A Ráérünk blog régen közölt olyan bejegyzést, amely a magyra belpolitika ütőerére tette volna ujjait és fontoskodó arccal mondott volna okosat, ideje, hogy következzen egy stating-the-obvious okoskodás.

Az elmúlt hét érdekes hírei közé tartozott Tóta W. Árpád provokatív és nagyban vitatható műsora a Tilos Rádióban és az, hogy a Médiatanács szerint semmi baj nincs azzal, hogy a közmédia 90%-ban kormánypárti propagandát sugároz. Nosza, kommentáljunk.

Tótavé olyanokat mondott (a leírások szerint, mert továbbra sem bírok tilosrádiót hallgatni, idegesít, amikor hetven év alatti emberek raccsolva affektálnak) hogy Kádár volt ötvenhat igazi eredménye, a pesti srácok gyerekkatonák voltak stb. Erre aztán mindenki rátette a maga ütőlapjait, történészi és politikusi szempontból is. Tótavé ezzel elérte célját, hiszen meg is mondta: provokálni akart.

Olyan vitát akart provokálni, ahol 1956 eseményei nem a szentté avatási perek stílusában vannnak feldolgozva, amelyek egyébként nagyban emlékeztetnek arra a pátoszra, amivel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiről kellett régen beszélni.

Igen, a gyerekkatonázás túlzás volt, de ne feledjük, hogy a pesti srácok úgy nőttek fel, hogy a tőlük tíz évvel idősebb társaik életében még reális veszély volt, hogy elviszik őket népfelkelőnek vagy valamelyik sebtében megszervezett Waffen-SS hadosztályba, és golyófogók lesznek a világháború poklában. A fegyverhasználat, a harc az emberek szocializációjában sokkal jobban benne volt, mint most, és ennek a feldolgozása, kutatása annak a jobb megértéséhez vezetne, hogy miért gondolták az emberek komolyan, hogy a Vörös Hadsereg ellen lehet néhány davajgitárral harcolni.

Szintén érdekes kérdés lenne annak feszegetése, hogy milyen casting előzte meg Kádár hatalomra kerülését, és megfigyelni 1956 és 1848 rokon vonásait. Hiszen az erőszakos forradalom után mindkét esetben a rendszer puhább, de továbbra is erőszakos kiépülése jött, majd bő húsz év után olyan kiegyezés, amely bizonyos gazdasági kibontakozásra adott lehetőséget. Csak éppen ez a gazdasági kibontakozás egyik esetben sem Magyarország kizárólagos érdekeit szolgálta, hanem mindkét esetben a kor birodalmi érdekeit is. És mindkét esetben olyan torzulásokat rögzített a közgondolkodásban amelyek évtizedekig kihatottak az ország életére. 1848-67 terméke volt az egy politikai nemzetben gondolkodás, amely végül szétvetette az országot, 1956-73 terméke pedig a „világhírű” magyar iparba és a magyar modell sikerességébe vetett hit, amely a mai napig akadályoz minden reformot.

Tótavé provokációjából ilyen gondolatokig kellene eljutni, ehhez képest mindenki az obligát lehülyézésig jut el, holott maga Tótavé kezdi azzal a mondandóját, hogy ő ezekhez a kérdésekhez valójában nem ért, de szeretne vitát provokálni.

Kérdés persze, hogy ha sikerülne neki vitát provokálni, az a vita hol folyna. És itt jön a másik hír jelentősége, miszerint kormánypárti médiatúlsúly van. A kormánypárti médiatúlsúly egy teljesen félrevezető szempont. A Fidesz már csak olyan, hogy szépen lassan kitölti a rendelkezésre álló teret, miután az ezt megakadályozó intézményeket (az MSZP lelkes asszisztálása mellett, ld. például a Népszabadság kicsiánálása közben szép csendben kiosztogatott júdáspénzeket) már lebontották. Ez megtörténik, ha jajgatnak hozzá, ha nem.

Az igazi baj ott van, hogy média alatt szerkesztett médiát kell érteni, ha a magyar médiáról beszélünk.Ez a média nemcsak a kormányoldalon kötött. Ott van példának a Magyar Narancsban zajlott vita a kvótanépszavazásról. Olvasta országosan kb ötezer ember, és kizárólag az unalomig ismert emberek unalomig ismert dolgai voltak ott olvashatók.

Közben megy a siránkozás, hogy a média ilyen állapota melltt nem lehet Viktort kritizálni.

1988-ban egy fénymásolóhoz vagy telexgéphez is csak úgy lehetett hozzáférni, hogy odamentünk a megbízható elvtárshoz, akinél a kulcs volt, elkértük a kulcsot, az felírta egy füzetbe és természetesen jelentette, ha túl sokat fénymásolunk. Ennek ellenére valahogy lett szamizdat, azt olvasták országszerte, aztán csak megdőlt a rendszer.

Most meg, 2016-ban, egy szürke őszi szombat reggelen, miközben épp snooker meccset nézek, szabadon kifejthetem politikai gondolataimat az interneten az engem olvasó párszáz embernek. Kevésbé dagályosan, rendszeresebb írással több ezer mobiltelefonjára lehet eljutni fillérekből. Kínából kb. tízezer forintért lehet megrendelni azt a kamerát és mikrofont, amellyel bárhol lehet olyan műsort csinálni, amelyet bárki megnézhet a telefonján, laptopján, okostévéjén.

Ehhez képest, mi azon sírunk, hogy a nyolcvanmilliárdból fellőtt közmédiában a kormánypárt álláspontja túlsúlyban van. Sokkal hatásosabb fegyvereink vannak, mint egykor a pesti srácoknak. A hatvanadik évforduló üzenete az, hogy nem használjuk őket.