Minarik Ede

Az olimpia kiváló magas labda, ha az ember megmondóemberkedni akar. A megmondóember és a troll viszonya olyan, mint az ítéletvégrehajtó és a hóhér viszonya: tök ugyanaz a kettő, csak az egyik valahogy olyan kulturáltabb. Amíg nem látunk egyet-egyet élőben. Jellegzetes Tótawé trollkodása a témában, illetve azoké, akik csodálkoznak, hogy az ország miniszterelnöke, ha már gratulál, a levelében pár soron át fényezi magát. Hát mit csináljon szerencsétlen, ha egyszer ő a miniszterelnök? Az tán őszintébbnek, tűnne, hogy kedves barátaim, nekem ehhez semmi közöm nincs, érezzétek jól magatokat? Tetszene ez, mondjuk Gréczy Zsoltnak?

A probléma, amit próbálnak többen körbetapogatni, az az, hogy Pekingben három arany volt és csüggedés, most meg nyolc arany és lelkesedés. Hogy akkor ennek most mi az oka. Az igazán riasztó dolog az, hogy nincs közvetlen oka. Nyilván van korreláció pénzzel, hangulattal, ilyesmivel. De ott van a kínai gátfutó fenomén, akinek kificamodott a bokája, vagy Cseh Laci, aki pont az olimpián nézett be egy futamot, holott amúgy nem szokása. A sportban van véletlen és akármilyen tudományos a formaidőzítés és alapos a pszichikai felkészítés, néha nem jön össze. Mert nem. Mert csak.

Azt is felemlegetik, hogy a magyar aranyak nem valamiféle rendszer eredményei. Nincsen Országos Testnevelési és Sporthivatal, központi labor, ahol kikeverik a kimutathatatlan doppingszereket, nincsen sportmenedzsment, amelyik okos és központilag finanszírozott ciklusközi versenyzéssel világranglista pontokat gyűjt, tologatja a kvótákat, intézi a kiemeléseket, megokosítja a bíróküldést, kijár szabálymódosítást. Régen volt, és sokan éreznek nosztalgiát a dolog iránt, de a mostani sok aranyért nem lehet szürke eminenciásokat kitüntetni, mint ahogy a pekingi kevés aranyért se lehetett tömeges kirúgásokat eszközölni. A magyar aranyak ugyanis nem rendszerszerű aranyak és ilyen értelemben a politikusoknak tényleg semmi köze hozzájuk.

Viszont amíg ilyenek az aranyaink, a dologban benne van a volatilitás. Hiszen az olimpia alakulhat úgy, hogy a jól hajrázó brit gyereknek jön ki jól az utolsó tempó és Gyurta ezüstérmes, vagy Szilágyinak nem ülnek jól a vágásai, esetleg elcsapja a gyomrát, kificamodik a bokája, ilyesmi. Ha ilyenből egyszerre sok történik, ugranak az aranyak. Az aranyak ugyanis a fenti okok miatt nálunk nem gyárban, hanem műhelyben készülnek és a műhelynek korlátos a kapacitása.

A műhely ráadásul úgy működik, hogy dolgozik ott egy szaki, aki mindenhez nagyon ért, művésze a szakmájának. Az ő személye, a tehetséges tanítvány és a jó szerencse adja össze az olimpiai érmet. Szeszélyes, instabil keverék ez, túl sok benne a zsenifaktor.

Amit nálunk sportpolitika címén művelnek 15-20 éve, az nem más, mint a kis műhelyek ötletszerű támogatása. Bíznak benne, hogy a dolog jól fog kiforogni, és érem lesz belőle. Kisipari változata ez a NDK mintájú sportiparnak.

Megkerülhetetlen szereplője ennek az elegynek az edző, aki egy személyben menedzser, pszichológus, minden. Ő az, akit viszont a sporttámogatás rendszere teljesen figyelmen kívül hagy. A legújabb irány úgy tűnik az, a látványsportok támogatásával, hogy visszahozzuk a gyárakat és rendszereket akarunk felépíteni.

Régi vesszőparipám, hogy ez teljesen hibás irány. Annak a fajta olimpiai éremnek, amelynek termelésében Magyarország világelső, ugyanis az a fő tulajdonsága, hogy önjáró, mert speciális tudásra és egyéni kezdeményezőkészségre, két klasszikus polgári erényre épül. Amikor nálunk is NDK rendszerű sportipar működött, akkor is az volt a sója, hogy voltak benne nagy edzőegyéniségek, akik 7-8 évente termelték a nagy bajnokokat.

Itt lenne az ideje az olyan sportpolitikának, amely átadja a kezdeményezést ezeknek az embereknek. Hiába találják ki ugyanis, hogy holnaptól nálunk jó kosárlabda lesz és punktum, attól még nem lesz. Akkor lesz, ha egy olyan ember vagy team, aki Gyurtából, Szilágyiból, Risztovból, Parsból olimpiai bajnokot nevelt, pénzhez és lehetőséghez jut mondjuk a kosárlabda, vagy akár a rögbi területén. Annak a lehetőségét kell megteremteni, hogy a helyi közösség, a helyi üzleti világ beszállhasson, akár lehetőségeivel, akár gyerekeinek edzésre hordásával, és ehhez pénzt, létesítményt, tudományos és sportdiplomáciai hátteret adjon az állam.

A legtöbb sport kicsíráztatásához ugyanis meglepően kevés dolog elég. Az ökölvíváshoz körülbelül félmillió forint ára sportszer meg pár verekedős suhanc elegendő. Ahol van egy szőnyeg ott cselgáncs és birkózó edzést is lehet tartani, a túlmozgásos gyerek ingyen van. Két palánk meg egy tucat labda kiadja az alapfokú kosárlabdázás szükségleteit. Ez adja meg a lehetőséget, hogy elinduljanak az új Kemény Dénesek és Mocsai Lajosok a pályájukon.

A magyar ember egyik legfontosabb értéke ez a polgári kezdeményezőkészség, amelyet manapság sajnos csak ilyen kispályás dolgokban lehet megfigyelni. A támogatásért-pályázatért rohangáló népművelő, iskolaigazgató közösség- és értékteremtő erő, akit támogatni kell, aki elé pályát kell állítani. Ahogy megszerveződnek a falusi uborka- cigánymeggy- tökfőzelék- és világzene fesztiválok, úgy ezek be tudják indítani azt a sportéletet, amit mindenki hiányol. Erre az első emeletre, erre a Minarik Ede- mentalitásra lehet felhúzni a következő emeletet, de amíg ez nincs, addig az arany inkább kivétel lesz.

Az ugyanis pazarlás, hogy aranyat azok a műhelyek hoznak, amelyek túléltek, kijárták a támogatást, szereztek politikus támogatót, találtak egy “hülye” edzőt aki saját pénzéből neveli a “hülye” tanítványt aki lejár edzésre, holott ennyi pénzért van légkondis konditerem, amitől pont olyan izmos lesz mint a birkózástól… Ahol megvan a szándék, ahol nyüzsög a minarikede, aki inkább nem ebédel vasárnap, de fizeti a szombati meccs után a sört, oda pénzt és lehetőséget kell tenni.

Lehet, hogy ettől nem lesz több arany, hiszen a boka ettől még kificamodik, az üzbég csodagyerek jobban belöki a hajót, a szőrös szívű norvég bíró még mindig tévedhet a kárunkra. De az biztos hogy ugrásszerűen megnövekszik a nem várt bronzérmek, a hősies négy közé jutások száma. De ami ettől is fontosabb, a sportot olyan emberek művelik majd tömegesen, akik hozzászoktak a jó munkához, tudják hogy annak van eredménye, és nem feltétlen csak az edzőteremhez. Ez pedig óriási lépés lesz. Majd egyszer.

10 hozzászólás

 1. rognork — 2012-08-14 17:40 

két dologgal szoktam idegesíteni a környezetemet: megtörtént a kormányváltás, és rövid időn belül nyaralót tudtam venni (sajnos nem saját teljesítmény, de pszt!) és visszajöttek az olimpiai aranyak (ez még jobb). a kurva anyám még az enyhébb kifejezések közöztt van…

 2. gloriamundi — 2012-08-14 18:06 

Tkp nem szoktam sportot nézni, kivéve néha focit és olimpiát. És nem értem, miért lesz vki élsportoló, ill én nem csinálnám azt a gyerekemmel, amit az a szülő, aki kiszorítja belőle a bajnokot. De ha már vki ezt csinálja, és világraszóló eredményeket ér el, és most igazán nincs nagy különbség arany meg 4. hely között, tudjuk… Na, akkor ezt a teljesítményt nem illik lefitymálni, ennyi az egész. Nem elegáns, és akkor finom voltam. Ezek a trollkodások talán tetszenek az úri közönség egy részének, de nekem úgy tűnik, csak savanyú a szőlő. Végül is ez az egész élsport showbiznisz, akár akarjuk, akár nem, és benne van a dráma, egyéni és országos szinten is. És nem szégyen, ha olykor büszkék vagyunk arra, amit nem is mi érünk el 🙂 Nyilván nem a kormány vagy a politika érdeme a siker, és nyilván mindig meglovagolja. Ezen se lehet nagyon csodálkozni. Amúgy mindenben egyetértek 🙂

 3. marcipan — 2012-08-14 21:14 

tótawén kiakadtam, ide is rittyentettem tegnap egy hosszú rohadjonmeg kommentet, de aztán nem küldtem el. aki látott már élsportolót közelről, az pontosan tudja, mit jelent egy érem. másrészt, ismerek olyan edzőt, aki 20 évre adósította el magát, mert világbajnokságot akart rendezni. mert megígérte, mert letárgyalta, mert a fiainak nem mondhatja, hogy nem, mert csak. (meg olyat is, aki maga fizette a részvételét a világbajnokságon, mert szar párszázezret nem adtak rá.)

 4. escargot — 2012-08-14 22:05 

Százados, kár feszülni W miatt. Egyrészt menetrendszerűen provokál (mostanában nem is túl ügyesen), annak meg ugye nem ülünk fel, másrészt még mindig csomagol megfontolandó tartalmat a köpetbe. (A teljesítményt pont nem vonja kétségbe, legfeljebb az értelmét és a finanszírozását.)
Az aggasztóbb, hogy a nyomában sok kis wannabe-W is megjelent a HVG-n, és rohasztják le a médiumot.
Az meg a leginkább, hogy a magyar sport tényleg ilyen helyzetben van, és csak nagyon vidám állapotomban tudom átérezni a Prof. idealizmusát.

 5. professzorpizka — 2012-08-15 00:26 

A prof javíthatatlan álmodozó. És ami még rosszabb, rendületlenül hisz abban, hogy ezekből egyszer valóság lesz. Szar így élni, komolyan mondom. Néha kívánom, hogy a fejemben ugyanaz a világ legen mint kinn. De aztán inkább nyitok ablakot a belsőre. Itt a blogon, példának okáért.

 6. escargot — 2012-08-15 11:26 

Az érzés ismerős, csak te még nálam is radikálisabban nyomod, és ez meglep olykor.

 7. professzorpizka — 2012-08-15 00:33 

Tótawével kapcsolatban Moldova György és apám tanítását tartom megfontolandónak. Moldovának van valami műve, ahol arról értekezik, hogyan kell megtanulni nehezen, lassan és rosszul írni. Ott írja le, hogy nincs “…” nem csinálunk úgy, mintha az olvasóra bíznánk a nagy összefüggés meglátását, miközben magunk sem tudjuk, mit akartunk odaírni.
A másik pedig apám, aki írás tekintetében olyan konzervatív, hogy ha lehetne a monitorra vésni, akkor azt csinálná, ő meg a szmájli és a trágárságok ellensége, mondván hogy arra van a magyar nyelv és annak a szavai, hogy a gondolatunkat ezeken a kereteken belül ki tudjuk fejezni. Noha írás tekintetében én olyan liberális vagyok, hogy hozzám képest egy betépett LMP-s dominikánus gyóntatópap, ebben igazat adok neki. Ugyanis ahány helyen megy a faszozás és a pinázás, meg a trollkodás, annyi helyen lehet felfedezni, hogy szegény skribler nem tudott mit írni, cikk meg kellett. Összerakta hát dobozból, de úgy meg nem mutatott sehogy, ezért egy kis faszpinacsöcs, valami ordenáré trollkodás és máris olvassák, mert cikknek ugyan közhelyes és kuka, de trollkodott egyet, és a “pina” keresőszóra kidobja a gugli.

 8. marcipan — 2012-08-15 15:27 

százados?

 9. noirp — 2012-08-15 08:36 

“hozzászoktak a jó munkához, tudják hogy annak van eredménye, és nem feltétlen csak az edzőteremhez. Ez pedig óriási lépés lesz. Majd egyszer.”

Addig még egynéhány nemzedék ki fog halni.

 10. hakapeszi — 2012-08-17 10:42 

Öregem, pont azt írtad le, amire én is gondoltam!
Ez bezzeg nem jut a trollkodó újságírók és politikusok eszébe..

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.