinten is versenyképes cégek, kutatóközpontok, stb (elegen) Magyarországon? – Mert nincsen elég képzett szakember ahhoz, hogy érdemes legyen itt létrehozni ilyeneket. A kör bezárult.

A jó hír, hogy a fenti negatív visszacsatolás pozitív irányba is működik. Az összes feltörekvő ázsiai gazdaság úgy indította a feltörekvést, hogy felfejlesztették az oktatást, tudván tudva, hogy az elején a képzett szakembereik egy része a fejlett országokban fog dolgozni. Aztán egy idő után megfordult a trend.

 28. c005aa25e — 2017-06-21 10:20 

@UnA:
““Jelentés a kontraszelekcióról” 1988-ból.”
Igen, emlékszem, gyerekként is nyilvánvaló volt, hogy kinek nem kellene tanítani. Ugyanezt látom most is, sőt, néha még a nevek is ugyanazok 🙂 Ezért gondolom a humán erőforrás fejlesztését kulcskérdésnek.

“A probléma ott van, hogy ha a tanári pályát vonzóvá akarod tenni, akkor az így is 10-20 éves időtartam, amíg az *alkalmatlanok* lemorzsolódnak egyszer.”
A versenyszférában is meg kell oldani ilyen helyzeteket, de ott a 10-20 éves időbecsléssel elég vadul körberöhögnének. Erre van max. 2 év. A gyakorlatban évi 30% személyzetcsere még belefér az operatív működés és a know-how nagy részének fenntartása mellett, de nagyon fényesre csiszolt HR csapat kell hozzá, akik a végére úgy néznek ki, mint a mosott rongy.
Én – a bent lévők felmérésével párhuzamosan – a már végzett, de azóta pályaelhagyóvá vált fiatalok közül toboroznék vissza újakat (kék óriásplakáton ez a hirdetés jobban mutatna), és az újonnan felvettek plusz a megfelelők már az új bérkategóriába érkeznének.
Feltehetőleg nagy lenne a sokk: a sok új, fiatal ember, bizonytalanság, de ha azt vesszük, okosan kommunikálva ezek is a kívánt változás felé hatnak, a helyes szelekciót erősítik.
Aztán már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan lehet elengedni a kezét a tanári kar 30%-ának úgy, hogy ne ismétlődjön meg a rendszerváltás bányásztragédiája. Itt jöhet a képbe a nyugdíj, a segédtanító pozíció a fejlesztő/4H/SNI-túlterhelt osztályoknál, lefedése a hosszított iskolai napoknak, napközinek. (Nyugati szomszédunkban minden alsós osztályban egyszerre 2 tanító van jelen, egyikük a lemaradókat segíti).
A közelmúlt tapasztalatai alapján úgy gondolom, hogy a szakszervezetek szervilisek azzal, akinél a pénz és a korbács van. A csapat új tagjai valószínűleg új szakszervezetbe tömörülnének, nem csatlakoznának a régiekhez. Az újakkal pedig – mivel más világnézet – lehet feladatokról, problémákról is érdemben is tárgyalni, nem csak a plusz 15%-ról.

 29. heizer — 2017-06-21 10:46 

@untermensch4: “aki nem akar a világba menni azt maradóként ez miért zavarja”

Elmondom miért:
Mert itt fog maradni a resztli minden létező szakmából, itthon marad a társadalmi együttélés szabályait még csak tanulgató (?) kisebbség nagyrésze, itthon maradnak azok, akik az államháztartás eltartottjai: a nyugdíjasok és a túltolt családtámogatásnak csak hasznait élvező nagycsaládosok.

Azt gondolom, hogy ezek közül csak egy is olyan szinten boríthatja be a nemzetgazdaságot, hogy utánna már vagy tényleg mindenki ki akar menni, vagy valaki másnak kell bejönnie, hogy rendet tegyen. Együtt ez gyilkos elegynek tűnik nekem, aki itthon maradó vagyok és az leszek. Viszont nagyon nem szeretnék társadalmi felfordulást.

Valamiféle egészséges egyensúlyt tartanék elképzelhetőnek, csak nagyon nehéz ezt az egyensúlyt úgy meglőni, hogy a magyar értelmiségnek úgy kéne helyet találnunk itthon is, hogy ötször akkora bérekkel kell versenyeznünk, miközben a kivándorlás elé semmilyen akadály nem gördül.

@panamajack:

Nem adom a példát. A kistigrisek idején:
– nem volt korlátlan kivándorlás onnan, az otthonmaradást lehetett és volt is korlátozva,
– a társadalomnak még volt utánpótlása, nem kezdődött meg az eltartottak számának felfutása,
– a politikai rendszer ugyan a magyarhoz hasonló volt, viszont a társadalmi-gazdasági (és részben a politikai is) teljesítmények meritokratikus elvei érvényesültek.

Összességében a következő a bajom azzal, hogyan akarjuk/lehetne/kellene a problémákat megoldani, illetve hogyan akarják/tervezik ezen problémamegoldásokat kiváló politikusaink, oldalaktól függetlenül:

1. Többet kellene költeni a családokra, hogy legyen népszaporulat (ezzel nekem analóg az is, ha a bevándorlókra kell költenünk)
2. Többet kellene költeni a nyugdíjakra, mert egyre több a nyugdíjas, plusz szoc. otthonok, otthonápolás, stb., és mindenkinek az elvárásai az egekben vannak, hogy az ő anyja -apja hogyan öregedjen meg.
3. Többet kellene költeni az egészségügyre, egyrészt mert egyre több az idős, másrészt mert mindenkinek az elvárásai az egekbe vannak.
4. Többet kellene költeni az oktatásra, mert az a kulcsa a jövőnek, meg nincs más erőforrásunk, meg egyébként is az egekben vannak az elvárások.
5. Többet kellene költeni az infrastruktúrára, mert elavult és szar minden, és egyébként az egekben vannak az elvárások.
6. Többet kellene költeni honvédelemre és diplomáciára, mert szar a világpolitikai helyzet.
7. Többet kellene költeni energia-víz-és mezőgazdaság rendszerek fejlesztésére mert jön a globfelmel, és akkor szimplán csak meghalunk.

Na most itt egyes rendszereknél akkora többletköltésekről beszélünk, hogy még a legprofibb politikai osztályunk sem bír ennyit ellopni, tehát az elvileg megtakarítható összegek nagyságrendje legfeljebb egy terület rendbetételére elég. És noha mind igaz volna, hogy ezekre szükség volna, de így, együtt erre már nincsenek szavak.

Mi az anyám lesz így velünk?

 30. panamajack — 2017-06-21 12:07 

@heizer: nem kell feltétlenül a kistigrisekre gondolni. Ugyanez történik most Kínában és Indiában. Mindkét helyen megindult a szakemberek visszavándorlása Nyugatról.

Ami a költekezést illeti, valóban nehezen jut mindenre (bár a mostaninál nyilván több jutna, ha nem lopnák el az EU-források nagy részét), de a prioritás a jövőbe való befektetés kéne, hogy legyen – ergo oktatás. Nagy kár, hogy a fiatalok nem szavaznak, a nyugdíjasok meg igen…

 31. c005aa25e — 2017-06-21 12:16 

@heizer:
“Mert itt fog maradni a resztli minden létező szakmából, itthon marad a társadalmi együttélés szabályait még csak tanulgató (?) kisebbség nagyrésze, itthon maradnak azok, akik az államháztartás eltartottjai: a nyugdíjasok és a túltolt családtámogatásnak csak hasznait élvező nagycsaládosok.”

És vajon mi lesz, ha jön az államférfi, és átalakítja a választási rendszert, hogy csak a fent felsoroltak elegek legyenek a bő kétharmados győzelemhez? Az nagyon gáz lenne, konzerválná az egészet a dísztemetés utánig…

Amúgy értelek. Akik a kivándorlás mellett döntenek, ugyanúgy gondolkodnak mint te, csak elérték a küszöbszintet, és nekik már jobban fáj otthon lenni, mint menni. Élethelyzettől, beállítottságtól, személyiségtől függ, mikor jön el a kritikus szintű kilátástalanság, a tehetetlenség nyomása és a lehetőség egyszerre. Az, hogy te a saját érdekeid mentén őket korlátoznád a problémájuk megoldásában, csak az elnyomottság-érzetüket növelné és tovább terelné őket a menekülés irányába. Már tőled is menekülniük kellene.

“miközben a kivándorlás elé semmilyen akadály nem gördül”
Adminisztratív akadálya ugyan nincs sok, esetleg a fogadó országban, de egy családos kivándorlás olyan ordas szívás, hogy csak na. Pénzügyileg, érzelmileg, családilag, bárhogy. Évekig. Nem véletlenül nem sikerül a próbálkozók felének sem.

 32. heizer — 2017-06-21 13:37 

@panamajack: Kína és India tőlünk alsó hangon 100x nagyobb országok, bőven van szellemi tartalékuk, ráadásul mivel idejében hozzáláttak, nincsenek lemaradva a dolog megvalósításával. Magyarországról ezek nem mondhatók el.

Nem akarom én szaporítani a jó magyar busongást, mert utálom, de a kilátásaink a jelenlegi helyzetünkből nézve minden szinten szarok.

@c005aa25e: ” Az, hogy te a saját érdekeid mentén őket korlátoznád a problémájuk megoldásában,”

Én nem korlátoznám őket. A probléma állami szintű kezelése olyasvalami volna, hogyha én fenntartok egy csudifinom oktatási rendszert, amelyből a csodálatosan képzett és relatíve olcsón alkalmazható emberkéimet tömegesen szívja el a nyugat (mivel annak adminisztratív akadálya nincsen, egyéni persze van) akkor részemről jogos követelés volna, hogy ehhez a nyugat járuljon hozzá valamilyen kompenzáció formájában. Ehhez lehetne találni bőven keleti partnereket egységes fellépéshez, csak úgy nehéz lobbizni, ha a pumpolandó célcsoport hülyézése a napi betevő falatom.

 33. panamajack — 2017-06-21 17:11 

@heizer: “ráadásul mivel idejében hozzáláttak, nincsenek lemaradva a dolog megvalósításával” – már elnézést, de mit értesz azon, hogy “idejében”? Most miért ne lehetne elkezdenünk? Nyilván az érezhető eredmény csak évtizedek mulva jönne, de ha nem teszünk semmit, akkot mi lesz Magyarországgal?

 34. c005aa25e — 2017-06-21 17:16 

@heizer:
“a nyugat járuljon hozzá valamilyen kompenzáció formájában”
Igen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy kockakő és szökőkút helyett tehettünk volna főiskolát is a főutcára, de sajnos az a vonat már elment. Illetve még a vége bent van az állomáson: épp most teszik fel a hőszigetelést a polgármesteri hivatalra. Ez a második réteg, az elsőt 6 éve tették fel, most meg rakják a következő réteget rá a festékre, az a biztos. Úgy látszik elfogyott az ötlet.
Legközelebb, ha jön a Marshall-segély megint, figyeljünk majd oda, hogy az Egyetemi Tanárok Lobbiegylete közelebb legyen az asztalhoz mint a Vályogvető- és Polisztirolmanufaktúra.

 35. untermensch4 — 2017-06-22 19:42 

@heizer: ” a politikai rendszer ugyan a magyarhoz hasonló volt, viszont a társadalmi-gazdasági (és részben a politikai is) teljesítmények meritokratikus elvei érvényesültek.”

A nulladik pont a meritokrácia.
A többi 7 pontodat a nulladikból kezdve az emberek meg tudják oldani.
1) Nem többet költeni kell a családokra hanem az élhetőséget akadályozó túlszabályozás helyett a célszerűségre koncentrálni. A “család” ugyanis a politikus és sok zember szerint apa+anya+gyerekek. Az egyedülálló szülők nélkül (busongó hang:”lehet hogy velük együtt se”) nem lesz elég a szaporodási kapacitás. Új ratkózás meg kényszerházasítás nekem nem tetszene (de lehet hogy csak azért mert elvált vagyok 🙂 ).
2)+3) Mivel az idősgondozás is szívja nyugatra a munkaerőt, a spórolós német nyuggerek már töprengenek azon hogy ha ugyanúgy nem német anyanyelvű személyzete van az öregekotthonának és a kórháznak akkor mégis mennyit számít hogy e kettő németországban vagy vhol k-európában van? A külföldi nyugdíjalapokból és egészségpénztárakból érkező pénzek itteni elköltődése akár meg is állíthatná (vagy legalább a kritikus időszaki átbillenés idején lassíthatná) az egészségügy és a nyugdíj-piramisjáték összeomlását.
4) Ez kéne hogy legyen az első pont. És nem feltétlenül kerül többe az előrelépés. Indiában már régebben rájöttek hogy a napelem+100dolcsis laptop olcsóbb lehet mint minden évben egy garnitúra nemzeti tankönyv… no azóta jóárqasodtak a napelemek, meg 100 dolcsi alatt lehet rekordáfával együtt jó kis tableteket kapni. (*)
5) Csak át kellene venni és az eu-ba még beilleszthető szintűre puhítani a témába vágó kínai hozzáállást. Ott ha egy korrupció és a folyó együttes terheit nem bírja a gát akkor az illetékes elvtárs és a fővállalkozó családja is kapja a számlát a lőszerről (tán’ jelentős látogatottságú nyilvános kivégzéseket is tartanak stadionokban…). De olyan egyszerűbb meritokratikus versenyszemléletű pályáztatást is kedvelnék ahol mondjuk autópályánál a két “csíkot” két külön cég építi. 5 évente megnézik hogy melyik jobb, csak az kapja meg a fődíjat, sikerdíjként. Amelyik nem üt meg egy minimális minőségi szintet az meg dádát, (kötbér, hűtlen kezelés, egyebek, trollból annyi van hogy túljelentkezés lenne önkéntes önkjelölt vérbírókból). Ha (csak) az egyik cég nem üti meg a mércét a másik igen akkor az kapja az egyiknek nem adható sikerdíjat is. A jobb képességűnek máris jobban megéri a kartellnél ha ő győz.
6) J diplomaták a semmiből/kevésből is sokat ki tudnak hozni ha nem kell ejtőernyősöket cipelni a hátukon. Ha jól emlékszem a háború után még némi diplomáciánk kallódott a világban amíg leamortizálódott (költségvetésük nem igazán volt és ahogy egyre inkább látszott hogy a nemzetközi helyzet fokozódásában nem eléggé forradalmi munkásparasztok, ez a pénztelenség is fokozódott), ugye eredetileg az állomány úgy lett szétosztva hogy legyen elég megfelelő ember határon kívül egy ütőképes emigráns kormányhoz…
Klímaváltozás jön, lehet hogy elég lenne hagyni hogy túlszabályozás nélkül az emberek csináljanak dolgokat, főleg ha az úgy autonóm hogy nem zavar országos rendszert (=más embereket, az adott technikai témában). Csak egy példa, a mi elektromos monopolistánknál a hálózattal NEM összekötött napelemeket is be kell jelenteni ha telepít az ember különben büntetés lesz… ha nem nyilvánvaló ennek abszurditása akkor szívesen kifejtem.

A jelenlegi rendszerben a papírfétissel és vízfejűsített-felduzzadt közalkalmazotti tömeggel ugyanazt játszuk mint amikor az ndk-ban a trabant potenciális utódját (hasonlított volna az egyes golfra, paraméterei versenyképesek) azzal az indoklással hogy “viszik ezt is mint a cukrot”, a teljes fejlesztési anyaggal bezúzták. Voltak emberek akik képesek lettek volna javítani a dolgokon, de megtiltották nekik. Szerencsére a mi mostani ambíciózusabb embereinket nem kövik le amikor másznak át a falon/vasfüggönyön, tehát alkalomadtán vissza is jöhetnek javítani a dolgokon.

A honvédelem meg külön poén. Lehet benne sokat pazarolni, lopni és spórolni. Az első kettőt már lassanként sikerül kimaxolni. Spórolási lehetőség ha pl az iskolai testnevelő-tanárokkal külön szerződget a hadsereg hogy a tanítványaik közül kikerülő katonák, tartalékosok, meg mindenki átlagos egészségi állapota alapján (amely felsoroltakat pár évente kinyomoznak maguk) az ilyen pár évenkénti eredményekből számolva némi pénzzel jutalmazzák. Az iskolák máris kevesebb (oktatási alapból fizetett) munkaerő-költséggel dolgozhatnak.
A katonai vasnyikorgók és egyebek beszerzése erősen nemzetbiztonságilag titkolandónak számít, lehet ám úgy is közbeszerzés nélkül bevásárolni hogy ne legyen drágább mint a kisker-ár, meg a pénz még egy kört fusson az itteni gazdaságban.
Diplomáciával összekapcsolva, kreatív könyveléssel és szivárogtatással akár egy-egy országot bele lehet ugratni olyan mini fegyverkezési versenybe amiben mi nem is versenyzünk, ellenben gazdasági/külpolitikai riválisunk felesleges pénzeket öl 10-20 év alatt elrozsdásodó hardver vásárlásába és a hozzávaló személyzet képzésébe/etetésébe.

Így most velünk némi összeomlás lesz de népességarányosan még soha a történelemben nem voltak ennyien külföldön hogy nekilássanak az újrakezdésnek/újjáépítésnek.

 36. untermensch4 — 2017-06-22 19:53 

@heizer: A 8.pontot, a közbiztonságot nem is említve. Egyszer egy katonai kiképző vkivel beszélgettem (érdekes volt, néhány dolog teljesen magánvélemény volt és még csak nem is ő mondta természetesen, de ezt itt pont igen). Az ő gyerekkori baráti köréből volt aki katona lett, volt aki bűnöző. Ő, akkoriban (amikor beszéltünk) már katonaként két dolgon merengett. Az egyik hogy belőle pusztán a szerencse miatt lett katona, nem pedig bűnöző. A másik hogy a bűnözővé lett gyerekkori barátai között is volt olyan (ha messze nem is mind) akivel kapcsolatban biztos volt benne hogy jó katona lehetett volna…
Eléggé nagy megtakarításnak tűnik ha vkinek nem minden életben töltött harmadik-negyedik évét fizetjük ki bv-költségként meg a járulékos károk és bűnügyi költség, hanem ennek az összegnek a töredékéből szinten tartjuk tartalékos katonaként. Csak egyetlen mozaik, sokból egész szép képet lehet összerakni.

 37. heizer — 2017-06-23 11:25 

Itten vannak ezek a cikkek:

http://mandiner.hu/cikk/20170622_vekerdy_tamas_interju_magyar_oktatas_mandiner
http://mandiner.hu/cikk/20170621_furdovizzel_a_gyereket_valasz_egy_vekerdy_kirohanasra

Na igyekszem mindegyik cikkből kimazsolázni azt, ami nekem ad igazat (hehe):

Pl. Vekerdy ugyan állítja, hogy nem kell sokkal többet költeni a jó oktatásra, aztán ilyeneket mond, hogy nyugaton egy órán alapból két pedagógus van, meg hogy Finnországban a jó képességű tanulók felső öt százalékának van esélye bejutni a tanárképzésre. Na most ez alapból (jelentősen) emelt munkaerő létszám, plusz az, hogy a tanári pályának a legjobban kereső orvos, mérnök, jogász, menedzser szakokkal és pályákkal kell versenyeznie.

Differenciált és nem elkülönített oktatás: szintén.

Aztán ott van az, hogy kreativitás, plusz probléma megoldó kézség, plusz információ és adatszűrési és szintetizálási képesség vs lexikális tudás.

Nem vagyok tanár, de ha magamból és az ismerősi körömből indulok ki, akkor az van, hogy a kettő nem megy egymás nélkül.
Az tud információt jól szűrni, akinek kellően széles vagy egy adott tárgyban kellően specifikus ismeretei vannak. Azt tud kreatív és jó probléma megoldó lenni, aki ismer bizonyos megoldási sémákat, és azokra tud építkezni, vagy ismeri a dolgok logikáját, és az egymásra gyakorolt hatásokat. Vagy más területek problémamegoldási sémáit alkalmazza egy attól független területen.

Vagyis inkább úgy értem, hogy annak van nagyobb lehetősége kreatívnak lenni, és valami egyedit hozzátenni az eddig ismertekhez.

Ráadásul megint itt vannak azok a (szerintem rossz) példák (Szingapúr és társai), akik a mi helyzetünkre erős korlátokkal húzhatók rá, mert a működési lehetőségeik teljesen mások voltak.

 38. panamajack — 2017-06-23 14:11 

@heizer: Igazad van abban, amit írsz, de szerintem félreérted azt, amit Vekerdy mond (azzal együtt, hogy szerintem is hajlamos az öreg elvetni a sulykot).

1, A cikkben Vekerdy a következőket mondja: “Nem kell nagyon sok pénz az oktatásra. Nem úgy van, hogy minél több, annál jobb. Erről szó sincs, de van egy minimum, amit el kell érni, különben nem működik.” – ez szerintem azt jelenti, hogy ha nem is kell vagyonokat költeni, azért a mostaninál több kell.

2, “Azt tud kreatív és jó probléma megoldó lenni, aki ismer bizonyos megoldási sémákat, és azokra tud építkezni, vagy ismeri a dolgok logikáját, és az egymásra gyakorolt hatásokat.” – teljesen így van, de szerintem Vekerdy sem állítja az ellenkezőjét. Csak azt mondja, hogy a mai rendszerben egyáltalán semmi helye nincs a kreatív, nem sematikus gondolkodásnak, a gyerekektől szinte kizárólag azt várják el, hogy a tankönyvi “leckét” pontosan visszamondják. Ezt a saját tapasztalataim is megerősítik.

3, Vekerdy mondott egy jó példát: “Ez volt az akkor megjelent új 7.-es fizika tankönyv, ha jól emlékszem. Kettőnknek minimum négy diplománk volt, mégsem értettük azt a mérhetetlenül unalmas és bonyolult leckét. A magyar iskolákban minden unalmas. A történelem, a kémia, a fizika stb.” – na ez az. Én például gimnáziumban halálra untam a fizikát, mindig csak bevágtam a dolgozatokra a szükséges képleteket, azután gyorsan el is felejtettem őket. Így voltam színötös. Mindeközben imádtam (és most is imádom) a csillagászati, asztro- és részecskefizikai könyveket és előadásokat. Amikről a suliban még csak szó sem esett. Mint ahogy arról sem, hogy a bemagolandó képletek mire is valók. Dettó ugyanez volt például filozófiából. A szó szoros értelemben elaludtam a gimis filozófiaórán, miközben magánszorgalomból a zen buddhizmust meg a taoizmust tanulmányoztam. Na és EZ az, ami nem pénzkérdés!

 39. untermensch4 — 2017-06-23 19:01 

@heizer: “Az tud információt jól szűrni, akinek kellően széles vagy egy adott tárgyban kellően specifikus ismeretei vannak. ”
Ezt nem venném biztosra. Saját szakterületükön jó és általánosságban sem buta emberek is tudnak olyan ostobák lenni hogy piramisjáték, devizahitel, brókermarcsi képében a vesztükbe menetelnek. A szakbarbárság nem védi meg az embert a saját ostobaságától, ellenben képzetlen/tanulatlan embernél is előfordulhat az amit régen “józan paraszti ész”-nek hívtak, vmiféle bölcsesség ami ráépül az alap intelligenciára. Na ilyesmit nemhogy nem tanítanak de kimondottan ellenjavallt hiszen a magnószerű leckefelmondásra idomítást nehezíti.
A tanított/idomított lexikális tudás egy része meg elavult, ha mégsem mert mondjuk matematika, akkor meg az említett “nem mondják meg mire jó” útvonalon esik ki a diák másik fülén, kivéve ha sikerül érdeklődővé tenni.
A “két tanár az osztályban” nagyon érdekes ötlet. Ha frontális oktatásról beszélünk. De teljesen más a helyzet ha facebook-csoporton belül az összes tanár ugyanúgy elérhető…
A tananyag érdekessé tétele nem pénzkérdés. Asszem’ egy finn fizika-tankönyvből származik az alábbi példa:
Simo puskájának csőtorkolati sebessége 900m/sec. Az orosz gyalogos lövész mozgási sebessége 7 m/sec, mozgásának iránya Simo lövésének irányával 75 fokos szöget zár be. Mennyivel kell elé célozni a sikeres találathoz?
🙂

 40. UnA — 2017-06-27 22:22 

@Tromb74: Azt persze elfelejtettem mondani még az #5 kommenthez, hogy szerintem az óvodából az állami is jó, a *valóban* fontos kérdés / döntés az iskola. És ott továbbra is reklámozom a Waldorfot 🙂

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.