Hungarian History X

 

Harminchat éves vagyok. A vesztes vagy elveszett generáció tagja.

 

Az előző vesztes generáció gyereke. A szüleim kb. negyvenévesek voltak a rendszerváltáskor. Jó állásuk volt, és kicsi gyerekeik. Az akkori magyar viszonyok között elérhető legmagasabb képzettségük és bő tizenöt éves szakmai tapasztalatuk. Bármilyen ország akkor működik jól, ha a hajó gépházában ilyen ember van sok. A rendszerváltás idején szép csendben kimaradtak a politikai elitből.

Ezeknek az embereknek a számossága és a minősége határozza meg, hogy milyen az ország. Orbán Krisztián emlékezetes, tíz évvel ezelőtti “Féltudású elit” cikke pont arra a problémára világított rá, hogy a szüleim generációjának életéből kimaradt a nemzetközi tapasztalat, a világra nyitottság, legfeljebb magánszorgalomból szerezhette azt meg. Ezért a féltudásúság és az ország nemzetközi versenyképtelensége.

Magyarország a XX. században többször „kikukázta” a 35-50 éves generációt. A forradalmak nem kedveznek ennek a rétegnek, az „újak” bizalmatlanok a régiekkel szemben.

Ma ez a réteg az X generáció, amely nálunk a Száznapos program, de legkésőbb Gyurcsány ámokfutása idején elfordult a politikától. Dolga volt. Pályakezdés, gyerekek. A magyar politikát uraló generáció 55-65 éves, a 35-45 éves réteg pedig nagyrészt berzenkedik a visszatéréstől.

Ugyanakkor, mivel ennek a generációnak már van féltenivalója, sokkal kevésbé hajlandó radikális lépésekre, mint az egyel fiatalabb, a magyar politikába a Momentum révén belépni készülő generáció. A hagyományos pártokban nem tudott feltűnni az új generáció. Az ellenzéki pártokban feltűnt pl. Mesterházy Attila, ami mindent elmond ezekről a pártokról. A kormánypárt pedig egyre inkább gerontokratikus alapokon működik, vagyis ott a 35-45 éves politikusok jellemzően fiatal, helyezkedéssel-könyökléssel elfoglalt apparatcsikok.

Az X generáció politikai súlyát csökkenti a tömeges kivándorlás is, mivel jellemzően a kisgyerekes harmincas családok szánják el magukat a nagy lépésre, mivel a szétvert oktatás és közegészségügy az egzisztenciális kilátástalansággal együtt számukra jelenti a legnagyobb kockázatot.

Vagyis, Magyarország politikai palettája a közeljövőben várhatóan el fog térni az EU többi részének politikai palettájától, jó kérdés, hogy miben lesz más azoknak az országoknak a politikai elitje, akik valószínűleg az EU gyökeres átalakítását (vagy bukását) le fogják vezényelni.

Ezért érdekes Franciaország, ahol viszont az X generáció közepén született Emmanuel Macron nyert választásokat. Át is adom a szót kiváló szerzőtársamnak, a szintén X generációs Panamajack-nek, a francia ügyek avatott ismerőjének:

 

Köszönöm.

Kezdjük azzal, hogy Macron elnöksége szerintem nem kivétel, hanem egy erősödő trend része. Nyugaton nagyjából most jött el az ideje annak, hogy az X-generáció átvegye a stafétabotot a nyugdíjba vonuló baby-boomerektől. Emmanuel Macronon kívül ebbe az új politikusgenerációba tartozik a kanadai miniszterelnök Justin Trudeau és az ír Leo Varadkar is. Erősen valószínű, hogy a közeli jövőben egyre több nyugati országban kerülnek az X-generáció tagjai vezető pozíciókba mind a politikában, mind a gazdaságban. És itt mutatkozik meg az egyik nagy különbség (a sok közül) Magyarország és a „szerencsésebb történelmi fejlődésű” helyek között, nevezetesen az, hogy Nyugaton a második világháború vége óta nem igazán volt „vesztes” vagy más szemszögből nézve „elveszett” generáció.

Ami persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lettek volna egészen súlyos generációs ellentétek, elég csak arra gondolni, amikor a 60-as és 70-es években a baby-boomer generáció (a „68-asok”) fellázadtak, és néhol szabályos háborút vívtak a második világháborút túlélt szüleik, nagyszüleik ellen. Viszont az idő múltával, a fiatalok a kiöregedett generációk helyére lépve szépen a maguk képére formálták a társadalmat: a második világháború idején felnőtt fiatalok megvívták és megnyerték a hidegháborút, a baby-boomerek pedig behozták a politikába, majd a 90-es évek során mainstream ideológiává tették a 68-as eszméket. A legújabb generáció előfutárai Barack Obama (1961-es születésű) és David Cameron (1966) voltak, ugyan még hivatalosan baby-boomerek, de az időszaknak a legvégén születtek, és fiatalkoruk már atfedésben volt az X-generáció gyermekkorával. Azonban sokak meglepetésére mindkettejük progresszív szellemiségű kormányzása kudarccal végződött, és mindkettőt korai baby-boomer, retrográd eszméket követő vezetők váltották – legfőképpen csalódott baby-boomer szavazók támogatásával. 2016-ban egy pillanatig úgy tűnt, hogy az idő kereke visszafelé halad.

De 2017-ben már látszik, hogy nem egészen ez történt, hanem inkább az, hogy a minden megelőző generációnál hosszabb életű, gazdagabb és önelégültebb baby-boomer generáció még egyszer utoljára visszaverte a saját gyerekeik igényét a trónutódlásra. Ez egyfelől rendkívül káros dolog, elég csak megnézni, milyen kaotikus helyzet állt elő mind Nagy-Britanniában, mind az USA-ban a „boomer-puccs” eredményeként, másrészt itt a kulcsszó a „még egyszer utoljára”. Emmanuel Macron 2017-es győzelmének legnagyobb jelentősége talán abban áll, hogy nem egy régi párt hagyományosan kinevelt fiatal vezetőjeként került hatalomra (mint Obama és Cameron), hanem egy teljesen új politikai mozgalom alapítójaként söpörte el a teljes establishmentet – igen, legfőképpen az X-generáció szavazataival és támogatásával (a legfiatalabb választók jellemzően nem Macron, hanem a szélsőbalos baby-boomer Mélenchon mögé álltak be). Példáját kétség kívül sokan próbálják majd meg követni más országokban is – különösen, ha elnöksége sikeres lesz, ami persze még erősen „ha”.

Fontos megjegyezni továbbá, hogy Macron, Trudeau és Varadkar – minden különbség ellenére – egy meglehetősen hasonló politikai eszmeiséget képviselnek, amit én „pragmatikus liberalizmusnak” nevezek. Ez a fajta világnézet ugyan alapvetően globalista és piacpárti, viszont nem tartja a neoliberális berendezkedést a létező világok legjobbikának, és érzékeny a kapitalizmus által okozott környezeti valamint szociális problémákra. Társadalmi kérdésekben toleráns és nyitott, viszont ellenzi a PC vadhajtásait, és nem tartja ördögtől valónak a konzervatív „családi” értékeket sem (viszont beleérti a „nem hagyományos” családokat is!). Támogatja a bevándorlást, de csak kontrollált formában, és elvárja a bevándorlóktól a fogadó ország törvényeinek maradéktalan betartását és a beilleszkedést. Szkeptikus mindenfajta merev ideológiai szembenállással szemben, alapelve az „élni és élni hagyni”, és a politikától elsősorban egy jól működő és mindenkinek élhető ország megteremtését várja el.

Ez pedig valójában az X-generáció világnézetének politikai leképezése. Ez a generáció ugyanis mind a boomerektől, mind az Y-generációtól (millenials) elsősorban abban különbözik, hogy a világhoz alapvetően szkeptikusan, individualistán és pragmatikusan áll hozzá. Távol áll tőle mind a 68-asok világmegváltó lángolása, mind a millenial generáció „kreatív önmegvalósítás mindenek felett” idealizmusa. Az X-generáció nem felforgatni és megváltani, hanem megőrizni és megjavítani akarja a világot. Ezért nem volt eddig annyira aktív a politikában, és ezért aktivizálta magát most, amikor úgy látja, hogy a dolgok veszélyes irányba haladnak.

És pont ez az, ami miatt égetően nagy szükség van az X-generáció mérsékelt és racionális hangjára az ideológiai alapon háborúzó és érzelmi alapon politizáló boomerekkel és millenialsokkal szemben. A XX-dik század második fele a baby-boomereké volt, a jövő a millenials-é. Az X-generáció történelmi küldetése, hogy biztosítsa a békés átmenetet a kettő között, a XX-dikból a XXI-dik századba. Ha sikerül, lesz mire büszkének lennünk.

 

4 hozzászólás

 1. infomernok — 2017-08-24 01:20 

Milyen igaz a cikk! Én is lassan közelebb leszek a 40-hez, mint a 30-hoz, s sem én, sem egyetlen barátom sem politizál megélhetésileg.

Bármelyikünk kurva jó politikus lenne (az országnak), de ehelyett dolgozunk, és családot alapítunk. Tényleg úgy van, hogy a barátaim jó része már külföldön van, mi a családdal is már nagyon kifelé lógunk az országból.

A nagy munka és családnevelés közben viszont lekéstük a politizálást, már itt van az említett Momentum-generáció. Ez egy kicsit zavaró, de úgy tűnik, nekünk lett kiadva az ország felvirágoztatása a rendszerváltás után, ha már a szüleink generációja totálisan elbaszta a rendszerváltást.

Értem ezt a kihagyott sok vállalkozási lehetőségre, és a politikailag okozott hatalmas károkra is. Máig leesik az állam, hogy náluk mindenki csak sóhajtozik, ahelyett, hogy lépne valamit. Akár politikában, akár munkaügyben, akár életminőségben.

A kérdés, hogy az X generáció megvárja-e, mi sül ki az új politikai generációból, vagy előbb besokall, s lassan kiürül az ország.

 2. c005aa25e — 2017-08-24 20:56 

Szerintem a világnézet és a generáció nem függ össze olyan direkt módon, ahogy a tisztelt szerző állítja. Ahogy én körülnézek, nem vagyok biztos abban, hogy ha csak az X generáció szavazhatna, akkor nem a jelenlegi kormányzat vinné el az első díjat.
Kedves Vezetőnk ugyanis azoknak, és szerintem csakis azoknak vállalható, akik a problémáik megoldását mástól várják, nem akarnak megmérettetni, versenyezni, döntéseikért felelősséget vállalni, konfliktusos helyzetbe kerülni. Cár atyuska megoldja. A nyugdíjat, a munkát, a fizetést, a villanyszámlát, a cigányokat, a zsidókat, a migránsokat és a földönkívülieket is. Megint nagy nemzethez, párthoz tartozhatunk anélkül, hogy a piros pöttyös seggünket felemeltük volna. És mindenki tanuljon meg magyarul, ha hozzánk beszél, mert a magyar minden nyelv őse, a pre-bábeli rend és tisztaság.
Amikor szoftverfejlesztő multicégeknél forgatjuk át a szervezetet, hogy támogassa az agilis fejlesztést, kb. 30% nem tud mit kezdeni a döntési szabadsággal (és a vele járó döntési kényszerrel), felelősséggel. Még segítséggel, támogatással sem képesek saját döntéseiket meghozni, azokért felelősséget vállalni. Túl nagy stressz nekik. Ők egy-két éven belül lemorzsolódnak. 30% azok közül, akik jelenleg szoftverfejlesztőként multinál dolgoznak, mind X és Y generáció. Mennyi lehet ez a teljes x-y népességen belül?
Nem hiszek az X generáció felsőbbrendűségében és alkalmasságában sem. Nagy szerepü(n)k van abban, hogy ide jutott az ország. Az áfa nélküli vásárlásokkal, a feketén elfogadott fizetéssel, az építésügyis arc és a sün megkenésével, közalkalmazottként a 4 évenkénti derékszögű kanyarral.
Az X generáció 4 vagy 5 választáson vett (vagy nem vett) részt eddig, önkormányzatiakkal együtt 9-10, aktív népességként alakítja, hogy hogy mennek az országban a dolgok. Ő korrumpál és ő korrumpálható. Felelősségünk vitathatatlan. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy vajon a megoldás része-e az X generáció, vagy a problémáé. Hajlok az utóbbi felé, már csak azért is, mert az MSZP két hangos parlamenti és önkormányzati képviselője is az évfolyamtársam volt…

 3. tudi — 2017-08-25 16:00 

Ahogy az ősi japán bölcs mondaná: WTF!
Még ezek szerint tart a szabadságolások meg nyaralások időszaka, mert ahogy nézem én vagyok a harmadik. De ez mit sem von le ebből, mert az írás jó és sajnos én is egyetértek vele. Meg ahogy én látom ennek a generációnak itthon elege van a politikából. Meg nincs olyan erő, aki megszólítaná őket. Vagy az pártunk és kormányunk, bár ebben én némi szülői példát vélek felfedezni, saját meglátás, hogy ahol a szülők Fidesz szavazók voltak, ott a gyerek is az lett, mert otthon azt hallotta, bár ez nem reprezentatív. Annyit hozzáfűznék még, hogy azért Obama nem megbukott, hanem nem indulhatott újra, ha 2016-ban is ő állt volna szembe Trumppal lehet most újra ő lenne az USA elnöke.

 4. panamajack — 2017-08-25 20:10 

@tudi: Obama megbukott, mert nem Hillary Clinton követte őt elnökként. Trumpra sok olyan is szavazott, aki 4 meg 8 évvel ezelőtt még Obamára. És ennek az lett az következménye, hogy Trump minden erejével azon van, hogy szétverje Obama összes elért eredményét, az egészségbiztosítástól a klímavédelmi egyezményen át, az Iránnal való megállapodásig. Sajnos akárhogy is nézzük, ez bukás, még ha nem is elsősorban Obama hibájából.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.