Olvasom, hogy Isaszegi tábornok és még néhány más hadfi Gubcsi Lajos, a nagy kortárs magyar humanista amatőr darabjában játszottak, illetve statisztáltak. Ezen most illene szent borzadállyal moralizálni, pedig ez jó.

Ott van például a népét sanyargató XIV. Lajos akinek udvarában Charpentier és Lully versenyt komponált. Charpentier egyik miséjének első tételére házasodik össze a zsidó-keresztény kultúrkör ifjú párjainak jó része.

A hatalomban üldögélők kultúraszeretete tehát nem káros, még ha azt is kell – bár fájó szívvel – gyanítanom, hogy a Gubcsi-darab után XIV. Lajos mindenkit a Bastille-ba csukatott volna, akinek ehhez köze van.

Úgy illik, hogy a bezártakkal és az elnyomottakkal sorsközösséget vállaljunk, így elmondom, hogy én is voltam ilyen témájú darabban statiszta, ráadásul ugyanilyen idétlen fehér göncökben játszottam parasztot. Ez óriási előrelépés volt az ezt megelőző fellépésemhez képest ahol egy óvodai betlehemezés fontos ám nem jelentős szereplőjeként a birkát alakítottam, aki a háttérben kérődzik, amíg a három királyok lelkesednek.

Megjegyzem, ez 1986 táján történt, amikor azért nem volt egészen kockázatmentes szerepet vállalni egy ilyen vallásos témájú darabban, István a király ide, enyhülés oda. Úgyhogy vitézlő tábornok urak, fel a fejjel, lehet ezt még majd valamiféle politikai krédó alapjává tenni, hogy önök már akkor kurucok voltak, mikor mindenki labanc volt. Így már sokkal jobb, ugye? Nem? Pedig én megpróbáltam.