A legújabb őrület, hogy a gonosz piszok zsidó Soros György, egyeteme által mételyezi meg Magyarországot. Igaz, hogy ott olyan dolgokat tanítanak, amelyet a magyar társadalom 99%-a nem is ért, de ezt most hagyjuk. Megmételyezi. Mint a piszok zsidó ELTE a dzsenderszakkal, ahol buzulást tanítanak.
Az egésznek kezd lassan Führerbunker-hangulata lenni. Egyre újabb támadásokat indít Steiner, de valahogy egyikből se lesz semmi. Még tart a varázslat, még senki nem veszi észre, hogy kiváló kormányunk sorra szalad bele a pofonokba.
Mindez azért van, mert az Orbán kormány mozgástere rendkívül szűk. Három éve írta Panamajack a Sakk és gó című cikket, amelynek jelen poszt csak a gyakorlati példája.
Kezdődött a gazdasági mozgástérrel. Az óriási gazdasági reform, a „nemzeti nagytőke” megteremtése (valójában az elérhető közjavak és magánjavak lenyúlása) után nem maradt, aki termeljen, vagy szolgáltasson. A termelő és szolgáltató szektorok meghatározó részei vannak multik kezében. A gazdaságpolitika így fiskális és monetáris politikára korlátozódik, vagyis Varga Mihály és apparátusa próbálja beosztani az EU-tól és adókból befolyó, továbbá a nemzetközi hitelpiacon felvett pénzeket, miközben Matolcsy ezoterikus stratégiai terveken töri a fejét, melyet Nagy Márton és a többi szürke eminenciás próbál magyarra fordítani. A Matolcsyzmus lényege lenne valami hazai befolyást gyakorolni a hazai gazdasági folyamatokra, de ez a vonat elment, a hazai gazdaságpolitika sarokpontjait – a lopást is – a támogatásokat folyósító EU, a hitelezők határozzák meg, akiket naponta biztosítani kell arról, hogy Matolcsy ezoterikus ötletei a Pallas alapítványok cifra épületein belül maradnak. Helló nyolcvanas évek, helló Fekete János, akinek az egyik legfontosabb munkája az volt, hogy nyugaton mindig elmondta, hogy mi papíron ugyan kommunisták vagyunk, de becsületesen fizetjük a törlesztést…
A gazdasági mozgástér szűkülése politikai szűküléshez is vezet, hiszen az itt termelő, nagyrészt német, kisebb részt mindenféle másféle multik érdekérvényesítő képessége sokszorosan meghaladja a kormányét.
Az RTL-klubba, a német boltmamutokba, autóipari cégekbe rendre beletörik a kormány bicskája, egyszerűen nem lehet velük szemben politizálni, és minél inkább próbálkozik, annál kevesebb a tárgyalási készség. Ráadásul a jelenlegi német vezetés nem nagyon szól bele abba, hogy a német gazdasági elit hogy gyakorolja itt befolyását. Itt még érdekközösség is van köztük és a magyar kormány között, hiszen Martin Schulz győzelme egyik félnek sem érdeke, de ez a magyar kormány mozgásterét nem növeli.
A világpolitikában a Putyin felé tapogatózások eddig semmilyen kézzelfogható eredményt nem hoztak, egyszerűen Putyin nem tud nekünk adni olyan dolgokat, amelyekre szükségünk van. Vagy ne vehetnénk meg mástól olcsóbban és jobb minőségben, lásd metróprojekt.
Az amerikai külpolitika úgy tűnik, irányt vált, csak nem tudjuk, hogy merre? Hillary Clinton Magyarország-politikája két dologban biztos volt: 1) Nem szeretik Orbán Viktort és keményen korlátozzák az amerikai gazdasági érdekekkel szembenő tevékenységét, és a civilekkel szembeni nyomulását 2) Nem akarják megdönteni Orbán Viktort, mert nincs alternatívája, és nem akarnak a kijevihez hasonló támadást és orosz befolyásszerzést.
Azonban nem tudni, hogy mi lesz a Trump-kormány hozzáállása Kelet-Európához és Oroszországhoz? Németországra hagynak mindent? Várnak, hogy mi lesz az EU-val és azután döntenek? Putyin-ellenes fellépések lesznek, és rajtunk statuálnak példát? Erre a legtapasztaltabb diplomaták se tudnának most válaszolni. Talán pár hónap múlva, talán már a francia választások után, ki tudja.
Azt sem tudjuk, hogy a visszahívott Colleen Bell utódja ki lesz? Trump körül nincs olyan befolyásos támogatóréteg, mint a korábbi elnökök körül, így a kedves, udvarias nagykövet-mögötte pedig egy André Goodfriend-szerű öreg róka tandem helyett valami mást fogunk kapni. Sok mindent meg fog mutatni, hogy egy felkapaszkodott „breitbastard” jön majd ide, vagy egy meleg helyzetekben járatos karrierdiplomata. A mostani ügyvivő mindenesetre az utóbbi.
Goodfriend három-négy sajtónyilatkozattal megmutatta, hogy Amerikának vannak nagyon komoly eszközei, ilyen bonyolult helyzetekben, mint a mostani, öngyilkosság velük packázni.
Mi van Brüsszellel? Őket megállítjuk, nem? Nos, Brüsszel az utóbbi 4-5 évben többször is befagyasztgatta pár hónapra egyes nagy operatív programok kifizetéseit, a magyar kormányra néha százmilliárdos nagyságrendű finanszírozási terhet róva. Ezzel, a „quantitative easing” (a nyugati jegybankok, elsősorban a Fed hitelkihelyezési programjai, ami miatt a nemzetközi hitelpiacra nagyon sok új pénz áramlott) idején nyugodtan lehetett élni, a kormánynak (és nekünk, adófizetőknek) ez fájt, de nem kellett beleroppanni. Az EU komoly átalakulás előtt áll, most épp nincs kapacitása senkinek Magyarországgal foglalkozni, de ez hamar megváltozhat, és akkor az „impotens” EU majd rajtunk statuál példát. Ezért Brüsszellel csak szájkaratét vívunk.
Kivel vívjon hát meg a kormány?
Természetesen a „civilekkel” ezekkel a borzasztóan veszélyes elemekkel. Hiszen most már az amerikaiak nem védik be őket, nem? A helyzet bonyolultabb ennél.
Előszöris a civilszervezetek csupa jó és szükséges dolgot csinálnak, amelyeket amúgy nagyrészt az államnak lenne kötelessége megtenni. Persze ettől még ellenük lehet hangolni a közhangulatot.
A másik gond az, hogy ezeknek a szervezeteknek kiváló összeköttetéseik vannak.
A harmadik pedig az, hogy ha konkrétan Soros Györgybe és szervezetébe kötnek bele, akkor olyan befolyással találják magukat szembe, amelyik az ilyen bolondos egyetembezárási tervek hallatán lehet csak a vállát vonja meg, mondván: nem eszik azt ilyen forrón, nézzük meg, mire mennek úgy, hogy csak az egyetem szervez tiltakozást. De ha az kevés lesz, nagyon sok és nagyon erős eszköze van arra, hogy Orbánra hasson.
Steiner nem támadhat a német gazdasági elit, az amerikai kormány, az EU intézményrendszere irányába. Steiner tehát Soros irányába fog támadni. Es ist ein Befehl!
