A kézműves sörökről már régóta akarok írni, mivel divatosak, sokfelé lehet velük találkozni és azt mondják, hogy megnyitják a magyar gasztronómia újabb fejlődési útját. Hurrá.
Mindazonáltal, ha az ember elmegy Prágába és végigsörözik egy hétvégét, nem lesz nagyon másnapos (persze ha nem iszik valami rövidet is hozzá. Ha igen, magára vessen.) Ellenben egy kellemes pesti sörözés két-három korsó sörrel másnap már fej- és gyomorpanaszokat okoz. Ezen sajnos az sem változtatott, hogy nem a savanyú Sopronit vagy Drehert vagy Borsodit kell már inni, hanem a Kettévágott Borz Sörfőzde négyszer komlózott, alsó-felső erjesztésű, szűretlen Véletlenül Lekaszált Fácáncsibe IPA készítményét. Hurrá.
Nekem az ezzel kapcsolatos elméletem a húsleves-teória. Ez abból áll, hogy ha tetszőleges magyar étteremről meg akarjuk tudni, hogy mire képes, rendeljünk egy tányér húslevest.
A húsleves mindent elmond a konyháról. Nem bonyolult elkészíteni, ellenben a legkisebb hibától is rossz lesz. Ahol jó húslevest csinálnak, ott be tudják tartani a technológiai fegyelmet. Normális húst főznek bele, ideértve a csontos részeket. Nem főzik túl gyorsan, ezért nem zavaros vagy kozmás ízű. A habbal együtt valamennyi zsírt is leszednek róla, ezért nem úszik a tetején fél centi zsírréteg, hanem csak annyi, amennyi a zsírban oldódó mindenféle ízanyagok miatt kell. A zöldség az nem fagyasztott, előre felkockázott valami, és a „gazdagon” nem azt jelenti, hogy ipari mennyiségű répa van benne.
Ha ezeket betartva készítik, abból egy tányér aranyló, illatos, finom húsleves lesz. Pont jó hőmérsékleten, amely nagyon meleg, de még pont nem égeti az ember száját.
A sörfőzdéknél (és kocsmáknál) a teszt az, hogy csapoljanak egy korsó sima világos sört. Pont elegendő szénsavval, habbal, pont jó hőfokon. Mentesen minden savanyú mellékíztől, az árpához hozzáadott kukoricaíz okozta mellékízektől, az állottságtól, a kelleténél hígabb állagtól. Erre pontosan ugyanaz igaz, mint a húslevesre.
Nem a csúcsgasztronómiai finomságokhoz kell hozzá érteni, hanem ahhoz, hogy egy meghatározott kémiai folyamatot a megfelelő alapanyagoktól a megfelelő technológiai lépésekkel a megfelelő végeredményig elvigyünk. Tisztában lenni azzal, hogy a húslevesben fehérjék kicsapódása zajlik, amely másodperceken belül tud rossz eredményt produkálni, és azzal, hogy az árpamaláta megerjesztése is pillanatok alatt tehető tönkre mindenféle nem kívánt cukrok és alkoholok keletkezésével. (és akkor még nem is beszéltünk a másik őrületről, a Tökéletes Magyar Pálinkákról, amelybe néha a Szent Magyar Pálinkamester uzsonnamaradéka is bele van főzve, mert „úgyis kiforrja magát, nem lesz semmi baja”)
Ha az étterem képes volt levezényelni egy fazék húsleves megfőzését, és jól tálalni, akkor elhiszem nekik, hogy a pontosan 2 perc 20 másodpercig bőrös oldalán pirítandó norvég csíkosúszójú fjordkeszeg filét is jól fogják megsütni. Nem azért, mert akkora zsenik, hanem mert elolvasták a használati utasítást. Persze tud játszani a csárdaszabály de azért legalább feltételezhető, hogy tudnak valamit. Ha nem tudnak, azt legjobban abból lehet lemérni, ha a húsleves helyett inkább a tárkonyos ragulevest kínálgatják.
A tárkony ugyanis a háromnapos, napon felejtett lódög szagát is elnyomja, a tejfölös-lisztes sűrítés a leves zavarosságát, a kötelező citromkarika meg az összes mellékízt.
Na ezért vagyok én szkeptikus az apátsági, pörkölt malátából készült, szűretlen, kétszer komlózott, ipa, apa meg mittudomén milyen sörrel. Van pár jó, de a nagy része raguleves. Nekem pedig akkoris hozzanak húslevest, minden mást majd csak azután.
40 hozzászólás
1. noirp — 2015-06-01 10:01
Hozzáfűzés: az ipari mennyiségű répától édes és gyökérízű lesz a leves, és ez erős késztetést okoz a fogyasztóban, hogy a séf fejét belenyomja, míg lélegzik az ipse (az ipáról nem is szólva).
Az álcázóhálóként használt, baromi mennyiségű tárkony még esetleg arra is jó, hogy utána két napig ánizsszagút büfizz, míg a gyomorégésed kúrálod. Biztos méregtelenítő hatású.
Sört idehaza pedig csak dobozosat igyunk, feleim, aztatis csak hüttőből.
2. noirp — 2015-06-01 10:06
…egyébként mélyen egyetértek, ami a technológiai fegyelmet stb. illeti.
Valahol egy messzi-messzi galaxisban egyébként imígyen beszélt a művelettan nevű tárgyam oktatója:
„Vannak szakaszos és folyamatos műveletek(…)a szakaszos üzem legjobb példája a húslevesfőzés. Első lépés: keresünk valami madarat, aki megpucolja a zöldséget.”
3. untermensch4 — 2015-06-01 10:17
Egy vendéglátós tanár szerint tetszőleges vendéglátó-ipari egységet minősíthetünk a kávéjuk alapján. Mivel a kávé rendesen elkészítve is a legnagyobb árrésű termék, ahol ezen is spórolnak (zacc mint alapanyag akármilyen arányban) ott számíthatunk rá hogy nem érzékelhető átverések is vannak.
4. nadiposzi — 2015-06-01 10:22
Dobozost sose. Amúgy bármit, csak alkalomhoz. Pl. kalákás betonozás, ott állasz a keverőnél, a nap tűz, a lapát – az lapát baszki, na képzeld el. Kurva jól esik egy üveg kőbányai világos. Elbaszott, átlógótt vizsgaidőszak után, egy újabb lealjasulós hosszúhétvége felé vonatozva, a feltámadó lelkiisneret maró kínjával – langyos Pannongold.
A felsőbb kategóriájú sörökhöz szűkebb a merítés, azért akadna, de az uncsibb. (Nehogy má’40 felé akciós dobozos sörrel ücsörögjünk a beton pingponggasztalon ugye, szóval helló kézművers trendifaszom helyek 700ér/kori)
5. komojtalan — 2015-06-01 10:34
Egy valamit nem értek az emberekben: Valamit dolgozik, mert kell a pénz. Ezt lehet jól is csinálni, ami akár még könnyebb is adott esetben, akkor miért kell rosszul végezni? Heti 2x járok piacra, van egy nagyon jó pék, legalábbis én ahhoz járok már lassan 20 éve. 3 évvel ezelőttig nem is volt gond, egy jó 40 -es hölgy vezette az üzletet, de akkor eltűnt és a lánya vette át. Meghalt, vagy másik üzletbe ment át passzolom, de azóta olyan meredeken esik a kiszolgálás színvonala, hogy komolyan gondolkozom hogy ott hagyom őket a finom pékárú ellenére. Van a piacon még vagy 10 pék, csak árul más is jó kenyeret. Alkalmazottak max. 3-6 hónapig bírják, gondolom nem fizet eleget. Kezdem megszokni az egyiket jön egy ismeretlen. A mostani olyan, hogy én még emberen ekkora munka undort nem láttam, persze áll is a sor miatta. Ki a fene szeret vásárolni morcos embertől, vagy biorobottól, ezért is ritkázom a multikat, csak ha megéri akkor megyek oda. Azt hiszem a holnapi nap lesz az első amikor nem hozzájuk megyek, még ha véletlen egy ember sem állna sorba.
6. flashbang52 — 2015-06-01 11:01
Én meg a kézműves sörök neveitől vagyok r osszul. OK egyedi meg kell valami ami eladja a sört ( ha már az íze nem fogja) Névadásban minden esetre jobbak vagyunk mint sörfőzésben.De engem akkor is zavar, hogy kezemben a fénymásolt ital lappal ilyeneket mondok.Kérek aszongya. Bojárok bal heréje IPA két üveggel, Csápos pornó menni Kuala Lumpur pale két üveggel, Anyukám meggyes szájú macskája ale 1 üveg.és két pohár a Koboldok álmatlan éjszakájából.( zabos- babos-fehér). Jön vissza a szemöldökig tetovált felszolgáló lány.Ja Bojárok bal heréje nincs, hozhatok helyett II . Konstantin szivarvéget, vagy Ábrándos szamuráj naplementét.Jó lesz.
Aha jó…
7. professzorpizka — 2015-06-01 11:05
@flashbang52: Erre próbáltam magam is utalni a Kettévágott Borz Sörfőzde slágertermékével a Véletlenül Lekaszált Fácáncsibe IPA-val 😀
8. flashbang52 — 2015-06-01 11:37
@professzorpizka:
🙂 Egy mentőtutajban evezünk.:) Abban is igazságod vagyon, hogy valami homályos emlékből kifolyólag ( konyakot azt francia papok csinálták ergo amit papok csinálnak az csak jó lehet) a egyházi sör és pálinkafőzdéket próbálja meg mindenki PR fogásként bevetni. A ZIRCI HALLGATAG BARÁTOK KOLOSTORA ( 42-es méretű Gothic Fairy betü tipus ) melletti sörfőzde (4.és feles Times New Roman betűtípus)
9. professzorpizka — 2015-06-01 12:36
@flashbang52: vagy legalábbis, ha már nem tudják a kapucinusokra vagy a sarutlan karmelitákra fogni, akkor „eredeti belga apátsági recept alapján készült lambic”. Ez magyarul savanyú sört jelent.
10. untermensch4 — 2015-06-01 12:55
Tisztelt Sörivók!
Véleményüket kérném a következő kérdés kapcsán: „Inna-e Ön kék színű sört?”
Az „igen”, „nem” és „hüjevagybaszki” válaszokhoz is kérnék rövid, tömör indoklást.
Válaszaikat előre is köszönöm.
11. escargot — 2015-06-01 13:02
A neveket megvédeném, bár ebben már a kortárs álhipszter itatóhelyek kapcsán is volt némi nézeteltérésem a szerzővel (és másokkal).
Azért van annak némi diszkrét bája, amikor a német mérnökök előállítják a 20% körüli alkoholtartalmú nedűt, amely a kellően agresszív Bismarck nevet kapja a keresztségben. Erre a skót punkok előállnak a 25%-ossal, Sink the Bismarck néven. Majd valamivel tromfolnak a germánok, mire a dudások bevetik az ultimate fegvert: Tactical Nuclear Penguin!
12. professzorpizka — 2015-06-01 13:13
@escargot: Jiri, Stefán és Jaromir pedig röhögve leküld egy korsó tízes Branikot 🙂
13. professzorpizka — 2015-06-01 13:14
@escargot: Menjünk el a Sóhaj Differenciál Kocsmahivatalba és rendeljünk egy-egy korsó kIPA kóser ale-t 😀
14. noirp — 2015-06-01 13:19
@untermensch4:
Igen, de azért előtte megkérdezném, mi esett bele: a búzavirág vagy a kültéri kék Diszpi.
Indoklás: elég sok mindent kipróbáltam már a kék Pepsitől a nyers snidlingvirágig, a kék sört miért ne?
15. hadrian77 — 2015-06-01 14:27
Sörből szigorúan bajor manufakturális biosört a Reinheitsgebot alapján elkészítve, hozzá regensburgi apátsági bierschnapsot. 🙂
16. escargot — 2015-06-01 15:09
@professzorpizka: Hát, inkább, mint azt a tízes bránert… 😀
17. professzorpizka — 2015-06-01 15:13
@escargot: milyen altesti ma a marketingosztály… 🙂
18. Tromb74 — 2015-06-01 15:15
Hát én úgy vagyok vele, ami jól esik. Pl. Bográcsgulyás vagy pinceperkelt mellé (a bajai halászlé elkészítése józanságot követel magának) simán jó a dobozos Budvar diszkrét alumínium mellékízzel, a füsttől mindenképp fájni fog a fejem. Kézműves söröket kizárólag egy cimborám társaságában szoktam inni, amikor havonta egyszer összeröffenünk.
Véleményem szerint a magyar hasonlóan viszonyul az italokhoz, mint az ételekhez. Míg az előbbinél a magas alkohol tartalom, az utóbbinál a mennyiség a mérvadó. A minőség, mint olyan, igen szűk rétegeket mozgat meg.
Két olyan gasztronómiai élmény maradt meg az emlékezetemben, amit nyugodtan tekinthető feldolgozhatatlan traumának.
Az egyik egy tihanyi csárdában történt, amikor hosszú stoppolás után úgy döntöttünk egy barátommal, eszünk valami jót, kerül amibe kerül.
Én egy sajttal töltött pulykamellet rendeltem (a balfasz választást tudjuk be annak, hogy kb. 18 éves voltam) hasábburgonyával. Amit kihoztak elém az tulajdonképpen egy bármelyik szupermarketben kapható panírozott mirelit pulykaszelet volt a szélein megszenesedve, ahogy az a jegesen olajba hajított termékeknél megszokott. A sültkrumplira most nem fecsérelnék szót. Az ára természetesen a nyugatnémet turistákra volt paraméterezve.
Érdekes, hogy egyáltalában nem voltam mérges, csak valami mérhetetlen szégyent éreztem. Azt gondoltam, ez kínosabb, mint bármi a magyar történelemben.
A másik borzasztó élmény a pálinkával és Erdéllyel kapcsolatos. A Gyilkos-tó környékén áztunk ronggyá egy rosszul sikerült táborozás alkalmával. Kora reggel úgy döntöttünk szerzünk valami szíverősítőt. Betérve egy helyi becsületveszejtőbe kértünk valami hazait, amire méltán büszkék a benszülöttek. A rozspálinkájukat ajánlották, mindjárt adtak is egy vizespohárral, amit miután az egész kocsma minket figyelt, le is döntöttünk egy lendülettel. Hát nem elég, hogy oltári szar íze volt, az alkohol tartalmát pedig meg sem merném becsülni, de utána szinte azonnal irtó fejfájást éreztünk, ami egész napra mellénk (belénk) szegődött.
Azóta is kóstoltam néhányszor erdélyi pálinkát, az a tapasztalatom, hogy a minősége kiszámíthatóan szar.
19. professzorpizka — 2015-06-01 15:25
@Tromb74: A pálinkára is igaz a húsleves-teória. Nagyon könnyű belőle szart csinálni. Jót se nehéz, de majd megy bele néhány aszalt szilva meg méz (lófaszt, melasz) és mézeságyasként az ablakmosószert is eladjuk…
20. flashbang52 — 2015-06-01 16:43
@untermensch4:
Ittam már világos sört, barnát zöldet, vöröset, fehéret, ebbe a repertoárba már igazán belefér egy kék szín is :)Ahogy Noirp rámutatott azért nem mindegy, hogy mitől lesz kék illetve remélem nem a Kék osztriga bár rendezvényein fogják árusítani 🙂
21. flashbang52 — 2015-06-01 17:09
@escargot:
Annak van értelme ha német és brit sörfőzdék a névadásban is vetélkednek ( bár szerintem a sör világháborút a központi hatalmak magasan nyerték 🙂 hatás/ ellenhatás, akció/ reakció elve alapján ahogy írtad is.
De hova tudom betenni a Nem vagyok én apáca,,A Távoli galaxis A Szent András könnye… Sötét bunkó.. Olaszházi Bitumen Limited edition, vagy az Újlaki lófingató, Bodzás Angyalka neveket ( ezek létező kézműves sörök nevei)
A 2000 es évek elején volt ez divat, hogy a házi hidroponikus marihónalja teremesztők adtak mindenféle idióta neveket a fűkeverékeiknek. ( Holland Sárkány, Fehér orrszarvú Kék Holdfény, Sötét Ördög édes magvai,Nőies északi fény automata stb) Namármost vagy a kézmüves sörök névadói is ebből a közegből kerülnek ki vagy túl sokat fogyasztották a saját vagy mások által készített legális/ illegális tudatmódosítókat 🙂
22. pandacsoki — 2015-06-01 22:27
Ismerős óvodában dolgozik, ahol önkormányzati mutyi miatt ehetetlenül szar a gyerekek ebédje. A leves az fonnyadt mirelit zöldség vízben, ujjnyi zsírral a tetején. De a fantázianeve az „Verdi kedvenc levese” vagy hasonló elmésség, az ellenség megtévesztésére, gondolom.
Nálunk melóhelyen fura az üzemi szakács, a leveseket pl. nagyon finoman csinálja, de néha a főételben semmi köszönet sincs. Máskor viszont egész tűrhető.
23. hadrian77 — 2015-06-02 06:50
@Tromb74: Nálunk az üzemi étkezdében kétféle leves van és többféle második. Húsok, tészta, főzelék. A legnagyobb mennyiségben a húsleves és a rántott hús fogy. Ráadásul mindenki odabacik a tányérja egy nagy adag tartárt mert ki van téve. Erre van igény.
Mellesleg Budaörs Komló és tehén. Korrekt hamburgerek korrekt sörökkel. 🙂
24. Tromb74 — 2015-06-02 21:49
@hadrian77:
Azt ne mond, hogy te is budaörsi vagy. Amúgy néhányszor megfordultunk ott az asszonnyal, valóban fogyasztható a hamburgerük.
Ha házias kosztra vágysz, a Sziklát ajánlanám. Ősbudaörsi sváb család, szívéjes fogadtatással. Még a rántothúst is remekül csinálják.
De ha igazán meg akarsz lepődni, akkor kóstold meg a gulyást az autópálya mellett az Agip kútnál! Egyszerűen zseniális. Hetente, kéthetente előfordul a kínálatban. Komolyan mondom ennél jobbat talán nagyanyám tudott főzni, meg természetesen én.
25. Tromb74 — 2015-06-02 21:54
@professzorpizka:
Hát ilyen is van, de ez szimpla igénytelenség. Ami viszont érthetetlen, hogy bizonyos körökben kizárólag az számít, hogy fejbebasszon.
A jóember elpazarol időt, energiát és rengeteg gyümölcsöt, az eredmény meg valami aceton szerű hányós fejfájós löty.
A méz az meg nem való a pálinkába, sőt véleményem szerint semmibe nem való.
26. hadrian77 — 2015-06-03 09:23
@Tromb74: nem vagyok budaörsi, anyósék laknak egyel visszább. 🙂 De ha látok egy jónak tűnő helyet, oda be szoktam menni egy próbakörre. 🙂
27. zolcsi67 — 2015-06-03 13:14
Csak halkan szólok: jövőre, azaz 2016-ban lesz ÖTSZÁZ (500) éves a Bajor Sörtisztasági Törvény, amely szerint a sörben ivóvíznek, gabonamalátának, komlónak és sörélesztőnek SZABAD csak lenni. Egy ekkora hagyományt meg tisztelni illik 🙂
28. komojtalan — 2015-06-03 13:51
@Tromb74: Nem tudtam, hogy ennél az írásnál a sör a fő téma, azt hittem a magyar munkaerő :-). Akkor a témában pár szösszenet.
Én is a Balatonnál jártam úgy, hogy megálltunk egy jónak kinéző, még csak nem is neves helyen, valami falu a Balaton elején. Cigánypecsenye, akarom írni romapecsenye és halászlé volt a rendelés. A halászlének semmi íze, ha néha volt valami akkor avas szalonna, a krumpliról nem tudtuk megállapítani hogy főtt vagy sült, esetleg egyik sem. Mondjuk ottani viszonylatban nem volt drága, de az volt az utolsó csepp a pohárban, azóta ha Balatonra megyünk akkor viszünk kaját. Az egy dolog, hogy harmad-negyedárban van, de tudjuk mit eszünk, ami ráadásul még jó is.
Sörből inkább a szlovákot iszom, de azt sem nagyon csak Szlovákiában. Érdekes módon az itthon gyártott sörök meg sem közelítik a kintit, ott gyakorlatilag bármilyent lehet inni: Kozel, Gold fassl (Aranyfácán), stb … mindegyik jó. Itthon a régi Dréher tetszett, jó szénsavas volt. Régen amikor érdemes volt kijárni tankolni (amíg meg nem vette a Mol ….) rendszeresen hoztunk be sört is, a szekrény tetején most is van egy csatos üveges Kelt, meg egy 2 literes, hitelesített üvegcsizma.
Borról nekem a minőség legalja tetszik úgy-ahogy. Volt egy boros társaság, rendszeresen mentünk autós találkozóra és mindig boros pince mellé szervezték 🙂 (2 napos volt). Hozták a több (tíz)ezer forintos borokat, egyik sem győzött meg, aztán a végén egy mindenféle maradékból összepancsolt bort tett ki a tulaj. Na az tényleg jó volt, valami 300 forint volt literje :-).
29. hadrian77 — 2015-06-03 14:21
@komojtalan: amikor a 90-es évek elején jártunk ki szlovákba várásolgatni meg sörözni, a kinti magyaroknak megvolt, hogy milyen sört isznek és milyet nem. Meciar papa érdekeltségébe tartozó sörgyárból semmi nem ittak. 🙂
Amúgy a szlovák sörgyártás sem olyan szép, mint ahogy innen elgondolnánk.
30. grossartigli — 2015-06-03 20:26
Dottore,
KukoricaGRíz lesz az a hozzávaló, amitől én is a falra mászok. Amúgy egyetértünk a trendisörökről és elkövetőikről, én már oda jutottam, hogy általában a kézműves jelző kizárja a vásárlás szándékát.
Azt meg tényleg nem tudom hová tenni, hogy a nagynevű sörök ihatatlan magyar reinkarnációi hogyan lehettek a hipermarketek akciós playmatei. Ha München népviseletbe öltözött fesztiválozóit megitatnák egy doboz „Durch bayerische Braumeister inspiriert” Spátennel biztosan gyújtogatást kezdenének. És újabban a Pilsner Urquell is gyanúsan komlótlan.
Húsleves, Krúdy, Szindbád, Latinovics….
De az anyámé jobb.
31. Steelman — 2015-06-03 20:34
Üdv!
Na ez egy olyan, hogy nálam a kézműves sörök közül alig pár jött be, ebből a Corvinburg leginkább, főleg a fekete változat.
De ha sört akarok inni, mármint élvezeti célból (mert kint a telken dolgozva 30 fokból a pincébe betérve a Rocky Cellar is nedűnek ér fel), akkor csakis cseh sörök. 5-6 éve még lehetett itthon kapni üveges import Staroprament. Na az sör volt. Egy haverom ismertetett meg vele, akkor azt mondtam, hogy én itt befejeztem, nálam a Staro az etalon sör. Aztán jött a dobozos verzió, az is jó volt, de mégse az üveges. Aztán valamelyik cseh sörgyári képviselőt sikerült rendesen megkenni a hazai sörgyáraknak, hogy adják el a licenszet, majd mi itthon gyártjuk. Na, az olyan is lett. Azóta leszoktam a Staropramenről, mert az az undorító édeskés mellékíz ami a magyar gyártásúnál megvan, totál kiábrándít. Krusovice drága (meg annyira nem is jött be), Budweiser szintén, így maradok a Pilsnernél. Félelmetes, hogy itthon mi minden külföldi jó sört el tudunk cseszni. Nem véletlen, hogy a Kozel itthon gyártott söre köszönő viszonyban nincs a kintivel. Azt a lebutított licencet úgy adták, a sok bunkó magyarnak (már elnézést) jó lesz az is… Pilsnert veszek, mert arról legalább tudom hogy nem itthon gyártották, és ha élvezeti értéknek veszem a sört, nem csak sima szomjoltónak a melegben, akkor nekem nem mindegy. Visszatérve a témára. Találkoztam már jó kézműves sörökkel, de mivel ritkán van kísérletező kedvem, általában márkahű vagyok. Ha persze valami bejön, akkor azt próbálom keresni, de nem fogok 30 féle sört kipróbálni, hátha valamelyik bejön.
32. untermensch4 — 2015-06-03 21:24
@komojtalan: Ha már érintve lett a bor… 2000 tájékán tagja voltam egy különítménynek ami 3 órás tűző napon mászkálás közepette fel tudta kutatni az ország legrosszabb kannás borát. Nem ez volt ugyan a cél de kudarcnak tökéletes volt. Az este szlogenje (korabeli sörreklámra utalva) az lett: ez nem bor, ez ber. 🙂
Utána intuitíven koktélokat kevertem, néhány túrázó kerékpáros megbánta hogy oda foglalt szállást… 🙂
33. untermensch4 — 2015-06-03 21:28
@untermensch4: kimaradt a lényeg: Tokajban 🙂
34. zolcsi67 — 2015-06-03 21:33
@Steelman: Nemcsak itthon… az egységes Európa jegyében kitalálták az „eurolager” nevű egyen-mosogatólevet (na jó, kőművesmunkák mellé azért megteszi), így járt sok, hajdan neves itóka: a Löwenbrau, a Stella Artois, a Heineken, az Amstel, most a cseheken (Staropramen) a sor. Legyenek átkozottak!
35. Tromb74 — 2015-06-04 11:40
@Steelman: ÓÓÓ, míg a Gellért téren laktunk, a ház alatt volt egy kis kocsma, amit műegyetemről féllábbal kilógó ultrák üzemeltettek.
Remek volt a hangulat, amikor focimezes srácok Staroprament csapoltak, miközben a zenegépből loopolva zenget a Kárpátia.
36. Steelman — 2015-06-04 17:48
@zolcsi67: Jelszó: Hadd igya csak a proli, ha az elég neki… Volt egy ismerősöm aki jópár éve az egyik sörgyárban dolgozott akkor technikusként, majd később laboránsként. Hát ő mesélt egy-két olyan sztorit, hogy nem hittem volna el, ha nem ő mondja. Na kb. azóta nem bízom a hazai készítésű sörökben, és mivel ismerem néhánynál, milyen volt az igazi import sör, van is összehasonlítási alapom. Lényeg: a hazai sörgyárakban (tökmindegy, melyik), annyira kicentizik a főzési, érlelési folyamatot, hogy a minimumig szint elérése után azonnal leállítják és mehet a palackozóba. Mert ezzel költséget takarítanak meg, kevesebb energia, stb. Pedig az alapanyag minősége, hozzávalók, stb. befolyásolják erősen a sör minőségét. Így lehet hogy az egyik sorozat olyan lesz, mintha felvizezett Kőbányait inna az ember, a másik meg egész fogyasztható. És tökmindegy, milyen ott készült sört iszunk. Érdekes módon pár éve lehetett kapni Szerbiában készült Carlsberg sört egyik hipermarketben, az mégis jó volt. Az itthon készült meg…hagyjuk. Lehet abban valami, hogy az itthon használt víz miatt, ámbár nem vagyok szakértő. De érdekes módon az itthon készült söröknél mind érezhető az az édeskés mellékíz, ami kiakaszt.
37. padi — 2015-06-04 18:02
@Steelman:
Jajj, a magyar Kozel…
Ami viszont igen meglepő: már jópár éve Belgiumban élünk, tehát príma apátsági, trappista és hasonló sörökből bármikor bőven válogathatok.
Ha viszont szimpla ászoksört szeretnék, akkor választhatok a Jupiler és a Maes között (esetleg Stella, meg persze a teszkógazdaságos cuccok). Nos, a Jupiler és a Maes meglepően átlagos minőségű: a Dreher, de még egy jobb eresztésből való Borsodi is veri.
(Jóból is megárt a sok:
Egyszer, kiérkezésünk után nem sokkal vettem vagy húszféle spéci belga sört, és nekiláttam a kóstolásnak, minden este 1-2 üveggel. kb. 1 hét után oda jutottam, hogy ezek szépek, jók, finomak, de most szünetet tartok, és esténként inkább iszom egy Jupilert vagy egy pohár bort.)
38. Steelman — 2015-06-04 19:01
@padi: Lehet bennem van a hiba, de Stellát akkor se vennék, ha eredeti lenne – amíg igazi cseh sör van választékban. Nekem Stella nem jött be. Biztos jók a belga sörök, én elismerem. De 1. az a minőség ide vagy nem jut el, vagy pokolian drágán, vagy 2. eljut, aztán győzze az ember megfizetni és vadászni. Egyik se vonzó. Magyar Kozel amúgy Arany Ászok, csak a címke más. 🙂
39. padi — 2015-06-05 14:42
@Steelman:
Egyetértek, a jó cseh sör a németet is veri.
40. zolcsi67 — 2015-06-05 15:23
@padi: Ha már belga (bocs, flamand), nálam a Leffe viszi a prímet, és azt itthon is lehet kapni 🙂 Amúgy, mint hajdan lelkes címkegyűjtő, mennyi minden sz*rt megvettem-megittam, csak a gyűjtemény miatt :-)))
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.