1992-ben, miközben Magyarországon még az volt-a a téma, hogy most, hogy a csúnya bácsik már nincsenek, inkább kakastollas kalpag vagy amerikáner barrett-sapka legyen a rendőr fején, esetleg maradjon az orosz pilotka-sapka (maradt az orosz pilotka-sapka) az európai integráció fontos lépést tett. Megszületett a maastrichti szerződés és vele az Európai Unió.
Felemás dolog volt ez. Jacques Delors, az Unió történetének eddigi legfontosabb embere nagyon sok problémát megoldott. Az új szervezetet a folyamatos brit vétók már nem tudták blokkolni, a belső piac szép lassan kiépült, és a küszöbén álltak annak, hogy az Európai Unió ne csak nevében legyen szupranacionális szervezet, hanem elveiben, működésében is.
A Szovjetunió szétesése, Németország igénye korábbi érdekszférája elfoglalására, és a volt keleti blokk államai káoszba süllyedésének megakadályozása eltérő igényeket támasztott. Az az Unió, amelyik még nem volt „kész”, bekebelezte ezeket az országokat. Ebbe a terjeszkedésbe a működésképtelenség bele volt kódolva.
Világos volt, az elejétől kezdve, hogy például abban az országban, ahol az „ellenálló” (valójában állami fizetést húzó) bölcsészt egy pufajkás kommunista, majd a „radikális ifjú” (valójában a régi állampárt klasszikus káderkeltetőjéből indult) miniszterelnök váltotta, nem lehet olyan integrációt csinálni mint Európa két ipari nagyhatalmában.
Tegnap a francia jobboldal előválasztásának első fordulájt Francois Fillon nyerte, Franciaországban szokatlannak számító programmal. Ennek a programnak része az is, hogy Marianne a továbbiakban nem óhajt mindenféle Kelet-Európai kuplerájok gardedámja lenni, ellenben az európai integrációban továbbra is érdekelt.
Amerikában Trump győzelme azt a politikai irányt látszik hozni (bár ebben az egyenletben még mindig vannak ismeretlenek) hogy erejét nem fogja fecsérelni Németország hátsó udvarára. Ebből Magyarországra továbbra is az André Goodfriend-i értelemben vett pofonok maradnak majd, de egyébként Putyin megtartása ott, ahol most van, abszolút német (uniós) érdek és feladat lesz.
Adott tehát az európai integráció magasabb foka, ahol ráadásul – eltérően Delors hivatali idejétől – most nem kell küzdeni a brit vétókkal, a britek a „take it or leave it” helyzetbe manőverezték magukat. És adott az, hogy Putyin minden kardcsörgetés ellenére nem elég erős, hogy kiterjessze az érdekszférát oda, ahol az 1991-ben összeomlott. A saját országának problémái és az olajár adott neki annyi gyomrost, hogy meg lehet vele egyezni. És adott Amerika, amely a Jó és a Rossz szokásos csatáját a Dél-Kínai tengeren fogja most megvívni.
Ebből az jön ki, hogy az EU hozzáállása térségünkhöz alapvetően meg fog változni. Mostanra nagyjából minden politikai erő (néhány hagymázas idiótát, leszámítva, pl. a magyar baloldal pártjai) tudják, hogy nem lesz itt integráció, meg euró, meg kolbász és kerítés. Szép csendes megegyezés lesz Putyinnal, hogy Lengyelországot, Csehországot és a Baltikumot felejtse el, Szlovákia, Magyarország, Románia, a balkáni országok pedig olyan területek lesznek, ahol a német üzleti érdek érvényesülése mellett van tere az orosz politikai érdek érvényesülésének is. Ukrajnát szépen csendben az EU feladja.
Ezzel a manőverrel véget lehet vetni az orosz titkosszolgálatok folyamatos szarkavarásának a térségben, és diszkréten kijjebb lehet szorítani a Balkán-vasutat építő kínaiakat. Putyin odafigyelhet a „lágy altest” diktátoraira, Petike közép-ázsiai túrái megritkulnak majd.
És nekünk ez a legjobb forgatókönyv, mert egy Le Pen vezette Franciaországgal küzdő EU meg aztán teljesen kapát-kaszát eldob a térségünkben.
Akárhogy is, Magyarország elfehéredő ujjakkal kapaszkodik az egyre inkább nyugatra tartó vonat utolsó kocsijába és próbál legalább az ütközőre felugrani.
Most jön ki az, hogy nem elég nyugatra vágyni, oda is kéne tartozni. Ehhez képest 25 év alatt sikerült szétverni a lakosság anyagi biztonságát és megrendíteni a hitét a pénzügyi kultúrában. Sikerült a hadsereget a VSZ-rendszerrőln nem NATO-ra átalakítani, hanem helyette teljesen szétzülleszteni. A bíróságokat a jogviták gyors és szakszerű eldöntéséről leszoktatni. A szociális hálót darabokra tépni. Az ipart, az oktatást szétverni.
Fölösleges azon sajnálkozni, hogy ezt Orbán az utóbbi hat évben, vagy a szocik előtte nyolc évig csinálták. Ez a szétverési periódus legalább a hetvenes évek végéig visszavezethető. Az eredménye az, hogy a nyugattal való gazdasági integrációnk kimerül a nyugati diszkont boltláncokban vásárlásban és nyugati összeszerelő üzemekben dolgozásban.
Persze, ha megint az orosz érdekszférában találjuk magunkat, akkor majd megint szidhatjuk az önérdeket kergető, Bűnös Nyugatot, amelyik a Marshall-segély többszörösét adta ide, hogy felzárkózhassunk, és mi ebből elvtársi nyaralókat, térkövet, gucci táskákat és makkos cipőt vettünk. Meg persze pártközeli üzletemberek lányainak és szeretőinek tévécsatornát, óriási, tízmilliárdos Barbie-házak mintájára. De a Bűnös Nyugat a hibás, mert a magyarok sose hibásak.
A nagy nyereségadó-csökkentés tisztáldozat a táblán, kísérlet arra, hogy a lehető legtöbb nyugati tőke idevonzásával, ha farvizen is de benne maradjunk abban az Európában, amely elég valószínűen erős német-francia-benelux integrációból és az ezt körülvevő periférfiából fog állni. Egy EU-Putyin kiegyezés elvágja a kínai és a mindenféle egyéb keleti vonalainkat (amelyek eddig is csak inkább látszólagosak voltak) vagyis a következő 10-15 év magyar kormányai zéró mozgástérrel fognak rendelkezni a nemzetközi színtéren.
A rossz hír az, hogy – ellentétben sokak reményeivel – senki sem fog nyugatról az itteni politikai áramlatok útjába állni, hiszen Orbán Viktor számtalanszor demonstrálta, hogy kellő erővel kezelve abszolút kezelhető politikus. A visszaállamosítások révén bőven van a kezében alkualap, az elvtelenül levitt nyereségadó mellett csak arra kell vigyáznia, hogy éhínség és járványok ne legyenek.
A jó hír az, hogy ellentétben 1956-tal, nincs itt megszálló hadsereg és várhatóan nem is lesz. Egy orosz és egy német bólintást minden olyan kormány megkap, amely a generál status quo-n nem változtat. A mozgásteret lehet tágítani, lassú, higgadt újjáépítéssel. Az átrendeződések eredője ugyanis arra mutat, hogy nagy szerep- és hangsúlyváltozások lesznek, de nagy európai háború nem lesz. Ha így lesz, akkor vannak esélyeink. Nagyon-nagyon hosszú távon. Viszont elcseszni őket nagyon rövid távon lehet.
Ha újra Delors-szerű éra jön, most a két szép szemünkért nem vesz fel minket a busz. Jegyet kell venni. Vagy rázni az öklünket a két, távolodó piros lámpának.
26 hozzászólás
1. komojtalan — 2016-11-21 13:04
Tökéletes írás, egy dologgal nem értek egyet: Ha meg is szerzik az oroszok amit írsz nem fognak leállni. Ilyen az emberi természet, ilyen Putyin. Nagyon egyszerű lenne visszaadni Ukrajnát nekik, de Németország is úgy kezdte: Csak egy kis Csehország, csak egy kis Ausztria, stb …
2. panamajack — 2016-11-21 13:15
@komojtalan: vannak különbségek az akkori és a mai helyzetben, amik ezt megakadályozzák. Egyrészt a NATO az marad, és tagországot atomháború veszélye nélkül nem lehet megtámadni. Másrészt Oroszország hátában ott van Kína, amely már a 60-as évek óta csorgatja a nyálát Szibériára (Közép-Ázsia meg már részben az övé). Putyin nem olyan elmebeteg, mint Hitler volt, fel tudja mérni reálisan a saját erejét és a korlátait.
3. tiboru — 2016-11-21 13:31
Egy szubjektív korrekció (vagy inkább kiegészítés): tudom, hogy szélkakas meg minden, de ahogy mostanában (gyk: az emúlt 20 évben) a román bel- és külpolitikát elnézem, közös ortodoxia ide meg oda, az intézményes, állami NATO- (vagyis USA-) elkötelezettség (és az ezzel együtt járó Putyin-ellenesség) erősen megközelíti a lengyel színvonalat.
A posztban említett kijelentés ezen részével („…Szlovákia, Magyarország, Románia, a balkáni országok pedig olyan területek lesznek, ahol a német üzleti érdek érvényesülése mellett van tere az orosz politikai érdek érvényesülésének is.”) tehát nem értek maradéktalanul egyet.
4. professzorpizka — 2016-11-21 13:42
@tiboru: Igen, ez érdekes kérdés, nyilván nem olyan részletesen és eredeti forrásokból, mint te, de követem az ottani eseményeket, a korrupcióellenes ügyészségtől kezdve a NATO bázisokig, ez valóban árnyalja a dolgokat és valóban a románok a posztban részletezett problémakört (amire nálunk mostanában jönnek rá) már elég régen érzik. Viszont nyugatos Románia nincsen szigetszerűen, ez érdekes ízeket ad a dologhoz…
5. norniron — 2016-11-21 13:42
@panamajack:
Igazából Hitler tisztában volt a korlátaival, csak abban bízott, hogy egyik húzása sem válik általános háborúvá. Ez egyébként sokáig bejött, mert a Rajna-vidékre – ezt tiltó nemzetközi egyezményt megszegve – bevonult a hadsereggel, a fegyverkorlátozásokat egyszerűen figyelmen kívül hagyta, egyesültek Ausztriával, feldarabolta Csehszlovákiát, megszerezte a Memel-vidéket Litvániától, aztán már a saját maga által megkötött müncheni egyezményt megszegve elfoglalta a maradék Csehországot, és még ebből sem lett háború. Valóban tévedett, amikor azt gondolta, hogy Lengyelország megtámadásából nem lesz összeurópai háború, de ilyen előzményekkel és a szovjetekkel kötött szövetséggel a háta mögött némi alappal bízhatott abban, hogy ezt is megússza. Utána minden erőfeszítése a háborúban egyre kétségbeesettebben arra irányult, hogy valahogy nyereséggel szálljon ki belőle, de ahogy ez egyre kevésbé vált lehetségessé, úgy borult el az elméje is, és kezdett el tologatni nemlétező hadosztályokat a térképen. De pusztán azzal nem lehet elintézni Hitlert, hogy elmebeteg volt.
Az persze kétségtelen, hogy Putyin kevésbé feszegeti a pofonládát, mint Hitler, 16 év alatt csak egy Grúzia és egy Ukrajna elleni háborúra, meg a katonailag alig értelmezhető ISIS elleni erőfitogtatásra futotta, Hitler a mindössze 12 éve alatt kicsit „aktívabb” volt.
Putyinnál az igazi kérdés az, hogy mi lesz újabb 15 év múlva, amikor Konsztantyin Csernyenkóvá és az öreg Brezsnyevvé fog változni.
6. norniron — 2016-11-21 13:53
@panamajack:
Igazából az oroszok és a kínaiak a XVII. század óta küzdenek egymással Szibériáért, Maoék csak leporolták a régi vágyálmokat.
7. neoprimitiv — 2016-11-21 13:54
Én sem teljesen értek egyet, kicsit optimistának érzem a helyzetértékelést.
Egyrészt nekem is vannak fenntartásaim Putyin kordában tartásával kapcsolatban. Az kb. stimmel, amit az erejéről írsz (bár a tényleges lehetőségeit nehéz megítélni a sok kamu hír és a mindent beterítő propaganda mögött), de azzal nem értek egyet, hogy egy kiegyezéssel szépen megoldódna a dolog. Először is Putyinnak csakúgy, mint hazai éltanulójának állandóan ellenség kell, amivel igazolni lehet minden szart, ami otthon történik. Másodszor pedig egy jól szervezett, gazdaságilag és politikailag is hatékony európai csoport (direkt nem EU-t írtam) a legkevésbé sem érdeke – támaszt jelenthet minden otthoni elégedetlenkedőnek. Szerintem továbbra is fenn fogja tartani mind az információs hadviselést (rohadt olcsó, a munka nagyját az IQ hiányos megosztók teljesen ingyen elvégzik), mind a katonai fenyegetést. Az utóbbit pont olyan szinten, hogy ne legyen agresszió, de minden érintett állandóan a háta mögé nézegessen. Már a grúz konfliktus idején is mondtam, hogy Putyin sokkal könnyebben el tud számolni otthon pár ezer vagy akár tízezer halottal, mint a nyugati országok. Hiába van (talán) fölényben a NATO pusztán a számok és a technika alapján, a fegyverek használatára és az áldozatok elviselésére sokkal kisebb a hajlandósága.
A másik pont, ahol én pesszimistább vagyok, az Kína. Ők egyértelműen No.1. hatalommá akarnak válni. Technikailag már régen túlléptek a kici ócó másolatokon, még akkor is, ha természetesen az is még bőven tenyészik náluk. Európába gőzerővel igyekeznek bevásárolni magukat és kötve hiszem, hogy ez lankadna a közeljövőben, főleg egy szétaprózott, nemzetállami Európa esetén. Kétlem, hogy egy nem is igazán szívből jövő orosz-eu megegyezés komolyan meggátolná őket az expanzióban.
8. panamajack — 2016-11-21 14:26
@neoprimitiv: Hát azt azért nem gondoltam volna, hogy ezt az írást túl _optimistának_ fogjátok tartani! Hiszen csak annyi pozitívat állítunk, hogy egyelőre még nincs itt a világvége… 🙂
9. professzorpizka — 2016-11-21 14:54
@neoprimitiv: Ne becsüljük alá a hatását annak, hogy az Európával túl sokáig érintkező keletiek előbb-utóbb menthetetlenül elbuzulnak. Ez a sok szabadság, a finom piák…
10. norniron — 2016-11-21 15:11
@professzorpizka:
Mély nyomot hagy bennük a nyugati neveltetés, mint Asszadban vagy Kim Dszong Ünben 🙂
11. hadrian77 — 2016-11-21 16:01
Amikor ismerősi körben beszélgettünk róla, mondtam, hogy Trumppal sem lesz nekünk jobb. Balgaság azt hinni a felsővezetés részéről, hogy Trump elnöksége sok hasznot hozna.
Ellenben a prof által vázolt forgatókönyv hasznos lehet, mert így nem lehet ülni a meleg vízben (Eu pénz és egyéb támogatásai) és dumálni a nyugatra tartásról, ha komolyan gondolja felső vezetés, akkor most rákényszerül, hogy érdemben tegyen is érte valamit.
12. neoprimitiv — 2016-11-21 16:12
@panamajack: Ez csak azért van, mert ma még nem láttam Orbán Viktort vidáman mosolyogni. Szerintem itt az ideje, hogy a tévéműsorokat vicceket mesélő, derűs kormánytagokkal szakítsák meg, akkor rögtön elmúlna ez a nagy pesszimizmus!
13. tudi — 2016-11-21 17:15
@tiboru:
Szerintem most a Románok megpróbálnak jó fiúk lenni és ez még előnyükre is válhat és így folytatják a harcot a korrupcióval és építenek vállalkozóbarát és befektetőbarát környezetet, akkor bizony sok német tőke mehet oda. Főleg ha még ilyenekkel is megtámogatják a dolgot.
http://www.defensenews.com/articles/romania-to-award-armored-vehicles-deal-to-germanys-rheinmetall
Még a végén Románia is lehagy minket és akkor nézhetünk az ottani magyarokra, hogy nem lesz nekik fontos az „óhaza”. Max majd nem németbe lesz „menő” dolgozni, hanem románba, mert ott is magasabbak lesznek a fizetések.
14. tudi — 2016-11-21 17:16
http://alapblog.hu/keleti-oldal-nyugati-oldal/
Egy szerintem jó cikk ebben a témában.
15. kheiron — 2016-11-21 22:26
Bevallom, én bízom Orbánban. Ez biztos furának tűnik, mert alapvetően persze nem.
De Orbán egy mániákusan hatalomvágyó pasi, azaz mindent megtesz annak érdekében, hogy nehogy veszítsen. És bármennyire is hajlamos mindenféle szemét húzásra, alapvetően reálpolitikus, és általában piszok jól ismeri fel a helyzeteket. Emlékezzünk csak arra, hogy „ne azt nézzék, amit mondok”, meg mondjuk a netadós, netán a vasárnapi zárva tartós momentumokra – abban a pillanatban, hogy láthatólag egy olyan szitu közeledett, amiben érdemben veszíthetett volna, abban a pillanatban feladta az addigi húdeszilárd álláspontját. És most úgy néz ki, hogy komoly nagy gáz közeledik, tehát hipphopp el fogja felejteni az egész „unortodox” baromságot, és bármit mond Matolcsy, olyan szép modern neoliberális gazdaságpolitika jön, mint a csuda. Minden a tőkevonzásnak és a kiadáscsökkentésnek lesz alárendelve, közben meg lengetjük a zászlót.
Sok mindent lehet Orbánról mondani, de az biztos, hogy nem hülye, és egészen pontos információkkal bír nagyon sok mindenről. Én igazság szerint ebben tudok csak bízni, már amennyire lehet egyáltalán.
16. panamajack — 2016-11-21 23:20
@kheiron: Ebben alapvetően igazad van, csak hát ami modern neoliberális gazdaságpolitika X eredményt hozott volna 6 éve, az most már legjobb esetben is csak X/5 eredményt fog hozni. Ahogy a Brexit-bánó angol mondaná: „too little, too late”.
Orbán amúgy valóban kiváló taktikai érzékéről meg már két éve is írtunk:
https://raerunk.blogrepublik.eu/2014/10/20/panamajack-sakk-es-go/
Na szóval most van az a helyzet, amikor a táblán végképp beszorultunk…
17. kheiron — 2016-11-22 07:08
@panamajack:
Nem vagyok makroközgazdász, nem tudom megítélni, hogy mi lett volna, és hol tartanánk, ha 6 évvel ez előtt – a mainstreamnek megfelelően – egy újabb IMF-hitellel váltjuk ki a korábbi IMF-hitelt. Mindenesetre az a gyanúm, hogy annak, hogy most ott vagyunk, ahol, a legnagyobb szerepe nem a Varga-Matolcsy duónak van, hanem a véletlennek.
🙂
18. panamajack — 2016-11-22 07:39
@kheiron: Igaz, hogy a „mi lett volna ha” kérdések eleve megválaszolhatatlanok, meg az is igaz, hogy a magyar gazdaságot nem Orbán, hanem még Medgyessy és Gyurcsány cseszték el. De azért kissé kezd gyanus lenni, hogy az a fránya véletlen MINDIG ellenünk van, nem? 🙂
19. professzorpizka — 2016-11-22 08:25
@kheiron: Erre írtam a posztban, hogy kellő erővel bármikor kezelhető vezető Orbán, ezért szeretik.
20. kheiron — 2016-11-22 21:27
@panamajack:
Épp azt mondom, hogy a véletlen épp NEM volt ellenünk, ugrottak a sötétbe, és bejött.
A makroszámok pillanatnyilag egészen megdöbbentően jó kombinációt mutatnak, és kétlem, hogy ebben igazán érdemi szerepe lenne a gazdaságirányításnak.
21. professzorpizka — 2016-11-23 09:40
@kheiron: De, pont, hogy szerepe van. A jó makroszámok ugyanis olyan vadkapitalista, libertariánus politika eredményei, amelyet Ron Paul legperverzebb álmaiban sem tud elképzelni.
Ugyanis Orbán gazdaságpolitikájának a lényege az, hogy nem fektet be semmibe (oktatásba, infrastruktúrába, szociális hálóba, bármi hasonlóba) hanem alapfilozófiája, hogy a magyar ember túlél.
Ezért az orbáni gazdaságpolitika levitte a költségeket, jobban, mint ahogy az Bokros valaha is merte volna.
A jogszabályi környezet (főleg az új munka törvénykönyve) is ehhez idomult, a korábbi a „munkásnak mindig igaza van” szemlélet helyett jött a „vállalatnak mindig igaza van” és ezek együtt, illetve a nem létező munkás-szolidaritás (értelmes baloldal hiányában, ugye…) azt eredményezték, hogy sok olyan befektetés jött Magyarországra, amely nagy volumenű termelést végez.
Magyarul a költségek kicsik, a termelési volumen nagy, a megtermelt javak nagy része külföldre távozik, autó formájában. Ez azt eredményezi, hogy makroszámok jók lesznek.
A kisvállalkozók számára a környezet elég kemény, viszont a hivatalok korlátlanul korruptak. A korrupcióról tudjuk, hogy a költsége mindig sokkal magasabb – a végén – mint a normális működésé, ám ezt a vállalkozók közé szórt növekedési hitelprogram szépen kompenzálja.
Ezek fedik el azt, hogy Magyarország nem termel hozzáadott értéket, és hogy a jó makroszámok nagyrészt a magyar emberek tartalékainak feléléséből adódnak.
22. panamajack — 2016-11-23 09:51
@professzorpizka: Igen, a makroadatokat úgy is lehet nézni, mint a gazdaság „lázlapját”. Ugyebár alapvetően jó dolog, ha a beteg láza lemegy 41 fokról 36-ra, de nem akkor, ha ennek a magyarázata az, hogy a beteg meghalt, és kezd kihülni…
23. rammjaeger — 2016-11-23 13:33
> Európában, amely elég valószínűen erős német-francia-benelux integrációból és az ezt körülvevő periférfiából fog állni.
Egy másik lehetőség az, hogy az EU de facto szétesik két hatalmi tömbre (francia központ + latin/mediterrán periféria, ill. német központ + szláv/keleti periféria). Továbbá van azért esély arra, hogy a közeljövőben Dánia és/vagy Hollandia is elhagyja az EU-t, onnantól kezdve meg nem lesz benelux faktor az EU-ban.
24. professzorpizka — 2016-11-23 16:13
@rammjaeger: Igen, erre is van esély, és ez nem lenne valami szerencsés dolog, visszaállnának a világháború előtti felosztások.
25. kheiron — 2016-11-23 19:33
@professzorpizka:
Valószínűleg én vagyok túlzottan vadkapitalista, de valahogy azt látom, hogy még mindig rettenetesen nagy a szociális háló, és irtózatos az állami vízfej mérete.
Szóval bőven lennének még tartalékok a rendszerben.
26. professzorpizka — 2016-11-24 08:38
@kheiron: A szociális hálóval nem a mérete a baj, hanem a szövés sűrűsége…
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.