Miért megyek március 15-én tüntetni?

Elég egyszerű. Olyan országban akarok élni, ahol minden este úgy fekhetek le, hogy a hazám egy kicsit jobb hely lett ma is, mint tegnap volt.

Olyan kormányt akarok, amelyik ha már nem segít, legalább nem akadályozza meg azt, hogy próbáljak tenni azért, hogy az ország jobb legyen.

Meggyőződésem, hogy azok a dolgok, amelyeket a tanárok akarnak, jó dolgok. Nem maguknak követelnek kiváltságokat, nem akarják leváltani a kormányt csak azért, hogy le legyen váltva, és valaki más férjen a húsosfazékhoz.

Csupa olyan dolgot akarnak, amelytől jobb lesz a gyereknek az iskolában, jobb lesz a gyereknek iskola után az életben.

Ha megvalósul, amit akarnak, akkor nem fog ilyen ütemben nőni a szegénység, a leszakadás, a kilátástalanság.

Nem csodát akarnak, nem azt akarják, hogy mentsék meg őket. Dolgozni akarnak, azért, ami a feladatuk, a szent kötelességük.

Nem olyat kérnek, hogy holnapra javuljon meg minden.

Pont azt akarják, amit én, hogy minden nap, ez az ország, a hazám, egy kicsit jobb hely legyen, mint tegnap volt.

Bárki aki ezért hajlandó tenni az én barátom. Bárki mellé, akit ebben megpróbálnak megakadályozni, kötelességem odaállni és szolidaritást vállalni vele.

Ezért leszek ott 15-én. Ugyan több ezer tanár vállalta, mindenét kockára téve, névvel és arccal, hogy felszólal azért a jogáért, hogy a hazáját jobb hellyé tehesse, de ez kevés.

Meg kell mutatnunk magunkat. Talán, ha elég sokan megyünk, akkor azok is, akik most még nem hiszik el, rájönnek. Lehetséges.

Magyarországot sokkal jobb hellyé tenni.

Itt. Most. Nekünk. És mindenkinek, aki utánunk jön.

Gyere el. Oszd ezt meg.