Tanártüntis cikkek 5.: Erkölcs, Erő, Egyetértés

A Ráérünk blog előkelősködő formájához képest most futballmeccsről fogok írni. Tudják, az a proletár szórakozás, ahol az emberek pirított napraforgó- és tökmagot fogyasztanak, és különböző törzsi rituálékat élnek újra, nagyrészt ugrálás és trágár énekek kántálása formájában, miközben a pályán rituális küzdelem folyik. Ah, hozzanak kérem repülősót, hisz ah, én elájulok!

A fenét. A meccsre járás kiváló szórakozás (lenne) és amellett nagyon polgári dolog. Üljünk be az időgépbe, és menjünk vissza kb. 120 évet!

A mai futballklubok alakulásának idején járunk. Munkások, boltosok, kis- és nagy polgárok, orvosok és jogászok, rendőrök és újságírók klubokba tömörülnek, izgatottan tanulmányozzák az Angliából importált szabálykönyvet. Összeülnek, hogy megbeszéljék, milyen színű mezben fussanak ki a pályára. Legyen-e hangzatos jelmondat? Erkölcs, Erő, Egyetértés? Ez jó lesz, maradhat.

Vessük ezt most össze azokkal a sportágakkal, amelyek legújabban sikeresek! Ugyanezt tapasztaljuk, lelkes magánosok klubba tömörülnek, lelesik a youtube-ról, mit hogy kell csinálni, egy-két külföldet járt társuk beáll edzőnek vagy csapatkapitánynak és hajrá. Az amatőrsport a létező legpolgáribb dolgok egyike.

Az évszázados klubok az utóbbi évtizedben a magyar polgárosodással együtt a válságukat élik. Több évtizeden át háziasítva léteztek, a hatalom adott nekik pénzt és kiváló sportszakemberek hozták az eredményeket. Erről a modellről nem tudtak visszatérni ahhoz a modellhez, hogy a Fradi a fradistáké. Nem a nemzeté, a párté, az aktuális politikai keresztapáé, hanem a fradistáké.

Tegnap tízezer fradista ment ki a fakócsapat Csepel elleni meccsére, tiltakozni Kubatov klubelnök és fideszes janicsáraga saját szurkolóit testületileg bűnözőnek kezelő tempói ellen.

Tízezer ember. Tóbiás József a fél karját odaadná, ha egy MSZP-s pártrendezvényre ki tudna csalni ennyi embert. Tízezer ember, akik egy célért mentek oda, azért, hogy szeretett Fradijuknak jobb legyen.

Innen egy lépés azt végiggondolni, hogy ha ennek a tízezer embernek átlagosan van havi ötezer forintja a Fradikára, akkor az hatszázmillió forint. Abból több szakosztály kellemesen elműködik, és a Fradi nevével nem olyan nehéz még legalább ötször ennyi szponzorpénzt összeszedni, a marketingjogok hasznosításából és a nagyobb szponzori megállapodásokból.

Magyarország és vele együtt a Fradi is akkor fog újjászületni, amikor ez a tízezer fradista nem elégszik meg azzal, hogy egy tavaszi délután szóban elküldi a fenébe a klubelnököt, hanem amikor rájön, hogy a Fradi az ő klubja, és lehet sokkal jobban csinálni Torgyánnál, Furulyásnál vagy Kubatovnál. Hogy ha valaki kiválóan tudja felügyelni egy hentesüzlet vagy egy kisebb asztalosüzem munkáját, az elvezeti a vívó- vagy a birkózó szakosztályt is. Szerződtet egy jó edzőt, odafigyel, hogy mindig legyen mindenféle eszköz, de senki se pazaroljon, és rábeszéli a céget, amelyik a műbelet szállítja a kolbásztöltéshez, hogy szálljon be egy félmillióval évente. És csak röhög az állami megváltókon.

Az Erő megvan hozzá. Az Erkölcs alakul. Az Egyetértés kéne még.

 

2 hozzászólás

 1. Érvsebész — 2016-03-14 20:21 

Prof, ez egy szép, gyújtó hatású beszéd, de én nem látom, hogy a következtetés alá volna támasztva (nem mintha a gyújtó hatásnak az az előfeltétele volna).

Szóval az Erő még csak-csak (bár nem tudom, mire gondolsz? Lélekszámra?). Azt, hogy az Erkölcs hogyan alakul, majd megmutatja pl. a kvótanépszavazás. Egyetértés…? Még ez csiholható ki a legegyszerűbben. Csak rá kell bökni valami közös gyűlölnivalóra.

Ne haragudjatok, amiért károgok a holnapi tüntetés előtt (ne legyen igazam).

Nem értek a focihoz (eh, ehhez fűződik valami rosszizű emlék), ezért azt akartam mondani, hogy “az nem lehet, hogy ész, erő, és oly szent akarat hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt”, s valóban, úgy érzem, csak az tud sorvadozni, ami van, ez a három meg pont nincs eléggé.

 2. trespass — 2016-03-15 09:44 

Kedves Professzor, ezt a fejezetet nem tartom igazán megalapozott írásnak. A focis párhuzam akár jó is lehetne, de nem így. A lelkes, ám hozzá nem értő amatőrizmus restaurációja nem működőképes. Pont ezért a hentesüzletes példa is nevetséges szerintem. Azt értem, hogy le köll egyszerűsíteni a mondanivalót az érthetőség kedvéért, no de nem kéne talán egy bitre.
Az utolsó mondat pedig indokolatlan optimizmus. (Mondjuk én lennék a legboldogabb, ha a mai nap rám cáfolna.) Nem látom az erőt. Az erő nem tízezer ember, békésen, pár molinóval felfegyverkezve, ötlettelen rigmusokat kántálva, ezt-azt követelve felvonul. Ráadásul ez a meglehetősen szerény erő sem ismeri fel a probléma valódi okát, vagy nem meri annak megoldását a zászlajára tűzni és pont ettől nem igazán erő. A fradisták is csak Kubatovot akarják elhessenteni, pedig a probléma nem oldódik meg vele. Majd jön egy másik Kubatov.
Az erkölcs szerintem egyátalán nem alakul. Az érdek nem erkölcs.
Egyetértés? Túl jól sikerült antagonizálni ahhoz a magyarokat, hogy legyen. Talán, ha van közös érdek, ami lehetne az oktatás és az eü., bár ahogy elnézem még ebben sem látja mindenki, legalább is nem elég sokan, hogy mi is a probléma okozója. (nem a klik)
Őszintén remélem, hogy a tanarak és a velük szolidáris népek el tudnak indítani valamit, ami erőt is tud felmutatni, rávilágít a baj forrására és egy kvázi erkölcsi megtisztulással egyetértést tud kovácsolni. Velük vagyok, sajnos nem személyesen, de nem vagyok túl optimista.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.