A Jedik, a papucs és az éremeső

Hargitay András és Gyárfás Tamás nem érti, hogy mi van. Nincsenek konkrétumok, mit szeretnének ezek a bugyuta úszócskák. A Ráérünk blog néha elmagyaráz dolgokat, most is így lesz.

Régen (sőt: a régi szép időkben, amelyekre sok birka magyar oly nagy szeretettel gondol vissza) úgy volt, hogy ha valakinek jól úszott a gyereke, bevitték a Jedi Templomba, ahol az úszópápa és a papjai nevelték az olimpiai bajnokokat a szocialista hazának. Az olimpiai arany mindent megmagyarázott, minden alól felmentett.

Ha éppen arról volt szó, hogy papuccsal verték a kisgyereket, akkor azt. Ha meg arról, hogy volt egy kis fütyi-punci fogdosás, vagy hogy a nagyobbacska úszók rámentek egy kicsit bögyösebb társnőjükre hármasban, akkor azt.

Ez pontosan ugyanaz a mentalitás, mint amikor az ötvenes években az atomkísérlet közelébe egyszerűen odavezényeltek egy-egy hadosztályt. Hát istenem, lesz egy kis sugárfertőzés, de a Nemzet atomfegyverhez jut, azért pár száz leukémia igazán nem nagy ár, nem?

A szülő, aki ki merte hozni a gyerekét a Jedi Templomból, mert úgy gondolja, nem jó az a légkör, ami ott van, az áruló. Áruló, mert pusztán azért, mert normális gyereket szeretne nevelni, megfosztja a Nemzetet attól, hogy egy csomó, egyébként a Nemzetért semmit sem tevő ember Magyarnak (így, nagybetűvel) érezze magát, amikor két évtizednyi szenvedés után a gyerek aranyéremmel a fogai között sírdogál a dobogó tetején.

A gyerek a Nemzeté, a Jedik cölibátusban élnek, és sportkarrierjük végéig padavanok maradnak. Mindenki észreveszi az álomszép, és magától értetődően tripla toe-loop-ból tripla axelt majd abból még egy dupla rittbergert ugró orosz korcsolyázónő mögött a kétszáz kilós, mellékállásban GRU-vallatótiszt edzőnőt. Akik most “konkrétumokat” akarnak, azok ugyanezek, csak nem vagyunk hajlandóak észrevenni.

Mindennek eleve csak egy diktatúrában lenne értelme, de mint minden, diktatúrában kiépült struktúra, ez is el van kurvulva.

A Jedi Templom papjai, ezek az apostoli szegénységben élő aszkéták, valójában romlott, korrupt gazemberek. Eleve én mindenütt gyanút fogok, ahol öltönyös emberek kettőnél többször mondják ki a Rend és a Tisztelet szavakat.

Valójában arról van szó, hogy a Jedi Templomban évtizedeken át az olimpiai bajnokra, mint fogyóeszközre tekintettek, aki két-három olimpiai ciklus után kap egy Zsigulit, valami jobb panellakást valami jobb lakótelepen, aztán jön az újabb tizennégy-tizenöt éves csodakislány, a Nemzet Marcikája, Danikája, Katikája, Ágikája, Ödönkéje, aki mindig arról nyilatkozik, hogy hát igen, kemény volt a felkészülés, de ANNNNYIRA megérte. Verésről, fütyiről-punciról nem esik szó.

A rendszerváltás ezt annnyival fűszerezte meg, hogy ezzel bizony pénzt is lehet keresni. Sok pénzt. A Nemzet Ödönkéje, azért hogy kis pipa vagy három csík legyen a gatyáján, mindenféle kiutalás nélkül megkapja egy jobb panellakás árát. Évente. És akkor még nem evett joghurtot, nem korpásodott a haja, és nem kenegette a bőrét a csodás, szuperenzim tartalmú hidratáló testápolóval, nem ment bankba, nem vett autót és nincs kedvenc tévémárkája. Természetes, hogy ebből vissza kell osztani annak a közegnek, amelyben felnőtt, de szépen, szerződéssel, nem pedig úgy, hogy a Jedi Templom főpapja jár a nagymercivel, a bajnok, meg ha szépen mosolyog, kapi évi ötmilliót a megkeresett százból, meg járhat a szponzor kocsijával.

Ráadásul kiderült, hogy noha a kőkemény munkát és az áldozathozatalt valóban nem lehet kihagyni a képletből, a Jedi Templom klórgőze nélkül is van siker. Sőt, hogy a Jedi Templom kicsit lemaradt az újdonságokról, más országokban egyre sikeresebbé válik az a modell, amikor az olimpiai érmet nem kiverik a gyerekből, hanem belefejlesztik. Az úszásba, mint minden más sportba, megérkezett a Tudomány.

Nem, nem a doppingra gondolok. Hanem arra, hogy hőmérsékleteket, vegyi összetételeket megmérnek, és ez alapján dolgoznak és ez hosszú távon sokkal sikeresebb, mint az öreg Jedi tapasztalata. Nem tudjuk, hogy hány olimpiai érmünk maradt tinédzserkori izomszakadásokban, ízületi sérülésekben.

Erre kiállnak Gyárfás és Hargitay urak, és nem értik. Ha csak úgy csinálnak, mintha nem értenék, akkor gazemberek. Ha tényleg nem értik, akkor tényleg takarodniuk kell a sleppjükkel együtt. De ez nehéz menet lesz, mert a Jedi Templom mindigis jóban volt a politikával. Hiszen ők szállították a Nemzet Bajnokait, és az új Jedi Templomhoz is ígértek éremesőt. Hajbókolva elmondták, hogy az éremeső nem a korszerű uszodától és az emberszámba vett úszótól van. Hanem tőlük, és csak tőlük. Eltakarításuk kiemelt, minden aranyat megelőző nemzeti érdek.

 

The Birth of the Blues

Oh, they say some people long ago
Were searching for a different tune
One that they could croon
As only they can
They only had the rhythm
So they started swaying to and fro
They didn’t know just what to use
That is how the blues really began
They heard the breeze in the trees
Singing weird melodies
And they made that the start of the blues

Elég gyakori toposz, hogy Francis Fukuyama tévedett, hiszen jé, a történelemnek nem is lett vége, azóta is van háború, meg lottóötös. Ha a cím után is olvassuk, persze látjuk, hogy ő valójában azt tartja, hogy a nyugati liberális demokrácia olyan keret, amelyben a történelmi folyamatok már elrendeződnek, és nem lesz újabb társadalmi együttélési forma csinálva (az öreg Marx ezzel vitatkozna, hiszen szerinte a polgári demokrácia az még csak Kőbánya-Kispest, megáll még a világ a szocializmusnál, mielőtt megérkezne a kommunizmusba…)

Most, amikor a Facebook-ismerőseim nagy része hangosan nyivákol Trump miatt, érdemes eszünkbe idézni Fukuyamát, és arra a következtetésre jutni: Trump győzelme nem a demokrácia veresége, hanem a demokrácia diadala.

A demokráciához ugyanis a türannosz legyőzésére van szükség, és bizony a nyugati világban, akármennyire is mi egy liberálkonzervatív kapitalista (és punk) blog vagyunk, be kell látni, hogy türannisz készült kialakulni, és az egyéni szabadságjogoknak (konkrétan a szólásszabadságnak és az általános, egyenlő és titkos választójognak) köszönhető, hogy nem valósulhat meg.

Demokratától (mármint most nem az amerikai pártra gondolok) nagyobb blaszfémiát ugyanis nem tudok elképzelni, mint hogy azt mondja: a választó hülye, és a hülyék választottak maguk fölé egy még nagyobb hülyét.

A demokrácia lényege ugyanis pont az, hogy igen, valóban, a választók nagy része nem olvasta végig az Eltűnt idő nyomában-t (én valahol a századik oldal környékén adtam fel, ahol a főhős még mindig nem tudott leszakadni a jóéjtpusziról) és Platón államában Trump valami alantas szakmát űzne, ennek ellenére a Nép nem hülye, amikor Trumpot választja meg. A nép üzen. Vox populi, vox Dei.

De mit üzen? Vissza Fukuyamához, és ahhoz, hogy az emberiség a Felvilágosodás óta mi mindent oldott meg. Tovább, jobban, és egészségesebben élünk, mint bármelyik elődünk. Nincs gyerekbénulás, kolera, vérhas, éhínség satöbbi. A legtöbb országban a demokrácia valamilyen formája érvényesül, és egyre több országban teljesednek ki a szabadságjogok. Boldognak kellene hát lennünk, de mégsem vagyunk azok. Miért?

Régi elméletem, hogy a nyugati gazdasági és politikai elitek közötti egyensúly előbb elborult az előbbi javára, majd a két elit szép lassan összeolvadt. Ezért legkésőbb az olajválság utántól a politikai fejlődés egyre inkább a koncentrálódó tőke igényei szerint zajlott le (Marx a kommunista mennyországban lájkolta a fejleményeket).

Az a politikai elit, amelyik most hülyézi a választóit, közben nem volt valami aktív. Hogy is lehetett volna, amikor a pár évtizedekkel korábban kihirdetett céljait nagyrészt elérte. A második vagy harmadik olyan politikusgeneráció aktív, akinek nem kellett gyárudvaron, egy hordó tetején üvöltve hergelni vagy csitítani az övéit. A hagyományos jobb-bal, liberális-konzervatív pártok berendezkedtek a tartós kormányzásra, és arra, hogy lobbistáknak engedjenek. Hülyének nézi a saját választóit, de legalábbis okosabbnak tartja magát náluk.

Adottnak vették, hogy nincs alternatívájuk, és uralkodnak. Uralkodnak, hiszen ők az uralkodó osztály, a mindig megválasztott politikai elit. Fodor Gábor sokezer példányban. Nem tud megbukni, mindig lesz neki pártja, mindig bekerül valahova. Lehet full kokainista, majd legfeljebb elküldik valami nemzetközi sóhivatalba. Készült a türannisz.

Persze vannak pozitív mellékhatások pl. az, hogy valószínűleg a demokratikus intézményrendszer, amely Trumpot csúcsra juttatta, a lobbistákkal együtt valószínűleg moderálni is tudja majd. Nem lesz pl. abban a helyzetben mint Orbán, hogy átírja a játékszabályokat.

De miért szavaztak egyáltalán Trumpra? Az eddigiekből már érezhető, vagy talán le is vezethető, hogy a népnek abból lett elege, hogy a szocdem pártjaik még mindig a munkásság jogaiért küzdenek, a konzervatív, értékalapú pártjaik kilóra meg vannak véve, a harcos jogvédők pedig az keleti óriáspöcsű frakkosmakákó (Gigantophallus elegans ssp. orientalis) steril körömollóhoz való jogáért törnek lándzsát.

Mindeközben az egykori munkásságnak nincs munkája, mert elment a gyár, a paraszt versenyképtelen az iparosított mezőgazdasággal szemben, és általában, elment nagyon sok ember, és országnyi méretű vidékek mellett a világ. Az embereknek ezzel problémája van.

A politika célja pedig az volna, hogy az emberek problémáit megoldja. Azonban a politika kisajátítódott és elszigetelődött ezektől a problémáktól. Ennek számos oka van, például az urbanizáció, amely a politikát városi műfajjá tette (ugye a szó eredete…). A másik ilyen ok pedig a világméretű folyamatok, amelyekre laikus szemmel nincs jó magyarázat (miért ment el a telefongyár Kínába? Régen Chicagoban volt a világ legmagasabb épülete, most meg valahol Ázsiában, miért van ez?)

Van tehát egy jelentős tömeg, akinek nincs pártja. Pontosabban több jelentős tömeg, akik, noha jobban élnek még a hatvanas évek aranykoránál is, úgy érzik, hogy az életük nem jó irányba megy, nem fontosak, nem sikeresek. Feszültség van.

Erre jelenleg két megoldási javaslat látszik, az egyik az okoskodó szalonbakunyinizmus (Kettős Mérce blog, Jámbor Andris szevasz :), TGM, Corbyn, Sanders). Ez az áramlat sok dolgot jól lát, csak épp azt nem, hogy ez az undok kapitalista világ, néhány szerencsétlen országot leszámítva, az egész világot jobb hellyé tette. (egy átlagos román ma jobb higiéniai és élelmezési körülmények között él, mint egy jómódú angol nyolcvan éve). Nincs küszöbön forradalom, az embereknek ugyanis vannak bajaik, de nem éhesek, nincsenek elzárva dolgoktól.

A másik javaslat a populizmus javaslata, amely a konzervatív pártok hátteréből jön elő, de nem konzervatív, hanem reakciós, vagyis nem a haladást hirdeti az értékek őrzésével, hanem azt, hogy vissza kell térni valamilyen korábbi állapothoz, amely azonban nehéz lesz. Ugyanis pont ugyanazt nem látják, mint a szocialista délibábok kergetői, hogy az, ami most van, minden hátránya ellenére sokkal jobb annál, ami régen volt. Lehet utálni azt, hogy Vietnamban van a tévégyár, de az olcsó tévét meg mindenki szereti. Szokás azt is figyelmen kívül hagyni, hogy a világ nagy részén az utóbbi 10-30 év minden kétség nélkül aranykor. Lehet egy kávéház teraszáról sajnálni a vietnami tévégyár dolgozóit, de az ő szüleik-nagyszüleik 7-50 éves koruk között (tehát halálukig) rizsföldön dolgoztak, most meg a gyerekek iskolába járnak, és a szülők megélnek a fizetésükből, vagyis szépen zárkóznak fel pl. Európa keleti részéhez.

A két javaslat között nagy különbség, hogy az utópista szocialistákat nem szereti az üzleti elit, a populista reakciót viszont bizonyos feltételek fennállása esetén eltűri. Mellesleg ezért fog elbukni a populista reakció (vagy nagy galibát csinálni, mint tette azt 80 éve Németországban).

Mindkét irányzat alkalmatlan azonban valós változások elérésére. Az igazi válasz természetesen a demokrácia újra feltalálása. A civil szerveződések olyan formáinak kell jelentkeznie, amelyek helyben megvalósítható célokat tűznek ki, tudnak egymásról, szerveződnek, aztán lefocizzák az értékkülönbségeiket.

Az internetes lustivizumst kell internetes aktivizmussal leváltani, mert a probléma megoldása, és a problémákra reagálni képes politikusok azokból lesznek, akik a helyi problémák megoldásán nőnek fel, és a globalizált világ nem valami átok számukra, hanem egyszerűen a XXI. század világa.

Donald Trump nekik ad esélyt, a választók nem okosak, nem fognak rögtön új embereket katapultálni az élre, de a nagydumás megválasztásával eltakarították a sima modorú profikat az útból.

A nyamvadt, hülye, lejárt liberális demokrácia nélkül ez nem ment volna.

Hello Mr. Fukuyama, you are right.

A század hajnala

Amikor ehhez az íráshoz hajnalban hozzákezdek, akkor Trumpnak épp 244 elektora van és a maradék államokban is a szavazatok 60-80%-nak összeszámolása után hajszállal, de vezet, tehát minden valószínűséggel ő az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke. Én éppen azt számolgatom, hogy meddig kell esnie a dollárnak, hogy nyáron már megérje kimenni kicsit szétnézni…

De a viccet félretéve ez nagyon nagy pofon, és mint a nagyon nagy pofonok általában, kijózanító hatású. Hirtelen tisztán látszanak azok a dolgok, amelyek akkor is ott voltak, amikor még magabiztos Clinton-vezetést mért mindenki. Például 3-5% lesz a harmadik utas szavazatok aránya a szokásos 1-2% helyett.

Tiltakozás van.

Miközben a Föld nevű bolygón élni talán még sosem volt olyan jó és biztonságos, mint most, emberek tömegei bizonytalanok. Hiányoznak azok az élmények, azok a cezúrák, amelyekhez odaérve a politikai elit és a választóik felvehetnék a korszellem ritmusát. Ez mondjuk annyira nem váratlan jelenség, hiszen a XX. század első tizenöt éve is inkább a XIX. század folytatása volt, a század igazi kezdete az I. Világháború.

Ha félszázadokban gondolkodunk a XX. század 2. fele is 1956-ban kezdődik, mikor Sztálin halála után biztossá válik, hogy Beriját kicsinálják, Hitler rég halott, Churchill végleg távozik a porondról, és Budapesten kiderül, hogy nem avatkoznak be, ha a Szovjetunió fegyverrel csinál rendet a birodalmában.

(közben Clinton vitt egy kicsit, 215-ön áll, de úgy tűnik Pennsylvania megy Trumphoz, vége a dalnak)

A XXI. század sem keződött el csak úgy, bár 9/11 elég cezúrának tűnt, de alapvetően ugyanazok a folyamatok folytatódtak mint előtte, nem voltak minőségi változások. A nagy gazdasági válság is szépen lassan lezajlik. De a cezúra érzése még mindig nem volt meg, mert a kortársak a cezúrát mindig politikai változásokban keresik.

Meglehet, a történetírás olyan dolgokra fog majd rámutatni száz év múlva, mint a gazdasági világválság vagy épp Afrika egyre gyorsuló felzárkózása a fejlett világhoz, de mi most itt kapunk egy politikai cezúrát.

És azért kapjuk, mert a nyugati világ politikai elitje a XX. században ragadt. A térképre pillantva látszik, hogy Clintonra a partvidékek megapoliszaiban szavaztak, a vidéki Amerika Trumpé lett. Még akkor is, ha valami csoda folytán ezt Clinton mégis megnyerné, akkor is felmerülne a kérdés, hogy mi történik?

Hiszen a jelenség Magyarországon is ismert, nagyon erős a vidéki-urbánus határ. A Brexit-szavazáson is az látszott, hogy a leszakadó régiók szavazói szavaztak dühből valamire.

A politikai elit pedig két részre bomlik, ahogy ezt mi már tíz évvel ezelőtt végignézhettük: az ún. “progresszív” vagy “jó” (dehogy az…), jellemzően magát haladónak, liberálisnak beállító oldalra és a régi jó dolgok iránt nosztalgiázó jobbra. Mindkét irány végzetes ellustulásban szenved.

Az a baloldal, amely egykor a dolgozó rétegek képviselete felől indult, szinte teljesen elérte céljait. Vannak munkavállalói jogok, női jogok, melegjogok, társadalmi mobilitás, legalábbis ezek papíron mindenütt biztosítottak, nem kell értük küzdeni. A jogvédelem mára a társadalom kisebb, vagy perifériára szorult csoportjainak jogaiért küzd, vagy valami marginális dologért, amely többször nevetséges mint nem.

A nyugati világ baloldali pártjai ezért aztán elvárosiasodott elkényeztetett hisztibázisok lettek, ahol már a második-harmadik politikusgeneráció szokja meg, hogy üres frázispuffogtatással kaphat valami kis sóhivatalt, amelyből csendben megélhet.

Eközben az egykor általuk képviselt munkásságnak már nem az a baja, hogy nincsenek jogai, hanem az, hogy nincs munkája. Amikor Thatcher kinyírta az önmaga paródiájába forduló angol ipart, sok felesleges kiadástól szabadította meg országát, ugyanakkor kreált egy csomó embert, akinek nem a 3×8 órás nappal volt a baja vagy épp a fizetett szülési szabadsággal, hanem azzal, hogy nem volt hol dolgoznia.

Általában: a XX. század végének és a XXI. század elejének technológiai ugrása a munkások és a parasztok jelentős részét hagyta munka nélkül és nem adott nekik esélyt a felzárkózásra sem az új “városi” szakmákhoz, életmódhoz. Ez a tömeg, amelyiknek érdekes módon több pénze van, kevesebbet kell dolgoznia és jobban, egészségesebben él, mint az “aranykorban”, teljesen bizonytalan, és a jobboldal fő bázisa.

Az a jobboldal, amelyik egykor a nagypolgárság és az arisztokrácia felől indul, megérkezik az egykori baloldali bázishoz, és nekik árulja a régi szép idők illúzióját, ahogy teszi ezt napról-napra Orbán Viktor, ahogy a birodalmi nosztalgiát meglovagolva tette Nigel Farage és ahogy tenni fogja majd most Trump.

Eközben igazi válaszok nincsenek, ezt jelzik az 5%-ot nyaldosó third-party szavazatok Amerikában, ezt jelezte a sok érvénytelen szavazat a kvótanépszavazáson. A jobboldal addig kényelmeskedett, ameddig elő nem bújtak a szélsőségesek, a baloldal addig ringatta magát a mi vagyunk a jó fiúk illúziójába, hogy a városokon kívül kiszorult mindenhonnan.

Itt tartunk, a XX. század második felében megszokott politikai felosztás szétrohadásának fináléja kezdődik.

A kérdés az, hogy a társadalom egyéb struktúrái vannak-e vagy lesznek-e olyan erősek, hogy ezt kibírják komolyabb balhé nélkül. Konkrétan a gazdasági elit nyomásgyakorló képességére és a civil társadalomra gondolok. A gazdasági elitnek megfelel egy szélsőséges jobbos, erre a harmincas évek Németországa a legjobb példa. Hogy ennek milyen kockázatai vannak, arra a negyvenes évek Németországa a legjobb példa.

A nagy kérdés a civil társadalom, a politikai önszerveződés új formáinak kibontakozása, amely a XXI. század hajnala után, a XXI. század első felének legfontosabb politikai kérdése lesz, és amelyben szerénységem is szeretne ezt-azt tenni. Már persze ha nem lesz balhé.

Adja a magasságos Atyaúristen, hogy ne legyen, ha már ezeket a stációkat, úgy tűnik, mindenütt végig kell járni.

Magyarország egyébként, a Miniszterelnök Úr legbensőbb vágyainak eleget téve világpolitikai jelentőségű hely lett. Ahogy ugyanis Venezuela és a chavesismo a lila balos utópiák álomországa és kísérleti nyula volt, úgy vagyunk mi a kemény odacsapunk-jobbos retorika Venezuelája. Nálunk tehát hamarabb vége is lesz.

A kérdés, csak az, hogy hogyan…

Meghalt Kocsis Zoltán

Meghalt Kocsis Zoltán. Ennek a mondatnak a folytatása szinte lehetetlen, mert évtizedek zenetörténészi munkáját fogja igényelni annak felmérése, hogy mi mindent tett ő a zenéért, és mi minden maradt ki az életéből.

Kocsisról most mindenki elmondja, hogy zseni volt, ki kötelességből, ki meggyőződésből. Én meggyőződésből állítom, hogy zseni volt.

A zsenik életének sajátossága, hogy az életmű befejezetlen marad. Az igazán nagy zenészek, zeneszerzők nem tudják letenni a tollat és ennek ellenére, vagy talán épp ezért, fájó hiányok maradnak utánuk. Kocsis kapcsán nem lehet nem beszélni Bartókról, és érdekes, vagy talán sorsszerű a két életmű vége. Bartók Amerikai, kései művei megérkeztek a tomboló zsenialitásból az érett zsenialitásba, a Concerto és a 3. zongoraverseny dallamos, fogyasztható, de továbbra is zseniális világához. Tudjuk, hogy az utolsó zongoraversenyt már vázlatokból kellett az utódoknak befejezni. Fájóan hiányzik még pár ilyen nagy szintetizáló mű abból az életműből.

Bartók legnagyobb és legigazabb interpretátora szintén a tomboló zsenialitásból indult, és megérkezett az 50-60 éves, már nem zongorázó, de csuklóból hatalmasakat vezénylő emberhez. Tehetsége mellett a tudása, a művészi érzéke avatta olyanná, aki a kortársai közül egyedül érdemes volt arra, hogy Bartók-összkiadást csináljon. És az összkiadás most befejezetlen marad. Ha be is fejezik, úgy, ahogy ő csinálta, már nem lehet majd befejezni.

Kocsis zsenialitása sokrétű. A XX. század első felének zenei élete dúsan el volt látva zsenikkel, a Kadosa-féle zongoraiskolától kezdve az olyan zongorafenoménok, mint Fischer Annie feltűnésén, Bartók és Kodály tündöklésén át, az Amerikába távozó karmester-aranygenerációig. Ez a táptalaj a legsötétebb diktatúrát és a gulyáskommunizmust is áthidalta, és hozta nekünk a kiváló szólistákat és a jó karmestereket.

Kocsis kortársai nagyrészt olyan kiválóságok, akik kiválóságát a nagyon jó zenei tudás, és ez a gazdag – de fejlődésében megrekedt – kultúra adja.

Ez a fejlődésben megrekedés az, amivel kapcsolatban a legtöbbet szoktam vitatkozni másokkal, ha komolyzenére terelődik a szó. Mert önmagában az nem lenne baj, ha az ember azonnal megismeri ha magyar zenekart vagy szólistát hall. A baj az, hogy ez a Bartók rádió harmincéves felvételein, és sok mai koncerten is így van.

Kivétel Kocsis. Kocsis, miközben maga is az aranykor kései utóda, összetéveszthetetlen, öntörvényű, a saját útját járó művész volt. De ami legalább ennyire fontos, a saját maga által elképzelt hangzásból, hangzásminőségből nem engedett, a koncertjein sosem éreztem azt a fajta kimért, finomkodó stílust, amelyet annyi más magyar komolyzenei koncerten igen. “Alibi” Kocsis-koncert nem volt.

Kocsis tehát megismételhetetlen, de nem felülmúlhatatlan. Születhet olyan zseni mint ő, és születni is fog. Kérdés, hogy miben fog felnőni? Nem a Ferencsikek és Kadosák hagyatékán, ez ma már egyre inkább sajnos csak történelem.

Előtte lesz viszont, ha minden jól megy, az egész nyitott világ, hatni fog rá ezer dolog, ha lesz zseni, akkor a zsenialitásának nem búra alól kell majd előtörnie, hiszen korunk magyar hangszeres zsenijei (van pár) már járják a világot, és az igazán jók, üdítő, új hangon szólalnak meg.

A dolog nem lehetetlen. Csak sajnos lehet sokára lesz. Lehet, hogy itt lesz az ideje egy külföldről szerződtetett dirigensnek. Akárhogy is lesz, a Nemzeti Filharmonikusok koncertjein a következő tíz évben mindig fel fogjuk tenni a kérdést: Ezt vajon Kocsis hogy csinálta volna?

Ez a zseni. Űrt hagy. Nagyot. Fájdalmasat.

Hosszú és unalmas szombat reggeli poszt

A Ráérünk blog régen közölt olyan bejegyzést, amely a magyra belpolitika ütőerére tette volna ujjait és fontoskodó arccal mondott volna okosat, ideje, hogy következzen egy stating-the-obvious okoskodás.

Az elmúlt hét érdekes hírei közé tartozott Tóta W. Árpád provokatív és nagyban vitatható műsora a Tilos Rádióban és az, hogy a Médiatanács szerint semmi baj nincs azzal, hogy a közmédia 90%-ban kormánypárti propagandát sugároz. Nosza, kommentáljunk.

Tótavé olyanokat mondott (a leírások szerint, mert továbbra sem bírok tilosrádiót hallgatni, idegesít, amikor hetven év alatti emberek raccsolva affektálnak) hogy Kádár volt ötvenhat igazi eredménye, a pesti srácok gyerekkatonák voltak stb. Erre aztán mindenki rátette a maga ütőlapjait, történészi és politikusi szempontból is. Tótavé ezzel elérte célját, hiszen meg is mondta: provokálni akart.

Olyan vitát akart provokálni, ahol 1956 eseményei nem a szentté avatási perek stílusában vannnak feldolgozva, amelyek egyébként nagyban emlékeztetnek arra a pátoszra, amivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiről kellett régen beszélni.

Igen, a gyerekkatonázás túlzás volt, de ne feledjük, hogy a pesti srácok úgy nőttek fel, hogy a tőlük tíz évvel idősebb társaik életében még reális veszély volt, hogy elviszik őket népfelkelőnek vagy valamelyik sebtében megszervezett Waffen-SS hadosztályba, és golyófogók lesznek a világháború poklában. A fegyverhasználat, a harc az emberek szocializációjában sokkal jobban benne volt, mint most, és ennek a feldolgozása, kutatása annak a jobb megértéséhez vezetne, hogy miért gondolták az emberek komolyan, hogy a Vörös Hadsereg ellen lehet néhány davajgitárral harcolni.

Szintén érdekes kérdés lenne annak feszegetése, hogy milyen casting előzte meg Kádár hatalomra kerülését, és megfigyelni 1956 és 1848 rokon vonásait. Hiszen az erőszakos forradalom után mindkét esetben a rendszer puhább, de továbbra is erőszakos kiépülése jött, majd bő húsz év után olyan kiegyezés, amely bizonyos gazdasági kibontakozásra adott lehetőséget. Csak éppen ez a gazdasági kibontakozás egyik esetben sem Magyarország kizárólagos érdekeit szolgálta, hanem mindkét esetben a kor birodalmi érdekeit is. És mindkét esetben olyan torzulásokat rögzített a közgondolkodásban amelyek évtizedekig kihatottak az ország életére. 1848-67 terméke volt az egy politikai nemzetben gondolkodás, amely végül szétvetette az országot, 1956-73 terméke pedig a “világhírű” magyar iparba és a magyar modell sikerességébe vetett hit, amely a mai napig akadályoz minden reformot.

Tótavé provokációjából ilyen gondolatokig kellene eljutni, ehhez képest mindenki az obligát lehülyézésig jut el, holott maga Tótavé kezdi azzal a mondandóját, hogy ő ezekhez a kérdésekhez valójában nem ért, de szeretne vitát provokálni.

Kérdés persze, hogy ha sikerülne neki vitát provokálni, az a vita hol folyna. És itt jön a másik hír jelentősége, miszerint kormánypárti médiatúlsúly van. A kormánypárti médiatúlsúly egy teljesen félrevezető szempont. A Fidesz már csak olyan, hogy szépen lassan kitölti a rendelkezésre álló teret, miután az ezt megakadályozó intézményeket (az MSZP lelkes asszisztálása mellett, ld. például a Népszabadság kicsiánálása közben szép csendben kiosztogatott júdáspénzeket) már lebontották. Ez megtörténik, ha jajgatnak hozzá, ha nem.

Az igazi baj ott van, hogy média alatt szerkesztett médiát kell érteni, ha a magyar médiáról beszélünk.Ez a média nemcsak a kormányoldalon kötött. Ott van példának a Magyar Narancsban zajlott vita a kvótanépszavazásról. Olvasta országosan kb ötezer ember, és kizárólag az unalomig ismert emberek unalomig ismert dolgai voltak ott olvashatók.

Közben megy a siránkozás, hogy a média ilyen állapota melltt nem lehet Viktort kritizálni.

1988-ban egy fénymásolóhoz vagy telexgéphez is csak úgy lehetett hozzáférni, hogy odamentünk a megbízható elvtárshoz, akinél a kulcs volt, elkértük a kulcsot, az felírta egy füzetbe és természetesen jelentette, ha túl sokat fénymásolunk. Ennek ellenére valahogy lett szamizdat, azt olvasták országszerte, aztán csak megdőlt a rendszer.

Most meg, 2016-ban, egy szürke őszi szombat reggelen, miközben épp snooker meccset nézek, szabadon kifejthetem politikai gondolataimat az interneten az engem olvasó párszáz embernek. Kevésbé dagályosan, rendszeresebb írással több ezer mobiltelefonjára lehet eljutni fillérekből. Kínából kb. tízezer forintért lehet megrendelni azt a kamerát és mikrofont, amellyel bárhol lehet olyan műsort csinálni, amelyet bárki megnézhet a telefonján, laptopján, okostévéjén.

Ehhez képest, mi azon sírunk, hogy a nyolcvanmilliárdból fellőtt közmédiában a kormánypárt álláspontja túlsúlyban van. Sokkal hatásosabb fegyvereink vannak, mint egykor a pesti srácoknak. A hatvanadik évforduló üzenete az, hogy nem használjuk őket.

Noirpova: Hogyan ne legyen ön hülye?

Na, noirpovát is elkapta a gépszíj, és lehetetlen dolgokra vállalkozik, most például elmagyarázza a rákot citrommal és szódabikarbónával gyógyítóknak, hogy nem, a macskamentától nem múlik el a lábtörés. Sok sikert mérnöknő, mi jól fogunk szórakozni 😀

Kedves Mindenki!

Örömmel töltött el, hogy van érdeklődés a múltkoriban belengetett Politikai kémia rovat iránt. Külön örültem, hogy nem zavartatok el „kartársnő, öntse a lymeonádéját másüvé, ez egy közéleti blog” közfelkiáltással. Ígérem tehát, hogy legyőzöm lustaságomat és lesznek politikémiai, sőt tágabb értelemben vett, irtóztató vadreálos bejegyzések.

A mostani posztolmányt untermensch4 kartárs kommentje ihlette, miszerint

Oké, hiánypótló lesz. Ezt ilyen olvasói visszajelzés-jelleggel merem állítani. A ködpiszkáló vszeg abszolút tárgyszerű de neked jobb a humorod.
Közvetlen munkatársam az egészséges táplálkozás megszállottságának határvonalán mozog. Annyiban kiemelkedik a tömegből hogy tisztában van saját szellemi korlátaival de annyiban nem hogy ő is a honi oktatás gyártmánya (mondjuk én is, nem akartam elitista romkocsma-fellengzősséget elkövetni, becsszó). Nagy projektem hogy a netes zaj felől a ködpiszáló+critical biomass irányba fordítom az érdeklődését
.

Először is köszönöm az olvasói méltatást, rendkívüli módon hizlalta a hiúságomat J Másodszor, arra gondoltam, hogy besegítenék e nemes és nem kicsit önfeláldozó projektbe (önfeláldozó hát, mert u4 kolléga normál vérnyomását veszélyezteti szerintem).

Mégpedig konkrét (kerülendő és ajánlott) honlapok mellett leírnék pár tippet, amiket felhasználva a mindenkori barátok és kollégák lassan tán leválhatnak (mondom, -hatnak) a nettó hülyeségről. Akkor is, ha az színes, szagos, logikusnak tűnik, izgalmas, nemzethy, konteós, megegyezik öreganyám tapasztalataival, alternatív, már az ősi pirézek is ismerték, Celebessy Pucika is ajánlja, Nobel-díjas találta ki és/vagy o’an cuky.

Akkor lássuk, hátha használható lesz, amit írok.

  1. Figyelmeztető jelek, hogy kamu közeledik

Avagy az internet kiütései, pirosak, zöldek, levedzők, kicsik, nagyok. Ahogy megfigyeltem, igen-igen jó kamuindikátorok egy internetes anyagnál — legyen az honlap, kör-email, blogbejegyzés, hír, vagy a Facebookon terjedő szemét — a következők:

  • Minősíthetetlen helyesírású, nagybetűs (interneten: ordító) mondatok sorakoznak egymásra, sok-sok felkiáltójellel!!!4444!!!444
  • Tökéletesen fogalmatlanul leírt tulajdon-, növény-, betegség-, anyagnevek, messziről látható félrefordítások zsezsegnek a !!!4444!!!-ek között.
  • Az egész anyag azzal kezdődik, vagy az benne a bikavadító grafikával kiemelt rész, hogy Az orvosok is megdöbbentek, amikor…vagy Ezt titkolják az onkológusok/bőrgyógyászok/…(egyéb szakirány behelyettesíthető, ámbátor pl. proktológust még nem láttam lelepleződni azzal, hogy háta mögött megtalálták a friss, géles fos szabadgyök-befogó hatásának titkát).
  • Ha kommentelésre van lehetőség, akkor 4-5 nick farokfelvágva dicséri az adott terméket, szolgáltatást, diétát, módszert.
  • A bejegyzés írója (a honlapgazda, az e-mail feladója stb.) kvantumelméletről, nanotechnológiáról, rezonanciáról/rezgésről vagy pozi-és negatív energiáKról kezd el hubugyálni táplálkozási és/vagy gyógyászati kérdésekben. Ez az energo-duma egyébként az egyik legtutibb módszer arra, hogy jólszituált, elviekben képzett embereket átküldjünk a palánkon.
  • A bejegyzés írója et cetera ősi kultúrákra hivatkozik. Mondjuk, el akarja adni neked a bíbor macskahere levelét, mert épp abból van sok a kertben. Hivatkozik rá tehát, hogy Kínában már 7506,5 évvel ezelőtt használták a macskahere-levelet, mégpedig konkrétan a ptyhűjjezdedurva stádiumú neuroborreliózis és a szubkrónikus kiütéses agyfasz ellen. A szomorú tény, hogy használták ugyan, de fejfájásra, mindenféle további megkülönböztetés nélkül, és 12 000 másik növényi anyaggal párhuzamosan…az ilyen esetekben sosem kerül szóba.
  • A bejegyzés írója estébé Nobel-díjasokra hivatkozik (általában Szent-Györgyi A., Linus Pauling, ritkábban pedig Wilhelm Reich a sláger)
  • A bejegyzés vagy miegymás arra hivatkozik, hogy Kautzky Armand/Yolanda Foster is erre esküszik, ezt eszi, ettől gyógyul, ettől olyan fitt.
  • A bejegyzés (levél, site, hirdetés) arra lyukad ki, hogy valamit — általában tök hétköznapinak tekinthető dolgot — ki kell zárj az életedből, illetve valami, EGYEDÜL ÜDVÖZÍTŐre kell ráállnod ahhoz, hogy karcsú (okos, tünetmentes, lábtól fejig antioxidált stb.) legyél.
  • A kínált táp, étrendkiegészítő, diéta AZONNAL hat. Órákon belül megöli a rákot. Két hét alatt ledúr rólad hét-nyolc kilót. (Én magam ismerek egy ilyen módszert, úgy híják, hogy ut’só félév az egyetemen. Atombiztos!)

 

  1. Kérdezzünk megfontolandókat!

Ha a net-és médiahordalékra rászokott jó emberünkkel — mint untermensch4 is írja — lehet ép logika alapján tárgyalni, érdemes ráugrasztani őt a következő bökkenőkre:

  • Vajon a tudományos áttörések, lúgosítási forradalmak, hihetetlen hatóanyag-felfedezések, dietetikai döbbenetek tényleg a médiaszemét alsó harmadában kerülnek a napvilágra? A Facebookon és a sezlonyponthún keresztül, vagy tévéreklámokban és patikai szórólapokon terjednek?
  • Ráadásul olyan tempóban, hogy minden héten három korszakalkotó táptani vagy hatóanyag-ismereti bomba sül el?
  • Ugyanezek az eget-földet rázó újítások rendre EGY ember, magányos zseni által jönnek világra? Komolyan? Akkor miért kellenek kutatóintézetek és –csoportok? Miért születnek tizenkét-szerzős tanulmányok és megosztott díjak?
  • Biztos-e, hogy az összes körlevélterjesztő, gyógygomba-árus, biokozmetikus Vandálka, rendőrből átvedlett fogyókúraguru elnyomott zseni, az ilyen-olyan maffiák áldozata? Tényleg nincs más felület, ahol kifejtsék a tudásukat, mint a Youtube, a Kiskegyed, vagy pláne a BioBumm Kft. termékbemutatója?
  • Aki valamely területen Nobel-díjat kapott, az vajon mindenhez ért? Avagy előfordulhat, hogy más ügyben tévedett? Netán öregkorára simán megzápult az agya (mint szegény Reich professzornak)? Esetleg uram bocsá’, meghótt már szegény és nem tud felhorkanni, ha visszaélnek a nevével (mint Szent-Györgyi)?

 

  1. Néhány(?) kerülendő honlap

Hálajóisten, azért a hülyeség nemcsak vámszedőket, de ellenzőket, ismeretterjesztőket és oknyomozókat is kitermel. Szegények ugyan tizenkettes szél ellen pösölnek, de munkájuk mégsem veszít a lendületből.

KIb. egy éve hvg-ék listába szedték a legordenárébb kamukéró honlapokat (mint amilyen a mindenegybenblog, a meteon, az avilagtitkai és a tudasfaja, például). Ezt a lajstromot itt lehet találni:

http://hvg.hu/tudomany/20150119_atveros_weboldalak

(Az ám, ha bővítenétek a listát, kedves Ráérünk-olvasók, ne tartsátok vissza magatokat, föl kommentre!)

Emellett az Index közölt egy agyleolvasztó cikket arról, hogy ezek a — viszonylag új keletű — klikkhajhász oldalak hogyan működnek. Röviden, tömören: gecire felelőtlenül, a beküldött vagy pofátlanul ollózott tartalmakért az égvilágon semmilyen felelősséget nem vállalva. Ime: http://index.hu/tudomany/2014/11/17/lassuk_ma_eppen_mi_gyogyitja_a_rakot/
Nem is annyira mellékesen jegyezném meg, hogy a tudnodkellinfo-effektus megjelent a tudományos folyóiratok között is, irtózatos károkat okozva mindenkinek, aki publikálásra vagy irodalmazásra adja a fejét. Komplett kiadóvállalatok szakosodtak ún. ragadozó folyóiratok (predatory journals) gondozására. Ezek részben olyan lapok, amelyek felvesznek egy kalap publikációs díjat a balekjaiktól, majd köddé válnak. Részben, rosszabb esetben pedig, olyanok, ahol a Bújj, bújj zöldágat és a laposföld-teóriákat is leközlik, bírálat és ellenőrzés nélkül, ha a beküldő kifizette a (nem kicsiny) publikációs pénzt. Egyelőre nincs eszköz ellenük azon kívül, hogy egyes, szemfüles k+f-es kollégák listázzák őket és kiadóikat, a kevésbé éber emberfia meg figyeli az egyetemközi és egyeb feketelistákat. Hát ez a hülyeségszóró híroldalakra és blogokra is érvényes, sajna.

 

  1. Háááát akkor mit olvassak?

A már felhozott Ködpiszkáló blog és az inkább szakmai, mint olvasmányos Critical Biomass mellett van még, ahol ésszel írják a bejegyzéseket. Az igaz, hogy ezeken a site-okon sokszor kegyetlenül savas stílusban írnak, vagy pedig (mint a Biomasson) szárazon, szakmaian. Mégis, ha valaki úgy érzi, mesmeg hülyének nézik, vagy csak nem biztos benne, hogy éppen a lapáttal fejbebaszás gyógyítja a rákot (annak ellenére, hogy a kolléganője vagy a nagymamája ezt bizonygatja), az alábbi linkeken érdemes körülnéznie:

www.alimento.blog.hu

(Köszönet Érvsebész kollégának!)

http://www.gunda.hu/e_num/ A rEttEnEtEs E-betűkről

https://rakgyogyitok.wordpress.com/

www.kodpiszkalo.blog.hu

http://www.novenyigyogyszer.hu/

www.gepnarancs.hu itt Boldogkői Zsolt cikkeit ajánlom

http://schrodingersdawg.blog.hu/ a szerző egy verbálagresszív állat, de sok posztja aranyat ér

Itt is érvényes, hogy akinek van még egy-egy jó szemnyitogató linkje talonban, az ne sajnálja a Ráérünk közönségétől! Előre is köszönöm!

Ha pedig úgy érzitek, hogy én most kegyetlenül megszelektálva, sokmindenkit kihagyva ajánlottam olvasnivalót, akkor igen, igazatok van. Olyan neveket vagyok csak hajlandó ajánlani, akik

  • tényleg szaktudósok: könyveikre, cikkeikre keresve nem a rézfaszfalvai szabadegyetem fluxuskondenzációs tanszékénél, vagy a Szendi Gábor Paranoid Nagytábornál kötök ki. Ilyenek mondjuk Csupor Dezső (Ködpiszkáló), Boldogkői (Gépnarancs), Zacher Gábor (netszerte)

vagy

  • józaneszű és írni-olvasni képes laikusok, mint Mészáros Mihály Altezza, a kedélyes és tisztafejű nagybeteg (http://altezza.blog.hu/, onnan további blogokra is lehet menni).

Nem kerültek az ajánlottak közé alanyt-állítmányt nem ismerő, agylázas bloggerek, önjelöltként szakértő Timcsyk, Valikák, Gyuribácsik,Okos Katák, aposztrófos doktorok vagy szaniszlóferencek. Ez tényleg döntés és válogatás kérdése. Ebben egy mottóm volt: „legyünk nyitott elméjűek, de ne annyira, hogy kiessen az agyunk”.
Most pedig megyek…vagy hosszú víkendre, vagy a mókusok elé. Az majd a kommentekből kiderül.

Miért ne legyek ellenzéki

Az indexen megjelent egy kiváló Tölgyessy-interjú amelyben szerintem két téma nincs teljesen kifejtve. Mivel mi alapvetően szeretjük Tölgyessyt és sok dologban hasonlóan gondolkodunk, kifejtem ezeket az öreg helyett. Ha valaki ismeri, küldje el neki, kíváncsi lennék a véleményére. A második témát, a civil ellenzék esélyeit azokra a kételyekre fűztem fel, amelyeket nap-mint-nap hallok mióta Ellenzéki Gondolkodó lettem, amely egy gyógyíthatatlan betegség, remélem, hogy nem a TGM alváltozatban szenvedek…

“Mert a magyarok hülyék, és nem értik meg, csak a legprimitívebb üzeneteket, Orbán is abból él meg hogy hülyének nézi a magyarokat”

A magyar ellenzéki közbeszéd legnagyobb, dupla tévedése. Egyrészt, a magyarok, minden ellenkező híresztelés ellenére, nem hülyék. Vannak tájékozatlanabb és tanulatlanabb magyarok, és igen, vannak hülye magyarok is, de arányaiban nincs több hülye magyar, mint hülye svéd, török vagy chilei.

Kettő, Orbán nem nézi hülyének a magyarokat, hanem törekszik arra, hogy megértse őket. A magyarok nagy része pedig bizonytalanságban él, nehezen fizeti a rezsit, nem biztos a munkahelye, és igen, tart attól, hogy ha az EU nyakló nélkül fog menekülteket befogadni, akkor még rosszabb lesz a helyzete. Ezért Orbán legyőzi a rezsit, megvédi a munkahelyeket, és kerítést húz a migránsok elé.

A magyarokat az nézi hülyének, aki úgy gondolja, hogy gondjaik-bajaik megoldásáról nem lehet nekik egyszerűen, mégis értelmesen beszélni nekik. Nagyon nem könnyű feladat, rengeteg kutató-gondolkodó munkát és intuíciót is igényel, nem elég hozzá a “nosza alapítsuk meg az új ellenzéki összefogást” felbuzdulás.

“Mert Orbánék úgyis kicsinálnak majd titeket”

Nem igaz. Orbán tényleg nem válogat az eszközökben, ha úgy gondolja, hogy azokat az eszközöket használhatja. De pontosan tudja, hogy a nemzetközi és itthoni mozgásterét (mely utóbbi is nagyrészt nemzetközi gazdasági és politikai érdekcsoportoktól függ) nem kockáztathatja látványos kinyírásokkal. Ezen kívül pedig ő a nagy és bölcs vezető, nem a véreskezű diktátor. A kinyírásokkal pedig ez a kép zavarodna össze, és a mártírcsinálás nagyon hamar visszaüthet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán veszélytelen és nem tenne meg bármit a hatalma megtartásáért, de nem tehet meg bármit. A kvótanépszavazás manipulálásától is rengetegen rettegtek, és kiderült, hogy nem tudták megtenni. Mert akarták, efelől kétség azért ne legyen.

Vidéken persze más a helyzet, de az ellenzéknek Magyarországon az a dolga, hogy először erősödjön meg a városokban, és utána meglesz a politikai ereje ahhoz, hogy a vidéki híveiket ne bántsák.

“Mert szervezet nélkül semmit sem értek”

Ez igaz, csak kérdés, mit értünk szervezet alatt. Mert a mostani felfogás az, hogy a szervezetet a járási pártiroda jelenti a járási párttitkárral (pardon, választókerületi elnökkel) az élen, aki fizeti és koordinálja az aktivistákat, akiket összefog egy pesti Kubatov, betanítja Gyürk és Habony, és így tovább.

Ilyen szervezetet, valami nagyon jelentős forrás lenyúlása nélkül nem lehet csinálni, de nem is kell. Nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni az önkéntes munkára és a koordináció internetes formáira.

“Mert a cigányok szavazataival úgyis a Fidesz nyer”

Mert a cigányok kizárólag drogos tyúktolvajok, mind az összes, hát persze. Való igaz, hogy rengeteg nyomorgó cigány szavazatát meg tudják venni. Ugyanakkor a cigányság egy nagy, differenciált csoport, akik között tízezerszám találni feltörekvő, esélyegyenlőségre vágyó, konform életet élni akaró embereket. Egyébként is, az a párt, amelyik a cigányság problémáit nem akarja megoldani, ne is álmodjon kormányzásról.

“Mert a Jobbik elviszi a fiatalokat”

Mert a Jobbik beszél hozzájuk. A fiatalok pártpreferenciái nem olyan rögzültek, mint egy nyugdíjas munkásőré. A fiatalok úgy gondolják, hogy az ország problémáit jó és határozott intézkedésekkel meg lehet oldani. És, a fiatalok sem hülyék. Például nagyszerűen be lehet őket vonni a politikacsinálásba, és akkor otthagyják a Jobbikot.

“Azért vedd figyelembe a gazdasági realitásokat”

Figyelembe veszem, a gazdasági realitás az, hogy ezek milliárdokat lopnak, és kilóra nem lehet őket megverni. Ésszel kell, ez a gazdasági realitás.

“Szakember (káder) hiány van”

Igen, mert a normális értelmiségiek, főleg a fiatalok lábrázást kapnak ettől a károgástól. Tán abba kéne hagyni.

 

“A Fidesz bebetonozott emberei majd ellehetetlenítenek mindent”

Tévedés. A Fidesz bebetonozott embereinek egy része, ha a Fidesz megbukik, egyszerűen megy a történelem szemétdombjára. Más része olyan szakember, aki beállt a sorba, de utálja a helikopterező, yachtozgató főnökséget, dolgozna rendesebb vezetésnek. És vannak olyan gerinctelenek is, akik viszont bárkinek, azonnal lelkesen jelentkeznek szolgálattételre.

“A civilek sose visznek végig semmit”

Mert nem alakulnak politikai erővé, az itt részletezett kételyek miatt. Valakinek előre kell állni, és elmondani, hogy ezek a kételyek egyszerűen a KISHITŰSÉG tünetei.

Gombháború

Az indexen megjelent egy kiváló Tölgyessy-interjú, amelyben szerintem két téma nincs teljesen kifejtve. Mivel mi alapvetően szeretjük Tölgyessyt és sok dologban hasonlóan gondolkodunk, kifejtem ezeket az öreg helyett. Ha valaki ismeri, küldje el neki, kíváncsi lennék a véleményére.

Vesszen Longeverne, velrans-iak valagra!

A francia ifjúsági irodalom gyöngyszeme a Gombháború, Louis Pergaud műve, amelyet szoktak nálunk a “francia Pál utcai fiúknak” nevezni, pedig emez egy életteli, vicces mű, amely nem változtatja tragikus hősökké a gyerekeket.

Az alapkonfliktus az, hogy két szegény francia falucska, Velrans és Longeverne utálja egymást, ezért a két falu gyerekei is állandóan háborúznak. A háborúság eredete pedig az, hogy száz évvel korábban az egyik falu parasztjai búzát vetettek, míg a másik falu káposztát. Az egyiknek szép, napos száraz nyár kell, míg a káposztának eső, hogy szép levelei nőjenek. A két falu közt félúton van egy Szűz Mária kegyhely, úgyhogy mindkét falu apraja-nagyja kivonult a plébánosuk vezetésével imádkozni – egyszerre – szárazságért és esőért. A vége természetesen tömegverekedés lett, a két plébános is a feszülettel csépelte egymást.

A francia komédiának nemhiába vannak évszázados hagyományai, ez a jelenet nagyjából teljesen összefoglalja ennek a posztnak a témáját.

Akcionizmus

Az akcionizmust mint értelmiségellenes irányzatot szokták ismerni a politikatudományban. (nem bírom ki: Adorno, Adorno, Adorno). Mottója az lehetne: “Nem kell ide az okoskodás, tűrjük fel az ingünk ujját, oszt’ megoldjuk!”

A tömeg eleinte nagyon szereti, hogy a varázsló kimegy a tengerpartra, meglóbálja a botját, szörnyű átkokat szór a szomszédos szigetre, és ettől jól elmúlik a vihar. Persze a varázslónak fogalma sincs arról, hogy miért múlt el a vihar, és eztán újabb és újabb elméleteket kell kitalálnia, hogy milyen varázslatokat kell még csinálni.

Ez a hozzáállás általában a populista rezsimek sajátja, és rendszerint a konkurens varázslók verekedésével (háborúval) ér véget.

Totojázó TEK

Miközben a Magyarországot vezető sámán éppen a népszavazáson szórta az átkait a távoli gaz ellenre, néhány nyugati titkosszolgálat diszkréten szólt a magyarnak, hogy a nemzetközi terrorizmus ellen úgy is lehetne küzdeni, hogy a magyar elhárítás odafigyel, hogy ne vegyenek már itt ezerszám SIM kártyákat hajléktalanok nevére, mert utána Ahmedék azt használják eldobhatós telefonba.

Eleve a TEK nálunk egy túlméretezett megyei bevetési osztály, ezért is nem vesznek észre ilyen apróságokat, de miután valaki szól nekik, utána is mi történik? Az ember magától valami olyasmire gondolna, hogy felvesznek öt-hat nyomozót, akinek kifejezetten a gyanús telefonboltok megfigyelése a feladata, utána rádolgoznak a telefonboltosra, utána a vevőkörére, és két-három hónapon belül már mi hívjuk fel a nyugati partnercéget, kimutatva, hogy a telefonboltoson keresztül nemcsak SIM kártya, hanem hamis francia okmány is áramlik, a pontos mechanizmust még nem ismerjük, de a boltba látszólag csöcsös eladólányként beépült kollégánk jelentése szerint valamennyi ugyanabból a három francia okmányirodából származik…

De nem, ehelyett egyrészt most már alkotmányilag ismételjük meg átkainkat, továbbá gyorsan hozunk egy törvényt, amelyben bevezetjük a legszigorúbb ellenőrzést a SIM vásárlásokra. A százszámra hozott törvények mind-mind ugyanezt a jelenséget mutatják.

Varázslási kényszer

Ha a varázsló nem rohan minden problémához, a botját lóbálva, akkor ő már nem is varázsló, és a törzs nem ad neki enni.

De, előbb-utóbb minden törzsnél elkezdik felírni, hogy jé, a viharok minden évben nagyjából ugyanakkor jönnek, tehát mondjuk áprilisban teljesen felesleges a kunyhó tetjét megcsinálni, úgyis elviszi a hurikán, ellenben a májusi tető az egy évig jó lesz. Szépen megfigyelik, hogy az X pálma alá vetett édeskrumpli elhal, viszont az Y pálma alá vetett szépen fejlődik. Megszületik a világ kérdéseire adott racionális és módszeres válaszok tana, a tudomány.

A megfigyelések, a kísérletek tehát összeadva a tudományt hozzák el a törzsnek, aztán a már elért eredményeket átadják az ifjaknak: megszületik az oktatás. A varázsló pedig szépen lassan az élet egyre kisebb területeire szorul vissza, ceremoniális szerepe lesz.

Orbán ellenzékének az a fő baja, ahogy Tölgyessy is rámutat, hogy a rendszer részei. Varázslók ők is, csak van náluk tehetségesebb varázsló. A varázslat pedig azon alapul, hogy a magyarokat folyamatosan hülyének nézi.

A civilek esélye, ahogy Tölgyessy is írja, az, hogy bizonyos területeken elmondják, hogy nem kell varázsolni és harci átkokat kiabálni a nyílt tenger irányába. Vannak jó, okos, kipróbált megoldások, és nem, ezek nem brüsszelita értelmiségi huncutságok és nem bolsevista trükkök.

Ugyanis lassan ott tartunk, hogy már minden szenthez imádkoztunk, mindenkit elátkoztunk. A krumpli meg csak nem nő. A varázsló halála pedig az, ha a varázslat után nem nő ki a krumpli…

Monty Python’s Hungarian Circus

Eight days after the fallen „Quota referendum” in Hungary the Kúria (the supreme court of Hungary) made its final decisions on electoral matters. The judgements are important warning sings. Democracy and rule of law is seriously threatened in Hungary.

In the Hungarian electoral procedure, one can file a complaint at the local or at the national Electoral Board. After the National Electoral Board (Nemzeti Választási Bizottság, NVB) has made its final decision judicial control can be obtained from the Kúria which sits as a bench of three judges and makes its judgement in eight days, so this Monday (October 10th) was their last deadline to publish their decisions regarding the October 2nd referendum.

In its judgements the Kúria overturned two important decisions of the NVB. The supreme court held that government advertisements allegedly serving as public information were actually political ads of the governing Fidesz party (Mr. Orbán’s party). The other case was about the mobile application commissioned by Kétfarkú Kutya Párt (Twintailed Dog Party) the joke party that made a crowdfunded campaign for invalid votes. This application, according to the NVB posed a direct threat to the free and secret vote by enabling voters to post pictures of their ballot papers on social media. The Kúria held that although such applications might violate the Hungarian electoral laws but they are not capable of ruining the as the NVB said. The NVB has even fined the Kétfarkú party for this “gross transgression”.

There are two equally important problems with these procedures: 1. The procedure is ineffective, inadequate and slow 2. The decisions are biased and by the time the Kúria overturns them they already have taken effect.

NVB sessions are public. By watching them the viewers have the impression that the BBC has developed Monty Python’s Flying Circus into a franchise and sold it to Hungary. Although the Chairman of the Board, Mr. András Patyi is a professor of administrative law, he and the members of the committee talk legal nonsenses. Professor Patyi’s last performance was about the referendum on Budapest’s Olympic bid. He said that a referendum is impossible because it will have an effect on Hungarian stamp duty regulations…

The recent referendum was very simple in terms of electoral administration. The NVB did not have to deal with dozens of parties, hundreds of campaign rallies and so on. However bad decisions came up every day, and the Kúria had to intervene even in basic legal matters. If the workload grows heavier, the NVB will crush like it did before.

The decisions overturned by the Kúria were also highly questionable ones. It turned out that the NVB decided on Kétfarkú Party’s mobile application without actually downloading and opening it. The NVB is composed by party delegates and “independent” members but in reality the government has informal control.

If we consider the deadlines (3+8 days) the NVB has the power the power to prolong an illegal activity by a “bad” decision. This also means that they have the power to stop a legal activity for such time or at least to stamp it illegal for the government-controlled media.

At the quota referendum this rotten system could not do much harm. The people simply did not show up at the ballot boxes. The 50% validity threshold imposed by Fidesz bounced back at its creators.

But if this referendum were a general election the Fidesz would have won it. We can add votes for parties campaigning for boycott or take even hundreds of thousands of votes from the 3.2 million “NO” votes for the far-right Jobbik party, the Fideszt would still prevail in about 80% of the electoral boroughs. This is by no means a surprise. The Fidesz invested 15-20 EUR (estimations vary because of the lack of transparency) of taxpayer money in the campaign. They used databases law forbids them to use. It is suspected that they have their own detailed databases with previous voting and preference data. And they can use in any way they may please because the NVB can give them permission or at least time to do so.

So what is a conclusion? Articles like this usually end with a some painful wailing on how democracy is torn apart by the evil Fidesz party.

Our opinion is that the core strength of democracy is not in its institutions but it is in the people.  As the media is now almost entirely controlled by the Fidesz, the opposition shall move to new media. No matter how uncompetitive and underdeveloped Hungary is, most of the voters in 2018 will have a smartphone and access to high-speed internet. If anyone thinks about overthrowing Mr. Orbán’s government then one has to start to build communities and publicize all transgressions the NVB is designed to protect.

 

 

Noirpova: Kórházba kullant a kullancs 1.

Úgy döntöttem, a Fabula fa-bulákról posztomhoz folytatást írok. Nem is egyet. Lehet, hogy a

végén megvalósul a Politikai kémia rovat is, a Prof régen biztogat rá…

 

Első rész: Protesta al lettore

Úgy hozta az élet, hogy most lábadozom. Az aktuális munkámhoz tartozó, igen-igen élvezetes kocabotanizálásnak még a kezdetén beszedtem egy kullancsot, vele — úgy néz ki — a libaf…’csánat, zöldcitrom-színű szuvenírekkel jelképezett [1] nyavalyát. S mivel nem szoktam aprózni a dolgaimat, legott egy ritkább szövődménnyel együtt. No mármost.

Az egész annyival indult, hogy beszarásul fájni kezdett a hátam. A háziorvos — balszerencsémre a saját dokim helyettesítője, n+1 praxissal egyszerre — feltűnően nem tudta, mi a bajom; hadd ne mondjam végig kínos töketlenkedését. Aztán a fejem is fájni kezdett, mire ő így szólt: bizony a fájó hátizmok miatt elkezdhet merevedni a tarkótáj/nyak is, aztán akkor ott is fáj.

Végül, 11. nap, mikor már sehogy se volt jó, egy helyettem-is- tökös kolléganő eldöntötte, bevisznek a kórházba. Be is vittek, ott is fogtak, délután derekáig keresgélték, mi a gond, s kiszúrták mindazt, ami fölött a drága házibubó elsiklott, vagy amit meg se nézett/kérdezett; a harci folttól kezdve a gerincemre mért gyöngéd ütésig. (Mint később megmondták: ha arra megugrom, nagyon nagy gebasz van: agyhártyagyulladásra kell tovább keresni… Megugrottam.) Este, kiterülve, lüktető fejjel, érzésem szerint haleffal a hátamban persze óhatatlanul jött a keserűség, a miért pont én?! kérdés.

És jött a tudat, hogy az áldott kretén háziorvostól akár fel is fordulhattam volna, olyan szép simán elindított egy kiadós félrekezelés útján. Hogy az egész egy kollégán múlt, aki helyettem is volt határozott. Ha ő nem, akkor egy hét múlva már nem lábon állok sorba a felvételnél. Stb. Konstatálom tehát, hogy egy rossz orvos megtaszított a szakadék szélén.

Ebből kétféle következtetés indulhat.

Egy: Vagy — ahogyan az manapság trendi — otthagyom az egész fehérköpenyes maffiát a francba, mert most aztán láthattam: úgyis hülye az összes. Saját felelősségemre távozom, egyenesen a hegyekbe, a magamagát legendásként aposztrofáló növényfélrehatározó emberhez. Majd Ő ad nekem diólevélteát, és attól hupszi-mupszi meggyógyulok.

Hiszen a dió termésének gerezdes formájából, fehéres színéből, kemény héjából is tudni, hogy az jó az agynak!!! (Ezt nem én mondom, ez eltitkolt ősi tudás!!!! Már Hippopkrates és ZhengbongZhüng is megmondta!!!44!!)

Kettő: Vagy pedig lenyelem a történteket. Megtaszajtott az a balfék, de egy (két, három) kollégája úgy néz ki, épp idejében utánam kapott. Hanyattfekszem engedelmesen, fejem nem emelem föl másnapig. Tartom a karomat a nővéreknek (akinek tiszteletemet nyilvánítanám ki ezúton is); keressék nyugodtan a — harmadnapos spagetti szilárdságú — vénáimat. Tudom, hogy muszáj. S kivárom a hosszabbacska kúrát, mondván, itt végülis úgy néz ki, tudják, mi a baj; talán nem mind hülye, attól, hogy orvos…?

Azért írtam ezt le, mert elibém került Geréb Ágnes ügyének újabb fordulata [2], és persze a kommentek, amelyekben őt még mindig védik, az orvosokra egy az egyben mutogatva. Sőt, azonosítják az ő viselt dolgaival a liberális értékvilágot, simán rámondva az ellenvéleményre: te a jobboldali médiából tájékozódsz.

És valahogy hasonló dilemmát, kettősséget érzek mögötte, azok részéről, akik elutasították a kórházi szülést. Ami még nagyobb kettősséggé fejlődött. Majd sikerült belekeverni a politikát is. Megpróbálok egy kicsit a nagy, és egyre nagyobb női-orvosi- politikai-etikai gubanc mögé nézni. Hosszú lesz. Látszik, hogy mostanában túl sok időm volt tűnődni, de hát ezt nézzétek el nekem, kérlek benneteket.

Indulhatunk?