Kitörési kísérletek

A legújabb őrület, hogy a gonosz piszok zsidó Soros György, egyeteme által mételyezi meg Magyarországot. Igaz, hogy ott olyan dolgokat tanítanak, amelyet a magyar társadalom 99%-a nem is ért, de ezt most hagyjuk. Megmételyezi. Mint a piszok zsidó ELTE a dzsenderszakkal, ahol buzulást tanítanak.

Az egésznek kezd lassan Führerbunker-hangulata lenni. Egyre újabb támadásokat indít Steiner, de valahogy egyikből se lesz semmi. Még tart a varázslat, még senki nem veszi észre, hogy kiváló kormányunk sorra szalad bele a pofonokba.

Mindez azért van, mert az Orbán kormány mozgástere rendkívül szűk. Három éve írta Panamajack a Sakk és gó című cikket, amelynek jelen poszt csak a gyakorlati példája.

Kezdődött a gazdasági mozgástérrel. Az óriási gazdasági reform, a „nemzeti nagytőke” megteremtése (valójában az elérhető közjavak és magánjavak lenyúlása) után nem maradt, aki termeljen, vagy szolgáltasson. A termelő és szolgáltató szektorok meghatározó részei vannak multik kezében. A gazdaságpolitika így fiskális és monetáris politikára korlátozódik, vagyis Varga Mihály és apparátusa próbálja beosztani az EU-tól és adókból befolyó, továbbá a nemzetközi hitelpiacon felvett pénzeket, miközben Matolcsy ezoterikus stratégiai terveken töri a fejét, melyet Nagy Márton és a többi szürke eminenciás próbál magyarra fordítani. A Matolcsyzmus lényege lenne valami hazai befolyást gyakorolni a hazai gazdasági folyamatokra, de ez a vonat elment, a hazai gazdaságpolitika sarokpontjait – a lopást is – a támogatásokat folyósító EU, a hitelezők határozzák meg, akiket naponta biztosítani kell arról, hogy Matolcsy ezoterikus ötletei a Pallas alapítványok cifra épületein belül maradnak. Helló nyolcvanas évek, helló Fekete János, akinek az egyik legfontosabb munkája az volt, hogy nyugaton mindig elmondta, hogy mi papíron ugyan kommunisták vagyunk, de becsületesen fizetjük a törlesztést…

A gazdasági mozgástér szűkülése politikai szűküléshez is vezet, hiszen az itt termelő, nagyrészt német, kisebb részt mindenféle másféle multik érdekérvényesítő képessége sokszorosan meghaladja a kormányét.

Az RTL-klubba, a német boltmamutokba, autóipari cégekbe rendre beletörik a kormány bicskája, egyszerűen nem lehet velük szemben politizálni, és minél inkább próbálkozik, annál kevesebb a tárgyalási készség. Ráadásul a jelenlegi német vezetés nem nagyon szól bele abba, hogy a német gazdasági elit hogy gyakorolja itt befolyását. Itt még érdekközösség is van köztük és a magyar kormány között, hiszen Martin Schulz győzelme egyik félnek sem érdeke, de ez a magyar kormány mozgásterét nem növeli.

A világpolitikában a Putyin felé tapogatózások eddig semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak, egyszerűen Putyin nem tud nekünk adni olyan dolgokat, amelyekre szükségünk van. Vagy ne vehetnénk meg mástól olcsóbban és jobb minőségben, lásd metróprojekt.

Az amerikai külpolitika úgy tűnik, irányt vált, csak nem tudjuk, hogy merre? Hillary Clinton Magyarország-politikája két dologban biztos volt: 1) Nem szeretik Orbán Viktort és keményen korlátozzák az amerikai gazdasági érdekekkel szembenő tevékenységét, és a civilekkel szembeni nyomulását 2) Nem akarják megdönteni Orbán Viktort, mert nincs alternatívája, és nem akarnak a kijevihez hasonló támadást és orosz befolyásszerzést.

Azonban nem tudni, hogy mi lesz a Trump-kormány hozzáállása Kelet-Európához és Oroszországhoz? Németországra hagynak mindent? Várnak, hogy mi lesz az EU-val és azután döntenek? Putyin-ellenes fellépések lesznek, és rajtunk statuálnak példát? Erre a legtapasztaltabb diplomaták se tudnának most válaszolni. Talán pár hónap múlva, talán már a francia választások után, ki tudja.

Azt sem tudjuk, hogy a visszahívott Colleen Bell utódja ki lesz? Trump körül nincs olyan befolyásos támogatóréteg, mint a korábbi elnökök körül, így a kedves, udvarias nagykövet-mögötte pedig egy André Goodfriend-szerű öreg róka tandem helyett valami mást fogunk kapni. Sok mindent meg fog mutatni, hogy egy felkapaszkodott „breitbastard” jön majd ide, vagy egy meleg helyzetekben járatos karrierdiplomata. A mostani ügyvivő mindenesetre az utóbbi.

Goodfriend három-négy sajtónyilatkozattal megmutatta, hogy Amerikának vannak nagyon komoly eszközei, ilyen bonyolult helyzetekben, mint a mostani, öngyilkosság velük packázni.

Mi van Brüsszellel? Őket megállítjuk, nem? Nos, Brüsszel az utóbbi 4-5 évben többször is befagyasztgatta pár hónapra egyes nagy operatív programok kifizetéseit, a magyar kormányra néha százmilliárdos nagyságrendű finanszírozási terhet róva. Ezzel, a „quantitative easing” (a nyugati jegybankok, elsősorban a Fed hitelkihelyezési programjai, ami miatt a nemzetközi hitelpiacra nagyon sok új pénz áramlott) idején nyugodtan lehetett élni, a kormánynak (és nekünk, adófizetőknek) ez fájt, de nem kellett beleroppanni. Az EU komoly átalakulás előtt áll, most épp nincs kapacitása senkinek Magyarországgal foglalkozni, de ez hamar megváltozhat, és akkor az „impotens” EU majd rajtunk statuál példát. Ezért Brüsszellel csak szájkaratét vívunk.

Kivel vívjon hát meg a kormány?

Természetesen a „civilekkel” ezekkel a borzasztóan veszélyes elemekkel. Hiszen most már az amerikaiak nem védik be őket, nem? A helyzet bonyolultabb ennél.

Előszöris a civilszervezetek csupa jó és szükséges dolgot csinálnak, amelyeket amúgy nagyrészt az államnak lenne kötelessége megtenni. Persze ettől még ellenük lehet hangolni a közhangulatot.

A másik gond az, hogy ezeknek a szervezeteknek kiváló összeköttetéseik vannak.

A harmadik pedig az, hogy ha konkrétan Soros Györgybe és szervezetébe kötnek bele, akkor olyan befolyással találják magukat szembe, amelyik az ilyen bolondos egyetembezárási tervek hallatán lehet csak a vállát vonja meg, mondván: nem eszik azt ilyen forrón, nézzük meg, mire mennek úgy, hogy csak az egyetem szervez tiltakozást. De ha az kevés lesz, nagyon sok és nagyon erős eszköze van arra, hogy Orbánra hasson.

Steiner nem támadhat a német gazdasági elit, az amerikai kormány, az EU intézményrendszere irányába. Steiner tehát Soros irányába fog támadni. Es ist ein Befehl!

 

 

Kuláktempó

Kéri László a Hír TV Egyenesen című műsorában (6.45-től) a következőket találta mondani:

        „Ez a fajta későkulák mentalitás, ez a gyűjtögetés, a tulajdonszerzés öröme. ”

„másként, munkacímen azt mondom kuláktempó”

hívja fel rá a figyelmet az örülünk vincent blog kiváló szerzője, jótündér. (nekem meg panamajack)

Jótündér helyesen látja, hogy Kéri a baller naftalin-értelmiség része, aki készséggel venné át a Szőcs Gézák és Schmidt Máriák helyét, a húsosfazék körül. Mondandójával azonban vannak komolyabb bajok is ennél.

Az a fajta rablás, amire gondol, az valójában szpáhi-tempó lenne, egykoron a török szultán fizetett a lovasságnak alföldi falvakkal, ezért van az, hogy az egykori török hódoltság területén nincsenek a mai napig falvak, hiszen mindenki beköltözött a nagyobb településre, mert az a szultáné volt, és ott nem akarták rögtön kirabolni, ahogy a szpáhi tette.

Van azonban egy másik baj, ez pedig a „kulák” szó, mint rabló, gonosz elemre utalás. Ez ugyanis olyan komcsi csökevény, amelyet jó lenne végre kiirtani a fejekből.

Közismert tény, hogy Magyarországon 1944-ben zsidók százezreit ölték meg vagy vitték haláltáborba és ölték meg ott. A dolog emberi tragikumáról mostanra talán már eleget beszélünk, de alig esik szó arról, hogy ez az országnak milyen veszteség volt. Mert az ismert veszteségeken (pl. Radnóti, Szerb Antal, Rejtő Jenő) számtalan olyan ember halt meg, aki egyszerűen polgári életmódjával járult hozzá az ország sikerességéhez. Kinyitotta minden reggel a kis boltját, árulta, amit árult, tisztán tartotta a bolt előtt az utcát, eltartott két-három alkalmazottat, igyekezett mindenféle új árukat behozni, érdeke volt a modernizáció és a prosperitás, mert akkor tőle majd többen vásárolnak. A legtöbbet az ilyen kispolgár zsidókból irtották ki.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a svábok. Ők vagy mentek málenkij robotra, vagy kitelepítették őket. Naná, kellett a nagy ház, a szép porta. Meg a hentesüzlet, a kocsma, a szövőgyár. Üzemeltetni? Azt senki se tudta. Járási központok váltak lassan sokkal rosszabb hellyé, mert a kifogástalan minőségben dolgozó hentes, szódás, alig 2-3 évvel azután, hogy a boltost elvitték, szintén eltűnt.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a „horthysták”. Itt persze találunk bőven gazembereket, akik megérdemelték sorsukat, de bőven találunk az állami szolgálatba állt kisnemességből való, tanult, lelkiismeretes szakembereket. A vidéki nagyközségek, városok boltosai, kisiparosai, hentesei, kocsmárosai után, jöttek a hivatalnokok, akik az egésznek az adminisztratív hátterét adták.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a kulákok. A sváb módos parasztság mellett ugyanis volt „magyar” (valójában magyar, szlovák, rác eredetű de pár száz év alatt egységessé vált) parasztság, amelyek gazdagabb képviselői szintén az ország motorjai voltak. Ők adtak el a sváb hentesnek tisztességgel felhízlalt disznót, ők vettek a zsidó kereskedőtől újfajta ekét, amivel jobban lehet szántani. Az ő földjükön lehetett a szegényebb embereknek napszámban dolgozni. Ők ültek le néha és gondolták végig, hogy megérni modernizálni, vagy a kisebbik fiú továbbtanulására költeni. Őket is elvitték, vagy öngyilkosságba, alkoholizmusba hajszolták.

Magyarország ezeket a csapásokat a mai napig nem heverte ki. Beteg társadalom vagyunk, ahol főleg a magyar vidékből kivették azt a réteget, amelyik a fejlődését elhozhatta volna. Igen, volt nyomor. Igen, kellett szociális rendszer.

De, az arisztokraták kastélyaiban ma már elfekvőt se lehet üzemeltetni.

A zsidó boltosok helyén senki se kereskedik.

A pedáns sváb portákat felveri a gaz.

Az egykori, sokszor keményfejű és kegyetlen módos gazdák helyén pályázatzsonglőrök vannak.

És akkor Kéri László, felemlegeti a hetven éves szólamot, amelyet akkor közönséges rablók mondtak.

Kuláktempó. Éljen Rákosi mikor lesz?

 T. törzsolvasó! (persze ez is kommentnek indult)

 

Amint láthatjátok, sikerült összehoznunk első, de reményeink szerint nem az utolsó számát a Diétás Magyar Múzsának. A kósza gondolat és a megjelenés között mindössze két hét telt el.

 

Kettő olyan hét, amit én személy szerint többször nem szeretnék átélni. És itt elsősorban nem az éjszaka és hajnalban, másodállásban kovácsolt magazinunkra gondolok, hanem mind arra, ami a magánéletemben történt. Ezt most nem részletezem, részben ismeritek. Ez a magazin nem kis mértékben járult hozzá, hogy épp ésszel kibírtam az elmúlt időszakot. Jó döntés volt belevágni a gyermekvállalásba.

…mert hogy szerző társaimmal szültünk egy közös gyermeket. Panamának és nekem ez szám szerint a harmadik, a többieknek pedig az első. A „többiek” alatt új szerzőtársunkat, Széplábi tanár urat is kell érteni, akit pálinkázás keretein belül végre sikerült rávenni a közös munkára (Hát már csak ezért érdemes volt belevágni). A tanár úr azon túl, hogy a kritikai gondolkodás és a racionalizmus élharcosa, jól kompenzált humanista (hehe), az egyik legkiválóbb író, aki nyomokat hagy maga után a virtuális térben. Olvassátok, ahol (tetten)éritek!

Visszatérve a gyermekre, annak születésének pillanatára, nem volt az éppen komplikációktól mentes. Alapvetően egészséges, de azért picit koraszülött. Magán viseli ennek minden jegyét és következményeit. Kicsit nagyobb odafigyelést, gondoskodást igényel szerencsésebb körülmények között világra jött társainál (azért sem írom le a gyermekbetegség kifejezést). Hogy csak egy példát említsek, az egész ötlet onnan származott, hogy akartam valamit csinálni nagybátyám emlékére, aki akkor még meg sem halt (azóta sajnos igen). Ehhez képest az ehhez illő ajánlás teljes egészében kimaradt a magazinból. Nem baj. Én tudom, ő tudja.

Szavakba öntött (betűbe vetett), de még csak megfogalmazott ars poeticánk sincs. Ha van bennünk egyáltalán közös vonás, akkor az a kultúra iránti elkötelezettség, a tenni akarás. A legnagyobb problémának azt tartjuk, hogy a kultúra ellen teljesebb a társadalom „átoltottsága”, mint a kanyarót illetően. Ebből Lényegében az ország minden búja és baja levezethető. Tenni kell ellene. Harcolni. Ez a mi munkánk; és nem is kevés. (http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/adunanal.htm)

most már nem csak Pizkának, de nekem is van kávézós fotóm

Ami viszont a ti feladatotok lenne…

Azon túl, hogy osszátok, terjesszétek a magazint, kritikával is kellene illetnetek, tartalmi és formai szempontból egyaránt. Én számos magazint terveztem, illusztráltam, tördeltem stb. Viszont egyike sem volt digitális platformra tervezve. Egyelőre nem is volt időm beleásni magam ebbe a világba, de az elsőre is látszik, hogy teljesen más megközelítést, szemléletet követel meg az embertől mint a print felhasználásra készülő tartalmak. Na, pont ebben témában ki tudom művelni magam a következő (várhatóan május elsején) megjelenő számig, de minden másban segíthettek nekünk.

Olvassátok, kritizáljátok!

Kürti T.

Diétás Magyar Múzsa

A Diétás Magyar Múzsa első számát bámulja a monitoron a nyájas olvasó, vagy esetleg már ki is nyomtatatta, nem tudom. Utóbbi esetben majd hajtogasson belőle
valamit olvasás után.

Márczius idusán Petőfizni szokás, mert Petőfi lángolt, perzselt, úgy vigyázzatok, szifiliszt ragaszt Ady Endre rajtatok!

A Ráérünk blog, mint mindenben, itt is különcködik. Csokonai Vitéz Mihályra emlékezünk. A jó öreg CSVM ugyanis amellett, hogy nagyszerű költő és hitszónok volt, kilátott a Kárpát-Medencéből. Tudta, mi újság Franciahonban és mi megy a londoni színházakban. A latint a korban szokásos obszcén szóvicceken túl az utolsó nyamvadt gerundiumig és vocativusig helyesen tudta, mint ahogy még vagy féltucatnyi nyelvet…

Olvassátok!

 

A makói kanyarómátrix

Mémek

Richard Dawkins 1976-ban írt The Selfish Gene című könyvében a mémekről, és találta ki a memetics kifejezést. Lényegében arról van szó, hogy bizonyos eszmék, viselkedésminták, hiedelmek, információk terjedése leírható a biológiában és az evolúcióelméletben használt eszközökkel. Ez a gondolat maga is mémmé vált, és tartósan megfertőzte például az angol nyelvet a „to go viral” kifejezéssel, amely azt jelenti, hogy valami úgy terjed el (az interneten) ahogy a vírusok szoktak kora tavasszal.

Szingularitás

A szingularitás (singularity) szintén divatos kifejezés volt pár éve, pedig már Neumann óta velünk van, de mémmé a kétezres években vált, nem utolsó sorban a Mátrix-filmek miatt. Ez a fogalom pedig (röviden) annyit jelent, hogy egy bizonyos ponton a mesterséges intelligencia megszerzi a tanulás képességét, és ez olyan folyamatot indít be, melynek végén sokkal okosabb lesz az embernél. Az ember ettől fél, ezt a félelmet testesíti meg a Mátrix-trilógia, ahol néhány megvilágosodott ember küzd a gépuralom ellen.

A Mátrix filmekben ez egyszerű, hiszen a megvilágosodottak tudatában vannak annak a nagy fallikus tárgynak, amely az agyukba dugva összekapcsolja őket a gépek világával, a valóság azonban ennél bonyolultabb.

Már rég tudjuk, hogy a szingularitás nem úgy fog bekövetkezni, hogy egy nap egy csinos hírolvasó-android bemondja a tévében, hogy elvtársak, itt a szingularitás. Lehet, hogy a távoli jövő történészei majd kitűznek pontokat az elmúlt század történetében, de ezek mindig utólagos és önkényes elhatárolások, amelyeket a kortársak nem feltétlenül látnak fontosnak.

Valójában az ember már az ipari forradalom eleje óta érzi, hogy a gépek egy nap „felébe kerekedhetnek” és legkésőbb a XX. század sci-fi irodalma, különösen a szovjet szerzők és Stanislaw Lem óta feszegeti azt a kérdést, hogy mi lesz az ember szerepe ebben a világban, hová lesznek majd az ő biológiai és szociális szükségletei? Ezeknek a normáknak a nagy része ugyanis biológiailag meghatározott vagyis az ősoka ott keresendő, hogy az ember bizonyos paraziták ellen védekezik (higiéniai, táplálkozási szabályok) vagy az ivaros szaporodás nem kívánt mellékhatásait igyekszik elkerülni (szexuáletika).

Fokozatosság

A szingularitás azonban fokozatosan jelentkezik, a gépek nyomulnak be az életünkbe, és mi is nyomulunk be az ő életükbe, ugyanis életünk egyre növekvő részét éljük az online térben. Két ember a közösülés biológiai tényéhez vezető teljes utat bejárhatja ma már kizárólag számítógépeken keresztül. Ehhez azonban az online világot „megfertőzik” mindazzal, amiről a fél világirodalom szól. Lángoló szenvedély, csalárdság, árulás, gyűlölet, hazugság…

Közben eljött a big data kora, vagyis a gépeknek olyan mennyiségű adat áll rendelkezésre, hogy már következtetni tudnak jövőbeli eseményekre, akkor is, ha azok bekövetkezésében irracionális elem van. Kellő adatelemzés után a gép tudhatja, hogy ha egy hímnemű attribútummal rendelkező chat-felhasználó azt mondja, hogy „nem, nem szépségem, nem csak a következő trófeát látom benned” akkor ha azt észleli, hogy a nőnemű egyed attribútumaival bíró fél ismerősei közül még ötnek ezt írta, továbbá bizonyos üzenetek (oké találkozzunk holnap nálam) után többet nem kommunikál a másik féllel, akkor nem mond igazat. Adott esetben lehet írni is egy programot, amely figyelmezteti a hölgyet, hogy egy kalandorral van dolga.

Ezt a képességet hívják a marketingesek intuitívnak, holott a „vigyázz, hazudozó kalandor” ez esetben nem emberi intuíció, hanem rigorózus adatelemzés eredménye. Fontos, hogy a gép ebben az esetben nem tudja, hogy „miért” van az, hogy egyes emberek lehazudják a csillagokat az égről, egyszerűen észreveszi, hogy ez így van. Esetleg később felfedezheti benne az evolúciós logikát, további adatok alapján.

Irracionális fejlődés

Mindeközben azonban a szingularitásban részt vevő biológiai ágensek irracionálisan is viselkednek, mivel fejlődésükben egyik fő motorja a hiba, amelyet romantikusan az eredendő bűnnek is nevezhetnénk. A Hiba az, amely megkeveri a kártyapaklit néha, és rostál egy nagyot az emberiségen.

A különféle járványok jellemzően az emberi életmód bizonyos gyengéit kihasználva terjednek el. A pestis a városba költözött ember betegsége volt (előtte egy-egy falunál többet kiirtani nem volt esélye). Az AIDS az ósdi szexuális viselkedési szabályokat alkalmazó, majd azokat teljesen elhagyó ember betegsége. (ésszel szexelő embereket sokkal kisebb eséllyel fertőz meg). A járvány, mint evolúciós kihívás már régen tartalmaz a biológiai elemen kívül társadalmi elemet is, nem véletlen, hogy a társadalom különböző etikai vagy egyenesen jogi normákkal is védekezik ellene.

Ilyen etikai és jogi normák például a kóser és halal étkezési szabályok. De ilyen a teljes konzervatív szexuáletika, vagy épp az, hogy a dögöt milyen mélyre kell ásni.

Modern járványok

A szingularitás lassú bekövetkeztével továbbra is számolni kell azzal, hogy a járvány kialakulásához biológiai és társadalmi ok egyszerre kell. Az ebola példája azt mutatja, hogy az emberiség rendkívül felgyorsult abban, hogy a biológiai kihívást leküzdje. A makói kanyarójárvány viszont annak a jele, hogy a járványok a másik oldalon fognak erősödni.

Ha egy mém (az oltásellenesség) szuperpozícióba kerül egy biológiai vírussal, akkor a látszólag ártalmatlan online járvány könnyen társulhat biológiai járvánnyal, kiirtva ezzel egy bizonyos módon élő embercsoportot. Vagyis, durván fogalmazva azokat a hülyéket, akik oltásellenes cikkeket osztogatnak a neten, idővel saját oltásellenességük iktatja majd ki az élők sorából.

Lehetnénk tehát fatalisták, mi be vagyunk oltva, meg a gyerek is, hadd csinálják. Csak épp az a gond, hogy bizonyos vírusok mutációja azért lassult le, mert nincs alkalmul évente sok generációban szaporodni és mutálódni, míg egy járvány esetében ez megtörténik és kiirt felelős, beoltott, gyakran kezet mosó embereket is.

Ember embernek farkasa?

Vagyis egyáltalán nem úgy tűnik, hogy a gépek akarnak minket kiirtani, hanem saját, biológiai, evolúciós jellegű veszély leselkedik ránk az online világban is. Az emberiség kiirtása nem racionális dolog, nem kell itt olyan kedvesen romantikus dolgokra gondolni, mint Asimov robotikai törvényei.

Ellenben az irracionális gondolkodás (más néven hülyeség) komoly szelekciós tényezővé fog válni. Az ember fel fogja hamarosan találni a rák univerzális gyógymódját, komplett szervrendszereket fog növeszteni őssejtekből és mindenféle nanoeszközökből. Közben pedig emberek fognak meghalni, akik citromlével lúgosítanak, vagy éppen bőrráktól érzett páni félelmükben nem mennek ki a sápadt márciusi napra és nem szedik be a D-vitamint se, mert „mutációt okoz”.

A négyszög körösítése

Az online térben olyan adatnyomásnak van kitéve az ember, amely még az okosabbját is ilyen rossz döntésekre viheti. Ez ellen csak az segít, ha gondolkodásunkat közelebb visszük a gépekéhez, és megkérdőjelezzük az adattömeget. Szabályszerűségeket keresünk, elméleteket állítunk fel és próbáljuk igazolni. Ehhez nyilvánvalóan szükségünk lesz a gépek adatelemző kapacitására. A gépek pedig fel fogják ismerni az intuitív ágenst, amely számukra nem követhető módon ugrik következtetésről következtetésre. Ez lesz a szingularitás, amelynek bekövetkezéséhez nemcsak a gépek túlzott racionalitásának szükséges csökkennie. Az ugyanis olyan, mint amikor az egyre több oldalból álló sokszögek egyre inkább megközelítik a kör formáját, de sosem érhetik el azt.

A kör mi vagyunk, de ahhoz, hogy együtt éljünk a gépekkel, el kell következnie a túlzott irracionalitás (a hülyeség) visszaszorulásának. A biológiai és a szociológiai evolúció ehhez lelkesen hozzá is látott.

A következő száz évet túlélő ember tehát a kritikusan és ésszerűen gondolkodó ember, aki eligazodik az online világban.

Közben nálunk a diákoknak még van kockás informatika füzete. Makón pedig kanyaró van.