Aki meg akarja érteni a magyar viszonyt az Unióhoz, képzeljen el egy teniszklubot.

A teniszklub egy ország fejlettségéről mindent elmond. Ahol csak egy-két igazán gazdag ember van, ott ők azt csinálnak, amit akarnak, a tenisz és a társas érintkezés szabályaira nagy ívben tojva. Ahol nincsenek ilyenek, vagy sokan vannak, ott indul el a klubosodás folyamata. Ennek elkerülhetetlen velejárói a kínos úrhatnámságok, nevetséges affektálások. De a pozitív velejáró az az, hogy a klubban bizonyos dolgokat nem azért nem teszünk mert bárkinek is kevés pénze lenne hozzá a tagok közül, hanem mert nem szoktuk.

A szokásjogot aztán fontoskodó, cikornyás kódexekbe szokás foglalni, amely kódexet, a később betérő nagyon gazdagokkal is elfogadtatunk. Így lesz az, hogy a frissen meggazdagodott strici, miniszter, polgármester, vagy egyéb gazember, aki hozzá van szokva hogy talpnyalói meg sem nyikkannak, amikor a Nemzeti Múzeum lépcsőjén egy jó nagyot kiköp oldalra, azon kapja magát hogy vele – anyagilag – épp csak egyenrangú klubtársai szólnak neki, hogy öreg, ne rakd fel a lábad az asztalra, az itt nem szokás. Ha ezek után is klubtag marad, akkor a családja megindul felfelé. Látni fogja, hogy kell a gyereket iskolába járatni, társaságban viselkedni, előbb-utóbb kikoszolódik, eléri klubtársai szintjét és ő maga is a klub szentséges kódexének zord védelmezője lesz.

A fentiek a szociológia nevű tudomány alapját képezik, ami ettől bonyolultabb az a balneológusokkal és a bálnákkal együtt tök felesleges.

Az Erópaunió bizonyos szempontból nem más, mint egy teniszklub. Ezt olyan reakciós és retrogád elemek is tudták, mint Horn Gyula, dacára annak, hogy Erópauniónak hívták. Miért jó nekünk ebben a klubban? Ez sokadrangú kérdés, a miértre egyszerű a válasz. azért, mert az alternatívát Szovjetuniónak hívják. Persze az se teljesen rossz dolog, ha az ember a kismaccsban benne van, akkor kényelmesen lehet szaunázgatni és kurvázni különféle dácsákban, meg ilyenek. A baj vele az, hogy gazdaságilag működésképtelen, akármilyen szépen is énekelnek rólunk az úttörők.

Be kellett hát lépni az Európai Unió nevű teniszklubba, kezdetleges tenisztudásunkkal. Ilyenkor sajnos gazsulálni kell a már klubtag gazdag köcsögöknek, hogy a mi cégünktől rendeljenek egy kis betonozást, jogi tanácsadást, bármit, hogy beleerősödjünk a klubba anyagilag. Mivel nekik is snassz csórókkal egy klubban lenni, a megfelelő adag nyalás után ezzel már nem is lesz gond. Igenám, csak rosszul tűrik az olyant, aki egy-két elsimított ügy után már valaki akar lenni a klubban. Örülj hogy bent vagy öcsém, teniszezzél, iszogassál, vigyél fel csajokat az emeletre, csak egész nyugodtan érezd jól magad, de tudd hol a helyed.

A másik szarvashiba, amit a belépő feltörekvő elkövethet, az a klub szabályainak felrúgása. Ha úgy alakul, hogy a legrégibb, leggazdagabb klubtagok akarnak valamit, abból előbb vagy utóbb, de szabály lesz, elvégre a klub a tagjaiért van.

Az új fiú viszont ne hozzon be szendvicset, ha egyszer snack bár van, ne hordja be a haverjait, és ha az a klub szabály, hogy kéthavonta az aktuális berúgás-kurvázás számláját állni kell, akkor szó nélkül fizesse a cehet, majd legfeljebb bevesszük valami jobb buliba utána.

A fentiekből nyilván világos, hogy a szlovák rendszám elleni harcot meg a regadót miért tartom kisstílű dolognak. Adóelkerülés? Az. Joggal való visszaélés? Az. A fiatal orvostól pofátlanság, hogy lelép? Nem az.

Amikor az Unió nevű teniszklubba beléptünk, akkor annak vállaltuk a szabályait. A szabályok világosak: négy szabadságot érvényesíteni kell, azokat korlátozni csak kivételesen lehet. Persze lehet majd betiltani meg Népi Ellenőrző Bizottságot alapítani, csak azért majd szólni fognak.

Figyelj csak öreg, az nálunk úgy van, hogy ha lehúzod a salakot akkor illik utána gyorsan fellocsolni, vagy adj egy ötszázast Pista bácsinak, megcsinálja. Ne sértődj meg, csak szólok, tudod, így szoktuk.

Figyelj csak öreg, itt nem szoktuk a versenyképes munkaerőt versenyképtelen fizetések elfogadására kötelezni. Fizettesd ki vele előre az oktatást vagy kössél vele tanulmányi szerződést vagy adj neki jó fizetést. Meg ez a rendszámosdi, nálunk nincs rendszámadó a klubban, okés? Na jó nem kell itt a földet nézni, gyere igyunk egy bambit meccs előtt…

index.hu/belfold/2011/06/14/nagyberek/

Kíváncsi lennék, mit szólna az a szarházi magyar csinovnyik, akinek kiadják a házát művelésbe egy csomó gazdag német seggfejnek, majd a gazdag német seggfej először csak kuplerájt telepít be, később a feleségét és a lányát is művelésbe vonja. Amikor fellebbez, akkor tévedésből nyilván majd a németnek adnak igazat. Lángszórót. Most.

Hát szóval nem igaz, gyerekek. Már megint PéGé. A szokásos, sorozatosan jelentkező zsenialitás. A múlt héten beültették nekem egy fiatal, balesetben elhunyt elefántbika prosztatáját, hogy győzzem extázissal ez a bámulatos ámokfutást. A Nagy Októberi SzocForradalom Szexmúzsájával (gyk: NOSZF-Erátó) és Lang őrnaggyal zengjük a dicsőséged. Hát mostmár officiálisan is fasza gyerek vagy, (pokhaloskuria.hu). Nyomjad neki PéGé!

Az ember általában két lábon jár, és reggel felkel. Néha nem, ilyenkor Kazanyeczki Pálnak hívják és az anyjával lakik. Ha nem lakik az anyjával akkor is lakik valahol, de ilyenkor van rajta övtáska.

Ha van rajta övtáska, akkor szereti a kodzsek-nyalókát és állandóan kilóg a szájából, lazának hitt mozdulatokkal szopogatja. Az egész napját nyalókázással cseszi el, közben adót csal és egy tízéves Mercivel jár. Esetleg hatéves Golffal, vagy nullás hitelre vett piros Swift-tel, ami valójában az anyjáé, akihez végül visszamegy lakni.

A rövidgatyájából szőrös, pipaszár lábak jönnek ki, ahogy már mondtam, ezeken jár. Odamegy hozzád, és rádköszön. Ebből is látszik, hogy valami nincs rendben nála. Az egész napját elcseszi azzal, hogy van, járkál, nyalókázik és köszönget.

Elhelyezkednie általában nem sikerül, ha mégis, akkor valami munkahelye van. Ezt persze nem mulasztja el köszönés után a pofádba tolni. Ha zöld rövidnadrágot és zöld csíkos rövid ujjú inget hord (amiért valójában még az ágyban reggel le kéne géppuskázni) akkor minden reggel becsenget, egy ilyen gázos nagy bőrtáskával az oldalán (nyilván azt hiszi ettől menőbb és kúlabb, mint Fluor és SP együtt) és lazáskodva odavágja neked hogy helló, a postán dolgozom, hoztam két ajánlottat meg egy tértist.

Az ember általában heteró, de ezt is olyan modorosan adja elő. Van valami csaja, Szabina, Kati, Ingrid vagy Eufémia. Ha csinálnak gyereket, akkor az vagy Kati lesz, vagy Csenge Ajándok.

Állandóan alkudozik, meg beszól neked ilyeneket, hogy szevasz öcsisajt. A telefon feszt a fülén van, ettől aztán acsarog a hónaljkutya, ehh… ezért is le kéne géppuskázni. Ő valójában egy orbitál-sub-etha-gigalúzer, de ezt nem veszi észre magáról.

na, hát köszönjük PéGé, így kell ezt. Van valakinél papírzsebkendő?

Szegény Fekete János egész életében azon dolgozott, hogy ne legyen kétféle forintárfolyam.

Szegény Fekete János egész életében azon dolgozott, hogy ne legyen kétféle forintárfolyam.

Helló!

Hellóbelló sziaszevasz köszöntem!

Ez most komoly?

Dehogy, tudod igyekszem mindig figyelni a trendeket és beleszőni az írásaimba. Így mindig a legújabb telefonok szereplenek például, ezeket  kizárólag a ColorStar GSM kínálatából szerzem be!

Ööö, igen. Szóval láttam, hogy megjelentél a Pókhálós Kúria legutóbbi számában.

Igen! a Pókhálós Kúria szerkesztőségétől jött a felkérés, újítani szeretnének, úgy is mondhatnánk, trendi írásokkal, ami egy ilyen vidéki irodalmi újságnál nagyon fontos dolog. Mármint hogy képet adjon a vidéki kultúráról, hogy nemcsak a főváros van a térképen. Tudod mi itt vidéki Helikon helyett csak amolyan Szofi vagyunk.

Egyesek szerint a nemrég bevezetett narancssárga Szofira hasonlítottok a leginkább.

Hehe, Janus Pannonius is vidéki volt és királypárti.

Meg a pályázati pénzek…

Na igen, azok is fontosak, épp most készülünk egy megyénk fontosabb gyümölcsöseiről szóló kötettel, az antológia sajátos önreflexiókat fog megfogalmazni a tájjal, a lakókkal, szűkebb pátriánkkal kapcsolatban.

Visszatérve a Pókhálós Kúriára, rossz nyelvek szerint a főszerkesztő főiskolai felvételi előkészítő vállalkozásába szálltál be.

Ez aljas rágalom. Igaz ugyan, hogy Bandi felkért hogy tanítsak, de ez már régi munkakapcsolat, hiszen írásbeli kommunikációt már így is régen oktatok a főiskolán. Legújabban, már okostelefonon is, kizárólag a ColorStar GSM által biztosított készülékeken.

Igaz, hogy voltaképpen írás-olvasásból zárkóztatod fel az évfolyam legalját az óráidon?

Nézd, ezek a fiúk-lányok móriczi nyomorból jönnek, és én megtanítom nekik, hogy írásban is kifejezzék azt a rendkívül gazdag gondolati világot, ami van nekik és ezáltal az egyetemes irodalmi korpusz részévé váljanak. Nagyon gazdag képi és szövegvilág rejtezik a kifejezésbeli nehézségek mögött!

Igaz, hogy megvert egy diákod, aki mercivel szokott a főiskola előtti rokkant-virágágyásba keresztbe parkolni, amikor szövegértelmezés-korrepetálás címén megcsináltad a csaját?

Nem, egyszerűen legurultam a lépcsőn, Renivel azóta is barátok vagyunk.

De azért a mercis-újgazdagos vonal az írásaidban valahonnan innen ered, nem?

Nos jó, nem tagadom.

A fiatal írók közül elsőként, kimerészkedtél az internet tengerére is.

Azóta is ott hánykolódok, hehe.

Szóval, hogy jött az ötlet, hogy blogot indíts?

Nem tudtam sehol megjelenni, hehe. Najó, valójában úgy gondolom vannak olyan korszerű műfaji keretek, amelyeket a papír nem bír már el.

Nem irigyled apádék generációját, ahol a hozzád hasonló akolmeleg-jópofa kis tollnokok bemehettek szerdán a szerkesztőségbe és kaptak egy bal alsó sarkot a szombati irodalmi mellékletben?

Hát igen, az másfajta örökkévalóság volt.

Kaptak érte fizetést.

Viszont nem volt okostelefonjuk, és a ColorStar GSM helyén egy City Grill volt, ahol a legújabb AMOLED kijelzős modellek helyett legfeljebb egy Kondiburgert vehettek.

Ööö igenigen, szóval az interneten megjelenés nálad közönségkeresés. Nem zavar, hogy nem szólítanak megyeszerte Szerkesztő Úrnak?

Abszolút nem, úgy gondolom, hogy az én generációmnak is meg kell találni a kitörési pontokat. Meg hát én nem is vagyok párttag, ugye.

De úgy tudom a volt maszopos megyei elnök beszédeit te írtad.

Hehe, ez elterjedt, annyira jó beszédek voltak.

Meg mert volt egy beszéde, ahol a megye felemelkedését és történetét a Nokia 6230 menürendszeréből vezette le.

A megyeháza a ColorStar GSM mellett van, most mit csináljak.

És az ügyvezető az elnök felesége.

Tény. De a rosszindulatú gyanúsítgatásokkal, mint pl. hogy az elnök lányát én készítettem fel a jogi kar felvételijére irodalomból, nem foglalkozom. Zsuzsa számomra egy tanítvány volt a sok közül.

A blogodon kipoentírozod a mindennapi élet apróságait, hétköznapi nyomorainkat.

Nagyon fontos, hogy tudjunk magunkon röhögni, a mai világban, ahol bármikor jöhet a revizor.

Ú, kis bennfentes poénok, megy a XIX. sz. orosz irodalom, mi?

Igen, szeretem azt a korszakot.

Nade vissza a blogodra! Az ott írtakat felkapták más blogok is, és ha jól tudom te amolyan megyei nagykövet vagy a pesti közönség szemében.

Á, nem tudják, megyénk merre van, de igen, bekerültem a pesti vérkeringésbe.

És milyen érzés?

Hát, kicsit már a mérce, hazudnék, ha azt mondanám, nem szédülök a betonon, hehe.

Mit remélsz a projekttől?

Szeretnék kicsit közelebb jutni egy szélesebb országos közönséghez, és minden könyvesboltban jelen lenni.

Dehát ez már Jenny Bangings, a romantikus írónő révén sikerült, nemde?

Kussolsz, bazmeg.

Azt mondják, fúrod a Magyar Haza megyei tudósítóját, mert te szeretnél az lenni.

Rágalom, nem is akarok ilyesmivel foglalkozni. Én nem ezért járom a megyét.

Hanem mert Szappan-Net samponokkal, személyi hitelekkel és használt mobilokkal házalsz?

Sírni fogsz, gecó.

Jójó, szóval üzennél még valamit az olvasóidnak, a ColorStar GSM legújabb ajánlatán kívül?

Nem. Dögöljön meg mind.