Leslie L. Lawrence: Buddha bal bokája II. A ficam visszatér: Negyedik fejezet

A gép lassan süllyedni kezdett, a hajtóművek elhalkultak. A monitor mutatta, hogy Szibéria határánál, a mongol sztyeppe peremén repülünk. Visszacsuktam a szemem. Eszembe jutottak Cöxpon-fu és Nakonkszipan uangje-fu kolostorai, a lámák, az avas jakvaj-tea illata… Gungga, a burját, amikor lelőtte rólam a támadó medvét… a japán katonák, akik aranyat ígértek a fejemért, de nem tudták, hogy én már tanító, rinpócse vagyok a helyiek szemében. Gondolatban a jurta bejárata fölött száradó és a bent égő tűzhely füstjétől enyhén átfüstölődő és megbarnuló szárított túrót rágcsáltam, amikor kizökkentett a kiáltás.

– Sam, nézzél valami innivaló után!

– Nem tudok Lizzy, előre se tudok így menni.

– Hát akkor kérdezz meg valakit, ott az az alak a skótkockás pléddel letakarva.

Ez csak én lehettem, a "skótkockás pléd" pedig alighanem a Campbell-tartan mintázatú McCormack&Hendely Co. márkájú merino gyapjú útitakarómat jelentette, amelyet nemrég vásároltam háromszáz fontért az Oxford Streeten.

– Hé miszter izé…

– Lawrence. Leslie L. Lawrence vagyok

– Sam Higgins. Nem tudja, hol van ezen a gépen innivaló?

– Dehogynem, abban a szekrényben talál mindenfélét, a kisasszony szívesen ad maguknak.

– Ne pofázz már annyit, szomjas vagyok! – rikácsolt Lizzy Higgins, mire Sam sietve hátravitt két doboz kólát.

Mivel skót whiskyhez most nem volt kedvem, és különben is a britek aludtak, gyorsan kevertem magamnak meg a citromképű amerikainak egy-egy whisky&sour koktélt, mielőtt szólnak, hogy üljünk vissza a helyünkre. Gondoltam, kockáztatok, megeresztettem egy laza kérdést.

– Szétnéznek kicsit Koreában? Úgy hallottam, sok érdekes dolog van ott.

– Én pont az ellenkezőjét hallottam, azt hogy tele van kutyazabáló sárgákkal.

– Akkor talán üzleti út?

– Mit érdekli az magát? Ha nagyon tudni akarja egy levél miatt jöttünk, amelyet Ik-Wan Csongtól kaptunk, azt írja, még a háborúból ismerjük egymást.

Felhajtottam a koktélomat. A fejemben zúgtak a vészharangok, védőszellemem ütemsen káromkodva rángatta a köteleket. Volt azonban még egy érzés, valami kellemetlen szúrás. Oldalra néztem és Lizzy Higgins tekintete fúródott a hátamba, mint egy templomi lándzsa. Sóhajtottam, leültem a helyemre és vártam a leszállást.

(újabb alfejezet)

A reptéren elég nagy felfordulás volt. Többen is Ik-wan Csongot keresték. Egy magányos kínai úr, továbbá egy őszes, szakállas gentleman a Humbolt Egyetem Műszaki Kar Irodalommechanikai Tanszékéről. Ő ideiglenesen kisétált a regényből, de olyan jelentőségteljesen nézett rám, hogy hirtelen sem én, sem Toltang rinppócse, sem pedig Radzs Kumar Szingh nem tudtuk, hogy mit is akar ez jelenteni. Mivel a kínaival nehezen értettek szót az információs pultnál, másik oldalon, félig takarásban üldögélő koreaihoz ballagtam. Koreai tudásom kicsit megkopott, de azért elvártam volna, hogy legalább biccentsen nekem, miután megkérdeztem hol a limuzinszolgáltató embere. Kicsit jobban megnéztem és láttam, hogy már nem fog nekem válaszolni. Akinek a nyúltagyába hátulról temetői kiskapát állítanak, az már nem társalog senkivel…

 

Leslie L. Lawrence: Buddha Bal bokája II. A ficam visszatér Harmadik Fejezet

A Lutoni reptérre korábban érkeztem, még senki nem volt ott. A turista terminálon a WH Smiths boltban vásároltam néhány filctollat, a vámmentes boltban pedig biztos, ami biztos még egy adag Navy Flake dohányt. Volt nálam egy utaslista, amelyen Milstein és Andre professzoron, meg az izlandi szexbombán kívül szerepelt még Steve Hartmann, a koreai nyelv tanára, Timothy Michaels, Sir Robert ügyvédje, és Lesbia Hernandez, a Malone-Stockton Alapítvány képviseletében.

A Timest olvasgattam, egy félreeső sarokban és onnan figyeltem az eseményeket. A lutoni reptér magángépes terminálján vártam, hogy a különjárati business jet elvigyen minket Szöulba.

Andre professzor érkezését már messziről tudatta az illatos pipafüst, szét se nézett, így engem se vett észre, egyszerűen leült egy padra és pipázgatva olvasta a Nemzetközi Ásványtani Közleményeket. Az elegáns felöltőben és makulátlanul csillogó cipőben érkező szikár úrban nem volt nehéz felismerni a londoni ügyvédet, így tudtam, hogy Michaels is megérkezett. Őt ismertem még a Jockey clubból, ahol neki már a dédapja is tag volt, én Sir Robert összeköttetései és Mandzsúriában szerzett érdemeim alapján kerültem be. A göndör lánykacajok és az ónorvég hörgés tudatta a bohókás Milstein prof megérkezését, hosszú combú asszisztensével együtt. Óvatosan egy oszlop mögé húzódtam, kicsit közelebb a társasághoz, akik most estek át a bemutatkozásokon. Inga természetesen cuppanós puszit adott az előkelő barristernek, aki ettől olyan zavarba jött, hogy VII. Henrik korabeli jogesetekről kezdett beszélni. Erre egy "jaj de cuki felkiáltás" és egy újabb puszi volt a jutalma. Erre elhallgatott. Elővette cigarettatárcáját, és idegesen rágyújtott egy vékony Romeo y Julietára. Ez is mutatta, mennyire felrázták az események, hiszen úriember reggel, állva, hölgytársaságban nem szivarozik.

Már épp úgy döntöttem volna, hogy előbújok és odamegyek, amikor női cipők ritmikus kopogására lettem figyelmes. Maradtam hát, és jól is tettem, így teljesen büntetlenül szemlélhettem meg Lesbia Hernandez bevonulását. Dióbarna bőrű, őzike szemű szépség vonult a oda társasághoz. Az urak szava elállt, az ügyvéd elnyomta szivarját (újabb faragatlanság!) , Inga Thonbjörnsdottir pedig bosszúsan vette tudomásul, hogy újabb bombázó került a társaságba, Miss Hernandez oxfordi angolsággal mutatkozott be, ekkor léptem elő rejtekemből, mintha épp most érkeztem volna meg. Már bemutatkoztam volna, amikor kedvesn felém nyújtotta kezét:

– Üdvözlöm Mr. Lawrence!

Már épp felelni készültem, amikor sietve megérkezett Sir Robert. Mindenkit üdvözölt, majd elindultunk a géphez. Azaz csak indultunk volna, mert óriási veszekedésre lettünk figyelmesek. Két amerikai ordítozott a diszpécserrel, hogy ők Szöulba fognak menni és ki is fizették… rosszat sejtettem. Elővettem a pipaszurkálómat, majd újra zsebre tettem. Végül a diszpécser odaoldalgott hozzánk, hogy izéé… a Higgins házaspár velünk utazik. Sir Robert persze hebegni se tudott a meglepetéstől. Mi ez az egész? – kiáltotta és kérdőn ügyvédjére nézett. Én felelhettem volna neki, de átkozottul nem akartam…

(újabb alfejezet) 

Ööö izé Sir Robert, amikor az olcsóbbik business jet csomagot választotta ha emlékszik, figyelmeztettem, hogy ha van hely felraknak mellénk újabb utasokat is… nos azt hiszem a Higgins házaspár az útitársunk lesz Szöulig…

Jack, akkor most nekünk ezekkel a karótnyelt buzi angolokkal kell elutaznunk Szöulba? -kérdezte Mrs Higgins.

-Fogd be azt a rohadt pofád, így a férje.

Higginsék nem voltak szépek. Két szögletes alakú, citromképű alak volt, szemmel láthatóan a nyugati partról. Az asszony bőre érdekesn barnás volt. Elgondolkodtam, hol láttam már ilyen arcot, de nem tudtam rá válaszolni. Pedig ha tudtam volna, sok bajtól kíméltem volna meg mindenkit…

Mekk-mesterkémek

Az egyik kedvenc olvasmányom Dusko Popov: Kettős ügynök voltam c. könyve. Popov jugoszláv milliárdos volt, akit apja a legjobb nyugati egyetemeken taníttatott és hazatérve a kiváló nyugati kapcsolatai és anyagi háttere miatt meghatározó jelentőségű ember lett a háború előtti Jugoszláviában. A németek beszervezték, de – legalábbis emlékiratai szerint – annyira utálta a nácikat, hogy még aznap jelentkezett az angoloknál és végig kettős ügynökként dolgozott.

Emlékirataiban az egyik legérdekesebb, amikor a német kapcsolata feltárja előtte a német titkosszolgálatok világát. Canaris gyűlöli Heydrichet,  Heydrich gyűlöli Canarist, mindkettőt gyűlöli Ribbentropp, szaglászik utánuk Himmler, mindenkit fúr Schellenberg, bejáratos a Führerhez emez, utálja a Führer amazt…

Az angolok meg persze röhögtek a markukba, holott ők sme voltak mentesek belvillongásoktól. Ez a könyv jutott eszembe akkor, amikor azt olvastam, hogy bevitték Galambost és Laborcot.

Tegyük fel, hogy Galambos és Laborc elkövetett valami súlyos, hazaárulással felérő tettet. Akkor viszont érthetetlen, mit keres Galambos házi őrizetben, ilyen tettekért már csak a cselekmény jellege miatt is járni szokott a nehéz vas, már az előzetes letartóztatás időszakában is. Nyilván a bíróság látta az iratokat, és valamiért nem ítélte úgy hogy ezek a tettek ilyen súlyúak.

Ha meg nem követett el olyan dolgot, amiért kenyér, víz és sötétzárka járna neki, akkor a meg az egész hacacáré arra világít rá, hogy baj van.

Tegyük fel, hogy a fent említettek nem valami csúnya államellenes disznóságot követtek el, hanem mezei, bármelyik hivatalban látható visszaélést, lopást, ilyesmit. Ebben az esetben, mi szükség van arra, hogy bemondja a híradó, hogy korrupt titkosszolgák láncon ide, láncon oda, de az egész nyolcvan évig titkos. Ha ezek az urak a vizes zsemlétől a MOL-paketten át kincstári párnahuzatokig valaminek az elsíbolásában bűnösök, akkor az nyilvánosságra lehet hozni, hogy mi kérem szamurájba oltott porosz evangélikus presbiterek vagyunk, és puritán erkölcseinktől vezérelve ezért és ezért meg még amazért is, ezek az urak ülni fognak.

Ha a nyolcvanéves titkosítás ellenére ezek az urak többé-kevésbé szabadlábon vannak az bizony azt jelenti, hogy Vadai Ágnesnek, legyen bármennyire is szoci, igaza van. Az ügyben politika van.

Ilyet is látott már a világ, a titkosszolgálattal minden hatalom szeret visszaélni. Mámorító érzés lehet, hogy Rozit a gimiből, akiről mindig lepattantunk, meg lehet figyeltetni, és tudni fogjuk, ha már nem lehetett a miénk, legalább azt, hogy milyen színű a mellbimbója. Operatív eszközökkel.

A baj ott van, hogy ezek után minden szövetséges és ellenséges titkosszolgálat tudni fogja, hogy itt lehet keresni. A szövetségesek tudni fogják, hogy ezekkel csínján kell bánni, mert ki tudja, hogy ami ma titkosszolgálat az holnap mi lesz, melyik szerv lesz felül. Ezzel persze mondjuk az amerikaiaknál is folyamatosan tisztában kell lenni. Van amikor mondjuk a tengerészek felderítő hivatala a legjobban értesült, van, amikor a polgári CIA. De ott ez nem azt jelenti, hogy az épp rosszabbul menedzselt szolgálatra selyemzsinór vár, és a legrosszabb esetben sem azt, hogy a szolgálatot épp kisstílű disznóságokra használják. A legtöbb amerikai titkosszolgálati film lényege pont ez, hogy hangsúlyozzák, az ilyen disznóságok felszínre hozására és megszüntetésére mindig van ember. Ezek a letartóztatások azt üzenik: nálunk ilyen nincsen.

Az ellenérdekelt titkosszolgálat dolga még egyszerűbb. Ebben a nagy NBH-AVH-NVSZ-NFVSZ-TEK-NNI-KBH-Szakszolgálat katyvaszban lehetetlen tisztességes elhárítást csinálni, főleg, ha az IH nyomoz az elhárítás után, felnyomkodja őket az ügyészségen, az elhárításnál gondolom most zárt ajtók és a zárt ajtók mögött matekoló elhárítók vannak. Azonkívül a katonai ügyészségnek milyen belső elhárítása van? Milyen objektumvédelme? Okirat-őrzése? Nyolcvan évig titkos és hurcolásszák ügyészségről bíróságra, bíróságról ügyészségre… TÜK-ös (Titkos ÜgyKezelés) ügyben a teljes magyar sajtó tudja, hol és mikor lesz tárgyalás? Honnan vesszük, hogy a gyanúsítás vagy a vád titokban fog maradni? Ebben a helyzetben a legegyszerűbb fogást találni a külföldi kémnek, hiszen hatványozódott a félő, a felfele törekvő, a másokat kitúrni akaró emberek száma. Az egész szervezet ezek szerint simán mozgatható politikai oldalról és politikusan gondolkodik. Holott nem ez a dolga.

Popov mesterkém volt, és szerencséje volt a németekkel, ráadásul gáláns kalandjait sem közvetítette a fehérorosz tévé. Még egy pár ilyen letartóztatás, és nem Dusko Popov lesz itt a példakép. Hanem Iszájev ezredes. Azzal a különbséggel, hogy a magyar Strirlitz nem mer majd gondolni semmit.

Egy mondat

index.hu/belfold/2011/07/03/egy-egy_mondat_a_fidesz-kongresszusrol/

 

"Az eredményekből ma még csak különálló mozaikkockákat lehet látni, és sokak számára úgy tűnhet, nincs is köztük összefüggés. Ha nem hátrálunk meg, ha végigcsináljuk, akkor egyszer csak elkezd összeállni a kép, és a végén ki fog kerekedni belőle egy erős és büszke ország."

Orbán Viktor

Elvtársak, ez már a kommunizmus?

 

"Nem kérek és nem kérünk bocsánatot az első év sodró lendületéért, nem ígérek és nem ígérünk érdeksérelmek nélküli rendrakást, ütemváltást, a status quo békés védelmét."

Lázár János

Mi sem várunk tőletek semmit, Lázár elvtárs.

 

"Egyre többen figyelnek fel Európában a Fidesznek, Közép-Európa egyik legnagyobb jobbközép pártjának a gazdasági válság megoldására kínált újszerű receptjeire."

Navracsics Tibor

Valami bűzlik Dániában.

"Ha magunkon nem értelmezzük a saját magunk által felállított erkölcsi szabályt és mércét, a mutatvány meg fog borulni."

Kósa Lajos

Mostantól bárki levehet 10%-ot?

 

"A legnagyobb veszély, ami ránk leselkedik, azok mi magunk vagyunk. Ha azt hisszük, mindenkinél okosabbak vagyunk, és mindent tudunk. Szó sincs róla."

Pokorni Zoltán

Pokorni elvtárs nézzen ki valami külföldi várost, fél éven belül nagykövet lesz…

 

"Az előző kormányok tagjainak, Bajnai Gordonnak, Veres Jánosnak, Draskovics Tibornak felelnie kell azért, amiért az ország következő tíz évét elzálogosították."

Varga Mihály

Ha Rajk Laci élne…

"Az eltökéltségen, a határozottságon semmit se változtassunk, egy jottányit se engedjünk, de ezzel párhuzamosan fokozott óvatosságra, alázatra, és bizalmatlanságra inteném magunkat."

Kövér László

Az ellenség még mindig köztünk van, elvtársak! Tovább a Lenini Úton!

"A KDNP világnézeti párt, a horgony a csapkodó hullámokban, a Fidesz szerepe a mozdonyé."

Harrach Péter

Gyerekek, rajzoljátok le szépen, mit mesélt Harrach képviselő bácsi!