A baloldal válságáról

Rossz idők járnak a baloldalra. Meghalt ugye Fidel, meg nemrég Chavez is, így lassan elfogynak az általános iskolai oktatás mellett az ország nyomorba taszítását bevezető gyilkosok, akikért lehet lelkesedni. Az angliai Labour party romokban, Hollande alól kihullott a baloldal, nálunk meg… tudjuk mi van. Baj van.

Méghozzá olyan baj, amelyet itt, a libertariánus konzervativizmus eldugott Magyarországi fészkében is kénytelenek vagyunk komolyan venni. A fejlett nyugati világban a baloldal válságban van.

A dolgokat jelentősen leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a mai baloldali pártok elődei olyan rétegeket képviseltek, akiknek az első ipari forradalmak során az új javakból kevés jutott. Marx észrevette, hogy a Föld, a Munka és a Tőke közül a Munkával rendelkezőket elég széles körben kizárták a Föld és a Tőke birtoklásából, és az ezzel járó politikai befolyásból. Aztán a szocialista, szociáldemokrata, keresztényszocialista és kommunista pártok, mindenütt más módon, de nagyrészt elérték az általános, egyenlő és titkos választójogot, lett Munka Törvénykönyve, szakszervezet, miegymás.

Közben örvendetesen bővültek az emberiség technológiai lehetőségei. Elértünk oda, hogy hacsak a gyerek anyja nem valami oltásellenes hülye, akkor nem az anyagi helyzet dönti el, hogy a gyerek meghal-e mondjuk diftériában vagy kanyaróban. A mezőgazdaság és az ipar forradalmi fejlődése, a világ sok részén a fizikai nyomort ha meg nem is szüntette, de jelentősen visszaszorította. Európa, Amerika fejlettebb részeiben főleg.

A baloldali pártok válságának az egyik oka tehát az, hogy – teljesen másképp, mint tervezték – a céljaik közül rengeteg megvalósult. Közben a baloldali képviselők szépen lassan a legkapitalistább országok parlamentjeiben is megszokott jelenségek lettek, az egész nyugati politika szép lassan felépült a jobb- és a baloldali pártok váltógazdaságára. A baloldali politikai elit szép lassan eltávolodott a választóitól, mivel a mindennapjait ugyanabban a rezervátumban élte, mint a jobboldali politikai elit.

Ez az eltávolodás vezet el Tamás Gáspár Miklósig, Lengyel Lászlóig, Németországban a Savigny Platz kávézóiban üldögélő vérgazdag szocdem forradalmárokig, a mindenféle Latin-Amerikai diktátorokért rajongó nyugat-európai baloldali vezetőkig. Ennek a jelenségnek a terméke a gazdag polgári családba született szocdem Javier Solana, a baloldali NATO-főtitkár, de említhetnénk Gyurcsány Ferencet is.

Ez a baloldal elvesztette a célközönségét, a mondanivalóját és a hitelességét. Nem véletlen a baloldali pártok bezuhanása, amikor az utolsó téma, az egyenlőségből levezetett kulturális nyitottság (ismertebb nevén a multikulti) a kulturális különbségeken elvérzett, és óriási károkat okozott a megmaradt baloldali erőknek.

Megint durva egyszerűsítést alkalmazva: a baloldali pártok politikai hitvallása valaminek a megszerzése volt, a most a szavazóikat elhalászó új jobboldaliaké pedig valaminek a megőrzése.

Első pillantásra tehát a baloldalnak itt semmi keresnivalója, hiszen itt nem jogokért, hanem jogok elveszítése ellen kell küzdeni, ez pedig tökéletes ellentéte annak, amit a jó öreg Marx akart. Itt a nép nemcsak láncait veszítheti.

A hagyományos nyugati baloldal balszéle és radikális része alapvetően hű maradt magához, amikor olyan rétegek felé fordult, akik még nem élték át a jogok kiteljesedését, mint az egykori nyugati munkásosztály. A kisebbségek, a melegek, a drogfüggők országonként és koronként eltérően, de mind valamilyen jogfosztott helyzetben élnek, így természetes, hogy a jogok kiterjesztésében legjáratosabb politikai erő feléjük fordul.

A törést nem is ez okozta, legalábbis nem önmagában ez. Marxnak ugyanis van egy gyengéje. Olyan mint a Moliére előtti francia dráma (vagy mint Csehov). Vagyis a modellje a szereplők egy helyen és egy időben jelenlétét feltételezi, mivel az ő idejében a globalizáció duzzadó vitorlákkal járkáló klippereket jelentett, amelyek teát és borsot hoztak Európába. Na jó, kicsit többet, de például a mindenható brit impérium sem teljesedett még ki a Kommunista Kiáltvány kiadása idején.

Szívesen olvasnám a jó öreg filozoptert arról a világról, ahol az egykori fekete munkásnegyedekben, Birmingham hosszú tégla-házsoraiban, a Ruhr-vidéken, de még Kelenföld vagy Rákospalota lakótelepein is mindenkinek van szavazójoga, jut pénz ételre-italra, és van orvosi ellátás is, hol jobb, hol rosszabb, de nem 1879-et írunk, a várható élettartam a legtrógerebb helyeken is 70 év felett van, a gyerekhalandóság is mikroszkopikus a száz évvel ezelőttihez képest.

A kizsákmányolás elköltözött a gyarmatokra, amelyek nem gyarmatok, hanem egyenrangú kereskedő felek, viszont meggyőződéses kommunisták, és látszólag az itteni tőkés elit ellenségei.

Az elméleti marxistának könnyű dolga van: a világ tőkés elitjébe – ha felveszünk egy piros színszűrős szemüveget – könnyedén bele lehet illeszteni a kínai kommunista pártot, a felhőkarcolós Sencsen, Kanton, Sanghaj moguljaihoz meg már ez a szemüveg se kell.

Csak épp a világ proletárjai nem akarnak egyesülni. Miért is tennék? A nyugatiaknak van szabadsága de nincs munkája, a keletinek végre van jövedelmező munkája (mert gyári munkásnak is jobb lenni, mint nincsetelen parasztnak, és ott ehhez még bekerítések se kellenek, mint az ipari forradalom Angliájában) és egyelőre nem érdeklik annyira a jogai.

Az elméleti marxisták azonban a baloldali pártok legszélén tengődő, hivatalos, bevizsgált, frontálisan elismert, hátuk mögött viszont hülyének tartott remeték. Vagy, egyre gyakrabban olyanok, akik hobbimarxisták.

Gyakorlati marxista nincsen, mert gyakorlati marxizmussal mostanában nem lehet választásokat nyerni. Igenám, de amivel meg lehet, az a szélsőjobboldal szellemi terméke, az egykori munkásság fogyasztására szánva.

A baloldal válságát tehát ezek okozzák. És persze az, hogy a mostani jobboldali eszmei háttér (legalábbis nyugaton) a vallási (rendszerint keresztény) és nemzeti önazonossággal együtt épül fel, míg a baloldal munkásmozgalmi gyökerei a nemzetköziségben gyökereznek. Az Internacionálé azonban olyasféle nosztalgikus emlék, mint amikor II. Erzsébetnek, egy európai középhatalom fővárosában elsorolják világhatalmi címeit.

A gyakorlati marxistának azzal kell szembenéznie, hogy ugyan megkísérlelhetné, mondjuk Budapestről, vagy a berlini Savigny-Platzról megmenteni a kínai munkásosztályt, de a választók pont ezt a kínai munkásosztályt nem szeretik, meg a bevándorlókat, akik egyrészt lehet, hogy olcsóbban fognak dolgozni, másrészt veszélyeztetik a kivívott második-harmadik generációs alapjogokat.

Azonban, minden, amit eddig írtam, csak önvizsgálatot igényel, amelyről kiváló kibeszélő workshopokat lehet tartani némi rozéfröccs fölött (a kép a látens b…baloldali aristóé) azonban a fentiek még véletlenül sem jelentik azt, hogy a baloldalnak annyi, és be kell zárni. Meg kell neki újulnia.

Előszöris meg kell vizsgálni, hogy az a réteg, amely a mostani baloldaliak nagyatyái által kivívott jogait félti, miben szenved hiányt. Mert hiányt szenved.

A státusz féltése a jóléti állam válságából is következik, ennek országonként más okai és tünetei vannak. Generális probléma az, hogy a jóléti állam nem tud mit kezdeni azokkal, akiket kizárólag a jóléti állam vonz ide, ezzel halálos veszélyt jelentve a jóléti államra, melynek az alapja továbbra is a befizetés lenne.

Felmerül jobboldalról, hogy ezeket a jövevényeket vagy teljesen ki kell zárni, vagy szelektálni kell és rászorítani őket az európai élet alapkövetelményeinek betartására (én is ez utóbbi véleményen vagyok)

A baloldal ilyen álláspontot nehezen tudna elfoglalni, ám az oktatás-felvilágosítás propagálása nem összeférhetetlen a baloldal alapértékeivel.

És itt elérkeztünk a válság egyik ősokához. Minden tudós máskorra teszi, hogy mikor érünk majd véglegesen oda, de immár érezhetően közeledünk a szingularitáshoz, a fizikai és a virtuális valóság összeolvadásához. Az urbanizáció és az egyre nagyobb mértékben a virtuális térben termelődő javak új jobbágyságot fognak kialakítani, úgy tűnik, hogy az ember alaptermészete – sok húsz évvel ezelőtti álmodozó tanaitól eltérően – nem változott meg az elménk egy részének internetre költözése által.

A klasszikus közgazdaságtani folyamatok zajlanak az interneten is (pl. oligo- és monopóliumok kialakulása, a kereskedelmi vonalak kényes pontjainak előjogokkal (ld. DMCA törvény) elfoglalása). Még a betegségek is utánunk jöttek az internetre, hiszen a mémként terjedő oltásellenesség a hagyományos biológiai vírusoknak kitett embereket eredményez.

Más szavakkal: a tudatlanság vagyoni differenciálóvá és biológiai szelekciós tényezővé lép elő. A tudáshoz való jog biztosítása lesz a jövő nagy jogszerző küzdelme. Hogy ebben a mostani baloldal fog részt venni valamilyen megújulás után, vagy majd valami teljesen új, azt nem tudom megmondani.

 

23 hozzászólás

 1. panamajack — 2016-12-05 12:40 

„Generális probléma az, hogy a jóléti állam nem tud mit kezdeni azokkal, akiket kizárólag a jóléti állam vonz ide, ezzel halálos veszélyt jelentve a jóléti államra, melynek az alapja továbbra is a befizetés lenne.” – meg azokkal az őslakosokkal sem, akik (részben önhibájukon kívül) kizárólag a jóléti állam kegyelemkenyerén tengődő, akár generációk óta munkanélküli underclass-á váltak.

„Felmerül jobboldalról, hogy ezeket a jövevényeket vagy teljesen ki kell zárni, vagy szelektálni kell és rászorítani őket az európai élet alapkövetelményeinek betartására (én is ez utóbbi véleményen vagyok)” – és ez épp ezért nem elégséges megoldás.

 2. professzorpizka — 2016-12-05 14:19 

@panamajack: Bizony nem elégséges megoldás, és a lényeg pont az, hogy ennek nincs jobb- vagy baloldali megoldása, mert ez az egész európai kultúra rendszerválsága.

 3. Áll a tetemnél tiszti prosztó — 2016-12-05 14:21 

azt hiszem, mondanivalóddal összeegyeztethető állítás az, hogy megfelelő időskálán nézve a baloldal maga a válság.
ahogy az az egyik leginkább alkalmazkodóképes állami struktúrában, a büdös jenkik országában is tipikus, a politikai irányzatok természetes életciklusában megújulás helyett az osztódás és kiszorítás a jellemző (néha a struktúrák neveit megtartva, néha nem), ennélfogva az utolsó kérdésedben a második opció mellett foglalnék állást.

 4. norniron — 2016-12-05 15:32 

Végül is van előrelépés. Ahhoz képest, hogy 80 éve a balosok Leninért, Trockijért, Sztálinért, 40 éve meg Maoért voltak odáig, hozzájuk képest sokkal szelídebb figurákért vannak oda most, mint Chavez vagy Fidel (bár Fidel 50 éve is izgi volt, de az más világ volt, akkor még a fidelségnek volt tétje Key Westtől 100 km-re, orosz rakétákkal a segge alatt, vérbosszút fogadott maffiózókkal Floridában).
A kínai elvtársakért meg már nem rajonganak, Kimék meg teljesen vállalhatatlanok.
Mondhatjuk úgy is, hogy a baloldal betöltötte történelmi hivatását. Ha így vesszük, akkor teljesen értelmetlen az a toposz, hogy az a baj a baloldallal, hogy nem is „igazán” baloldali. Miért is kéne annak lennie. Miért kellene mondjuk Hollandenak az osztály nélküli társadalomról és a proletárdiktatúráról álmodozni. Másrészt, ami valóban előremutató volt a baloldalból, ma már valóság, általános, kötelező, ingyenes oktatás, egészségügy, nyugdíj, progresszív jövedelemadózás és hasonlók. Maradna az extremitások képviselete, mint a melegházasság, meg az egyházak basztatása és hasonlók, amik egyrészt nem mozgatnak meg tömegeket, de akár egyenesen visszatetsző és kontraproduktív lehet. Marad a semmitmondás és a politikai lavírozás, ami egyébként a jobbközép politikára is éppúgy jellemző, alóluk is éppígy kifogyott a talaj. Kit érdekelne ma már egy Adenauer vagy egy Miterrand?
Az idő most a harsány (ám szándékaikban gyakran homályos, leginkább szintén csak politikai-hatalmi túlélésre játszó) demagógoké, mint Orbán, Trump, a brexites britek, a skót függetlenségpártiak és hasonlók. A baloldal számára a demagógia sem járható út, ki tud elképzelni egy lángszavú Tóbiás József beszédet a melegházasságról?

 5. tudi — 2016-12-05 17:11 

Szvsz a baloldal amit elért, azt elérte, mint azt a felettem szóló is megjegyezte. Az is baj, hogy a hagyományos bal elől ellopták a piacot, a zöld pártok. Akiket én a baloldalhoz sorolnék. Bár ahogy nézzük szerintem a hagyományos job-bal felosztás is mára semmissé vált, inkább a modern és a populista felosztás jobb lenne. Meg a szavazók sem tűntek el, csak oldalt váltottak és a populista erőkhöz csatlakoztak. Hány olyan embert ismerek, akik kőkemény MSZP szavazóból Jobbikossá váltak.

 6. panamajack — 2016-12-05 17:11 

@norniron: „A baloldal számára a demagógia sem járható út” – ó, dehogynem! Syriza, Podemos, alterglob mozgalmak mondanak valamit?

 7. norniron — 2016-12-05 18:22 

@panamajack:
Ezek közül a Sziriza az, ami képes volt áttörni a mainstreambe. Az alterglob mozgalmak inkább szubkultúrák, mint valódi politikai erő.
Jut eszembe, tavaly belefutottam egy ilyen alterglob performanszba a Wall streeten. Kit éltetett a sok füves-szakállas-rasztás arc? Putyint és a kínaiakat! Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek…

 8. panamajack — 2016-12-05 18:34 

@norniron: ” Kit éltetett a sok füves-szakállas-rasztás arc? Putyint és a kínaiakat! Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek…” – a populizmusok egyik fő jellemzője, hogy jobb- és balszélen összeérnek.

„Ezek közül a Sziriza az, ami képes volt áttörni a mainstreambe.” – eddig. Felkészül az olasz 5 csillag…

 9. untermensch4 — 2016-12-06 00:56 

@tudi: Kalózpártokkal mi a helyzet? A szerzői jogok nagy ívben lesz@rása bír némi fideles beütéssel.

 10. heizer — 2016-12-06 09:32 

Sok minden igaz a leírtakból, de Magyarországon szerintem még ez sem áll meg. Hazánkban bőven volna hely a leszakadóknak programot hirdetni, sőt bőven volna, akivel választást is lehetne nyerni egy baloldali erőnek. Persze nem a mai magyar baloldali pártokkal, nagyjából két új arc, aki van feleannyira hiteles és karizmatikus mint pl. Vona, egy elég szolid programmal megnyerheti a választást:

– Leállítja a stadionprogramokat, meg a tök értelmetlen pénzszórásokat, felülvizsgálja az EU-s operatív programokat.
– Rezsicsökkentés helyett plusz előző pénzekből meghirdeti a magyar energetikai megújulás és energiahatékonyság programját, amivel minden háztartásnak alsó hangon 30 %-os energiamegtakarítást tud hozni, és még az építőipari oligarchákat is a maga oldalára tudja állítani.
– A gyermekek után járó adókedvezményen igazít annyit, hogy az egy- két gyerekeseknek arányosan több jusson.
– Mivel a hadseregre való költés 3-szorosára emelését szerintem nem tudja megúszni az ország, ezért olyan szociális programot hirdet a leszakadó térségekben, ami ezzel összhangban áll: önkéntes sorkatonai-tartalékos szolgálatért ingyenes képzéseket, ösztöndíjakat, szerződéses katonaságért emelt fizetéssel, koszt-kvártély-képzés.
– Meg kellene csinálnia a maga (baloldali) érpataki modelljét valahol az isten háta mögött, (vagy pl. Szeged környékén): romák és leszakadók hatékony gyerek és felnőttképzése ezerrel, bűnözés visszaszorítása, herbál és társai elleni aktív és megelőző, felvilágosító, elterelő fellépés.
– Egyszerre áll be a multik-nagyvállalatok mellé és mögé: energiahatékonysági és technológia transzfer, kutatási-fejlesztési támogatásér (adókedvezményér) cserébe fokozatos fizetésemelést kér, közép távú célként a nyugati bérek felé való minél gyorsabb közelítéssel.

Ezzel már simán nyerne annyit vidéken, hogy a fővárosi-nagyvárosi szimpátiaindex átfordulna, amivel már nyerhető a választás.

És akkor hol vagyunk még az értelmes reformoktól, mint az adó és vállalati bürokrácia visszaszorítása, a hatékony közpénzköltés megvalósítása, stb.

 11. panamajack — 2016-12-06 10:33 

@heizer: Itt most nagyon szépen leírtál egy remek kis jobbközép programot (ami persze a szélsőjobbos-populista magyar „jobboldaltól” valóban balra van). Mindenesetre én mögé állnék! 🙂

 12. heizer — 2016-12-06 10:47 

@panamajack: Egyrészt az ember nehezen tudja megtagadni magát ugye, meg a fidesz legalább annyira balos, amennyire nem jobbos.

 13. panamajack — 2016-12-06 11:14 

@heizer: A fidesz szociális kérdésekben és ideológiájában kőkeményen jobboldali, gazdaságpolitikájában meg valami posztkommunista katyvasz (állami és kvázi-állami monopóliumok kiépítése, a kis- és középvállalatok ellehetetlenítése, ugyanakkor a külföldi multik teljesen elvtelen kiszolgálása). A matolcsízmust tulajdonképpen állatorvosi egyetemen kéne tanítani, nem közgázon… 🙂

 14. norniron — 2016-12-06 11:54 

@heizer:
Az EU-s operatív programokkal csak óvatosan. Jelenleg a magyar gazdaság egyetlen éltető eleme, függővé váltunk tőle, jelenleg a megvonása végzetes volna, lásd például, hogy mi történt Venezuelával a kőolaj világpiaci árának zuhanása után. És ami Venezuelának a kőolaj, az nekünk az EU operatív programjai. Ha felülvizsgáljuk őket, az a helyzet, hogy a magyar adófizetők kötelesek helytállni értük, ugyanis egy részük külföldi bankszámlákon van, már részük a pártkasszában, sok elment mindenféle plakátokra, meg TV-vásárlásra, megint egy részük meg ott van a térkőben, az autópályában, a csatornák burkolatában stb-stb. Onnan nem tudjuk őket kiszedni.
Inkább arra kellene törekedni, hogy a hátralévő programokat már valódi verseny jellemezze, és végre valódi gazdaságfejlesztést, valódi vállalkozási, gazdasági tevékenységet ösztönözzön, ne az új fideszes kisbírók, földesurak „eredeti tőkefelhalmozását”.
Mivel a Fidesz 2020-ig nem fog megbukni, ezért az utánuk jövők megmenekülnek attól a tehertől, hogy az EU-s pénzek elosztásának megreformálásáról kelljen agyalniuk. 😛

 15. heizer — 2016-12-06 14:13 

@norniron: Természetesen a még el nem költött, felhasználható EU-s pénzekről volna szó. Persze az is kockázatos, amikor 2010-es kormányváltáskor módosítottak az OP-kon, az egész pályázati rendszer 1,5 évig állt (bár abba belejátszott a támogatói rendszer átszabása is).

Direkt olyanokat mondtam ami a mai politikai klímában simán elsüthető volna, semmi az egyszerű emberek számára nehezen megfogható szakszöveg, érthetetlen dolog, vagy arra való hivatkozás, hogy a világ bizony bonyolult.. Tiszta populizmus ez kérem!

Persze nem kell feltétlenül elszarni, lehetne jól is csinálni.

 16. tudi — 2016-12-06 17:04 

@untermensch4:
Na igaz őket meg kihagytam, ez van. Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni. Mondjuk ők még a „jövő zenéje”.

 17. tudi — 2016-12-06 17:10 

@heizer:
Én is csak azt tudom mondani, hogy ezt a programot én is szívesen támogatnám. A Fidesz szerintem mindig is arra az oldalra állt, ahol a legtöbb szavazatot tudta maximalizálni. Lásd a menekültkérdést, olyan „programot” valósított meg, amivel simán verte a Jobbikot, mert annál radikálisabbat már senkinek nincsen gyomra előadni a mainstream politikában, legfeljebb a legszélsőjobbon.

 18. untermensch4 — 2016-12-07 09:48 

@tudi: Nem túl jó a „zenei hallásom”, eddig nekem úgy tűnik hogy egyaránt lehetnek „balos” és „jobbos” fogyasztói populisták is ha kicsit érlelődnek.

 19. rammjaeger — 2016-12-08 10:18 

Mellesleg ideje lenne már a magyar nyelvben meghonosítani valami épkézláb megfelelőt a „libertarianizmusra”. Szabadpiaci eszme/ideológia, piacközpontú kapitalizmus, vagy ilyesmi.

 20. noirp — 2016-12-08 13:49 

@rammjaeger: Miért volna ez olyan fontos?

 21. untermensch4 — 2016-12-08 21:45 

@noirp: „Miért volna ez olyan fontos?”
Mert sok emberek a a „liber…” kezdetű összetett szavak megkülönböztetése gond. A frusztrációjuk vége meg az hogy a jelfeldolgozás végén „libsiizé” lesz a fejében amit hallott/látott és ha ez a jelenség nagy tömegben fordul elő akkor hiába van a szónak egy leírt szótári jelentése, a köznyelvi használat árjával szemben.

 22. ABandi — 2016-12-09 18:32 

Attól, hogy az emberiség objektíven minden eddiginél jobban él, még bőven lenne keresnivalója a klasszikus baloldalnak. Hiába a jólét, ha közben az egyenlőtlenségek sokkal jobban növekedtek… Az átlagember közérzetét ez határozza meg, plusz a mindennapok bizonytalansága. Hiába élhetünk 70-80 évig egészségben, és ehetünk-ihatunk-utazgathatunk jókat, ha a felső 1% folyton elénk tolja a teljesen abszurd gazdagságát, mi meg napról napra aggódhatunk, hogy a munkahelyünk/bankunk/államunk csődje nem viszi-e el mindenünket. Ez a cikk szépen kifejti mindezt: http://newdeal.blog.hu/2016/11/16/almok_amikre_hiaba_varunk

Persze igaz, hogy a Blair-Gyurcsány-Hollande vonalat ez a legkevésbé sem izgatta… Az egyenlőtlenségek csökkentése túl sok érdeksérelmet okozna ahhoz, hogy mainstream politikus tartósan képviselni merje. Helyette (ahogy a poszt is írja) legyártják a maguk álproblémáit olyan kisebbségek „védelmében”, akik erre vagy nem szorulnak rá (feminizmus vs. fehér nyugati nők 2016-ban), vagy annyira marginálisak, hogy nem lehet vele szavazótömegeket nyerni. De azért nem ez az egyetlen elképzelhető út… Érdekes, hogy Bernie Sanders neve fel sem merült. Pedig ő egészen messzire jutott az ellenszélben a valódi baloldali nézeteivel, azaz hogy a javak igazságosabb elosztását és létbiztonságot ígért a kisebbséghez nem tartozó átlagembernek. A Clinton-párt végül bedarálta, de nem egykönnyen, és simán lehet, hogy 4 év múlva egy hasonló jelöltnek már sikerülhet. Ezt látva egyáltalán nem temetném a baloldalt.

 23. paracelsus — 2017-01-02 15:15 

A baloldal válságához hozzátartozik, hogy permanens osztályharcot feltételez. Csak épp a jóléti társadalmak kialakulása miatt az amúgy jogos munkavállaló – munkaadó / csóró – gazdag osztályharc véget ért. Az időközben megtollasodó baloldali ideológusok és politikusok* ott álltak hát cél és program nélkül.
Ekkor találták ki, hogy akkor horizontális osztályharc helyett vívjanak vertikálisat, a társadalom összes szegmensére húzzuk rá, hogy az egy „osztály”, amelyet elnyomnak, és máris létrejött az sjw-izmus, a harmadgenerációs feminizmus meg a genderőrület. Az a világ, ahol a dillármilliomos Madonna is „elnyomott”, ahol Clintonnét „szexizmus” miatt nem választják meg elnöknek, vagy ahol a special snowflake-ek által kiötlött névmások használata égető probléma. Az a világ, ahol a teljesítmény helyett a negatív pöcsméregetés vált döntővé. „- Én vagyok az elnyomottabb! – Nem, mert én!” Ehhez járult még a pszeudo-szellemi fölényük fitogtatása (e szerint ha valaki nem járt gender studies 101-ra, és nem sajátította el annak terminológiáját, annak fogalma sem lehet az elnyomásról, és igaza sem lehet semmilyen kérdésben), továbbá saját korábbi szavazóbázisuk („fehér prolik”) ekézése. Ha hozzávesszük ehhez a régóta meglévő, de a migránskrízis idején különösen szembetűnő, következetlen hozzáállást, amivel a kultúrák egyenlőségét hirdető baloldal konzekvensen az európai értékeket nem értő/magáénak nem valló, szélsőséges iszlám mellett tört lándzsát, mert ugye vannak kultúrák, amik egyenlőbbek a többinél; nos, ilyenkor nem kell csodálkoznunk a baloldal kivérzésén.

* A mit tudom én, hanyadik MSZP-kongresszuson az Internacionálét éneklő, Armaniban meg Versace-öltönyben feszítő Gyurcsány és Bajnai tökéletes példa. Éhes? Proletár? Mi van?

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.