Kéri László a Hír TV Egyenesen című műsorában (6.45-től) a következőket találta mondani:

        „Ez a fajta későkulák mentalitás, ez a gyűjtögetés, a tulajdonszerzés öröme. „

„másként, munkacímen azt mondom kuláktempó”

hívja fel rá a figyelmet az örülünk vincent blog kiváló szerzője, jótündér. (nekem meg panamajack)

Jótündér helyesen látja, hogy Kéri a baller naftalin-értelmiség része, aki készséggel venné át a Szőcs Gézák és Schmidt Máriák helyét, a húsosfazék körül. Mondandójával azonban vannak komolyabb bajok is ennél.

Az a fajta rablás, amire gondol, az valójában szpáhi-tempó lenne, egykoron a török szultán fizetett a lovasságnak alföldi falvakkal, ezért van az, hogy az egykori török hódoltság területén nincsenek a mai napig falvak, hiszen mindenki beköltözött a nagyobb településre, mert az a szultáné volt, és ott nem akarták rögtön kirabolni, ahogy a szpáhi tette.

Van azonban egy másik baj, ez pedig a „kulák” szó, mint rabló, gonosz elemre utalás. Ez ugyanis olyan komcsi csökevény, amelyet jó lenne végre kiirtani a fejekből.

Közismert tény, hogy Magyarországon 1944-ben zsidók százezreit ölték meg vagy vitték haláltáborba és ölték meg ott. A dolog emberi tragikumáról mostanra talán már eleget beszélünk, de alig esik szó arról, hogy ez az országnak milyen veszteség volt. Mert az ismert veszteségeken (pl. Radnóti, Szerb Antal, Rejtő Jenő) számtalan olyan ember halt meg, aki egyszerűen polgári életmódjával járult hozzá az ország sikerességéhez. Kinyitotta minden reggel a kis boltját, árulta, amit árult, tisztán tartotta a bolt előtt az utcát, eltartott két-három alkalmazottat, igyekezett mindenféle új árukat behozni, érdeke volt a modernizáció és a prosperitás, mert akkor tőle majd többen vásárolnak. A legtöbbet az ilyen kispolgár zsidókból irtották ki.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a svábok. Ők vagy mentek málenkij robotra, vagy kitelepítették őket. Naná, kellett a nagy ház, a szép porta. Meg a hentesüzlet, a kocsma, a szövőgyár. Üzemeltetni? Azt senki se tudta. Járási központok váltak lassan sokkal rosszabb hellyé, mert a kifogástalan minőségben dolgozó hentes, szódás, alig 2-3 évvel azután, hogy a boltost elvitték, szintén eltűnt.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a „horthysták”. Itt persze találunk bőven gazembereket, akik megérdemelték sorsukat, de bőven találunk az állami szolgálatba állt kisnemességből való, tanult, lelkiismeretes szakembereket. A vidéki nagyközségek, városok boltosai, kisiparosai, hentesei, kocsmárosai után, jöttek a hivatalnokok, akik az egésznek az adminisztratív hátterét adták.

Magyarország talán már ezt a csapást sem heverte volna ki.

De, aztán következtek a kulákok. A sváb módos parasztság mellett ugyanis volt „magyar” (valójában magyar, szlovák, rác eredetű de pár száz év alatt egységessé vált) parasztság, amelyek gazdagabb képviselői szintén az ország motorjai voltak. Ők adtak el a sváb hentesnek tisztességgel felhízlalt disznót, ők vettek a zsidó kereskedőtől újfajta ekét, amivel jobban lehet szántani. Az ő földjükön lehetett a szegényebb embereknek napszámban dolgozni. Ők ültek le néha és gondolták végig, hogy megérni modernizálni, vagy a kisebbik fiú továbbtanulására költeni. Őket is elvitték, vagy öngyilkosságba, alkoholizmusba hajszolták.

Magyarország ezeket a csapásokat a mai napig nem heverte ki. Beteg társadalom vagyunk, ahol főleg a magyar vidékből kivették azt a réteget, amelyik a fejlődését elhozhatta volna. Igen, volt nyomor. Igen, kellett szociális rendszer.

De, az arisztokraták kastélyaiban ma már elfekvőt se lehet üzemeltetni.

A zsidó boltosok helyén senki se kereskedik.

A pedáns sváb portákat felveri a gaz.

Az egykori, sokszor keményfejű és kegyetlen módos gazdák helyén pályázatzsonglőrök vannak.

És akkor Kéri László, felemlegeti a hetven éves szólamot, amelyet akkor közönséges rablók mondtak.

Kuláktempó. Éljen Rákosi mikor lesz?