Vendégposzt: Mr. Tinkertrain és a bulisták

Váratlan népszerűséget kapott előző posztom közvetlen kiváltó oka az volt, hogy kiváló barátom és ivócimborám kb két hónappal a harmincadik születésnapja után maifiatalozott egyet, az ötödik sör tájékán, egy pesti kocsmában (elnézést: pub). Ő egyébként doktorátusát a jogtudományokból szerezte, de akadémiai székfoglalóját Budapest belvárosának bulihelyeiből fogja megtartani. Hogy addigra meglegyen az impakt faktor, írásba kezdett. Tovább kellett volna küldenem a modoros blognak, de nem fogok elszalasztani egy ilyen jó kis írást. A kollega a nevét nem vállalja, így Mr. Tinkertrain néven (igen, nagy ozzysta) adja közre obszervációit alant:

 

BULIK NÉPE

 

Kőkemény általánosító bejegyzésünk következik, emberek céltalan és rosszindulatú beskatulyázása céljából.

 

Aki járt már életében buliban, az maga is tapasztalhatta, hogy ahány résztvevő, annyiféle viselkedés – többnyire habitusuknak megfelelően, ritkábban pillanatnyi erőnlétük szerint élvezik a „rendezvényt”. Jelen bejegyzés célja a különböző embertípusok szórakoztató, néhol szarkasztikus megjelenítése. Bármely egyezés létező személyekkel csak a véletlen műve lehet. Jelen írás szerzője hangsúlyozza, hogy a Hajógyári-szigeten fellehető szubkultúra látókörén és érdeklődési körén mindig is kívül esett, így az ottani személyekről a kedves olvasó szerezzen empirikus tapasztalatokat inkább.   

 

„Péntek, az én napom…” hallhatjuk a reklámban és valóban: gimnazisták, egyetemisták, a munkában megfáradt menedzserek, ügyvezetők, asszisztensek, halbiológusok, terrorelhárítók erőiket egyesítve lepik el válságtól sújtott szórakoztató műintézményeinket.

  1. Romkocsmák népe

 

Fiú: Outfit: sötét színű csöves farmer, magas szárú cipőbe tűrve, viccespóló, laza, bő pulóver vagy kardigán, amit sokszor egy-egy divatos sál, svejcisapka, ájfon, yuppie-szemüveg egészít ki, stílusos, azaz trendi módon. A műanyag söröskorsó kötelező kellék. A tekintet elvont, felsőbbrendű, hangsúlyozandó a helyre látogató társadalmi különállását a többi megvetett bulistától, vagy csak részeg már. Legtöbbször hanyag eleganciával tesz mindent, azaz gyújt rá, telefonál fennhangon „…szóltam a Tyütyünek hozzonbazmeg nyújorkból eredeti Smashing Pumpkins kulcstartót, nem leszarta?”, iszik sört, öleli át az aktuális nőt, köhécsel, megy vizelni. Közben tudjuk, majd’ összefossa magát, hogy nehogy őt is egynek nézzék a sok dülöngélő, sötét színű csöves farmert magas szárú cipőbe tűrve hordó, viccespólós, laza, bő pulóveres, svejcisapkás úgynevezett alternatív emberek közül. A szórakozás iszogatással kezdődik, ami malacmód berúgásba, nyílt utcán szerelmükkel összebalhézásba, teleport-taxizásba, végül másnapos fejfájásba torkollik.

Lány: ugyanez, csak svejcisapka helyett valamilyen nem Louis Vouitton, színes táska.

  1. Táncos helyek népe

 

Fiú-menő: Outfit: valamilyen farmer, márkás teniszcipő, lovacskás vagy krokodilos rózsaszín pólóing felhajtott gallérral vagy márkás-konszolidált-de-mégis-dögös ing, felül kigombolva, nyaklánc kificcen. Lazán, könyékben hajlított, combtól kifelé fordított kézben tartott cigaretta. Mivel a cél az aznapi betevő ágybetét felhajtása, stílusa mindig erőltetett, filmes klisékből átvett modorosság-cirkalmakon nyugszik. Gyakran hangzanak el cserkészés közben a következő szavak: „kisasszony”, „nemmondod”, „én is”, „nekem is” (hazudik). Tánc közben egyik keze a magasban, másikban a cigivel egyszerre markolt söröskorsó, mint pszichés kapaszkodók a női nem esetére. Legtöbbször lúzer haverjaival van, kapatosan karaokeznak, utána megy a nagy csodálkozás, hogy a kappanhangon, összeborulva, vörös fejjel előadott „we are the champions” után miért nem áll velük szóba senki. Emiatti sértődésükben még többet isznak, és ha szerencséjük van, végül megszánja egyiküket egy maradék (fel nem csípett, éjfélt követően is zöld jelzést kibocsátó) hölgy. A többiek hazamennek, kiverik.

Fiú-lúzer: fatális tévedésből összehaverkodott valamelyik fenti típussal és az istennek nem tudja magáról levakarni. Nagy nehezen megissza az első sört, de szíve szerint kólázna-csipszezne. Legalább egy hülye hobbija van, például agyaggalamb-lövészet, erről szívesen beszélne órákig valamelyik lánynak. Köldökig húzott, kinyúlt, bőszárú kék farmerben fekete övvel, pecsétes pólóban várja a buli végét az ajtófélfának támaszkodva, bánatos tekintettel, mert itt lát először élő nőket a korosztályából alulöltözve, akik tetszenek neki. Ezt persze titkolja és néha felé vetődő menő haverjait oktatja felsőbbrendű hanghordozással, hogy a belső értékek a fontosak, mint a darabolós gyilkosnak. Hazamegy és megnéz egy természetfilmet, kiveri.

Nő-menő: Outfit: rakott miniszoknya, köldökig kivágott felső, porcelánbaba-fej, okos tekintet, vagy feszülős farmer, esetleg „leggings” (kívül hordós harisnya), bő felső. Kizárólag barátnőivel érkezik (ún. nőcsorda, in.: David Attenborough: Élet a Földön, Rókagomba kiadó, Budapest, 1993), kacarásznak, helyesek, tündérkéknek néznek ki. Aztán elkezdenek koktélozni. Aztán karaokezni, ennek keretében Celine Dion, Rihanna és egyéb kortárs művészek érezhetik magukat porig alázva, közben megy a sikoltozás, könnyek, végén hosszas ölelkezés, bennük van az x-faktor, na. Ha szerencséjük van, egy valódi, győztes alfahím hívhatja meg őket a következő kör koktélra és az obligát beszélgetésre, melynek során olyan kérdések vetődnek fel, miközben pörög a slusszkulcs, hogy „Hol tanultál meg így énekelni?” „Tudod, hogy ilyen zenék menedzselésével foglalkozom?”. A forgatókönyv ismert. A többiek hazamennek, megnéznek egy romantikus filmet és rommá eszik magukat édességgel, bőgnek.

Nő-lúzer: Árnyékként követi menő vagy annak hitt barátnőit, és kétféleképp viselkedhet: vagy meghúzódik egy sarokban és csendben iszogat, ha szólnak hozzá, válaszol, vagy addig iszik, amíg lazulnak a gátlásai és egyszer csak elhiszi magáról, hogy minden férfi őt akarja a helyen. Ez utóbbi általában hirtelen összeomlással, hisztivel és a barátnők általi támogatással, zsebkendő-átadással és italhozással szokott végződni. A pszichodráma szakkör ehhez képest buddhisták imamalom-görgetése.

  1. Rockkocsmák népe

 

Fiú: „acélbetkós” bakancs, buggyos katonai (khaki) nadrág, kapucnis pulcsi, bomberdzseki, vagy kékfarmer, „veszkó” csizma, kockás flaneling, bőrjakó, hosszú vagy felnyírt haj. Vagy magányos farkasként, vagy csordában érkezik, a zene miatt jön (valamilyen „ándergránd” koncertre, azaz a kutya sem ismeri a zenekart 10 hülyén kívül), de valahogy nem sikerül neki a koncertet élvezni, mert közben végig a bárpultot támasztja, és ordítva beszélget társaival vagy spontán összehaverkodik a kedvenc zenekarja pólóját viselő elvbarátjával. Felváltva járnak vizelni, 10 percenként, a vizezett sör miatt.

Lány: halál angyalának öltözött könyvtár-légó szakos egyetemista fekete csipke felsőben vagy kapucnis pulcsiban, bakancsban, van esély rá, hogy van köztük jó csaj, de rosszak a statisztikák. Lehet még rendszeridegen is, valamelyik rockersrác barátnője, aki zenei érdeklődését tekintve a Roxy Rádió törzsközönsége, és a nővérétől kölcsönkért egy fekete felsőt, mert úgy hallotta, hogy ide abban kell jönni. Utóbbi soha nem élvezi a bulit és miután látja a barátját alattomosra részegedni a borzalmas zene mellett, további miután beindul rá a barátjának legalább két haverja, eldönti, hogy másnap „beszélniük kell”.  

 

A fentieken túl minden buliban van egy típus, korra, nemre, bőrszínre, foglalkozásra, felekezethez való tartozásra tekintet nélkül: aki valóban, őszintén, igaz szívvel élvezi a bulit. Ő a legveszélyesebb, mert semmilyen hátsó gondolata nincs, így kiszámíthatatlan. Óvakodjunk tőle!:)

 

 

15 hozzászólás

 1. J. S. Bach / Pierre Bezuhov — 2011-12-19 10:31 

Költözik a modoros?

 2. Memento Mori — 2011-12-19 10:50 

@J. S. Bach / Pierre Bezuhov:
„Tovább kellett volna küldenem a modoros blognak”
„de nem fogok elszalasztani egy ilyen jó kis írást.”
Mindkettőben igaza van 🙂

 3. J. S. Bach / Pierre Bezuhov — 2011-12-19 11:03 

@Memento Mori: ja, a bevezető dumákat át szoktam ugrani.

 4. escargot — 2011-12-19 11:31 

A halál angyalkáit védelmembe kell vennem, szerintem kimondottan jók a statisztikák. Ráadásul a bakancs és az alkoholgazdag étrend megfigyeléseim szerint remek lábakat eredményez.

 5. tff — 2011-12-19 12:07 

Remek írás, még ilyeneket kérünk!

„itt lát először élő nőket a korosztályából alulöltözve, akik tetszenek neki.”

Csak nem prosecturán dolgozik a srác?

 6. noirp — 2011-12-19 12:08 

@J. S. Bach / Pierre Bezuhov: A jobb bútordarabok már ideértek, vagy jönnek a következő fordulóval 🙂

 7. noirp — 2011-12-19 12:12 

„Outfit: valamilyen farmer, márkás teniszcipő, lovacskás vagy krokodilos rózsaszín pólóing felhajtott gallérral vagy márkás-konszolidált-de-mégis-dögös ing, felül kigombolva, nyaklánc kificcen.” Jajj, Pizka, mégis neked volt igazad a lovacskás pólóval! Meg a felhajtott gallérral! (bár eszerint a rózsaszín se veszett ki, megszüntetve megőrzött hagyomány)

A táncoshelyi manusz otthon valszleg valami finom rozét _kortyolgat_ és smooth jazzt hallgat. A nő a következő kecses kovácsoltvas lábú állólámpán, vagy új rattanbútoron mereng.

 8. J. S. Bach / Pierre Bezuhov — 2011-12-19 12:16 

@noirp: A modoros legújabkori történelméről a Parkinson törvénye c. könyv idevonatkozó része jutott eszembe.

Szóval, a Ráérünkre is az ellaposodás, a Professzorra meg az elkurvulás szomorú jövője vár 😀 De addig is élvezzük, amíg jó. És reménykedjünk, hogy nem így lesz.

 9. Professor Pizka — 2011-12-19 12:41 

Ugyan, szerelmes fele- és egészbarátaim, vannak az irodalomnak olyan csúcsai amelynek a meghódítása eleve lehetetlen vállalkozás. Nem vagyok én a blogoszféra Everestje és Tenzingje hogy oda induljak. Tehát nem lesz modoros-kópia, ennek ellenére, Mr. Tinkertrain (akinek az anyukáját ezúton is csókoltatom és egyben kijelentem, hogy semmi botrányosat nem műveltünk) obszervációit a továbbiakban is meg fogom jelentetni.

A blog eredeti irányvonala is megmarad, készülőben egy beteges szóvicces írás és egy eeeeeekkora politikai elemzés. Karácsonykor, ha sok időm lesz, az se kizárt, hogy Leslie L. Lawrence elindul a szöuli reptérről a lámakolostorhoz, és Lesbia Hernandez bugyiját elviszi a cica. Izé, a sárkány.

 10. J. S. Bach / Pierre Bezuhov — 2011-12-19 12:53 

@Professor Pizka: oh, én igazából a nyiladozó érzékeny tehetséget féltem. [Nyal egy nagyot a levegőbe]

 11. Nadiposzi — 2011-12-19 13:30 

@Professor Pizka:
Leslie Lawrence! Minden blogger kurva, kitalál valami jót, aztán baszik folytatni.

 12. noirp — 2011-12-19 16:11 

@Professor Pizka: Na a beteges szóvicces posztot várom nagyon.

 13. noirp — 2011-12-19 16:17 

@J. S. Bach / Pierre Bezuhov: Melyik fejezetre gondoltál? A Székháztörvényre, az Intehitis/ Hűdéses paralízisre, esetleg a Nemszerzőségre? :):)

 14. altoid — 2011-12-19 18:46 

Kellemes kis írás, amolyan klasszikus Modoros (régen az is jobb volt). Speciel a maifiatalokhoz semmi köze, amíóta létezik péntek este, ugyanezek a típusok punnyadnak a szórakozóhelyeken, legfeljebb anno Depeche Mode séró, hippi-hajpánt, Beatles-gombafrizura, Elvis-háré vagy éppen rizsporos paróka volt a kötelező vizelet.

 15. paranoid T.R. marcipan — 2011-12-19 19:27 

navégre, eljutottam a kommentelésig. szerzőnk figyelmét szeretném felhívni, h öreg.éjfélt követően zöld jelzés? mióta később kezdődnek a bulik, ez fél2. különösen későn érkezés és/vagy extrém jó hapsi esetén 2. (plusz ugye a kivételek:D)

amúgy meg persze jót röhögtem, és én természetesen a kiszámíthatatlan vagyok:)

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.