Részletekbe menő elemzés kapcsolataink megerősítéséről Kínával

Végre egy miniszterelnök, aki alacsonyabb.

 

Update

Akkor bővebben. Először: nagyon egyetértek altoiddal, hogy pontosan elhelyeztük magunkat a térképen, amikor az EU soros elnökeként pár milliárd euróért vállaltunk egy NFVSZ-t a Kínai Népköztársaságnak.

Most mentjük éppen azokat az embereket a slamasztikából, akik pár évvel ezelőtt azt hitték, hogy a könnyen elérhető devizahitel az igaz és nem mese. Elhitték, hogy nincs kockázat, hogy majd valahogy megoldják. Elhitték, hogy nem kell fedezetet, munkabért, satöbbit adni.

Ezek az emberek részben hiúságuk áldozatai, részben csak boldogabb életet szerettek volna és hiányosak a pénzügyi ismereteik. A kínai hitel olyan mint a svájci frank hitel. És a Nemzeti Vagyonőrök majd sápítozni fognak, hangosan gágog majd Szijjártó az élen, amikor majd jönnek érvényesíteni a jelzálogot. Persze kit érdekel Kína nem lő ide, addigra meg biztos lesz máshonnan hitel. Vagy ha nem, akkor más lesz kormányon. Csak nem tudom kire hogy mi milyen ismeretek hiányára fogunk hivatkozni, amikor Kínáról minden jobb nyugati egyetemen a gazdasági és üzleti szakon tanítanak legalább egy félévet Kínáról és üzleti kultúrájukról. Úgy tűnik a fidelitasban nem meg a Balatonröttyentői kommunikációs tréningeken sem.

Több helyen is olvastam azt az érvet, hogy a németek, és a franciák is üzletelnek Kínával. Ez tény, az az apróság okoz gondot, hogy a német és a francia, minden pénzügyi problémája ellenére erős és versenyképes gazdaság. Ha nem is áll hegyekben a pénz, mint Kínában, az atomreaktortól a vadászgépen át a luxusautókig vannak olyan dolgok, amelyeket Kína csak itt tud beszerezni. Vannak vállalataik, akik Pekingben felhőkarcolókat építenek és nélkülözhetetlenek a Kínai gazdasági csodában. Hogy vállalataik Ázsiába exportálnak? Na igen, Kínában pénz van, bizonyos dolgokra meg nincs ipar és tudás.

Kérdés, hogy a mi gazdaságunk mit tud majd a Kínai tőke egyenértékeként az asztalra tenni? Ezoterikus matolcsysta imákat. Vagy maoista?

 

3 hozzászólás

 1. altoid — 2011-06-26 13:44 

Nono, hát Sarko, a francia gonosztörpe? (na jó, tudom hogy ő elnök…)

Egyébként egyszerűen nem tudom felfogni, hogy most amikor végre tagjai, sőt _elnökei_ vagyunk egy gazdasági világhatalomnak, inkább egy rivális csizmájához törleszkedünk némi baksisért. Mindezt a “függetlenségünk” megőrzése érdekében. Éljen a népnemzeti gerinc!

 2. altoid — 2011-06-27 17:31 

“Kérdés, hogy a mi gazdaságunk mit tud majd a Kínai tőke egyenértékeként az asztalra tenni?”

Hát nekem sajnos van rá egy ötletem: pontosan azt, amit a 70-es és 80-as években a nyugati tőke ellenében.

Adva volt/van ugyebár egy világhatalmi blokk, aminek ugyan a részei vagyunk, ám nem vagyunk vele teljesen megelégedve. Jön egy rivális hatalom sok pénzzel, és hajlandó minket finanszírozni cserébe azért, hogy “belűlről lazítsuk a rendszert”, már önmagában azzal is, hogy függésbe kerültünk tőlük. Ez egészen addig tud működni, amíg szükség van erre a szolgáltatásra, és rajtunk kívül más nem vállalja be. Amennyiben a körülmények megváltoznak (és előbb-utóbb megváltoznak), azonnal ejtve vagyunk, és olyankor kell azokat a “barátilag” nyújtott hiteleket _visszafizetni_.

1989-ben is nagyjából ez történt, annyi különbséggel, hogy oltári mázlinkra a nyugati hatalmak befogadtak maguk közé, ha nem is rögtön, de potenciálisan egyenlő feltételekkel. Az adósságunkat mondjuk még ők sem engedték el, de legalább biztosítottak rá lehetőséget, hogy kinőjük (az most más kérdés, hogy nem tudtunk élni vele). De a lényeg az, hogy a nyugat (ahova történelmileg és kulturálisan mi is tartozunk) kifejezett jóindulattal viseltetett irántunk, a reálpolitikai számításon túl is.

Kérdés az, hogy ha ugyanezt a táncot járjuk el Kínával, egy számunkra teljesen idegen, és az eddig tapasztaltak alapján nem kifejezetten jóindulatú hatalommal, mennyivel fogunk belőle jobban kijönni?

 3. Memento Mori — 2011-06-28 15:28 

Pizka Prof legelső mondata utal feltehetően az igazi okra, ami a kínai ölelkezéshez vezetett.
Mégpedig ez az ok : személyes.
Személyes országvezetői, egy országvezető hatalmi játszmájának a kelléke – és nem egy ország jól átgondolt stratégiájának alapja.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.