Az okos pénzügyminiszter és a hordó

i
7 Votes

Magyarország valóságos tárháza az okos pénzügyminisztereknek, akik évekkel hivataluk elhagyása után rendkívüli éleslátással, européer gondolkodással nyilatkoznak az ország pénzügyeiről és arra is van előre bekészített sablon válaszuk, hogy miniszterségük ideje alatt miért ment mégis az a kétbalkezes gazdaságpolitika mint összes többi kollégájuk alatt.

Mégis, ezeket az embereket senki se tartja okosnak, legalábbis nem okos pénzügyminiszternek. Szokásos dolog ilyen okos megnyilvánulások után kígyót-békát kiabálni az ex-pénzügyminiszterre, függetlenül attól, hogy totojázó vagy pragmatikus volt újkorában, megszorított vagy osztogatott, könyvelői szemlélettel vezetett vagy unortodox baromságokat halmozott és halmoz.

Ehhez képest TGM, fogja magát és a magyar politikai újság- blog- és seggnyalás írás szemére hányja, hogy gúnyolja Sólyom Lászlót. Persze hogy gúnyolja. Ez neki a dolga. Most jól felfedeztük, hetvenhárom folyam-kilométernyi német és francia filozófus elolvasása után, hogy a politikai sajtó jórészt röhögő hiénák gyülekezete, a hiénák minden rossz tulajdonságával együtt.

Persze az ember, ha a tévében olyan filmet lát, ahol a megnyugtató, vasárnap délutáni jóllakott kómázásra csábító hangú szpíker elmagyarázza, hogy a mázsás, villámgyors oroszlánok bekerítik, lecsapják és megfojtják az ötvenkilós, bokaficamos kisgazellát, akkor a kisgazellának drukkol. Ha anticucilis, szemüveges, tudálékos Ödönke, akkor elmagyarázza a szülőknek, hogy ez baromság, mert az élet rendje pont az, hogy az oroszlánok… Na most TGM szemében azt az Ödönkét tisztelhetjük, aki hősiesen kiáll a gazella mellett, francba az élet rendjével.

Ilyenre is van persze szükség, hiszen pont az különböztetne meg minket (elvileg) az oroszlános-gazellás szavannától, hogy mi nem fetisizáljuk a természet farkastörvényeit, hanem két lépéssel előre gondolkodva adott esetben belátjuk, hogy lehet, hogy mégse kéne pont most megölni a gazellát. Erről a kérdéskörről (mértékadó német és francia filozófusok mellett) olyan gondolkodók értekeztek, mint Marx Károly, Friedrich Nietzsche vagy Jézus Krisztus.

Eddig tehát ott tartunk, hogy TGM szándékosan vagy nem, a kultúrember mércéjével méri a Sólyom László politikai hullája körül szálldosó keselyűket és röhögő hiénákat, gunyoros megjegyzéseket tesz rájuk. Ugyanakkor felfedez Sólyom viselkedésében, nyugatos, progresszíven polgári, bájosan baloldali, konzekvensen konzervatív, kellemesen keresztény elemeket. Vagyis helyesen észreveszi. hogy ebben a metaforában Sólyom a szegény bokaficamos gazella.

TGM másik jelentősebb témája a cikkben az, amivel már egy elsőéves politológia hallagató kislány sem biztos hogy fel lehet szedni: a klasszikus, elméleti oldalbeosztás nálunk nem egyezik meg a pártokra ragasztott címkékkel. Ráadásul a politikai osztályunk jó része menthetetlenül provinciális, szűk látókörű bunkó. Igen. Ennek következetes felemlegetéséért szokás TGM-et utálni. Ráadásul még hivatalt sem vállal, hogy annak odahagyása után szét lehessen tépni, mint Sólyom Lászlót.

Diogenészhez nemcsak a magvas aforizmák tartoznak, hanem a hordó és a férgek is. Középkori utódaihoz a csörgősipka.

Ahogy TGM, én sem értek mindenben egyet Sólyommal, ellenben nem sajnálom, legalábbis nem jobban mint a vasárnap délután a tévében szétcincált gazellát. Nem osont ki rókázni a parlament folyosójáról amikor a megválasztásáról szóló komédia folyt, és reálpolitikusként buta volt mint a főd, későn vette észre a magas fűben az oroszlánokat. Olyan pozíciót célzott meg, ami nagyon szép, csak a magyar politikában nincs.Otthagyta a hordót, amelytől távol  csak nyiszlett koldus, akit meg szokás rugdosni. Lapozzunk.

 

 

3 hozzászólás

 1. escargot — 2012-08-10 10:01 

Szeretném azt hinni, hogy a szöveg kevésbé szólt Sólyom sajnálatáról, mint inkább arról, hogy a magyar közélet és sajtó még a gödör aljáról is tovább tudott ásni. Meg persze a gesztusról, hogy a döglődő kisgazella összeszedte magát, és – igaz, kissé tét nélkül – jól beszólt a csordának.

 2. Tromb74 — 2012-08-10 16:21 

Nem csak tét, de vállalandó következmények nélkül, viszonylag szűk körben, jelentéktelen helyszínen.
Ez amolyan morgolódás a hátsó padban, jófejeskedés a haverok előtt, nyílt konfrontáció vállalása nélkül.

 3. noirp — 2012-08-10 16:13 

Tízből tíz pont.
2006-ban egy csapat gyakorló náci élén menetelt, mondván, hogy ő nem fél. Nem vak ez tezsvír, hanem bátor….

2010 újévi beszédében hosszabbodó nappalt, hajnalt, napkeltét allegorizált. Mi van, csak nem leégett a nagy hepi szansájn sugaraiban?

„és reálpolitikusként buta volt mint a főd”
reálpolitikus???
szvsz szimplán buta, mint a…nem a főd, azt ne bántsuk…mint a seggemlika…és provinciális, igen, és bunkó, igen, szóval magyar politikus az istenadta.

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.