Leslie L. Lawrence: Buddha bal bokája II. – A ficam visszatér, Hatodik fejezet

A csapat minden tagja kényszeredetten méregette a többit, hosszas kényszer-együttlétünk tovább folytatódott. Én nem méregettem senkit, mert tudtam, hogy ha így összezárnak minket, annak oka lehet, és az ilyen rejtélyek különösen sok dohányzással oldhatók meg csak, és Dél-Koreában, főleg a demilitarizált zóna közelében nem lehet igazán jó whiskyt és dohányt kapni.

Így, amíg a többiek tanakodtak, én a reptéri dohány- és whiskybolt felé vettem az irányt, és gyorsan a táskámba süllyesztettem fél font Expensive Flake dohányt és három üveg 100 Pipers-t. Többet kellett volna.

(újabb alfejezet)

Már épp visszatértem volna a lassan a busz felé induló többiekhez, amikor megszólalt mesterem, Radzs Kumar Szingh hangja. Amikor a jó öreg főguru bemondta, hogy hamarosan indul a tokiói gép, rájöttem, hogy nem ő az, hanem a reptéri hangosbemondónál alkalmaznak egy indiai vendégmunkást.

A busz nagyokat ugrott a fekvőrendőrökön. Én persze rutinosan nem a hátsó tengely felett ültem, így nem repültem akkorákat mint a Higgins házaspár, akik hangos káromkodással nyugtáztak minden fekvőrendőrt. Ahogy kiértünk az autópályára, Higginsné szendvicseket vett elő. Azon gondolkoztam, hol láttam én már ilyet. Ha eszembe jutott volna, sok bajtól kíméltem volna meg magam. Védőszellemem azonban egykedvűen üldögélt vackában és a célbaköpést gyakorolta Toltang rinpócse képére.

A helyszínre érve olyasvalamit láttam, amit addig még soha. A “bungallók” U alakban voltak elrendezve, homlokzatukon nagy ablakok voltak, ettől eltekintve lámakolostort mintázott az egész. Egy kis koreai sietett elénk.

– Jong Pjong Kwak vagyok, hölgyeim és uraim, üdvözlöm önöket, szólítsanak csak Kwaknak. A kis koreai mellett kissé lemaradva két, porcelánbaba-szépség jött, megtudtuk, hogy Miss Lee-nek és Miss Park-nak kell őket szólítanunk.

Remélem van ebben az istenverte kócerájban kólaautómata – rikácsolt Ms. Higgins. Meg sörautomata, dörmögte Mr. Higgins. Noha mindannyian bunkónak tartottuk emiatt, ezzel csak egyet tudtunk érteni, bár engem azért aggasztott, hogy a Fickenbruder Pils helyett csak valami rizsből főzött löttyöt adnak majd.

Belépve háromszor meghajoltam balra, kétszer jobbra, meggyújtottam két füstölőt, megpörgettem öt imamalmot, háromszor dobbantottam, nagylábujjam rituálisan bevertem a szocsong-küszöbbe, majd kiléptem az udvarra, ahol letaglózó látvány fogadott. Az emeleten ugyanis körfolyosó futott körbe, lámakolostoroknál meglehetősen szokatlan módon.

Mr. Kwak odajött hozzánk, és jelezte hogy a hampó, a kolostor főlámája fogad minket. Tudtam, hogy ezt kabátban nem tehetjük meg ezért szóltam a többieknek hogy helyezzük el kabátjainkat a khampón. A fogadóteremben, miután átléptünk a cüng küszöbön, már várt minket egy mosolygós, ám kissé furcsán nagyorrú alak.

Roncsen Bogyong rinpócse vagyok, ennek a kolostornak a főapátja. A kolostort, mint az bizonyára Kwak úrtól hallották, Ik-wan Cson alapította, aki ennek az országnak az egyik leggazdagabb embere volt. A kolostort örökségéből kell majd fenntartanunk, de az összes többi pénze önök között fog megoszlani, ha megoldanak, bizonyos khm, feladatokat. Addig természetesen élvezni fogják kolostorunk vendégszeretét. Talán fölöslkeges önöket figyelmezetnem, hogy a kolostor mögött kezdődik a demilitarizált zóna, ezért sötétedés után a kapukat bezárjuk, mert átlődöznek az északi mesterlövészek. Az is csak Cson úr befolyásának köszönhető, hogy egyáltalán megépülhetett itt a kolostor – fejezte be mondandóját és kettőt tapsolt.

Pont elég információt hallottam ahhoz, hogy pipázzak egyet, ezért a szobám felé vettem az irányt…

4 hozzászólás

 1. altoid — 2011-12-26 19:34 

Welcome back Mr Lawrence, the Sakyamuni Amithabha’s thrice sprained left ankle be with you on your way to enlightement. The men’s room is second on the left.

 2. Kismy — 2011-12-26 19:39 

az ötödik fejezetet a kiadó a nemrégiben elhunyt Kim Dzsongil emléke miatt törölte?

 3. Professor Pizka — 2011-12-26 19:47 

@Kismy: hoppá az anno nem lett publikálva. korrekció történt.

 4. juditmanó — 2011-12-26 20:00 

Kérem a folytatást :). ez jóóóó

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.