Európa jövője – Jamaica?

Itt Ráérünk blogon (és a Múzsán) már elég régóta beszélünk arról, hogy a 2016-os Nagy Populista Áttörés egyáltalán nem a semmiből jött, hanem teljesen logikus következménye volt annak, hogy a nyugati világot a második világháború óta uraló politikai paletta elfáradt. A hagyományos jobbközép-balközép váltógazdaság a két nagy ideológiai áramlat konvergálásával a 90-es évek folyamán értelmét vesztette. Clinton, Blair és Schröder a hagyományos baloldalból gyakorlatilag a jobbközéptől csak részletkérdésekben különböző, ugyanúgy a neoliberális gazdaságpolitikát szociálisan progressziv ideológiával ötvöző „történelem vége” technokráciát kreált. Ez az „összeolvadás” körülbelül 20 éven át egy szinte példátlanul stabil és nyugodt, de ugyanakkor unalmas, rugalmatlan, és a tömegeket a politikától egyre nagyobb arányban elfordító kormányzáshoz vezetett, ami a 2008-as gazdasági, majd a sorozatos világpolitikai válságok által támasztott kihívásokhoz már nem tudott felnőni.

A választók az általuk tehetetlennek és elefántcsonttorony-politizálásba ragadt bürokratáknak érzékelt hagyományos pártokat sorra büntették megalázó vereségekkel – egyre több helyen törtek előre protestpártok, a viccpártoktól kezdve a szélsőjobbos és szélsőbalos alakulatokig. 2016-ban a Brexit-szavazással és Trump megválasztásával úgy tűnt, hogy a nyugati mainstream liberalizmus történelmi vereség előtt áll – 1945 óta először komolyan felmerült a lehetőség, hogy a jövő az egyszer már legyőzöttnek hitt totalitárius ideológiáké lehet. Ez a félelem végül is túlzottnak bizonyult: 2017-ben az osztrák, a holland és végül a legfontosabbnak tekintett francia választásokon a szélsőjobb visszaszorult, és liberális mainstream pártok győztek, méghozzá meggyőző többséggel. Ebből sokan (de nem mi! :)) az a következtetést vonták le, hogy a szélsőjobb kifutotta magát, 2016 csak a körülmények szerencsétlen összejátszása volt, és minden vissza fog térni a normális kerékvágásba.

És akkor jöttek a német választások, ahol a „szabad világ” legerősebb bástyájának tartott országban a jobboldali populisták megint csak történelmi áttörést értek el, és a második világháború óta először komoly parlamenti erővé váltak. Az eddig kormányzó CDU/SPD koalíciónak annyi, Merkel sokáig kikezdhetetlen politikusi imázsa alaposan megsérült. Most akkor mi van? És legfőképpen – mi lesz?

Nos, a legvalószínűbbnek tartott forgatókönyv szerint Németországban „Jamaica-koalíció” fog alakulni, vagyis egy CDU-FDP-Grüne (fekete-sárga-zöld) kormány. Erre sokan már most húzzák a szájukat, mondván, hogy különösen a neoliberális FDP és a zöldek között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Pedig bármennyire is meglepő, nagyjából ugyanez a felállás hozta meg Emmanuel Macronnak a győzelmet Franciaországban. A mostani francia kormány ugyanis jobbközép liberálisokból, balközép blairistákból és zöld aktivistákból állt össze, és ugyanez elmondható az LREM pártról is. A holland kormánykoalíció is egészen hasonló képet fog mutatni, ha majd végre összeáll.

Ha belegondolunk, ez az egész nem is túl meglepő. Az európai választópolgárságot ma elsősorban három kérdés foglalkoztatja: a politikai és szociális biztonság (ideértve a migrációs válságot is), a hosszú válság után beindult gazdasági növekedés konszolidációja és az ezzel kapcsolatos modernizációs kihívások, valamint a klíma- és környezetvédelmi kérdések. Ezeket az igényeket pedig eléggé pontosan leképezi egy szociálisan érzékeny, de rendpárti konzervatív, egy dinamikus gazdasági liberalizmust hirdető, és egy progresszív zöldpárt koalíciója. Velük szemben pedig két markáns ellenzéki pozíció foglalható el: a marxista gyökereihez visszatérő, militáns baloldalé (Franciaországban Mélenchon, Angliában Corbyn, Németországban a Die Linke), valamint a jobboldali nacionalista radikálisoké (FN, AfD).

Szóval úgy tűnik, kezd kikristályosodni az elkövetkező évtized európai politikai palettája. Hogy ebbe a trendbe Kelet-Közép-Európa, és különösen Magyarország hogyan tud majd beilleszkedni… na az érdekes lesz.

10 hozzászólás

 1. dr Brcskzf Gröőő — 2017-09-25 15:01 

idevágónak érzem:
https://444.hu/2017/09/25/kisertetiesen-egyforman-szavaznak-az-emberek-nyugaton
és főleg: kíváncsian várom, hogy lesz-e különbség a német-holland nyílt és a francia rejtett koalíció működése között.

 2. panamajack — 2017-09-25 15:25 

@dr Brcskzf Gröőő: A linkelt cikk a fenti poszt egyik ihletője volt. 🙂

Ami a kérdésedet illeti, a “nyílt” és a “rejtett” koalíció különbözősége elsősorban német/holland (arányos választási rendszerű és parlamentáris) és a francia (egyéni választókerületi rendszerű és prezidenciális) politikai rendszerek közötti természetes eltérésekből fakad. Nyilván lesznek működésbeli különbségek is.

 3. dr Brcskzf Gröőő — 2017-09-25 15:35 

@panamajack: pont arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e olyan eltérés, ami a politikai rendszer különbözőségéből fakad (azaz hogy mennyire meggyőzően lehet ilyen-olyan eltéréseket erre a különbségre visszavezetni). vagy hogy a német-holland koalíciók működni is nyíltabban fognak-e: előbb kerülnek-e nyilvánosságra a nézeteltérések, nyilvánosabbak lesznek-e a megoldáshoz vezető viták.

 4. tudi — 2017-09-25 18:08 

Én mondjuk nem követtem a német választások eredményét. De azért meglepett, mikor olvastam a címet, milyen Jamaica? Mi lesz itt raszta haj meg fűszívás ezerrel? De így már érthető. Az tetszett, mikor az egyik Mészáros lapban olvastam, hogy “népünk nagy vezetője” szerint Merkel győzelme lenne nekünk jó. E annak a fényében érdekes, hogy az M1 a választások előtt gőzerővel nyomatta a németek rettegnek a migráncsoktól dumát.
Az előzőekhez lazán de kapcsolódik az alábbi:
http://alapblog.hu/kell-e-vezeto/
Ja és, Jamaica a jamaicaiaké.

 5. infomernok — 2017-09-27 22:15 

Magyarországon milyen zöld párt van? Vagy Magyarországon marad a Fidesz, és ellene száll harcba .. kb. senki? Még vagy 20 évig, míg meg nem hal a vezér, s lesz egy újabb langymeleg diktatúra, majd rendszerváltás?

 6. Inspector Lohmann — 2017-09-28 16:35 

Az lehet, hogy ez a koalíció egy választási győzelmet ért Macronnak, de az áttörő eredmények azért még váratnak magukra. A világpolitikában nagyon ott van (ami a mindenkori francia politika szempontjából persze már félsiker), de odahaza már koránstsem olyan rózsás a helyzete. Ellenben most, hogy Trump körül leváltották az összes bohócot (szegény egyedül maradt) igazából minden adott arra, hogy egy egész normális rep. kormányzást hajtsanak végre a következő években. Még akkor is, ha közben a fél világ a bugyuta amcsi Twitteres beszólásain fog röhögni.
Röviden: én nem vennék rá mérget, hogy mindenki az, aminek mutatja magát. Szóval oké, tudjuk mire vágynak a nyugat-európai választók, de ez a vágy nem tűnik sokkal bonyolultabbnak annál az örökbecsű szavazói elképzelésnél, mint hogy “Legyen tánc!”. Persze nem mondom, legalább olyan magasztos és etikailag dicséretre méltó.

 7. dr Brcskzf Gröőő — 2017-09-28 16:57 

most kezdek egy kicsit aggódni a holland koalíciós tárgyalások miatt:
https://nltimes.nl/2017/09/28/new-dutch-govt-wants-mandatory-visit-rijksmuseum-parliament-school-kids

 8. panamajack — 2017-09-29 09:01 

@infomernok: “Magyarországon milyen zöld párt van?” – elvileg az LMP. Persze ez is csak olyan “magyar narancs” verzió, de legalább van…

 9. panamajack — 2017-09-29 09:03 

@Inspector Lohmann: Macron épp a francia Bokros-csomag végrehajtása közepén van. Nyilván nem lesz túl népszerű tőle. Viszont az a tény, hogy egyáltalán halad a dolog és még nem bukott bele, Franciaországban önmagában csodaszámba megy.

 10. untermensch4 — 2017-09-29 16:14 

@infomernok: Minek ide zöld párt? viktorunk eleve a bősi tiltakozásból (is) eredeztethető és gránitszilárd gmo-mentesek vogymuk.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.