Halálbérlet

A halálbérlet normális lakás volt, élt benne egy kis család, dolgozó apa, dolgozó anya, gyerekek. Halál se volt benne egy deka se. Nagyonis élt, látszott az a bizonyos polgári jólét, a kerámialapos tűzhely, minden szobában laptop, minden volt. A ház előtt egy passat és egy golf, a lakás ezer kilométerre nyugatra volt saját magától. 

Csak a halál, az nem volt sehol. Az sose jött el a kapuig se, ez volt a megállapodás. Mármint nem a halállal, ő tán nem is tudta mit seftelnek itt az ő nevében.

A szemközti épület ugyanis kórház volt, ahol üldögélt egy jóságos professzor, a halálos betegség specialistája. A halálos betegség országszerte szedte áldozatait, országszerte azonban csak itt tudtak vele valamit kezdeni. Mivel a gyógyítás drága volt, csak állami segítséggel ment, azonban a jóságos professzor csak azokat kezelhette, akik a körzetében laktak.

Így a családfő egy szép napon hazafelé jövet egy könyörgő asszonynak megengedte, hogy beírja az ő kórházzal szemközti címét egy lapra. A következő, akit az asszony ajánlott, már hozott ötvenezret. Egy hónap múlva a családfő felmondott és csak álldogált a kórház bejáratánál és hamarosan tucatszám tele lett a lakása halálraítélttel. A bevételből új lakások lettek, az új lakásokban egy élő bérlő és számtalan halott, aki még élt.

A halál csak tudhatott valamit a boltról, mert a népszámláláskor épp kihalt volt az összes. De alighogy elment a számlálóbiztos, csörrent a telefon. Utolsó stádium, egy hónapra kéne. A családfő felsóhajtott és elindult a papírokkal, beszedni a halálbérletet. Közben fütyörészett, de ennek semmi jelentősége.

A puding főpróbája

…a kavargatás, hogy már pont jó trutymós legyen, de kozmáljon oda. Az evés, az már mindegy, ha elég cukor van benne, el fog fogyni.

Itt van ez a nemszeretemviktort-massza akik messze állnak attól hogy pudingok legyenek. Keményítő hiányzik nekik, azt hiszem.

Megérti az ember ugyanakkor, hogy mitől tud egy jókor, jó emberek által kirobbantott forradalom akkorát söpörni. Ez nem is forradalom, ez egy rakás pesti kenderszívó bölcsész volt, néhány értékelhető külsejű csajjal, sok bringával és a szokásos bölcsészliberális szövegekkel. Röviden: ez nem volt semmi.

Mégis meglepő, hogy mennyire félnek ettől. Nem, nem akarom megírni az Orbán futása c. nemzeti eposzt, nem erre gondolok. Hanem arra, hogy a magyar internet jobboldali orgánumai, a mandiner, Kumin Ferenc, a konzervatórium blog, elkezdi az orra alá dörgölni a tarisznyás, bringás, hiperliberális pesti bölcsész hülyegyerekeknek, hogy ti tarisznyás, bringás, hiperliberális pesti bölcsész hülyegyerekek vagytok. Tudják.

Mint ahogy az is világos, hogy az égvilágon semmi veszélyt nem jelentenek se a Kormányra, se senki másra. Ártalmatlanok, nyers zöldséggel etetve jól tűrik a rideg körülményeket, sőt szaporodnak is. Fölösleges rájuk a patront pazarolni. Ha egyszer ennek a rendszernek vége lesz, visszahúzódnak a romkocsmákba és onnan lesznek továbbra is rendes szalonmarxisták.

Rá kellene jönni, hogy a tüntetés sose ezek miatt veszélyes a rendszerre. Hanem amiatt, hogy ennek a tüntetésnek vége volt balhé nélkül. Tüntettek, kínos dalokat és szónoklatokat adtak elő és hazamentek. Az egyszeri állampolgár láthatta, hogy ez olyan program, ahova el lehet menni, vannak sokan, senki nem bánt senkit, nincs vízágyú, egész jó kis program van, vannak jó csajok, utána tele van minden kocsma és kávézó, mi a frászt csináljon az ember egy borongós őszi szombat délután ha nem ezt? Addigis levegőn van.

Na ez az igazi probléma, kedves mandiner, konzervatórium és kuminferenc blogok. Ezek az ugrabugra pesti hülyegyerekek ugyanis maguk a keményítő. Ha márciusban jó idő lesz, összeáll a puding.

 

Zsidónők

Régies, polgári szokás volt mértékadó pesti famíliák hölgyei körében, hogy a zsidó nőket egybeírva zsidónőnek írták és mondták, a német "Jüdin" tükörfordításaként. A zsidó nőkről számos legenda terjengett, ők azok a bizonyos pesti nők, akitől idős vidéki uraságok óvják pesten jogászkodó unokájukat.

Volt és van ezeknek a zsidónőknek valami furcsa vonzereje, amellyel vonzzák a nagyon konzervatív, nagyon keresztényi férfiakat és nőket. Najó, essünk túl rajta: szerintük a zsidónők büdös kurvák egytől egyig, cafkák, akik olyan dolgokat engednek meg maguknak és a velük háló szégyenteleneknek, hogy belegondolni is rossz.

Illetve nagyon is jó belegondolni. Szabadosságával és hülye manírjaival együtt szabad is. Hazavisz, keféltek, úgy ahogy jólesik, ohne faxni, beszélgettek érdekes dolgokról, színházról, világról, emberi jogokról. Ha ezekről nem tudsz, nem dughatod meg. Najó, egyszer-kétszer, ha könnyebb a vére, bevállal, mint érdekes vidéki kant, de olyan kant, aki nem tudja ki volt Kant, hosszú távon nem visel el.

Szóval ez egy másik világ, és ami még rosszabb, tiltott gyümölcs. És ami még ettől is sokkal rosszabb, soha nem lesz meg neki. Akkor se, ha már nem osztályvezető lesz, hanem miniszter. Ezt ilyen laza bicajos gyerekek, meg bölcsészek fogják szúrni. Idegesítő na. Egy nő, akinek nemhogy nem rendszer nem tetszik, nem is teszi szét neki. Pech, na. Én nagyon megértem, nem ezt ígérték. Azt ígérték, mind meglesz. Sok, meglesz, de ez nem. Ezen nem fogsz uralkodni. Vérforraló.

Ettől persze még lehetne úriemberként viselkedni.

 Csak ne lenne olyan fene sok fantázia szemében. A kis zsidónőnek. De akkor is ez van, nem lesz meg. Akkor se. Sajnálom, ez  egy  ilyen rendszer. Tetszik?

A hangok

Egyszer volt, hol nem volt, kivonultak a hülyék a Kossuth térre. Nem, ne valami hőzöngő tömegre gondoljunk, ezek kérem mértékadó politikusok voltak. Egyetlen hibájuk volt csak, hogy egészen picik voltak, ezért az Utókor, aki úgy döntött, hogy ezen a délutánon allegorikusan, mint az akadémikus festményeken fél kilógó cseccsel klasszicizáló Bőség, vagy Szerencse, egy átlagos járókelő képében nézelődik, nos az Utókor észre se vette őket, olyan kicsik voltak.

Elhatározták a hülyék, hogy odébb viszik József Attila szobrát. Hogy ezt miért tették, nem tudom, dehát a hülye azért hülye, hogy a Hangok irányítsák, de erről majd később. Nosza, nekiveselkedtek, de ekkor az egyik elkurjantotta magát: Rúgjuk előbb tökön!

Az ötletet általános tetszés fogadta, de rögtön látták, hogy baj lesz, mert a legnagyobb közülük sem ér fel Attila tökéhez. Ekkor unortodox tökönrúgásra határozták el magukat, ami azt jelentette, hogy egymás nyakába álltak, hogy majd amelyik legfelül van, bokán rúgja Attilát, ezzel mintegy szimbolizálva a tökönrúgást. El is kezdtek egymásra mászni, amikoris megbillent az oszlop és oly szerencsétlenül dőltek egymásra, hogy mindenkit tökönrúgott valaki. A rakásból egy viszonylag magasabb cingár és egy kisebb szakállas kászálódott elő. Rutinosan egy körülbelül állig érő fűszálhoz mentek, és bejelentették az unortodox tökönrúgási politika világsikerét.

Baj volt azonban továbbra is mert Attila nagy volt, nehéz és fenyegető. Dehogy akarta bántani ezeket a kicsiket. Bronzszobra persze nem tudott elmosolyodni, de talán rövidre szabott életében, amikor ezeknek a kicsiknek a szellemi elődei nézték le őt, nem tudott ilyen jót derülni az erőlködésükön. Akkor még dühös verseket írt róluk, most csak nézett lefelé, és azon gondolkozott, hogy az a dinnyehéj mégiscsak valami maradandó dolog volt ezekhez a kicsikhez képest.

Persze tudta ő, hogy a kicsik majd darut hívnak és elviszik majd szobrát, de momentán ez se érdekelte.

Ő megtette a magáét, sok évig ép ésszel kibírta a hangokat, ott létezett, ahol az átlagember elméje már réges-rég összeroppan és verseket írt nekünk onnan, ahonnan minket visszatart az életünk. Mert hangok az értelmes bolondnak mást mondanak, mint sötét barmoknak. Az előbbi verset ír, a másik dobozol, vagy ha más nem megy hát átrendezi a kertet a munkahelye ablaka alatt.

Attila csak néz és ne tévesszen meg senkit búskomor ábrázata, ő már megérkezett. Ő már tud ezen nevetni.

A győzelem

Megvan a következő tíz év fizikai és kémiai Nobel-díjasa a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály Korrupciós Bűnözés elleni Osztály, Korrupciós Bűnözés Elleni Alosztály személyében.

Ezek a derék zsaruk ugyanis nem kevesebbet vittek véghez, mint legyőzve az anyagmegmaradás törvényét megsemmisítették a vizet. Íme a bizonyíték:

atlatszo.hu/wp-content/uploads/2011/09/gyanusitott_00011.pdf

Tudósok egyelőre még vitatják ezt a tudományos eredményt hiszen a víz "megsemmisülve az utcára ömlött" de ez csak valami kvantumfizikai pöcök lesz, amelyet majd a vádiratban pontosítani fognak a Lényeges Kérdéseket Boncolgató Főosztály szakemberei.

Nyilván a kárérték is azért haladja meg a büntethetőség alsó határát, mert 21.000.- Ft. értékben vizsgálni kellett az anyagi világból távozott vizet.

Én mostmár csak egy indítványt tennék a védő kollega helyében: ha a szemtanúk szerint volt pocsolya a helyszínen, akkor a víz nem semmisülhetett meg. Ha a helyszínen hidrogén-peroxid illetve oxigén- vagy hidrogénmolekulák voltak megfigyelhetők akkor a vízben kár keletkezett, amelynek összegszerűségét szakértői módszerekkel kell megállapítani, arra is tekintettel, hogy a hidrogén-peroxid nem okozott-e lelki szőkülést a BRFK antikorrupciós csapatában.

Amúgy meg ha tűzoltó lennék, ezerszer meggondolnám hogy erről az osztályról valaha az életben egy fakabátot is kollegának nevezzek. Vagy hogy köszönjek-e neki. A házát meg oltsa el a Vízmegsemmisítő Főosztály.

Néven nevezett gyerekek

Nyomozni nehéz. Nyomozni drága. A nyomozás nem mindig eredményes. Ha valaki büntetőjoggal foglalkozik, tudja, hogy 100 sikkasztásból nagyjából 40 esetben tényleg sikkasztottak, 30 esetben nyilvánvalóan rá akarják húzni valakire a vizes lepedőt, és harminc esetben a fene tudja, mindent alaposan átvizsgálva kiderülhet ez is, az is. A három fajta között vannak átmenetek, hibridek, ráadásul ami az előbb még egyiknek tűnt, arról könnyen kiderülhet, hogy mégiscsak a másik fajtához tartozik.

Ez a jelenség két mechanizmust biztosan kialakít. Az egyik a nyomozói csökönyösség, amelyik abból indul ki, hogy ezek a kretén vállalkozók biztos összevesztek, a félrekefélésen rajtakapott igazgató a felesége nyomására próbál megszabadulni sikkasztás vádjával a dévaj titkárnőtől, satöbbi. Az igazságszolgáltatás malmait időnként nagyon nehéz őrlésre bírni.

A másik mechanizmus meg a bíróság volna, ahol az erre tartott jogi szakértők (bíró, ügyész, védő) megvitatják, hogy az eléjük tárt tényekből ki lehet-e hámozni egy bizonyos bűncselekményt vagy nem. Ennek vannak szabályai, ez a büntetőjog és a büntető eljárásjog.

Ezek a szabályok sok kezet megkötnek. Mennyivel egyszerűbb lenne a sikkasztással vádolt titkárnőcskét két napra bezárni a kamionparkolóból begyűjtött kurvák közé vagy két napra, aztán két nap után megmondani, hogy tiszta zárkát és zuhanyzási lehetőséget kap, ha aláírja a beismerő vallomását. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kellene visszamenőleg mindent aláírásokkal, szerződésekkel, tanúkkal alátámasztva bizonyítani, hanem mondjuk mondhatnánk azt, hogy márpedig ez így volt és kész.

Sajnos a magyar igazságszolgáltatás már egy jó ideje ebbe az irányba halad. A természetes erózió jele volt már eddig is a bírói mérlegelés térhódítása. A bírói mérlegelés eredetileg arra való, hogy a bíró józan eszét valahogy be lehessen építeni az ítéletekbe. Ha például van három a vádlott javára szóló bizonyíték és csak egy szól a terhére, akkor a bíró, az esetet végiggondolva dönthet úgy hogy az egynek hisz, három ellenében.

Sajnos, mára a mérlegelés bizonyítékot pótló eszközzé vált, és egy sereg vélelem érvényesül a magyar igazságszolgáltatásban. Nem olyan vélelemre kell gondolni, mint például "ha cigány, biztos lopott", hanem olyanokra is, hogy "a munkavállalók nincsenek bejelentve úgyse rendesen, ezért hiába a precízen vezetett üzemnapló, attól még a vádlott nem biztos hogy tényleg a szecskázógép mellett állt a vádbeli időben". Ezekkel a vélelmekkel az a baj, hogy teljesen ellenőrizhetetlenek és szubjektívek.

A bírói mérlegelés már eddig is a hézagos nyomozati munka réseit tüntette el. Eddig is megvolt a veszélye, hogy nem hézagot töm be, hanem olyan helyen állapít meg bűnösséget, ahol nem is volt soha.

A hézagos nyomozati munkáért szokás a rendőröket okolni, de aki szerint 486-os számítógépekkel, egyhatos családi kombikkal és havi száz alatt kereső, 25 alatti fiúkkal-lányokkal lehet hatékonyan bűnüldözni, az hülye. És nem a fiúk-lányok a leggyengébb láncszem, nagyrészt igyekeznek becsületesen elvégezni a munkájukat, és meglepően nagy részük ellenáll a teljes kilátástalanság torzító hatásainak is, vagyis megmaradnak normális nyomozónak annak ellenére, hogy esélyük sincs rendes munkakörülményekre.

De ezek talpas rendőrök és talpas büntetőügyek voltak. Ráadásul ez a sok naiv ifjú még a végén olyat derítene fel, amit nem kéne. Itt jön a képbe a nagy büntetőjogi reform.

Nyomozni kiemelt ügyben is nehéz, bonyolult és bizonytalan. Csalni általában okos emberek szoktak, ezért valószínű, hogy a papírok rendben lesznek, és arra is vigyáznak, hogy a mutyiról kevés ember tudjon. Ez lenne a nyomozati munka teteje, ezt rendesen végignyomozni.

De képzeljük el, amint a sármos Kovács XXII. József hadnagy és jóseggű Szabó XXXI. Irén százados a gazdaságvédelemről elmegy X minisztérium Y osztályára és elkéri az iratokat. Mindenki leizzad, mert ki fog derülni, hogy a tegnap hörrtévében bemondott szoci káeftén kívül van egy fideszes is, hogy az aláíró osztályvezetőt még Viktorék alatt nevezték ki 1999-ben, csak jól bírja a változó irányú szelet… hogy egyébként is "kényes" az egész ügy.

Olyan kényes az ügy, hogy az egyébként mára nagyrészt elzüllesztett ügyészség se tudja elsimítani, legalábbis nem feltűnés nélkül. Mert egyre inkább az elsimítás abból áll, hogy nem emelnek vádat, és kész.

Mi a teendő? Bedobták a gyanúsított legális 72 órás puhítását, de, mint azt már említettem, ezek gyakran okos emberek, és ha csak meg nem verik őket, élnek azzal a jogukkal, hogy egyszerűen befogják a szájukat.

Itt a következő találmány, hogy a tanúval se mehessen ügyvéd. Erre akármit lehet mondani, a gyerek neve a következő: tekintettel a tanú igazmondási és vallomástételi kötelezettségére, egy vizsgálószoba magányában bezsarolják a tanút, hogy vagy köp a többiekre és akkor nem lesz gyanúsított vagy gyanúsított lesz és akkor a szent váderedményesség miatt majd úgyis elítélik.

Ennek persze néhány tökös bíró keresztbe tehetne, ha egyszerűen nem ítéli el a vádlottat, de ez sem lesz már soká probléma. Majd kineveznek olyat, aki elítéli.

A gyereket tehát úgy hívják, hogy a független igazságszolgáltatás lerohanása és egyben a maradék szakmai színvonalának szétrúgása. De ettől a reform azért mégiscsak szebben hangzik.

Bakára teherautó

Aggasztó dolog azt látni, hogy olyan nyilatkozat jelenik meg, hogy majd akkor gondoljuk tovább az előtörlesztést, ha már kiderült, hogy a mostani adag hogy sül el. Ez egyszerűen arra utal, hogy hiányoznak bizonyos modellszámítások, jó, rossz és legvalószínűbb esetre vonatkozó modellek, amelyek a pénzügyi tervezésnél azért mégiscsak alapvetőek lennének.

Persze, tudom, hány éves vagy királyfi.

Most meg olvasom, hogy a fő cél (hogy valami rendes fideszesből csináljanak főbírót) mellett olyan apróságokról megfeledkeztek, hogy a leszállított korhatárhoz átírják a bértáblát. Ugyan kérem. Minek az.

Baka András meg követi druszáját, a Jórit, akit szintén akkor fogunk szeretni, amikor megbukik. Mert Sólymot, Jórit, Bakát így és ilyen méltánytalan körülmények között kinyírni művészet. Egyiket sem ismerték vagy szerették különösebben. De sajnálják, mint a kollega ismerősének az unokatestvérét, mert elütötte a busz. Egyrészt mert milyen szörnyű már, másrészt mert a távoli ismerős is zöldön ment át, akkor viszont minket is bármikor elüthet.

Ez viszont (tudom, királyfi…) felveti azt, hogy nem az ennek a kurva sok reformnak a célja, hogy mindenki úgy érezze, jöhet itt még kutyára teherautó?