A Professzor egyik facebook-os posztjánál (a férfiak luxusfogyasztási szokásairól) felmerült, hogy például drága órákat vagy autókat befektetési céllal is lehet/érdemes venni. Ez egy nagyon érdekes téma, ugyanis talán mindennél jobban demonstrálja azt a zavart, ami a magyar fejekben uralkodik a pénzügy és a közgazdaságtan alapjait illetően. (Disclaimer: távol álljon tőlem, hogy bárkit is megsértsek, ez egy teljesen általános probléma, értelmiségi körökben is!) Mivel ez az általános tudatlanság az egyik fő oka annak, hogy Magyarországon a kapitalizmus nem működik, megpróbálom ezen a példán keresztül egy kicsit (nagyon leegyszerűsítve) helyretenni a dolgokat.
Először is meg kell ismerkednünk a „kockázat” közgazdasági fogalmával. Ez nem ugyanaz, mint a szó hétköznapi értelmezése, ami tulajdonképpen a „veszély” egyik szinonímája. Ezzel szemben a pénzügyekben kockázaton a „volatilitást” értjük, vagyis egy befektetés különböző lehetséges kimeneteleinek változékonyságát. Tehát a gazdasági kockázat ugyanúgy lehet pozitív, mint negatív – pl a lottózás kockázata a sorsjegyre költött összeg elvesztésétől a telitalálatig terjed.
A piac minden befektetést a vállalt kockázattól függően áraz be: minél kiszámíthatatlanabb a várható eredmény (nyereség vagy veszteség), általában annál olcsóbb beszállni. Ezzel ellentétesen: minél inkább csökkenthető egy befektetéssel a kockázat, annál drágább, illetve annál kisebb a várható nyereség a befektetett összeghez képest. Ugyebár ha rengeteg lottószelvényt veszünk, nagyobb eséllyel nyerünk, viszont sokkal több pénzünkbe kerül beszállni a játékba. Vagy például a biztonságos állampapírok sokkal kevesebbet kamatoznak, mint mondjuk egy startup-cég kötvényei, viszont sokkal kisebb eséllyel bukjuk el a pénzt. Ilyen szempontból a biztosítás is egyfajta befektetés: ott kifejezetten azért fizetünk ki pénzt, hogy a kockázatunkat az alaphelyzethez képest csökkenteni tudjuk.
Ezeket figyelembe véve már elgondolkodhatunk rajta, mi is az a „befektetés”. Igazából a pontos megnevezés „tőkebefektetés” lenne, ugyanis a befektetés lényege mindig az, hogy (általában, de nem mindig) pénzügyi erőforrásokat bocsátunk valamilyen vállalkozás rendelkezésére, azzal a reménnyel, hogy ezen erőforrások jó felhasználásával a későbbiekben a befektetett összeget meghaladó jövedelmhez juthatunk. Nézzünk pár példát: befektetés az, ha vásárolunk egy cég részvényeiből – ezáltal a cég a tevékenységéhez szükséges tőkéhez jut, és ha jól gazdálkodik, nyereséget termel a részvényeseinek. Az is befektetés, ha egyszerűen kamatozó bankbetétbe tesszük a pénzünket, hiszen a bank ezt a pénzt ugyanúgy tőkeként fogja továbbforgatni, például hiteleket ad belőle termelő vállalkozásoknak. Tágabb értelemben a tanulás is befektetés, ugyanis ott a tanulóidő alatt munkával megszerezhető jövedelemről mondunk le azért, hogy a megszerzett tudással később nagyobb jövedelemhez juthassunk. De a lényeg mindig az, hogy csak az számít befektetésnek, ami valamilyen érték létrehozásával kreál többletjövedelmet.
Természetesen a pénzünket nem csak befektetésre költhetjük. Jövedelmünk nagy részét elfogyasztjuk, hiszen másképp nem tudnánk életben maradni. A fogyasztás ugye magában foglalja legalapvetőbb létszükségleteink kielégítését, de ugyanúgy a „luxust” is, ami tulajdonképpen bármi lehet, ami nélkül ugyan meglennénk, de szebbé és boldogabbá teszi az életünket. A luxusfogyasztás egyáltalán nem rossz, vagy elítélendő dolog, az emberiség leglenyűgözőbb művészeti teljesítményei is mind a luxus iránti igényünkből származnak. Azonban a (luxus)fogyasztást nem szabad összekeverni a befektetéssel. Amennyiben veszünk magunknak egy Rolex órát, vagy egy Porschét, vagy egy Balaton-parti nyaralót saját használatra, akkor fogyasztunk. Még akkor is, ha ezek a javak hosszabb távon is megőrzik az értéküket, sőt adott esetben még növelhetik is azt. A lényeg itt a vásárlás célja, és a használat módja: a Rolex óra arra kell nekünk, hogy gyönyörködhessünk benne, a Porsche arra, hogy száguldozzunk, a nyaraló arra, hogy pihenjünk benne, valamint mindhárom arra, hogy felvágjunk vele a haverok és a csajok/pasik előtt. Egyiket sem arra használjuk, hogy új értéket hozzunk vele létre. Ráadásul a rendeltetésszerű használat szükségképpen amortizációval jár: amíg ezek a tárgyak a birtokunkban vannak, a fenntartásuk nem hogy hozná, de viszi a pénzt. Persze lehet befektetésként is megvásárolni ezeket, például ha a Porschét profi autóversenyzésre használjuk, vagy a nyaralót kiadjuk, de akkor teljesen másképp kell velük bánnunk, ráadásul könnyen kiderülhet, hogy más befektetési formákhoz képest nem járunk valami jól…
És végül ott van az, ami miatt sokan összekeverik a luxusfogyasztást a befektetéssel: az értéknövekedés. Előfordulhat, hogy a ma X millió forintért megvett Rolex óra vagy nyaraló 20 év múlva a többszörösét fogja érni. Meg az is előfordulhat, hogy nem. És ha belegondolunk abba, amit a kockázat piaci beárazásáról mondtam az elején, könnyen beláthatjuk, hogy a „nem fog lényegesen többet érni” a valószínűbb kimenetel. Persze gondolhatjuk azt, hogy mi okosabbak vagyunk a piaci szereplők többségénél, és a piaci átlagnál jobb értéknövekményt fogunk elérni. Lehet, hogy igazunk lesz. Viszont ezt sem befektetésnek hívják, hanem „spekulációnak”. A spekuláció, spekuláns a magyar köztudatban erősen negatív konnotációkkal bír (nem véletlen, hogy Soros Györgynél is epitheton ornansként használják), pedig csak annyit jelent, hogy valaki olyan céllal vásárol valamit, hogy később haszonnal továbbadhassa. A spekuláns ezzel átvállalja a kockázatot az eladótól, aki így a bizonytalan értékű jószágától megszabadulva biztos jövedelemhez jut. Spekuláció nélkül sokfajta nehezen meghatározható értékű, vagy erősen változékony keresletű jószágnak (a kőolajtól kezdve a műtárgyakig) nem tudna hatékonyan működni a piaca. A spekuláció tehát a kapitalizmus egészséges működésének elengedhetetlen része. Viszont fontos észben tartani, hogy a spekuláns mindig nagyobb kockázatot vállal, mint a „normál” befektető. Nagyot nyerhet, de nagyot is veszíthet.
Összefoglalva: mindenkit csak biztatni tudok arra, hogy fektessen be, fogyasszon, és ha van kedve és pénze, akár spekuláljon is. Csak legyen vele tisztában, hogy mit csinál, és milyen kockázatot vállal!
