Világok harca, avagy Gyárfás, a somlói juhfark és a normalitás

FIGYELEM, POZOR, UWAGA

az alábbi írás terjengős, unalmas, és nem is különösebben érdekes. A szerző privát sértődéseit és merengéseit írta ki magából, terápiás céllal. Ennek megfelelően most különösebb politikai jóslatot, lényeglátást, ilyesmit ne keressen benne senki, ez búsongó világmegváltás. Köszönöm a figyelmet.

 

A vizesvébét a Balaton mellől néztem, tévékészülék segítségével. Mármint este az ismétlést, mert napközben, ha az idő engedte, kerékpároztam. Most két világról fogok mesélni. Ezek a világok nem harcolnak, csak a fejemben, meg talán pár száz ember fejében, országosan. A többi ember már választott közöttük, és eldöntötte melyikben éli le az életét.

Az egyik világban egy kis ország az utóbbi egy évben bőven százmilliárd forint felett költött az ún. “vizes vébére”. Abban az országban, ahol a kétmilliós fővárosban, minden ellenkező propaganda ellenére nagyon nehéz nem túlzsúfolt uszodába bejutni. Ahol az emberek nagy része nem tud úszni. Országosan két-három helyen viszont felkészítenek talán tucatnyi úszót arra, hogy világversenyeken ússzon.

Közben elindulok egy Balaton kiskörre. A bicikliút hol van, hol nincs, kátyú, kátyú hátán. Autósok húznak el mellettem, félméteres oldaltávval.

A vizesvébét tehát annyi pénzből csinálják, amelyből ezer szebb és jobb dolgot lehetne csinálni, de nem megyek bele a lélegeztetőgépezésbe.

Ami sokkal zavaróbb, az a tévéből dőlő kőkemény nyolcvanas évek, a dagadt és öntelt Czene Attilával, a minden öt mondatba belecsempészett sportkommentátori nyalásokkal. Ahogy minden úszónő (leszámítva a keményen brandingelő Hosszú Katinkát) mindenki egérkéje, nyuszikája, cuncikája, puncikája. Ahogy Hajdú B. István az elvesztett vízilabda döntő után letörten kér elnézést az országtól és a csapat nevében szeppukut akar elkövetni, hiszen hazaárulás történt, abban az országban, ahol a lakosság 85%-a nem bír egyben ötszáz métert úszni, képesek ezek a gazemberek csak a világ második legjobbjának lenni.

Közben Tihany után, egy strand parkolójából kihajtó, a táblát figyelmen kívül hagyó autós miatt a barátnőm vészfékez, borul, szerencsére semmi baja. Még az autósnak áll feljebb, hülye biciklisták. Szerencsére mi tovább tudunk menni, én a nővel foglalkozom, így nem szedem ki a pasast a kocsijából, ám a közelben horgászó alakok válogatott sértéseket szórnak rá, és verést helyeznek kilátásba, erre cifrán káromkodva elhajt. Nagy levegő, kormányt kiegyenesítjük, tekerünk tovább. Milyen jó, hogy ez ugye a kiépített kerékpárúton történt.

A vizesvébén közben kiderül, hogy nincs minden számban aranyesély, sőt, valójában Hosszún kívül senkinek sincsen. De nem baj, mondja dacosan valami barom a kamerába, akkor is mi vagyunk a legjobbak. Pénzszórásban mindenképp.

Egy csomó arab, aki olyan korrupt, hogy otthon se tűrik meg, ezért delegálták az úszószövetségbe, beválasztja Gyárfás Tamást a vezetőségbe, ebből az alkalomból a műsorvezetők és a szakkomentátorok élő adásban leszopják Gyárfást. Az ürge valószínűleg az ország román megszállása után is viselne tisztséget, de azt se zárom ki, hogy az atomvillanás után két nappal hozott szalonnából már újra valami szövetséget vezetne.

Közben a kerékpárúton néhány formátlan, ám szapora lumpenproletár féltucatnyi őrjöngő kölyköt terel maga előtt. Oké, itt a járdán csak a felfestés jelzi, hogy melyik a kerékpárút, de Balatonfűzfőn, ahol valami csoda folytán épült másfél kilométer rendes kerékpárút, mellette három méter széles, fehér murvával felszórt sétaúttal, ott is simán a kerékpárúton andalognak. Mert csak.

Meglepetésbronzérem, örülünk, dehát az aranyak, az aranyak, na jó beszéljünk inkább arról, hogy Ali Musztafa al-Baksisi elnök úr szerint minden idők legjobb úszóvébéje ez. Egy tehetséges DJ simán összemixelhetné al-Baksisi elnök úr ilyen mondatait a legutóbbi öt ilyen vébéről. De ne legyünk szigorúak, a legtöbb úszó aranyos, lihegve mondják a kamerába, hogy jó nekik. Persze az arany, az arany, az nincsen. És ezt okvetlenül neki kell szegezni egy 17 éves csajnak, aki tíz év kemény munka után épp világbajnoki döntőt úszott, és szemmel láthatóan nagyon boldog…lenne, dehát az arany, az arany, mit fog szólni Bástya elvtárs, nincs arany.

Közben Balatonkenesén (vagy Akarattya? Aliga? ezek olyan tökegyformák…) hosszú kaptatón megyünk felfelé, azután a nehéz városi bringáról a barátnőm leszáll és szentségelve tolja. Nekem még bőven lenne hova váltani, de akkor toljuk. Felérünk. Hurrá. Tudják miért toljuk? Elmesélem: a Club Aliga (leánykori nevén MSZMP pártüdülő) a mai napig lezárhat 3-4 kilométert a parti útból, a bringás, a kurva anyját a parasztjának, másszon csak fel a dombra, majd lejön, ha már nincsen Club Aliga.

Katinka csak nyer még egy aranyat, Czene Attila hörcsögfeje is lassan eltűnik a képernyőről, mi meg Szabadifürdőn, a célban isszuk a jól megérdemelt sört/viceházmestert.

A másik világban

A Balaton melletti települések polgármesterei aláírták a megállapodást a kerékpárút közös fejlesztéséről. Tudják, hogy a leggazdagabb európai országokban a jómódú emberek nagyon drága kerékpárokon sokat kerékpároznak. Sok embernek van hétköznapi bringája és külön másik a sporthoz vagy a túrához. Sőt, arról is hallottak, hogy az osztrákok a sportos bringásoknak elkezdték marketingelni a hegyi útjaikat, hiszen az is Alpok, az is meredek, mint a Giro vagy a Tour legendás hegyei, ráadásul komplett infrastruktúra van, amelynek így lehet csinálni egy B szezont.

Nosza, elkészülnek a térképek, az andalgós-tájnézegetős-lángosozós túrákhoz és a harmincas átlaggal tavat kerülő cicanadrágos fiúknak-lányoknak egyaránt.  Az utakat mindenütt jól láthatóan jelölik, megcsinálják, karbantartják. Szembe csapódó akácbokor? Mi az?

Sőt, megállapodások köttetnek a környező megyékkel és nemzeti parkokkal, hiszen a Balatont bármelyik irányba elhagyva az ember kellemes, dimbes-dombos vidékre ér, ahol, ha az út sima, és a cikis kanyarokban van korlát, illetve legfeljebb öt kilométerenként valami árnyas, az eső ellen is védő pihenő, továbbá ivóvíz, a fittebb bringások hatalmasat tudnak túrázni.

Az egészet fejlesztési tervbe foglalják, nyernek rá vagy tíz-húsz milliárd forint EU-támogatást és hozzákezdenek.

Ahogy az utak épülnek-javulnak, elkészülnek a mellékes szolgáltatások. Megfogalmazódik a kerékpáros szállás standard, acélrácsos, lakatos éjjeli tárolókkal, ahova aggodalom nélkül beakasztható éjszakára egy milliós Trek vagy Bianchi (meg persze kötelező a biztosítás). Pumpa, kulcskészlet mindenütt van, a Szövetség (közben a települések szövetséget alakítottak a célra) nagy tételben szerzett be alapvető szerszámkészletet, elsősegélydobozt, emblémázott kulacsokat, kis hátizsákokat, bukósisakot, LED-lámpát, egyéb bringás kiegészítőket. Mindegyiken ott van a balatoni kerékpározás emblémája.

A bringás szállásokat minden nap kétszer körbejára egy furgon (egy indul Füredről az óramutatóval ellenkező, egy pedig Siófokról az óramutatóval megegyező irányban) és a szállásról a csomagokat szolid öt euró díjért fel lehet adni a következő szálláshelyre. A csomagot a Szövetség biztosítja. Így nyugodtan, anélkül, hogy valakinek a kocsival, csomaggal bíbelődni kellene, körbetekerhető a Balaton.

Informatikai fejlesztés is zajlik, elkészül a Balaton app, Androidra és iOs-re. Rajta van az összes út menti kút, szerviz, vendéglátóhely, ahol a bringásokat várják. Ezeken a helyeken szabványos kerékpártároló, tiszta WC várja a bringásokat. Természetesen pumpa, szerszámkészlet, elsősegélydoboz és pótbelső mindenütt van, utóbbi persze nem ingyen.

Az applikációnak száz egyéb funkciója is van. Van benne például útvonaltervező, amely segít különböző átlagsebességekkel túrákat szervezni. Összeköthető az összes ismert biciklis app-pal (Strava, Runtastic, Garmin stb.) így akár sportcélokra is jó.

De van benne olyan funkció, amelyben lehet vércsoportot, gyógyszerérzékenységet regisztrálni, így ha baj van, akkor gombnyomásra a helyszínre hívja a mentőt.

Természetesen fotókkal szerepelnek az idegenforgalmi látványosságok. Az egész a Google Mapsre van felépítve. Persze a szövetség nem felejtkezik el az oktatásról sem, a szezon előtt reklámkampányt csinál, hogy figyeljünk a bringásokra, és a bringásoknak is a kulturált közlekedésről.

Az egész projektben erős a minőségbiztosítás, vagyis az kerül fel az app-ba, használhatja a logót, aki teljesíti a követeleményeket, amelyek között például szerepel, hogy a legmodernebb e-pay megoldásokat is el kell fogadni (nyilván a szükséges infromatikai fejlesztésre van támogatás) vagyis a balatoni bringa app-pal lehet fizetni is. Erre aztán fel lehet kérni megfelelő adatelemző szakértőt, aki segít elemezni a beérkező adatokat, így a jövő évi fejlesztés mehet arra a szakaszra, ahol az app szerint lelassulnak a kerékpárosok, vagy éppen sok a meghibásodás/sérülés. Ahol a legnépszerűbb megállóhely, étterem van, oda esetleg telepíthető plusz tároló.

A Szövetség marketing és PR menedzsere persze közben járja a nagy cégeket, így minden szezonban van üdítő, sör, csoki és más szponzor, aki frissítőállomásokon osztogatja a portékáját, és minden évben van három-négy valami nagy cég névszponzorációjával megrendezett tömeges túra.

Ilyen infrastruktúra mellett is költeni kell persze reklámra, marketingre. De két-három év után a március vége-június eleje, és a szeptember közepe-november vége időszak is szezonná válik, amikor napi 40-50 gazdag belga, holland, német bringás sok helyet, szállásadót eltart. A lejtviszonyaiban az Ardennekre emlékeztető, kolostorokat, szép épületeket rejtő Bakonyra felfigyelnek a “gran fondo” (amatőr túra/verseny) szervezők és megjelenik előbb több tucat, majd lassan több száz nagyon gazdag bringás, aki az olasz árak feléért akar harmadik-negyedik kategóriás (első kategóriás az alpesi hágók, harmadik kategória pl. Szentedréről a Dobogókőre) emelkedőkön bringázni, este pedig valami finom helyi bort inni a vargányás szarvaspörköltje mellé. A borból aztán egy üveggel hazavisz, később karácsonyra a barátainak rendel egy kartonnal.

A somogyi, zalai dombok is lassan kiépülnek, később a Siófok-Szekszárd-Siófok (és a Badacsonyi szüreti nagydíj, vagy épp a Tihany-Bakonybél-Zirc-Pannonhalma kolostorfutam, befutóval az apátságnál) verseny a szüreti szezon egyik látványossága lesz,  a világbajnokságra készülő (vagy az onnan érkező) versenyzők egyik szezonzáró dzsemborija, világsztárokkal, és tízezernyi rajongóval, akik maradnak bulizni, illetve a verseny után letekerik ők is a távot, és kirakják Strava-ra az idejüket. Vagy a családdal körbetekerik a Balatont, esetleg felnéznek a sárga-vörös ruhát öltő Bakonyba. Vendégéjszakák tízezreit produkálva.

Az EU fejlesztési támogatás nagyjából tíz év alatt megtérül. Közben ésszerű költségvetéssel rendeznek egy úszóvébét, és a Badacsonyi Szüreti Nagydíj után, a kerékpáros világszövetség végrehajtó bizottsága a hatodik kör kéknyelű, rizling, olaszrizling, szürkebarát, juhfark után megszavazza, hogy a 2022-es kerékpáros vébé egy Balaton-kör legyen, befutóval a tihanyi apátság udvarán.

Hát, ez az a másik világ, amely csak az én fejemben létezik. Megtalálható Belgiumban, sok magyarral együtt.

 

 

A deklasszált ország

Jogképesség, mire jó az?

A jogi egyetemen valamikor az első év közepe táján biztos elhangzik az a mondat, hogy “Magyarországon minden ember jogképes”. Aztán alktományjogból még tanítanak ilyesmiket, hogy a jogképesség nálunk általános, feltétlen, egyenlő. Még szép, ez a jogállam alapja, hogy nincsenek az emberek jogképességi kategóriákba sorolva, hiszen bármilyen kategóriába sorolás azt jelenti, hogy valaki, valahol eldönti, hogy egyes embereknek járnak dolgok, másoknak pedig nem járnak.

Persze ez nem volt mindig így, sőt ma is inkább csak azt mondhatjuk, hogy a jogi egyenlőtlenségnek nincs intézményes formája. A “Magyarországon minden ember jogképes” mondat csak annyit jelent, hogy a szülészeten nem bélyegeznek azonnal valakit jobbágynak, rabszolgának, helótának. Nincsenek “whites only” feliratú ajtók, ahol a lakosság nagy része nem mehet be. Mondom, intézményesen. Nincsen 2017. évi MMMXL tv. a cigányok külön ülőhelyeiről a tömegközlekedési járműveken.

A tökéletes jogegyenlőség azonban olyan dolog, mint a tökéletes demokrácia: nem létezik. Lehet és kell törekedni az elérésére, de soha nem fog megvalósulni, mert ahhoz alighanem teljesen egyforma emberekre lenne szükség, meg valami falanszterre. Kár azonban ezzel megnyugtatni magunkat.

Ma, Magyarországon az összes jogvédő szervezet hangosan tiltakozik olyan dolgok miatt, amelyek a jogegyenlőség, az egyéni jogképesség korlátozását okozzák. Vajon igazuk van? Sajnos igen.

A jogképesség intézményes korlátozása az Európai Unió jogi követelményei miatt tabunak számít és a mindenkori magyar politikai elitnek annyi esze azért van, hogy a bármennyire is szívesen vezetne be jó kis numerus claususokat, szegregációt, választójogi korlátozásokat, nem teszi meg, különben azonnal a figyelem középpontjába kerül, mint Lengyelország és előbb-utóbb az ilyen szabályokat vissza kell vonni. A nemzetközi partnerek, ha maskara formájában is, elvárják a jogállami játékszabályok betartását.

Meg kell azonban nézni, hogy de facto vajon van-e jogegyenlőség? Fel kell tenni a kérdést, hogy XY állampolgár elmehet-e a bíróságra és elmondhatja hogy mi a baja, és reménykedhet, hogy eldöntik a jogvitáját? Vagy ő pont nem, mert az ellenfele “túl nagy ember” ? Vajon egyenlő munkáért mindenki egyenlő pénzt kap?

A képen is látható dabasi eset új minőséget jelent a jogállam lerombolásában. Itt ugyanis nem valamilyen körülírható etnikai vagy társadalmi kisebbségről van szó. Nem arról van szó, hogy a nagyrészt mindenféle afgán meg szír bevándorlókra a büntetőeljárás bizonyos részei nem vonatkoznak. Nem arról, hogy a cigány gyerek nem iratkozhat be az alapítványi/református/katolikus iskolába.

Sokkal többről. Vágó Gábor népszavazása kapcsán merült fel, hogy majd emelik az illetményalapot és ettől nő majd általában a jövedelem. Itt pedig azt látjuk, hogy olyasvalakit keresnek, aki nem cigány, nem migráncs, nem homoszexuális, nem tagja nyíltan valami belvárosi ultraliberális gittegyletnek. Egyszerűen keresnek egy Hogyishívjákné Marikát, aki magyar, érettségije van és aktát fog tologatni a rendőrségen.

Ismétlem: az illető teljesen “sima” többségi magyar lesz. Mégis, a munkájára nem fog szabályozni – az egyébként szégyenteljes – közalkalmazotti bérezés, hanem ő egy másik törvény alapján, sokkal kevesebb bért fog kapni. Kevesebb szabadságot, pótlékokat, Erzsébet utalványt, Szép kártyát, ilyesmit.

Miért? Egyszerűen azért, mert a társadalom egy másik csoportja a közjavakat annyira magához vonta, hogy az állam a társadalom többi tagjának nem tudja kifizetni az egyébként nekik törvényesen járó bért, ezért megalkotta a közfoglalkoztatást, amely elvileg munkához egyébként nem jutók foglalkoztatási formája lenne. Valójában azonban indok arra, hogy bő 100 euróért dolgozzon valaki egy olyan állásban, amely törvényesen egyébként egy 500 eurós állás.

De ez még semmi. Ugyanis a közalkalmazott, defőleg a köztisztviselő/kormánytisztviselő kirúgásának szabályai vannak. (mondjuk a kormánytisztviselő kategória azért lett, hogy ezek egy részétől megszabaduljanak). A közfoglalkoztatott viszont kirúgható egyszerűen azzal az indokolással, hogy nincs rá keret. Vagy gyakorlatilag bármilyennel, hiába is gondolkodik bíróságra menésen.

Ez nem más, mint a másodosztályú állampolgárság. Ugyanazért a munkáért töredék pénz. Munkavállalói jogok nélkül, kiszolgáltatva a felsőbb osztály kénye-kedvének. Intézményesen, hiszen a közmunkásnak nem jár az, ami a közalkalmazottnak. Hogy azt csinálja közmunkában, mint előtte közalkalmazottként? Sajnáljuk, a deklasszálás, az deklasszálás.

Utóhang

Ez egy konzervatív blog, amelynek egyébként nem tartozik a profiljába a szociológia és a társadalmi egyenlőtlenségek feszegetése. Viszont, amennyire én követem a mindenféle, magukat progresszív balosnak mondó szervezeteket, a fenti problémáról mindenki mélyen kussol. Őszintén remélem, hogy csak azért, mert egyébként fogalmuk sincs róla.

Vágó Gábor, a hülye

Vágó Gábor kemény versenyben van Gyurcsány Ferenccel és Botka Lászlóval a “leginkább Orbán Viktor kezére játszó ellenzéki politikus” kitüntető címért. A tét nélküli baloldali ellenzékieskedés díjnyertes sampionjaként beadott vagy tucatnyi népszavazási kérdést, amelyekből – minő meglepetés – a független, és egyáltalán nem szervilis csinovnyikokból álló Kúria átengedte az alábbit:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy köztulajdonban álló gazdasági társasággal foglalkoztatási jogviszonyban álló személy onnan származó éves jövedelme a köztársasági elnök tiszteletdíjának éves összegét ne haladhassa meg?”

Ezt fogja most a Ráérünk blog, indulatoktól egyáltalán nem mentesen kivesézni.

Az ok, amiért ez a dicső baloldali gondolkodó ezt felvetette, nem más, minthogy Matolcsy szeretője illetve mindenféle egyéb seggevégei disznó sok pénzért vakargatják ami viszket, különböző állami kamucéges beosztásokban.

Egy normálisan működő országban ezen cégek nagy részét egyszerűen megszüntetik. De nem úgy Vágó “hasta siempre” Gábor világában, ahol Matolcsy és még néhány, kapuzárási pánikban szenvedő idióta szeretői és haveri köre kedvéért örök időkre (muhaha) bebetonozzák az állami vállalati vezetői fizetéseket a köztársasági elnök béréhez.

Vágó “Hámán Kató élmunkás brigád” Gábor szerint az állami vállalati vezetők ellen védekezni kell, mint a szarvasmarhák kéknyelvűsége ellen, és ez már örök időkre (ezúttal nem muhaha) így is marad, amíg itt állami cégek lesznek, addig mindig tartani kell attól, hogy egy-egy jógatanár vagy hülye unokaöcs sürgős Audi-beszerzéseit kell itt majd kifizetni.

Vágó “Munkáshatalom” Gábor, úgy tűnik, nem bízik abban, hogy itt egyszer majd egy nála értelmesebb emberekből álló kormány kerül hatalomra (lássuk be, ebben azért van igaza, nem nagyon látszik most erre esély) amelyik mondjuk az mondaná egy multicégnél középvezetői szintre jutott magyar embernek (havi 7-10000 euró) hogy öreg, gyere el CEO-nak mondjuk valamelyik közműcéghez, netán a MÁV-hoz és segíts nekünk gatyába rázni. Miért? Mert nem akarjuk, hogy az legyen, mint a magyar fociban, ahol negyven éve ugyanazok a Jóska és Pista bácsik az edzők.

De, persze, kedves tehetséges, képzett, kapcsolatokkal bíró fiatal, elégedj meg 1.537.xxx.-Ft. havi illetménnyel, mindenféle kiegészítés, cafeteria vagy cégautó nélkül, mert Vágó “Bakunyin” Gábor prolihergelő népszavazást tartott a “gazdagok” ellen, olyan nagy elődök nyomába lépve mint Gyurcsány Ferenc, vagy Orbán Viktor. Ők is mennyit lendítettek az országon, ugye.

Nade, Vágó “Terézvárosszkij Komszomolec” Gábornak erre is van frappáns válasza. Kapaszkodjanak, mert most olyan érvelés jön, amely még Kósa Lajost is a padlóra küldené: A köztársasági elnöki illetmény a mindenkori köztiszvtiselői illetményalap harminckilencszerese, tehát, ha Matolcsy seggevégeinek fizetését emelni akarnák, akkor emelni kell a köztársasági elnök illetményét, tehát emelni kell a köztisztviselői illetményalapot, és voilá, mindenki kurva sok pénzt fog keresni.

Kemény, ugye?

De a szomorú része a dolognak az, hogy úgy tűnik, Vágó “Madrid határán” Gábornak fogalma sincs arról, hogy mi megy ebben az országban. Hogy a Matolcsy-seggevégek egyáltalán nem a bérükkel okozzák a legnagyobb kárt. Hanem azzal, hogy egy tolvonással több közpénzt költhetnek el, mint az éves fizetésük. Mindezt abban az országban, ahol mai hír, hogy 237 millió forintért auditálták a BKK viccnek is rossz webshopját. az évi közel húszmillió forintjával számolva (ennyire jön ki a vágóista bérplafon) 12 állami felsővezető bére…

És nem tudja Vágó “a rablánc a lábon nehéz volt” Gábor azt sem, hogy milyen az, amikor a könyvtáros, az iskolatitkár, az önkormányzati hivatal előadója szépen ki van rúgva, majd közmunkásként visszavéve, és legyen hálás, hogy a neki egyébként jogosan járó kb 120.000-150.000.-Ft. bruttó helyett kap nettó 47.000.- Ft-ot…ha befogja a pofáját.

Ez utóbbit javasoljuk egyébként Vágó “nagy munka vár ma reátok” Gábornak is. Mert ez egy idióta. De ezt csak azért feltételezzük róla, mert jóindulatúak vagyunk.

A telekom és a bukásra érett rendszer

Rögtön az elején a legfontosabb dolog: a cikk nem szól arról, hogy a rendszer megbukott, vagy a közeljövőben meg fog bukni. Arról szól, hogy valamennyi olyan ok, amely a bukásához fog egyszer vezetni, már most fennáll, de ettől még simán lehet, hogy évekig fennmarad.

Az esemény tehát az, hogy száz év totojázás után a Telekom megfelelő alcége sok pénzért megcsinálja a BKK online jegyrendszerét, amelyet az első – szerencsére etikus – hacker simán feltör, majd amikor ezt jelenti a fejlesztőnek, még az éjjel elviszi a rendőrség.

Ez az esemény olyan, mint amikor az Izlandról szóló természetfilmekben mutatják a lávát. Általában ezek a dolgok valahol a tenger mélyén zajlanak, de most megnézhetjük ultra HD felbontásban, Kautzky Armand bársonyos, ám kissé fontoskodó narrációjával az egészet. Nosza.

Hétköznapok tévedhetetlensége 

Kezdjük azzal, hogy ami történt, az semmilyen szempontból sem rendkívüli, minden tünet megtörténik naponta sokszor az egész országban.

A német gyökerű felvilágosodás, amely – a franciával ellentétben – nem nyakazta le a felvilágosult abszolutizmus szinte teljes elitjét, megőrizte az államrezon tévedhetetlenségébe vetett hitet. Akinek az Úr hivatalt ad, annak eszet is ad hozzá, tartja a mondás. Vagyis, akit nálunk kineveznek helyettes államtitkárnak, az azonnal mindentudó szakértővé válik.

Ennek kiváló példája Tarlós Pipi, aki várost vezet, pedig ha csak kicsit butább lenne, akkor már nemhogy várost, hanem áramot se tudna vezetni és tökéletes szigetelőként viselkedne. De, a folyamszabályozástól kezdve a kerékpárutakon át a parkokig, mindenhez jobban ért, mint az ezekből a témákból doktorált kritikusai, akiket hol burkoltan, hol nyíltan lehülyéz.

Nem kell ezt a mostani Fidesz-kormánynak tulajdonítani, ha az ember fellapozza Ady Endre újságírói működését, akkor látja, hogy száz éve pontosan ugyanez volt a helyzet, és tényleg vissza kell menni Nagy Frigyesig és Mária Teréziáig, hogy a gyökerekig elérjünk.

Amikor tehát a T-Systems feljelenti szegény hekkelő Józsit, akkor dolgozik a sértett tévedhetetlenség. Nem biztos, hogy a cégnél, hanem a megrendelőnél.

Nem biztathatok senkit azzal, hogy ez nem fog fokozódni. Naponta jönnek hírek ehhez hasonló baromságokról, pár napja olvastam, hogy a Prága felé közlekedő EuroCity vonatokat részint megszüntetik, részint befogják a váci elővárosi zónázó forgalomba. Nyilván nagyon népszerű lesz majd a nemzetközi expressz, ahogy Dömösi átkelés megállóhely kivételével minden állomáson és megállóhelyen megáll…

Reakció

A zavaró tényező tehát nem a hülyeség, hanem az hogy valaki szólni mer. Lehetnénk konzervatívok és mondhatnánk, hogy miért törte fel, miért nem írt egy levelet a hiba részletes bemutatásával? Hiszen a Btk. alapján bizony bűncselekmény történt.

Ha valaki bármilyen jószándékú levelet írt már magyar hivatalnak, vagy nagyvállalatnak, tudja, hogy onnan épeszű reakció nem várható. Saját praxisomban leveleztem már hónapokat az egyik hazai gázszolgáltatóval, hogy egy megsemmisült épületre lehetőleg ne számoljon már el gázfogyasztást, végül bíróságra kellett menni.

Ráadásul hekkeréknél világszerte az a szokás, hogy így lesz valakiből kiberbiztonsági igazgató, hogy bebizonyítja, hogy be tud törni.

Nade nem ott, ahol a korlátolt buta alattvalók packáznak az okos és tévedhetetlen hivatallal.

Kummantás és nyalás

De a legérdekesebb rész a rendőrség reagálása. A diktatórikus vezetésre ugyanis kétféle szervezeti reakció létezik: az egyik a kummantás, a másik a nyalás.

A kummantó hivatal, amikor megkapja este tizenegykor, hogy Pattanásos Patrik, potenciális kiberbűnöző ügyében nyomozni kell, mert képes volt rámutatni arra, hogy Tarlós emberei már megint hülyék voltak, mint a sötét éjszaka, akkor elkezd nagyon szabályosan dolgozni.

Előveszik a megfelelő nyomtatványt és kitöltik. Erről a törzsőrmester úr jelentést terjeszt fel a százados úrnak, aki felterjeszti láttamozásra a kapitány úrnak, aki másnap délelőtt láttamozza, majd felterjeszti az ügyész úrnak, kérve állásfoglalását, hogy kíván-e szoros ügyészi felügyeletet ellátni a nyomozás során. Kapcsolatban, sőt vonatkozásában.

Az ügyész úr benne van a játékban, visszaír, hogy természetesen, úgyhogy lesznek szívesek felterjeszteni egy jelentést az eddig elvégzett nyomozati cselekményekről. Felterjesztik. Közben kiderül, hogy Pattanásos Patrikról van szó, egy délelőttöt eltöltenek azzal, hogy megnézik a priuszát, ami nincs.

Így eltelik három nap, mire mindenkinek megjön az esze, lehiggad és meg lehet szüntetni a nyomozást, és a hivatal megint kimozogta, hogy baromságokra használják. Tévedhetetlen élcsapatunk viszont annyi ideje rombolja már az államigazgatást, hogy ez a fék megszűnt, jön a nyaló hivatal.

A nyaló hivatalhoz megjön a bejelentés, és az első gondolat az, hogy ki és hogyan fog ebből az ügyből következtetéseket levonni arra, hogy én elég lelkes vagyok-e? Vajon Tarlós Pipi felhívta Polt Petit? A Tékom vezére kiugrasztotta az ágyából Orbán Viktort? Vajon az országos kapitány káromkodva száguld éjjel a Teve utcába, mert Pintér bezavarta?

A legjobb lesz, ha engem a feletteseim lelkes, parancs nélkül is pattogósan intézkedő, a helyes dolgot cselekvő parancsnoknak látnak. Behozatom a gyereket, majd lesz egy kis pampogás, veszünk fel jegyzőkönyvet, úgyhogy mire reggel jön az inspekció, addigra minden a legnagyobb rendben lesz, még tán elő is léptetnek, de nem az én nyakamon lesz hurok, az kurvahétszentség.

Konklúzió:

Az Orbán-rendszer, ellentétben Kádáréval, elvesztette a hivatali kontrollt. A hülyeségek bármikor, bármilyen mennyiségben átmennek, és a reakció a hivatalos szervek részéről nem a bölcs lapítás, hanem az agresszív odacsapás.

Távolról sem biztos hogy most vagy a közeljövőben, de egy hasonló esemény fogja kiváltani azt a népharagot, amely után, akárcsak Gyurcsány öszödi beszéde után, nem lehet majd támogatottságról és hasonlókról beszélni, csak hivatalban levő, de valójában bukott miniszterelnökről.

A dologhoz minden együtt van, kérdés, hogy mikor fog megtörténni. Ehhez viszont már kristálygömb kell, ami nekünk továbbra sincs.

 

 

Fuck you, Mr. Zuckerberg

The advent of Big Data made this planet a better place to live in but there are also downsides.

Recently (currently…) I have to suffer my second suspension of my Facebook account for an alleged breach of their Community standards. As a lawyer I know that these Community Standards are not as their name suggest: norms made by the community but simply contractual terms and Facebook has every discretional power to decide what is against these standards. No problem, when I signed up I also signed up for this.

However, this temporary block is a good example to observe every possible downside of Facebook’s BigData-driven approach to keep the Facebook a safe place.

The post I was blocked for contained the Hungarian term “büdös zsidó” (stinkin’ Jew). The context was that The Worldwide Jewish Plot, a common subliminal hallucination in the Hungarian political community is always a refferred to as a flock of filthy, stinky, evil bastards whenever they give money to causes like liberty in equality. In striking contrast, they are a cool gang of wise guys when they build a fence on the Israeli border like the Hungarian government does our Southern border. The Fence is the symbol of the Hungarian politics. Even the opposition admires it and anyone speaking against is bound to face destruction and oblivion. Except a few people. Including me.

Now, what has this do with Facebook’s Community Standards?

First, I am Hungarian. Like many Central and Eastern European languages, Hungarian builds a lot on secondary, terciary, quaternary …zillionnary meanings. If you run into an expression like “filthy Jew” you are either on nazi extremist page or someone might just use the word to illustrate something. For a native speaker the distinction is easy but for a computer it is close to impossible.

My language is spoken by around 10 million people. Maybe half of them have a Facebook account. Compared to the billions who use Facebook in English this is nothing. This might be the reason why Facebook never cares to build a proper analytical software and/or use actual living people to check what the system is doing.

Why is this a problem?

Hungarian media was taken over by the government in the recent years. The rules and the scope of political debate are set by the ruling Fidesz party.

Anyone who wants to operate outside these lines and also find some audience must go on Facebook and set up a page. This is great news, many Facebook pages gained big audiences.

This is why we showed up on the radar screens.

Couple of days ago András Jámbor, editor of Kettős Mérce (double standard) a leftist-liberal FB page was banned for a week and in the same time it is my second suspension for the same reasons.

And here we get to the downsides of Big Data. If a system is not overly sophisticated (like the Hungarian language analytical system of Facebook) it is quite easy to spot where it jumps to an automatic suspension.

One only has to find the nipples and cameltoes in Hungarian and then report them enough times to set off an automatic block. Someone just did it. And this someone is the same one who gradually restricted free Hungarian media to a couple of Budapest-based webpages.

Now, because of some lousy coding work they have a weapon against the rest. They have a weapon against the biggest achievement of the Internet: freedom of speech.

Ok, one might use substitutes for certain words. We, Hungarians are masters of code speech, centuries of suppression taught us how to do it.

The thing is that we want to forget it. This way, we never will.

As I am unable to share this on Facebook, I ask our readers and fellow editors to do it.