Rácsodálkozom a műholdvevőre

A rádióhallgatásnak több műfaja van, az evezők mellett ülést megkönyítő búgástól (ne felejtse el megjelölni a rádiósnaplóban) a Bartók Metropolitan-közvetítésein át, az izlandi haverokkal rádióamatőrködésig. Én régebben műveltem egy egész érdekes fajtát. Éjszaka rádiót hallgattam. Ez nem a kamionsofőr-rádiózás, amikro a nappal érdekes, pörgős, más szóval tenyérbemászóan primitív kereskedelmi adón nyögvenyelős hangsúlyozással felolvassák a zeller kultúrtörténetét (szexi, hihihi). De nem is a Nocturno Németi Attilával (Harri-Pekka Humskjöldinen Triószonátáját előadja a Finn Rádió Karjalai studiójának fúvósötöse).

Én azt csináltam, hogy miután vége volt a magyar műsornak, akkor végigtekertem a SANYO táskarádión az SW és az LW sávokat, hátha van ott valami érdekes. Éjjel, a kedvező légköri viszonyok mellett ilyenkor lehetett a kínai nemzetközi adást fogni. "Balázs" nevű kínai vezette a magyar verziót. Román, horvát, cseh, német cselákolást tök ismeretlen adókról. Az internet ennek alaposan keresztbetett. Amikor ezt írom, akkor egy perc megnézni a neten hogy milyen hullámhosszon és mikor adják a kínai adást. Ha lenne itt egy SW-képes rádió, már hangolnám is befele.

Ezek az adások valami egészen furcsa beavatottság érzést keltettek bennem. Valakik a világ másik végén ki tudja, miért belebeszélnek az éterbe, én meg jól kihallgatom őket. Olyasvalamit hallgatok, amit rajtam kívül talán még egy-két őrült az országban. (Mármint ők őrültek)

Na, ezt az érzést éltem át már nagyon régen. Az interneten valahogy ez nem jó, az isten háta mögötti honlapok rendszerint érdektelenek, meg főleg tematikus kutatást igényelnek. Én nem a Punta Arenasi hírekre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy valami céltalan keresgélés közepett valaki elmondja, mi újság Punta Arenasban.

A szálláson, ahol heverészve ezt írom, a szállás hirdetésével összhangban van műholdvevő, amely a Hot Bird nevű műhold jeleit veszi. Van négy értelemes csatorna (közszolgálati világcsatornák) és kb 250 teljesen véletlenszerű. Amerikai prédikálócsatornák, ahol egy félkínai félig kínaira fordítja a Bibliát teljesen kínaiaknak. Másik prédikálócsatorna, ahol egy nyugdíjas cowboy 500 szavas angolra fordítja a Bibliát más nyugdíjas cowboyoknak (Jesus loves you that’s a good thing, eh’?). Rögtön utána Friuli tartomány hírei, ideértve a helyi képviselők fogadóóráit. Aztán digók autókat árulnak más digóknak. Lengyelek ékszert más lengyeleknek. Még egy gombnyomás, TV5 Monde, ez van otthon is, de aztán arab szextelefonreklám, aztán megint a prédikáló cowboy, kínai nő híreket mond, arab szex, Bergamo tv (dugó van az autópályán), használt opelcorsa con tutti della extra suppertutti felnitunig… és így tovább.

Azt hiszem veszek egy ilyen izét. Van még romantika, hallóközpont, vannak még random dolgok ebben a nyamvadt civilizációban.

Poén nincs (lehet hogy a többit is csak én gondolom viccesnek?). Erkölcsi tanulság sincsen. Ez végülis egy énblog, ez meg az én egyik furcsa szokásom. Más meg bélyeget gyűjt, vagy pártvezetőket lájkol a facebookon. Ezekhez képest,azt hiszem, én egy szelíd őrült vagyok.

 

2 hozzászólás

 1. Strici — 2010-08-02 12:27 

Tudod, kicsit olyan ez, mint a rövidhullámú rádióamatőrködés – volt. Noha pl. telefonnal már akkor elérhető volt az egész világ, mégis izgalmas volt néhányszor tíz wattal elérni – mondjuk – egy dél-afrikait, és váltani vele néhány szót, morzejelekkel.
A közép- és rövidhullám mindazonáltal egyre inkább kimegy a divatból. Drága, rossz minőségű – fonográfot sem hallgat senki. És kódexet sem másol. Ám az a hangulat, ami az esetenként erősen fadingos rádióadásokat jelentette, végképp a múlté, ahogy az éterháború sem érint már minket.

Megjegyzés (nem szakértőknek):

1. A fading a vétel elhalkulását-erősödését jelenti, ami ráadásul jelentős és elkerülhetetlen torzítással is párosult.
2. Az éterháború a két társadalmi rendszer terméke volt. Nálunk a legnépszerűbb a Szabad Európa Rádió, a BBC magyar adása és a középhullámon is vehető Amerika hangja volt. Legalább 30 magyar nyelvű műsort lehetett hallgatni, köztük a tiranai rádiót és egytucatnyi vallási programot.

Nagyon jellemző volt erre a háborúra az esetenkénti elvakultság. Így pl. amikor a chilei Allende kormánya megbukott, a BBC Pinochetet a demokrácia megmentőjeként üdvözölte. Erről az adásról hangfelvételem is van.

 2. Zsolt520 — 2011-03-11 13:35 

A Hot Birdről nekem is hasonló tapasztalataim vannak. A post olvasása közben eszembe jutott a régi,-főleg esti,éjszakai rövidhullámú rádiózás. Köszönöm!

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.