A napokban többször eszembe jutottak azok a felkészületlen, pózoló, rikácsoló politikusok az EU parlamentben. Nyilván felkészületlenek voltak, nyilván a saját köreiknek szónokoltak. De amit mondtak, ahogy mondták, az gondolkodóba ejtett. Politikusi panelek hangzottak el, amelyek elsőre olyan dolgokról  szóltak, mint itthon is. Demokrácia, igazság, tisztesség, bla bla bla. Sértődötten emlegettük, hogy ezek az alakok nem készültek fel abból, hogy ki jön oda felszólalni a parlamentbe. Igaz, felkészületlenek voltak. De miért is kellett volna felkészülniük? Az ő dolguk a magyar belpolitika? Rájuk egy dolog tartozik belőle: megfelelnek a magyar belpolitikai fejlemények az EU alapokmányaiban rögzített és mellesleg a művelt nyugaton mindenütt elfogadott alapelveknek? Ebben a fontos de egyszerű kérdésben egységesek voltak, legfeljebb némelyik azt mondta: várjunk, hátha mégis.

Aztán olvastam Török Gábor elemzését arról, hogy most a belpolitikában óriási púderfelhőt fognak felverni, hogy leplezzék az egyetlen fontos kérdésre adott választ: hogy fog Orbán megállapodni a hitelfelvételekről.  Szerintem ez egy hatodrangú, marginális kérdés. Két eset van: 1. Orbán megbolondult és nem állapodik meg, ez esetben úgyis egy éven belül elsöpri a népharag, a hiperinfláció meg az ezerforintos benzin miatt. 2. Orbán nem bolondult meg és továbbra is az a kiváló reálpolitikus, aki mindig is volt, és valahogy megállapodik. Akár azon az áron is hogy egy időre háttérbe vonul, kitéve valakit a villámgyors politikai eróziónak. Így vagy úgy, meg fog történni a dolog. A lényeg nem ez. 

Amit a hülyén öltözött, pózoló politikusok mondtak, ott volt a lényeg. Azt látták, hogy baj van a demokrácia körül. És akármekkora általános humbug ez, valójában tényleg itt a gond. Szűkül.

Mert igazából tök mindegy hogy áll a gazdaság, meg a világpolitika, itthon szép csendben nézzük azt, hogy végbemegy az állam centralizációja. Ezzel amúgy nem lenne feltétlenül gond, egy centralizált racionális szervezet tud ám hatékony lenni. Más a baj.

Láttam, hogy nyilvánosságra hozta valaki a Böröcz nevű ember III./3. kartonját, ahol a beszervezés eszközekén csak annyi szerepel: "anyagi érdek". És ettől deja vu érzésem lett. Na ez a baj.

Épül egy olyan struktúra, ahol a falusi óvodától az egyetem rektori hivataláig minden kinevezés a párt beleegyezésével történik. 

Mivel nem ment végbe a termelőeszközök erőszakos, kampányszerű központosítása, kiépült egy olyan szervezet, amely zsarolással, NAV és más hatósági vizsgálatokkal minden sikeres vállalkozást előbb-utóbb megtalál. 

Ebben a rendszerben nagyon hamar el lehet jutni oda, hogy az értelmiségi foglalkozást űzők a zsarolás, a gyengébb erkölcsi tartásúak meg a csábítás áldozataivá váljanak. Minél többen esnek áldozatul, annál könnyebben jön a többi. Lassan ott fogunk tartani, hogy mezei földrajztanárokat lehet "pártvonalon" kinyírni.

Kiépül a "pártvonal" a kommunizmus és a nácizmus egyik legundokabb jelenségének, az állampártnak a szervezete. Amerikai barátaim el sem tudták képzelni, nem is lehetett nekik elmagyarázni, hogy az ország fenntart egy párhuzamos államigazgatást, amely a pro forma demokratikus szervezet mellett érvényre juttatja a pártakaratot az élet minden mozzanatában. Ki fizeti azt? Hogyan választják őket? – kérdezték. És csak nagysokára értették meg, mi is ez az egész. 

Vannak különbségek. Kádár, ha nem is azonnal, de felismerte, hogy hűséges értelmiség nélkül nem megy. Olyanok kellenek, akik mindent a pártnak köszönhetnek, de világos életút áll előttük, megélhetéssel, előléptetésekkel, szolgálati lakással, és azzal a biztos tudattal, hogy a párthűségükért cserébe normális életük lehet, a bíróságon normális döntéseket, a hivatalban profi ügyintézést fognak kapni. Most nem kapnak. Ráadásul nincs vasfüggöny, nem hason csúszva kell kivándorolni. 

Ehhez jön a durva értelmiségellenes retorika. Miért is szolgálná ki azt a pártot egy önérzetes ember, amelyik szerint a közgazdászok adócsalást, a jogászok bűnözést tanulnak, az orvosok meg örüljenek, hogy az állam ingyenesen az agyukba injektálja a versenyképes tutit. Az oké, hogy a NEFMI illetékes államtitkárságán néhány bolond fordítva ül a lovon, de ebből így nagyon nem lesz stabil rendszer.

Ami igazán ijesztő, hogy ezektől a kis hibáktól eltekintve szépen alakul a dolog. Szó nélkül esnek el az önkormányzatok, a bíróságok, a minisztériumok, a hivatalok, zökkenőmentes a hatalomátvétel folyamata és a kontroll kiteljesítése. Pedig nincs itt a világ legnagyobb hadserege, nem járkálnak az utcán karhatalmisták, a rendőrautóban annyi benzin van, hogy tologatják a rendőrök a kapitányság körül, fennhangon nínózva. 

Lehet, hogy mi Vörös Hadseregünk a válság lesz, a kenyérgond, az egzisztenciális félelem. Csak nehogy oda jussunk, hogy majd mikor mi ötven évesek leszünk, olyan mondatok hagyják el a szánkat, egy egy barátunk, munkatársunk megesését hallva, hogy "szemétség volt tőle, dehát azok olyan idők voltak. Kellett a pénz, az apját kirúgták, elvált, tartásdíjat fizetett" meg olyat, hogy "nem volt választása, megzsarolták". És nehogy abba az állapotba jussunk, hogy megalkudva a helyzettel, szépen csendben, fű alatt aláírva a szerződést, a "szakmára koncentrálva" éljünk. Végülis büdös ez, de legalább langyos.

Ezért kellene odafigyelni arra is, hogy az IMF-EU megállapodás ugyan fontos, de nem kizárólag fontos. Figyelni kellene arra is hogy fogy a levegő. Különben úgy járunk, mint Örkény legyei a papíron. Aki tudja, mit jelent az előző mondat, azoknak szól ez a poszt. A  többieknek csak annyit mondok: szűkül. Mire rájönnek, késő lesz.