Legalább lopjunk már ésszel!

Posted on 2015-06-15 by professzorpizka

Olvasom, hogy van 150 milliárdocska a városliget átalakítására olyanra, hogy az úgy nézzen ki, mint Kazincbarcika egy esős novemberi délutánon. Vonatkoztassunk most el attól, hogy 150 milliárd forintra égetően nagy szükség lenne máshol az országban, fogadjuk most el, hogy ez egy megalomán projektre el van különítve és punktum. Ne foglalkozzunk azzal, hogy hány helikoptert lehetne ebből venni tiszai árvizek mentési munkáit segítendő, vagy épp hány ócska Ikarusz helyett járhatna csilivili MAN szerte az országban. A lélegeztetőgépeket végképp felejtsük el. Ezt a pénzt most eltapsoljuk.

Hova építkezünk? Naná, hogy nem a zsebkendőnyi Városligetet rondítjuk össze. Akartak már Budapesten egyszer világkiállítást csinálni, és nem is volt az hülyén gondolva (más kérdés, hogy pénz, az nem volt rá, de ezt most hagyjuk). Ott kínálkozik a Soroksári út, a Ferencváros Rendező és a Határ út által határolt rész, amelyen gerincútként megy végig a villamos a Gubacsi úton, és tele van gyönyörű, régi, téglából épült, bármikor műemlékké nyilvánítható ipari épületekkel.

Mást sem kell tenni, mint kitakarítani a bérlőket, ahol lehet, megegyezni egy-két ingatlanfejlesztő céggel, és a régi ipari épületeket felújítani, illetve a nagy zöld területekre, amelyeket lakóingatlan-fejlesztésre amúgyis alkalmatlanok (a rendezőpályaudvar miatt) felhúzni három múzeumot. Ezekből egyet a hagyományos Makovecz-szittyaturul stílusban, egyet a pályázat legjobb magyar-, egyet pedig a pályázat legjobb nemzetközi résztvevőjének tervei alapján kell felépíteni.

Némi tereprendezési feladatként a 2-es villamost összekötni a Soroksári mellett futó HÉV sínjével és az Illatos útnál bekanyarítani a Gubacsi úton futó villamos sínjéig hogy az új kultúrnegyed egyetlen villamosjeggyel elérhető legyen a belvárosból.

A negyed szélén lakókat kell még elköltöztetni (és itt bizony szorosan együttműködni mindenféle emberi jogi és társadalmi integrációban járatos szervezetekkel, mert egész Budapest egyik legrosszabb cigánygettójáról beszélünk)

A végeredmény egy régi, de felújított ipari műemlékekből álló kultúrnegyed, amely egyszerre működő ipari környék és szórakoztatónegyed (pl. ott van a Zwack-gyár, szerintem a saját házuk táján ők is szívesen látnának ilyesmit). Vannak nagy zöld felületek, esetleg szabadtéri koncertekhez, ki lehet alakítani egy 2-3-5000 méteres futókört, az évi rendes Bp-maratont el lehet erre hozni.

Emellett van három emblematikus épület, amelyet lehet mutogatni, mint a bilbaói Guggenheim-múzeumot. Az egész negyed kapuja a MüPa-Nemzeti kettős, megközelíthető több irányból villamossal (hiszen a Határ út felől is bejöhet a villamos) vonattal két vonalon is.

Ha a Vegyiműveket és a Közvágóhidat is hozzácsapják a dologhoz, akkor az eredmény egy, a városliget méretét többszörösen meghaladó, világhírű, pezsgő kultúr-bulinegyed lesz, amely a Külső-Ferencváros és Pesterzsébet ingatlanfejlesztését is beindítja.

Minderre lehet, hogy már kevés a 150 milliárd forint, bár azért a nagy részére elég. A baj ott van, hogy az előző posztokban tárgyalt kormányképtelenség és megbízhatatlanság fékezi a gazdaságot, és annak itt is megmutatkozik minden hátránya.

Normális (fujfuj, elhatárolódom!) kapitalista viszonyok között ugyanis az állam egy ilyen projektre fellő egy állami tulajdonú részvénytársaságot, 100 milliárdnyi tőkével. Leszerződtet egy csomó nemzetközi hírű művészeti-építészeti embert (a saját elmebeteg kurzusművészeit kárpótolja egy külső-mucsajröcsögei szívcsakra-emlékparkkal).

A projektcég ezek után bemutatja a projektet egy csomó olyan helyen, ahol ez érdekes lehet. Nyilván ezt a komplexumot el kell majd látni kereskedelmi egységekkel, mobilhálózattal, miegymással. Az üzleti célú helyiségek hasznosítása is érdeke lesz egy csomó ezzel foglalkozó cégnek. Röviden és magyarul: érdekükben áll, hogy a komplexum elkészüljön, a tervek jók. A cégek vagy saját maguk, vagy a cégek mögött álló befektetői csoportok szívesen tennének a dologba pénzt.

A projektcég tehát másik százmilliárdért kötvényeket fog kibocsátani különböző osztályokban és lejáratokban. A kötvények kibocsátására felkért bankok azzal fogják kibocsátani a kötvényeket, hogy azokra garancia van, amely garanciát egyébként a félretett ötven milliárdból (illetve annak töredékéből) a magyar állam szépen finanszíroz. Ha baj lenne a megtérüléssel, akkor a projektcég szépen eladja az egyik múzeum üzemeltetését és egy másik projektcégnek és meg is van a rejtett állami intervenció gyönyörű példája.

Mindez persze azzal jár, hogy a 150 milliárdból nem lehet harmincat azonnal ellopni. Körülbelül 7-10 milliárdot lehet körülbelül három év leforgása alatt ellopni, aztán viszont a következő húsz évben, még minden évben kétmilliárdot, ami jelenértékben kb. ugyanott van. (A húsz év alatt befolyó negyven milliárd kb annyit ér, mint a ma ideadott harmincmilliárd, ezt itt és most nem fejteném ki, a „jelenérték” kifejezés megguglizása sokat segít.)

Ezzel röviden igazolja a tételt, hogy a kapitalista országokban is lopnak (hogyne lopnának, nem mennyország az, csak kapitalista) viszont sajnos azt is, hogy igazán menő fejlesztéseket csak megbízható üzletemberekkel lehet csinálni. Az meg nálunk, legalábbis ebben a léptékben nincsen. Ebben a példában ez 100 milliárd forintjába került az országnak. Mindenki legyen nyugodt, a mód és a mérték is sajnos mindennapos.

26 hozzászólás

1. professzorpizka — 2015-06-15 11:09

És a Soroksári út másik oldalán levő egykori Nagyvásártelepről még szót sem ejtettünk…

26 hozzászólás

Szólj hozzá