Halálbérlet

A halálbérlet normális lakás volt, élt benne egy kis család, dolgozó apa, dolgozó anya, gyerekek. Halál se volt benne egy deka se. Nagyonis élt, látszott az a bizonyos polgári jólét, a kerámialapos tűzhely, minden szobában laptop, minden volt. A ház előtt egy passat és egy golf, a lakás ezer kilométerre nyugatra volt saját magától. 

Csak a halál, az nem volt sehol. Az sose jött el a kapuig se, ez volt a megállapodás. Mármint nem a halállal, ő tán nem is tudta mit seftelnek itt az ő nevében.

A szemközti épület ugyanis kórház volt, ahol üldögélt egy jóságos professzor, a halálos betegség specialistája. A halálos betegség országszerte szedte áldozatait, országszerte azonban csak itt tudtak vele valamit kezdeni. Mivel a gyógyítás drága volt, csak állami segítséggel ment, azonban a jóságos professzor csak azokat kezelhette, akik a körzetében laktak.

Így a családfő egy szép napon hazafelé jövet egy könyörgő asszonynak megengedte, hogy beírja az ő kórházzal szemközti címét egy lapra. A következő, akit az asszony ajánlott, már hozott ötvenezret. Egy hónap múlva a családfő felmondott és csak álldogált a kórház bejáratánál és hamarosan tucatszám tele lett a lakása halálraítélttel. A bevételből új lakások lettek, az új lakásokban egy élő bérlő és számtalan halott, aki még élt.

A halál csak tudhatott valamit a boltról, mert a népszámláláskor épp kihalt volt az összes. De alighogy elment a számlálóbiztos, csörrent a telefon. Utolsó stádium, egy hónapra kéne. A családfő felsóhajtott és elindult a papírokkal, beszedni a halálbérletet. Közben fütyörészett, de ennek semmi jelentősége.

6 hozzászólás

 1. akarcs — 2011-10-28 10:48 

Jaj be szép szössz. Megérintett.
Grat.

 2. Mostly Harmless — 2011-10-28 20:26 

…de ugye az egész csak a fantázia szüleménye? ugye…? ugye…?

 3. Tényfeltáró — 2011-10-29 11:56 

1 éve üresen áll a lakásunk, ahonnét családi házba költöztünk. Gondolkoztunk, hogy meghagyjuk, vagy eladjuk. Albérletbe nem adtuk ki, pedig kérték többen is. Postaláda leszerelve, redőnyök lehúzva. Lábtörlő, virág az ablakban nincs és a nemrég cserélt gázórán sincs fogyasztás szinte semmi.

Erre hív a népszámláló, hogy valahogyan meg kellene oldani a népszámlálást, mert az egyik volt szomszédom megadta a telefonszámomat. Erre én mondom: rögzítse az állapotot. Lakás üres, postaláda leszerelve. Ennyi. Neki ez nem volt ennyi, telefonon kérdezget. Mondom én nem emlékszem, nézze meg az önkormányzatnál, vagy bárhol máshol, hiszen a lakás minden adata már az Állam rendelkezésére áll. Akár a közös képviselőt is megkérdezheti. Mivel 10 éven belül épült az épület, sok helyen fellelhetőek a teljesen pontos adatok, rajzok. Ennyiben maradtunk.

Hív megint egy hét múlva. Ugyan azt a mondóka még egyszer, plusz kéri, hogy telefonba diktáljam be, mert akkor mindenki boldog lesz. Az állam is, ő is, meg én is. Erre én. Az engem nem boldogít, hogy az állam béna és nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel, mert nem gondolt rá. Oldja meg. Leteszem a telefont. Visszahívás. Nem veszem fel. Erre egy hosszú SMS, valami olyan szöveggel, hogy ő csak egy diáklány és miért szívatom. Erre vissza SMS-esezek neki, hogy ez nem szívatás, hanem az hanem az állam bénasága, amellyel szemben és is nulla toleranciát tanúsítok, ahogyan ő is teszi. (rokkant kártyás 78 éves édesapámtól elvették a kocsija műszakiját a rendőrök és majdnem egy hónapig nem is kapta vissza, mert lejárt az amúgy teljesen fiatal, talán 20-30 ezer kilométert futott Suzuki Ignis műszakija. Ahol elvették tőle onnét 200-mre két vizsga állomás is volt, ahol rögtön levizsgáztatták volna. Ezt sem engedték.

Tehát szépen vissza SMS-ekez a népszámláló csajszinak, hogy olvassa el a blogom egy írását és homályosodjon fel tőle:

Népszámlálás jogszerű elutasítása
vilagnezet.blog.hu/2011/09/27/nepszamlalas_jogszeru_elutasitasa

 4. Frengi — 2011-10-29 18:42 

Érdekes, és sajátosan magyar.

 5. escargot — 2011-11-02 10:47 

@Tényfeltáró: Veled legalább kommunikál a hivatásos diáklány. Nálunk négy kísérletből sem vette fel, hogy megbeszéljük vele a lezárt házunk titkait. A jegyző viszont már levélben fenyeget a szabálysértésivel. (A lakásunknál csak azt nem akarta elhinni a hölgy, hogy neten tényleg kitöltöttük. Végül asszony az arcába tolta laptopon a vonatkozó e-mailt, de még akkor is hápogott. Ja, a netes form hibája miatt egy kérdésre be kellett érniük egy füllentéssel. Kíváncsi lennék az általános adatminőségre.)

 6. Memento Mori — 2011-11-08 15:03 

“Utolsó stádium, egy hónapra kéne.” Érdekes vonulat. Feladták, kész, vége, veszteség rovatba bejegyezve – de azért megteszünk mindent látszat cselekvés megvan, halál-al-bérlet kiváltva, a pénzköltés lelkiismeret-nyugtató hatása csudálatos.

A szándékoltan, folyamatba beépített megvesztegetési opciót tartalmazó szabályozás pedig undorító. Főleg ami az Élet-Halál mérkőzésre szól.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.