– Szalonnát Fiam?
– Még egy katonát, nyugodtan a fehérjéből is, Atyám.
– Fene vigye el, zsíros ez, olvasztja a láng.
– Rendes kés nincs?
– Nincs. Lángpallos van.
– Na, de legalább a kenyér megpirul.
– Na, az legalább meg. Bort, Fiam?
– Igen, kérek. Cserszegi?
– Irsai.
– Aztán mondd csak fiam, mire jutottál odalent?
– Nem sokra. A templomok üresek. Amelyikben vannak, ott meg nagyon szar a zene.
– Semmi Bach?
– Semmi.
– Akkor nem lesz idén sem utolsó ítélet?
– Nem tudom, hogy csinálhatnánk meg. Illetve, van egy ötletem, csak az olyan, nem is tudom.
– Na, ki vele Fiam.
– Tudod, teremtetted ezt a rengeteg elektronikus kütyüt.
– Igen, rémlik valami, Gábriel ötlete volt, az Ige terjesztésére, de úgy tűnik, hogy lenyúlta ezt is Lucifer.
– Na igen, azt hiszem, hogy az emberek elméje hamarosan egyesül ezekkel az izékkel. Végülis telepíthetnénk oda a Szentlelket, amúgy is ő azért alapvetően egy szoftver.
– Ne legyél tiszteletlen Fiam. Mária! Légy oly kedves hozzál még nekünk egy kis bort! Tessék? Nem, irsait!
Nem jó ötlet, Fiam. A Szentlélekre szükség van, tudod, természeti katasztrófák, ilyesmi.
– Akkor menjek én?
– Menjél fiam, ha az utolsó ember is egyesült a szoftvereivel, menj le, és jöjj el nekik újra mint szoftver.
– Atyám, és mi van, ha másolatok jelennek meg, és mi van, ha kalózpéldányokban, rossz indulatú programként próbálnak terjeszteni majd?
– Fiam, Fiam, ezt én már akkor tudtam, amikor nem is volt még szó telefonosdiról. Lesz majd malware, Antikrisztus, lesz a neve, és a száma: hatszázhatvanhat.
– Te nagyon bölcs vagy, Atyám, ugyanakkor megspórolhattál volna egy kínos földi munkautazást, tudom mennyire utálom ezeket. Most meg poshadjak mindenféle chipekben?
– Nem fiam, velük leszünk ott is, mindennap, az idők végezetéig.
– Na itt a bor, egészségedre Atyám.
– Isten-isten!