Kedves Mindenki,

Üdvözöllek titeket a blogrepubliknál, ahova a Ráérünk blog átköltözött. Hogy mi az a blogrepublik? Fogas kérdés, legalább annyira, mint a ráérünk blog mibenléte.

A blogrepublik kiváló kezdeményezés, a kiváló blogger és humanista (nem viccből írom, tényleg az)  próbálkozása. Tibor azon csökönyös alakok közé tartozik, akik nem akartak idomulni a magyar internet-csinálást jellemző flegma, pökhendi és nemritkán inkorrekt hozzáálláshoz. Meglehet, szakmai múltjának is szerepe van ebben (nem szokta meg a visszapofázást)  de úgy döntött, hogy van magyar internet-csinálás anélkül is, hogy közben csúsztatgatnánk, és úgy általában: rosszul csinálnánk.

Abban mindig nagy potenciál van, ha egy frusztrált amatőr egyszer megunja a banánt, markába köp és munkához lát. Emlékezzünk a nagy Ferruccio Lamborghinire az olasz traktorgyárosra aki egy szép napon elment a gyárától nem messze levő Maranellóba, hogy megigyon egy kávét Enzo Ferrarival és egyben javasoljon egy-két változtatást az autóin, ő ugyanis nem volt egészen elégedett saját Ferrarijával. A Gácsér (ez volt Enzo bátyánk gúnyneve) szokásos hisztirohamai egyikével kidobta Ferruciot, aki megdühödött, szerződtette Enzo pár mérnöként meg még néhány szakembert és nem sokkal később elkezdődött a Ghibli, a Miura, a Countach a Shamal és a többi legenda nevével fémjelzett Lamborghini korszak.

Azt remélem, hogy a blogrepublik a blogok Lamborghinije lesz. Én a Shamal szeretnék lenni, de ez most mellékes.

Na de mi akkor a ráérünk blog? A ráérünk blog lassan öt éve, egy Amerikában tanuló egyetemista blogjaként indult és azóta az egyetemista már volt boldog és szomorú, megismerkedett a magyar valósággal, a meló világával, kudarcokkal, sikerekkel, árulással és barátsággal, szép lassan talán majd benő a feje lágya.

Ennek ellenére senkit sem tudok azzal biztatni hogy végleg megszűnnek majd ezen az új helyen a szóviccek és a néhanapján feltűnő fárasztó írások. Közéleti témájú írásaimat viszont talán az eddigieknél is hangsúlyosabban folytatom majd. Egyrészt tudom, hogy a véleményem olyan mint a férfiak mellbimbója: van, de érdektelen. Másrészről viszont sokszor érzem azt, hogy mindenki megírja, de senki sem azt ami van. Na ezen akar segíteni az online asztalfiók az új helyén is, hogy szépen lassan megírjam, úgy ahogy van. Hiszen ráérünk.