A mai posztomat ez, a Tombor Andrásról szóló index-anyag váltotta ki, de már egy ideje figyelem a folyamatot, és – noha részese sose lettem – eleget éltem a közelében, hogy talán tudjak róla írni.
A katolikus befolyás intézményei
A címet a jezsuitáktól kölcsönöztem, akik a katolikus egyház egyik régi olyan irányzata (rendje, csoportja) amely többek között a katolikus egyház világi befolyását próbálja növelni. Oktatói tevékenységükről csak jókat tudok mondani (egyik diplomám egy jezsuita egyetemen szereztem) de az intézményeikben szerepet kap a közösségképző-nevelő munka, amelynek eredménye az, hogy számos, a közéletben utóbb jelentős szerepet játszó fiatal itt kapja meg a közéleti szerep alapját képező érték- és kapcsolatrendszert.
A jezsuitáknál modernebb és sokak áltól (a katolikusokhoz fűződő viszonytól függően) hatékonyabbnak vagy veszélyesebbnek tartott szerveződés az Opus Dei, amely a nyilvánossá vált (illetve nem nyilvános, de elpletykált) adatok alapján sikeresen termet olyan hálózatot, amelynek tagjai az egyházi rendnek nem tagjai, ám közéleti tevékenységükben szintén Isten nagyobb dicsőségére, vagyis az Anyaszentegyház érdekében tevékenykednek, ám ez esetben szervezett és közvetlenebbül irányítható hálózatként.
Ezt egészíti ki a tanító rendek által üzemeltetett középiskolák hálózata, amely nálunk főleg a bencéseket, a piaristákat és a cisztercieket jelenti.
Végül, de nem utolsó sorban említsük meg a XX. század egyik legnagyobb formátumú magyar katolikus papját, Erdő Péter bíborost, aki amellett, hogy rendkívüli tudású egyházjogász, kiváló példája annak, ohgy hogy kell rendkívüli türelemmel, és kitartó munkával az egyházi befolyást olyan szintre hozni, amilyen szinten Mindszenty fénykorában sem volt.
Hazánkban egyedül a katolikus egyház rendelkezik teljesen kiépített utánpótlás-nevelő programmal. A poszt elején említett Tombor-portré csak az egyik illusztrációja annak, hogy milyen jól működik ez a rendszer.
A rendszer működése
Kezdődik az egyházi alsó- és közép iskolákkal. E körben Lázár János szólta el magát a minap. Valóban, immáron százas nagyságrendű általános iskolában folyik a gyerekek „rendes kereszténnyé nevelése” vagy mit is mondott Lázár. Ezzel önmagában semmi baj nincsen.
Innen tudnak szemezgetni azok egyházi gimnáziumok, amelyek a szocializmus idején gyökerező, jó állami gimnáziumok lassú hanyatlásával egyre inkább a kitörés kizárólagos lehetőségévé válnak. Itt már tudatos felkészítés folyik arra, amit úgy nevezhetnénk: a katolikus értelmiségi szerepe a közéletben.
Ennek a csúcsa pedig a Pázmány egyetem, amely a két évtizeddel ezelőtti kiröhögött diplomagyárból szép lassan elnyerte a komoly egyetem státuszát. Itt pedig már nemhogy felkészítés, hanem válogatás, és egyes emberek konkrét „elindítása” zajlik.
Ennek a rendszernek a termékei egyelőre inkább a második vonalban kapnak szerepet, de ott egyre meghatározóbbak. Minden elsővonalbeli fideszes háttércsapatában ott vannak, de néha már visznek nyilvános szerepet is, mint Rétvári Bence vagy Kocsis Máté (mindketten fölöttem jártak a Pázmány jogi karán). Jellegzetes példa a maga módján Tombor András is, aki lelkesen háttéremberkedik, hol több, hol kevesebb sikerrel (mint pl. az UD Zrt. ügyben, amely, ha nem lett volna tragikus, az évszázad magyar politikai vicce lehetett volna)
A konkurencia hiánya
Kérdés, hogy baj-e az, hogy Magyarországon a Katolikus Egyház jól szervezett, és nagy számú kádert kibocsátó, a befolyását kiterjesztő rendszerrel rendelkezik?
A válasz: Önmagában ez nem lenne gond, számos országban tudott ez kiépülni, létezik ezt Németországtól kezdve Amerikán át Franciaországig sok helyen. Sok helyen megvan a katolikus értelmiséginek ez a jól kiépített útvonala az érvényesülés, a befolyás felé. Sőt, Magyarországon részint a hagyományaink részint Kádár János miatt nem lehett bigott szentfazék módjára keresztény politikát csinálni, mint teszik az Lengyelországban.
A gond az, hogy nálunk ennek nincs konkurenciája. Ez a katolikus befolyáscsináló rendszer ugyanis abban az értelemben nagyon flexibilis, hogy szinte bármilyen politikai rendszerben elműködik, legfeljebb az intenzitása kötődik ahhoz, hogy mennyire dolgozhatnak szabadon.
Minden más rendszer viszont a világi hatalom valamilyen meghatározott formájához van kötve. A Kádár-rendszer világi elitgimnáziumai és szakközépiskolái csak abban a rendszerben tudtak jól működni, továbbélésük nagyban függ attól, hogy a vezetőik milyen úton-módon tudták együtt tarani a tantestületet és új patrónust találni az iskolának. Ráadásul, mire ez két évtizeddel a rendszerváltás után nyugvópontra jutott és kialakult ezeknek az iskoláknak a működése, jött a KLIK és mindent újrakevert.
Az összes többi ilyen rendszer pedig a nyugatos polgári rend és szemlélet gyermeke. Németországban az ottani kiváló katolikus középiskolák és egyetemek mellett ott vannak a protestáns társaik, csak ahhoz nagyszámú, gazdag és mérsékelt protestáns polgárság kell, melynek hiányában pl. nálunk a református egyházat oly könnyen tudják meghatározni a habzó szájúak.
Amerikában a Katolikus Egyház csak egy a számtalan vallási vagy világi társaság közül, amely egyetemeket és klubokat finanszíroz, a mormonoktól a zsidókon és a szabadkőműveseken át a mindenféle protestáns irányzatokig, így ott sem egyedüliként termelik a későbbi befolyásos embereket.
Franciaországban a grandes ecoles, Angliában az oxbridge iskolák, Amerikában az ivy és public ivy egyetemek (illetve főleg délen a helyi keményfejű állami egyetemek) a belépők az elit világába, a katolikus iskolák emellett léteznek, a rendszer egyik elemeként.
Nálunk jelenleg kizárólag a Katolikus Egyház képes ilyen rendszert működtetni, és a rendszerből kijövő embereket csúcsra juttatni. Ezt egyébként Orbánék felismerték, az NKE létrehozása kísérlet egy afféle káderképző csúcsszerv létrehozására, csakhát az emberanyag…na az majd a bencésektől meg a Pázmányról fog jönni.
Ráadásul, amint azt a Tombor-portré is mutatja, az ilyen intézmények akkor érnek valamit, ha a falaik mögött gondolati szabadság lakik, lehet vérre menő vitákat folytani, annak ellenére, hogy az iskolát valamely idológiai irányzat szponzorálja. Nem volna szégyen ezt tőlük eltanulni.