Olvasom Nobel-díjasunk interjúját a  Die Welt-ben. Egyrészt egyetértek vele, Berlinben jobb lenni mint Budapesten, főleg ha valaki Nobel-díjas. A Kultúra (így nagybetűvel) arrafelé ugyanis nem kopott szürke öltönnyt viselő szikár, idősödő urak, visszafogott gesztusokkal kommunikáló, mosolygó nénik sportja. Persze ott is vannak nyilván idősödő tanáremberek, akik operaházi bennfentesek, megrögzött koncertlátogatók és kiállítási bútordarabok, a Szépművészeti tárlatain. A különbség az, hogy nálunk ez az egérszürke csoport a derékhad, akik értő, egymásra kacsintó (illetve nem kacsintó, finom ember nem kacsintgat) mosollyal láthatók mindenféle kulturális eseményen. Másik, csendesebb, érdekesebb Magyarországon élnek.

Berlinben meg van mainstream, bőségesen finanszírozott hochkultúra. Tiszták a villamosok, vizezetlen a csapolt sör.

Egyetértünk. Hogy ő mennyire világ- vagy más polgár, az meg az ő dolga, különben is neki van Nobel díja, nekem meg még nincsen.

Hanem. Ne menjünk el amellett, hogy Budapesten, de szerte az országban azért van olyan hogy kultúra.

Lehet, hogy Berlin monumentálisabb, a BBC birodalmibb, Bécs úribb. Sőt. Biztos.

De. Budapestnek van két A kategóriás zenekara (Fesztivál, ÁHZ). A bartók rádió naponta bemond öt-tíz kiváló koncertet, jelentős részüket ingyen. Van Bartók rádió egyáltalán. Kicsit megcsontosodott műsorral, de ahol létezhet az Irodalmi Újság, az Egy mű több előadó, a Hét Zeneszerzője és  a királynő: az Új Zenei újság (szomorú: ezek a kedvenc műsoraim, mióta megszűnt szent fétisem, a vízállásjelentés a Petőfin) ott azért ne temessük a kultúrát, élvezzük kicsit előbb. Élvezzük, hogy kicsi koncerttermekben, pulóveres bölcsészek, kopott kosztümös nénik, és VOR-öltönyös bácsik körében, kiegészülve a rendszerint fiatal előadó haverjaival, bármilyen zenét lehet hallgatni. Hogy van Márványterem, hogy a MR tartja a gloire-t mint a franciák és kiírja a Zongoraversenyt.

Tudom ,ez nem a Berliner Filharmoniker. Harnoncourt, Muti, Salonen és a többiek nem itt rezidens karmesterek.

De azért aki ott volt tegnap a MÜPá-ban (koncertterem? világszínvonal? Budapest?) az tudja miről beszélek. Az A kategóriás zenekar A kategóriás karmestere elővezetett egy (ein) fűrészporos, összeszedetlen Haydn szimfóniát. Majd Ránki Dezső ( a kategóriába sorolást mindenki végezze el maga, szerintem a vezénylő Kocsis sem játszotta volna jobban a művet) pazar d-dúr zongoraverseny interpretációja után jött az, amit nem tud a Berliner Philharmoniker akárki vezényeltével.

Bartók Concertója. Nem írok kritikát, a könnyeim folytak a gyönyörtől közben.

Tehát Kertész úr, egyetértünk. Berlin jobb hely, de ha a magyar közállapotokat amúgy teljes joggal ostorozza, ügyeljen arra, amire a fiatal verebet is megtanítja a mamája. Hogy bizonyos helyzetekben csőrrel a fészek belseje felé kell elhelyezkedni, különben koszos lesz a fészek.