People people

Amerikai marketingtanászok szerint arculattervezéskor két szlogent kell elkerülni. Az egyik a People (emberek) a másik meg a Care (törődés). A tankönyv szerint pontosítani kell. Milyen emberek, mit akarunk velük? Tehát gondos emberek, tudatosak, igaziak, keresztények, muszlimok, micsodák? Professzorom szerint a sima People szlogen az vagy lusta reklámügynökségre, vagy keményfejű megrendelőre utal. A Care ugyanez. Miről gondoskodunk? A természetről, az anyákról, gyermekeink jövőjéről? Miről?

Ugyanakkor, amint azt kissé cinikus professzorom mondta, időnként a legborszasztóbb marketinghibák is elsülnek. Amerikában például volt olyan vállalat, amelyik a "a we are the people people" szlogennel sikeres tudott lenni. Vagy az az erőmű, amely több milliót adott ki egy arculatra, amelyen fehér háttér előtt kék betűkkel az volt írva "We care", plusz két zöld fa. Ettől mindenki környezettudatosnak tartotta őket.

Az ilyen béna szövegek sikeréhez kell

1. egy alak aki ezt komolyan veszi és komoly arccal elmondja

2. maga a béna szöveg

3. emberek, akik nem annyira érdekeltek a dologban de annyira nem is okosak, ezért beveszik a szöveget

Na, hát akkor mostmár nálunk is volt people people kampány, örüljünk, és kívánjunk sok sikert Zaphod azaz izé a frissen beiktatott köztársasági elnöknek, az emberek emberének!

 

Alternatíva

Míg leng a lánc, meleg az ülőke

csicserg még ereszeden ábrándos fülőke

Füstölög még neked fellógott szalonna,

Hazád ez neked, mint Drugethnek Homonna

 

Áthajol a vigaszág az elöntött árkon

illatozik még a te ragudban tárkony

felépül az ne félj, mit elsodort az ár

újranyit a bánya, lehetsz megint vájár

 

Sújtólégként tör rád a segítség,

hisz mindgig ott van az, hol legnagyobb a szükség

(és)

Jön a pénz ne aggódj, lesz malter, típusterv

Megsegít téged a dekoncentrált csúcsszerv

 

Addig is míg pénz kapsz, fogadd el dalunk

tudjuk, hogy nem sok, de legalább adunk

Nagy levegő összefogás, vígan zeng dalunk

 

Folytathatnánk soká a segítség dalát,

átölel, mint Salvador Galát

Nem folytatjuk mégse, a Slágerbe jó lesz

Vagy ha Sláger nincsen, valahogy majd csak lesz

 

Kapsz majd sms-t százat, ezeret

Kisvasutat dadaizmust népi mesterest

 

Nehéz mesterség ez, jó fejnek lenni, smsben nektek adót szedni. Reméljük lesz elég adomány hisz’ van felettünk derült ég, fulladjon meg Gyurcsány Ferenc, lehetőleg máma még.

 

 

Azok a kurva angoltanárok

Azt mondja Matolcsy a híradóban, hogy az IMF szerint román-ukrán-vagy másmilyen megszorító intézkedéseket kellen bevezetni. Majd pedig a híradóban mutatják az IMF tárgyalómókust, egy fél mondat hallatszik, kb így: we have not made any references to Romania or to the Ukraine. Utána lefordítják, hogyhát majd biztos folytatódnak a tárgyalások. Ej, ej, azok a kurva angoltanárok.

Jotja eszembe egy anekdót:

György rabbi, megdöglött az összes libám.

Az bizony nagy kár, Gordon fiam. Még számtalan kiváló ötletem volt pedig…

 

 

Azok a kurva angoltanárok

Azt mondja Matolcsy a híradóban, hogy az IMF szerint román-ukrán-vagy másmilyen megszorító intézkedéseket kellen bevezetni. Majd pedig a híradóban mutatják az IMF tárgyalómókust, egy fél mondat hallatszik, kb így: we have not made any references to Romania or to the Ukraine. Utána lefordítják, hogyhát majd biztos folytatódnak a tárgyalások. Ej, ej, azok a kurva angoltanárok.

Jotja eszembe egy anekdót:

György rabbi, megdöglött az összes libám.

Az bizony nagy kár, Gordon fiam. Még számtalan kiváló ötletem volt pedig…

 

 

Párhuzamos életrajzok

Van itt egy nehéz kérdés:

Miért jobb fej gyerek Járai Zsiga, mint Simor Bandi? Mert jobb fej, ez nem vitás, a Járai Zsiga-féle cégnek nem kell beköhögni pár milliárdot. Ennyire még Csányi Sanyi sem jó fej, sőt még az izraeli karvalytőke sem, pedig ő már csak igazán jópofa srácok. Simor Bandi ellenben annyira szar arc, hogy tőle dafke elveszünk még pár milliót.

Annak a pár milliónak a lélegeztetőgép-egyenértéke majdnem semmi. Ellenben pont jó arra, hogy az egyébként is légies tánclépteiről ismert kormányunk (és pártunk, igen, kisbetűs párt csak, innen a komplexus) újfent a Financial Times mi újság Nyamnyamföldön (aka kis színes) rovatában tűnjön fel. Ez az a rovat, ahol a lottóvásárlásnál is kockázatosabb ciki országokat taglalják. Velünk kapcsolatban legutóbb például azzal, hogy az előző bohóc is egy kretén volt, de a végén két ex-Ernst and Young-os profi kezébe adta a pénzügyminiszteri meg a jegybankelnöki tisztséget és hagyta őket dolgozni. Ezzel megmentette az országot attól, hogy saját (mármint a bohóc) korábbi baromságai miatt felboruljon. Meglehet, hogy már az előző bohóc is kész listát kapott, miniszterelnökkel, miniszterekkel. Meg egy hatlövetűt egy darab golyóval… A mostnai hír az, hogy az új főnök durcásan kővel hajigálja a nyakára ültetett jegybankelnök ablakát. Mert szeretne sajátot.

Mert lehet, hogy Simor Bandi azért rossz fej, mert arra emlékezteti a magyar kormányt, hogy szorít a cipő. A mindenkori magyar kormány pénzügyi mozgástere egy cipősdobozba zárt patkányéhoz hasonló, csak mi nem tudjuk kirágni magunkat. Arra emlékeztet Simor személye, hogy azok a fantaszták, akik tekergetnék a gombokat a gazdaságot élénkítendő, valójában nem nyúlhatnak a gombokhoz. Akik legalább a szellőzőt állítgathatják, azok már a privátszférában vannak rég, és most, hogy nem kis részben az ő pénzükből összejött a hatalom, ellenszolgáltatásokat várnak. Ezért ők jó fejek.

Rossz fej ez a Simor Bandi még azért is, mert arra emlékezteti a kormányt, hogy nem minden papsajt. Elnököt, alkotmánybíróságot, legfőbb ügyészt, főbírákat lehet cserélni. A cipősdobozon túli világot ez hidegen hagyja. Egymással úgy tolnak ki a magyarok , ahogy akarnak. Egymástól úgy vesznek el pénzt, ahogy akarnak. Ha kazah népdalokat akarnak nézni a tévében, lelkük rajta. Ha valami komolyabb hatalom komolyabb emberét el akarják kaszálni, az úgyis minimum jegyzékváltás.

Hanem a jegybankelnök az más tészta, az inflációval, pénzmennyiséggel, devizatartalékkal, árstabilitással nem lehet játszani, még szimbolikusan se. A jegybankelnök szent tehén.

Nem Szent Bika, mert ha az lenne, akkor fogná magát és MNB rendelkezésben megállapítaná a saját és alelnökei bérpótlékát és aztán vihogva, térdet csapkodva röhögve figyelné azt a szenvedést, amit a kormány csapna, hogy valahogy keresztbe tegyen neki. Lábát az asztalra téve és egy Romeo y Julietát szíva nézné vissza a felvett adást, ahogy reggel Szijjártónak meg kellett magyarázni, hogy miért nem veszik el a rossz fej pénzét. Persze lehet hogy csak simán bölcsebb nálam ez a Simor Bandi, amikor nem teszi meg ezt.

Persze, tudom, most egy csomó ember már jó ideje gyűjti, hogy kiköphesse: offshore! Kedves egészségükre. Nátha ellen javaslok egy British Virgin Islands-i látogatást, hátha megtudják, arrafelé mi a théma… de Guernsey is jó lesz.

Ki kell ábrándítsam az erre gondolókat. Senkit nem érdekel semmilyen offshore cég. Ez az egész műbalhé, arra van, hogy ez legyen a híradóban, nem pedig az, hogy az utolsó osztályvezetőt is lecserélik a nyáron. Ott nem lehet azt mondani, hogy offshore cég, a "nem jó elvtárs" meg azért (még) ciki.

Marad a nem jó fej. Utáljuk. Mert csak. Gyurcsánykorszak. Gázáremelés. Gyurcsánykorszak. Gázáremelés. Gyurcsánykorszak. Gázáremelés. Gyurcsánykorszak. Gázáremelés…

Plutarkhosztól meg elnézést, hogy a keretes szerkezet is meglegyen.

A magyar roswell

Az új amerikai elnököt egy csomó dologba be kell avatni, a Fehér Házban található lépcsőházi villanykapcsolók trükkjeitől kezdve az atombombán át a roswelli titokig. Valószínű, hogy esküje után két hónapig mást sem csinál, mint hogy járja különféle szakértőkkel az Államokat és mindenütt megtud valami rejtélyt. Fárasztó lehet.

A magyar miniszterelnök dolg szerencsére egyszerűbb. A magyar roswell két postacímből megvan. Az egyik a 1367 Bp. Pf. 121. postafiókcím. Ezen a helyen a magyar katonai ütőerő részletes leírása várja a mindenkori miniszterelnököt, konspirációs okokból egy szabvány távirati blankettán.

A másik cím a 1088 Bp. Futó u. 12. alagsora, itt már kicsit cifrább a helyzet. A szakszolgálat, (korábban BM) megfelelő alosztáylvezetői kalauzolják ide az aktuális nagyfőnököt. Legendák keringenek arról, hogy Horthyt, Rákosit, Kádárt mivel kínálták meg a kis fogadószobában, amely a zárt körletek előterében van. Az egész helyszín olyan mint egy légópince. Zöld olajfesték a falon, egyszerű, fehérre festett bútorok, az öntöttvas ajtókon Weiss Manfréd felirat és piszkosfehér kincstári zománcfesték. Az itt dolgozók kékköpenyes, régimódi szakik, harminc éve diplomázott mérnökök, csupa műszaki értelmiségi. Hasonlóan a MÁV bonyolító osztályához, amelyről a kitűnő Tevan Imre írt, itt is mindent beleng a maradandóság, az állandóság és a folyamatosság hangulata.

Az új miniszterelnököt rendszerint a főmérnök üdvözli. Röviden elmondja neki, hogy amit látni fog, azt még a reformkor szabadkőműves nagyjai alkották meg, és a boldog békeidők zseniális mérnökei gépesítették. A világháború után a Gamma művekből menekített mérnökök és az országban mindenfele szaladgáló matematikusok számítógépesítették a rendszert, amely feltörhetetlen, mivel kódja nem az angol, hanem a magyar nyelven alapul. A miniszterelnök ilyenkor rendszerint ásítozni szokott és reflexeitől vezérelve keresni kezdi a nagymellű lányt a párnával. Már venné le  a prárnáról az ollót, lopva végigsimítva a ciciken, vágná át a szalagot és húzna el. Ahogy sután próbál oldalra tekintgetni azonban látja: nincs polgármester, asszonykórus, mazsorettcsoport, béna EU projekt-tábla. Pedig a programba valami vidéki újonnan épült facilitás megnyitása volt beírva. Akkor ez mi? Hátranéz a belügyminiszterre, de az sincs sehol.

Közben a fehérköpenyes, őszes, jólfésült tag végére ér a mondókájának. Mehetünk, miniszterelnök úr? – kérdezi, diszkréten megérintve a bambuló nagyfőnök vállát. Persze ha sokadik ciklusos a miniszterelnök, akkor már tudja hova megy. Elétárul a Magyar Roswell.

A pince ugyanis a Nemzeti Bullshit Generátort, vagy eredeti nevén a Fényes Hazafias Gondolatok Delejes Gépezetét rejti. Ezen a gépezeten Eötvös Lorándtól kezdve Vámbéry Árminon át Teller Edéig minden jelentős magyar tudós dolgozott, de egyben egyikük sem látta. Az ódon nyomdagépre emlékeztető masina elsőre csalódást kelt, olyan látvány mintha valami iparművészeti emlék lenne, zsákszövő gép vagy olajütő, ilyesmi. Úgy is indul be, eredetileg gőz hajtotta, ma már elektromos, a közelben futó metró vezetékéről kap áramot. Nem kattog, nem recseg, selymesen forog, hiszen az ország legjobb mérnökei óvják. Az egyik végén kagylóforma mélyedés van, akkora, hogy egy ember arca épp belefér. Ide kell a miniszterelnöknek behajolni és senki mástól nem hallottan belesuttogni terveit, programját, gondolatait, vagy épp ami eszébe jut.

A gép ezután felpörög, és a megkapott gondolatokat titkos módszerrel (ezt még a miniszterelnök sem ismeri) hazafias hangvételű, mindenféle racionalitást, tényszerűséget, valós elemet mellőző, dagályos szöveggé alakítja. Számtalan kormányprogram, törvényjavaslat, államközi szerződés, hadüzenet készült már ezzel a géppel. Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam… emlékszünk, ugye?

Nagyjaink régen azért alkották a gépet, hogy nehogy a politikusok valami értelmeset mondjanak, mert akkor még irányítani próbálnák az országot. A gép sajnos elvesztette funkcióját, ma már tényleges országirányításra használják.

Legutóbbi terméke hamarosan minden középületben megtekinthető lesz 50×70 cm méretben, színes, nemzetiszín háttérrel…

A piréz együttműködés nyilatkozata

Mi, pirézek, nem vagyunk hangoskodó, primitív nép. Zárt fülkében csináljuk a forradalmat. Van, aki minden nap, van, aki csak minden másnap. Csendben és méltósággal csinálunk forradalmat.

Forradalmunk mégis mindig szökőárral végződik és magával viszi a múlt kellemetlen emlékeit. Mi, pirézek büszkék vagyunk erre a forradalmi lendültre, lendületünk harsogó trombitáira.

Mi tudjuk egymásról, hogy mi mindannyian, kivétel nélkül forradalmárok vagyunk. A győztes forradalom boldogsága ott ragyog arcunkon.

Forradalmunk nélkül nem tudunk létezni. Erre a forradalomra építjük új Rendszerünk és Jövőnk.  Minden embert felszólítunk, hogy csatlakozzon hozzánk. A fülke magányában elmélkedjen és foglalja el helyét a forradalmárok méltó trónusán!

A forradalom lehetőség és elvárás minden dolgozó és nem dolgozó pirézzel szemben! A fülke nyitva van! Menjünk be, zárjuk be! És csináljunk forradalmat!

 

Világ pirézei egyesüljetek.!

 

A fenti kiáltványt minden piréz középületben ki kell függeszteni. Különben dádá lesz.

 

Tíz perc

Tíz perc elég Antonio Banderasnak, hogy a filmben hanyatt döntse a nőt.

Ha minden összejön, akkor bárkinek elég ennyi idő a dologra, nem kell Banderás Tóninak lenni.

Tíz perc kényelmesen elég arra, hogy valami jobb autóval körbe menjünk a Nordschleifén.

Tíz perc alatt kényelmesen regisztrálhatom magam bloggerként és onnantól kezdve nyilvántartanak, mint potenciális helyeskultúraellenes rezonőrt.

Tíz perc alatt kitűnő paraszteggelit lehet csinálni.

Tíz perc alatt a hajrában lőnek három gólt.

Tíz perc alatt kellemesen legurul egy korsó sör.

Tíz perc alatt a leggyűröttebb ing is kivasalható.

Tíz perc az vagy húsz-huszonöt oldal a legújabb Stanislaw Lem-könyvemből.

 

Látjátok, kedves barátaim, mi minden szépet és jót tehetünk tíz perc alatt?