Példabeszéd

Aznap este a tanítványok körbeülték őt és kérdezték:

– Mester, kell-e nekünk majd harangozni a nemzeti összetartozás napján?

– Mondjátok csak, mikor beszéltem én nektek valaha is harangról? A harangöntés feltalálásáig is van még vagy ötszáz év hátra, nem?

– Akkor alkalmazzanak utódaink majd jog-exegézist és próbálják szavaid értelméből kideríteni akaratod?

– Hát nem ártana, hisz addigra az alapító egyházatyák, például Iréneusz majd részévé teszik a keresztény tradíciónak a görög logikus gondolkodást.

– Aha! Akkor Mester ugyebár nekünk harangozni kell majd, hiszen meg kell adnunk a császárnak, ami a császáré, és mivel a nemzeti összetartozás napja egy császári kormány bénázására emlékszik és arra, hogy rövidlátó módon belekormányozta az országát egy teljesen reménytelen háborúba, megölve annyi embert, amennyi a Fáraónak meg a babiloni királynak együtt se jött össze?

– Majdnem jó, drága tanítványok, de azért gondoljuk már végig, hogy aztán miért is fogtok ti majd harangozni, ha a harang fel lesz találva?

– Hát izé, hívni a híveket téged dicsőíteni, jelezni, hogy kezdődik a szertartás.

– Na, és ha valaki másnak a kedvéért is harangoztok, arra van itt egy másik szabály, a harangozni vágyók fordításában így kezdődik: Ne legyenek neked más…

– … isteneid énelőttem. Szóval akkor azt mondod, Mester, hogy bárki másnak, mint a szentháromságnak harangozni az istenkáromlás?

– Bizonyám.

 

Mr. Tinkertrain: Dia lóg

Mr. Tinkertrain barátunknak a hőség kissé megárthatott és felcsapott néprajztudósnak. Alant olvasható kissé adyendrizált gyűjtése egy beszélgetésről, amelynek tanúja volt. Ha valaki a beszélgetés után is úgy gondolja, hogy kiváló barátomnak nem ártott meg a meleg, azzal megosztom a mai egyik szóviccét: örkényuralmi rendszer. Naugye:
Dia, lóg.

– Hallottad?
– Mit?
– Ezek újraosztják a vagyont!
– Ne bassz! Akkor ez van most?
– Ez bazmeg.
– Ezért vitték az autót, meg majdnem a lakást? (jó, a Nagyiék a sublótban tartottak egy kis mellékest, adómentesen, amivel megsegít, érted, de akkor is! Most nekik törl.)
– Ez a harmadik világháború.
– Olyan. Csak a vér nem folyik. Még!
– Ne is mondd. Ki van ez találva, apám. Pedig a rendszerváltáskor még.
– De meddig tarthat? Megvárják, míg éhen.
– Meg.
– Pimaszok. Tudjuk. Kik.
– Felülről irány. Ít. Ják.
– Bilderbergek.
– Joacimok.
– Ráhelek.
– Pedig az ember. Érték. Mérték. Lépték.
– Mégis meglépték.
– Megbuknak.
– Lám. P. Avas.
– Igyunk.
– Igyunk.

 

A Cicik naplója: az avatás

Sziasztok, kedves olvasók! Most be kellene mutatkoznunk, de nem nagyon tudunk. Még senki se mondta meg a nevünket, de annyit sejtünk, hogy a vezetéknevünk „Csöcsöd” vagy „Csöcseid” lehet, bár Rita, akin vagyunk „Cicijeim” néven szólít. Mivel vele mindennap találkozunk, úgy gondoljuk, hogy ez lehet a keresztnevünk, így vagy „Csöcseid Cicijeim” vagy „Csöcsöd Cicijeim” lehet a teljes nevünk. Mindkettőnknek. Egyszer úgy megkérdeznénk, de erre még sose volt alkalom.

Alapvetően jól bánnak velünk, Rita és Károly (újabban János és Laci) is. Rita mindenféle illatos kenőcsökkel keneget minket, bár úgy sejtjük, hogy ezzel igazából vendéglátásra készít fel minket, hiszen a legtöbb ilyen kenés után jön Károly (esetleg János vagy Laci) és lenyalja ezeket a kenőcsöket. Biztos valami finomság ez a kenőcs, mi is nagyon szeretjük.

Van egy nagyon titkos perverziónk. Bomlunk a férfiszemekért. A női szemeket nem szeretjük, azok utálkozva néznek és nem lehet velük szemezni. A férfiszem az más. Úgy látjuk azonban hogy Rita nagyon prűd (már persze Károlyt, Jánost és Lacit most félretéve, meg azt a melegítős alakot aki pár éve a heti rendes rázatóedzésünk után gyúrogatott meg minket miközben Rita ütemes „ó Berci bácsi, ó Berci bácsi” hangokat adott ki). Szóval Rita egy prűd alak és nagyon ritkán enged minket  szemezni férfiakkal. Biztos a férfiak valami diszkrét alkalomra tartogatják a szemüket és nem mutatják meg akárkinek. Minket persze teljesen felizgatnak a szemek, ezért is örültünk annak, hogy nemrég megváltozott valami.

Pár évig az „egyetemre” jártunk Ritával, ahol a „buli” és a „vizsga” nevű alkalmakkor tudtunk szemezni. A bulit nem szerettük, mert olyankor mindig rázatóedzés volt. (már vártuk is Berci bácsit, de ő sose jött) A „vizsga” nevű alkalmakat szerettük, mert olyankor Rita jól meg is szaunáztatott minket, majd szemeztek velünk.

Ennek nemrég lett vége, mióta minden nap az „önkormi” nevű helyen vagyunk,  azóta viszont szoktak szervezett szemezések lenni. A „Polgi” nevű ember, akit az idegenek „doktor Szabó Oszváld” néven ismernek, minden nap szemez velünk. Egyszer masszázzsal is próbálkozott, Rita azt mondta neki, hogy „ne itt” szóval reménykedünk, hogy Károly. János és Laci mellé hamarosan „Oszi” is csatlakozik. Oszinak hívja Rita olyankor, mikor velünk szemez a „Polgi”. Hiába, ez a protokoll, ez bizony komoly tudomány.

Naszóval a Polgi (nevezzük most így) kedvenc szava a „Ritácska” mellett, a „facilitás”. A facilitást itt gyártják a hivatalban, ahova minden nap bejövünk Ritával, és ahol Rita nem engedi, hogy Robival szemezzünk. Pedig Robi nagyon szeretné. Amikor a facilitás elkészül, akkor jön a delegáció. A delegációnak átadjuk a facilitást. A facilitást még sose láttuk, szerintünk valami titkos dolog lehet, amit a delegáció elvisz Pestre az átadás után. Pesten lakik az „Erópaunijó” ő a főnök, ő fizeti a facilitás megcsinálását és aztán az ő emberei viszik el a facilitást Pestre. Ha jól értjük.

Amikor ide kerültünk a hivatalba és először készült el egy facilitás, akkor behívta Ritát a Polgi és azt mondta neki „Ritácska” öltözzön csinosan, holnap jönnek a Minisztériumtól az Enefütől és az Erópaunijótól. Ezek Pesten laknak, és mind egy családba tartoznak. Ez a Tetves család, legalábbis a Polgi mindig úgy emlegeti őket, hogy „Tetves Minisztérium”, „Tetves Enefü” , „Tetves Erópaunijó”. Biztos Erópaunijó az apukája Minisztériumnak és Enefünek. A másik fontos família a Rohadt család, ők is ott szoktak lenni az átadáson. Fővállalkozó és Kivitelező helyett néha mostanában Közgép jön. Ő alighanem mindkét családba beletartozik, legalábbis a Polgi szerint.

Naszóval Rita úgy döntött, hogy a vizsgán viselt ruhájában fog megjelenni az avatáson. Itt neki egy párnát kellett fogni, amin egy olló volt. Amikor kimentünk a hivatal elé, akkor azt mondta neki a Polgi, hogy „Ritácska, Ritácska, gyorsan gomboljon még ki, itt van a miniszter”  Így is történt, így valóságos napfürdőt vehettünk. Szemeztünk Robival, a Mérnökkel és végül a miniszterrel is, akinek Rita (a Polgi utasítására) sok pálinkát töltött. A miniszter egy óvatlan pillanatban gyorsan meg is masszírozott minket. Ekkor Rita hátraugrott és kiborult egy kis pálinka, de senki se vett észre.

Most költözünk. Mármint nem Ritáról, hanem Ritával. Úgy hallottuk, hogy Rita ott fog dolgozni, ahol a miniszter. Már alig várjuk, hogy megismerjük a Tetves családot! Csuda kaland lesz!

 

 

A jobb vajon mi?

A mai blogbejegyzésünkben a jobboldali, keresztény-konzervatív-nemzeti-ómagyar-mária-siralomvölgy eszemekör megalapozására teszünk kísérletet. A blogposzt szerzője panamajack kommentelőnk, aki más univerzumokban altoid néven kommentál. Panamajack az idegen kulturális hatások elleni tiltakozásul vette fel ezt a művésznevet. Rendkívül konzervatív fiatalember, sokáig úgy volt magyarul se tanul meg, nehogy az interkulturalizmus szele megérintse. A piarista óvoda, a bencés általános iskola és a jezsuita felsőiskolák elvégzése közben, 17 évesen vette nőül szeretett nejét, Elvirát. Nászajándékba kapa szüleitől a „Roger Scruton és a Hét Törpe, angolszász konzervatív aranyköpések” című kötetet, amely tudományos munkásságának alapja. Jelenleg a Szivarvég Intézet „Hárommiliárd, bizony dalolva ment” projektzjének alfőmérnöke. Fogadják tisztelettel:
„Ami az újat és az ismeretlent illeti, a tudatlan gyermek ártatlan rácsodálkozása hamar át kell hogy adja helyét a bölcs agg mindent értő megvetésének, mert különben a szertelen ifjúság céltalan tobzódása egyenes úton visz a könyörtelen halál jéghideg bizonyosságáig” – (Poros Géza, keresztény-konzervatív gondolkodó)

Mert milyen is az igazi konzervatív? Nem cselekszik soha semmit, ami Isten rendelése ellen való. Elvhű, és nem hajlandó letérni az Isten által kijelölt útról, még akkor sem, ha az amúgy hasznosabb és logikusabb cselekedetnek is tűnik. Ezért ülök például én is évek óta ebben a gödörben. Nem önszántamból kerültem ide, de Isten úgy látta jónak, hogy beleessek, így eszembe sem jut, hogy az Ő akaratának ellenszegülve kimásszak. Már egészen megszoktam itt, sőt meg is szerettem. Ez az otthonom. Az erre járók néha megkérdezik, nem lenne-e kedvem legalább megmosakodni néha, de nem. A kosz is Isten rendelése, nem lennék tisztán sem boldogabb. Viszont így meg büdös vagyok, mondják a talmiak. Na és? Az élet büdös, ez van. Még a szólás is így mondja: „a büdös életbe”. Márpedig a szólás az hagyomány, a hagyomány pedig szent. Az élet pedig csakis szentségből sarjadhat. Ezért jó dolog az is, hogy magam alá szarok, hiszen az maga a Szentség, a jó szántóvető az Anyaföldet gezdagítja. 

Értéknek vallom azt, ami elvont és megfoghatatlan. Ami anyagi és konkrét, az ócska földi hívság, méltatlan a keresztény ember figyelmére. Ráadásul alá van vetve mindenféle fizikai törvényeknek, így nem állíthatnék róla bármit, ami pillanatnyi érdekeimnek megfelel. A Haza érték, a Nemzet érték. A hazát és a nemzetet alkotó individuumok viszont ostoba fajankók, a fogyasztás orgiájába beleszédült ázalaglények. Még szerencse, hogy vagyunk mi, a kevesek, akik gondolkodunk helyettük, és irányt mutatunk nekik, lehetőleg kötelező érvénnyel. Én a gödröm fenekéről sokkal többet látok és értek, mint ti, akik mindenféle Erasmus-ösztöndíjakkal meg fapados légitársaságokkal csavarogjátok be ezt a fapados világot. Cselédek vagytok, lakájok az Igazság halotti torán, ahol a görbeorrú sírásók röhögve lakomáznak az elhúnyt még ki sem hűlt porhüvelye mellett.

A család érték. Az anyaság érték, a férfi és a nő kapcsolata érték – természetesen éteri dimenziókban gondolkodva, mindenféle gusztustalan testnedvek kizárásával. Az isteni rendelés egyértelmű: a nemiség egyetlen célja a gyermeknemzés. Minden más az onánia bűne, melynek zsoldja halál. A múltkor például láttam két nőt, akik egymás derekát átölelve sétáltak. A halál bűzhödt aurája áradt belőlük (Nina Ricci Special Summer Edition). Elképzeltem, mit művelhetnek ezek egymással otthon a négy fal között. Borzasztó! Azután elképzeltem még egyszer. Meg még egy kicsit… Felháborít, ahogy egyesek közszemlére teszik alantas vágyaikat, különösen, ha nem énvelem kapcsolatosak.

Egyszer majd rájöttök, hogy igazam volt. Apáink sírjaiból hófehér csontujjak böknek majd vádlón felétek, és régmúlt dicső korok érchangján kiált az égbe ítéletük: megmérettetek és könnyűnek találtattatok! Én akkor már talán sehol nem leszek. Jövedelmező közbeszerzések és állami fejlesztési pályázatok tisztes hasznából épített családi kriptámban pihenek majd, és az utókor ezeket a szavakat vési majd be az Emlékezés Könyvének aranyszegélyű lapjaira: nála volt az IGAZSÁG, a többi mind csak zengő érc és pengő cimbalom. Ámen.

.