Töredékek Rondabugyrodból, avagy amíg az utolsó húr is el nem szakad

Újra változott a széljárás a próbaterem körül. Impresszárió bácsi esment nyeregbe került. Ezt a zenészek onnan tudták meg, hogy kihirdette nekik: felszerelési tárgyakat lehet rendelni pályázati pénzből. Nofene.

A trombitás közölte, hogy jól bejáratott régi hangszereit megtalálta az Ecserin, szeretné visszavásárolni. Merthát mégis már…
Kapott is hozzájárulást az impresszáriótól, a kialkudott vételár 20%-át. Erzsébet-utalványban

A szintis védő  előtéteket, tápegységeket kért, látván, hogy a seprűtároló rekesz hálózati terhelése változatlan. Unta már nagyon az égettkábel-szagot (pedig győzködték erűsen, hogy az „ozon” és az ozondús levegő pont kell neki, most hogy lábadozik).

Két hét múlva kapott egy csomag kotont.

A gitáros egy héten át minden nap fel kellett menjen az irodára, míg tisztázta, hogy nem, mem davaj-, hanem hawaii gitárt óhajt beszerezni. (Mikor kollégái kérdezgették, mire pályázik, lakonikusan felelt: arra, hogy Sopánkát jól fejbe baszhassam már egyszer.)

És közben újabb vizitáció is volt — megerősítve a’ önbizalmunkat — ahol Főgondolnok Úr érdeklődve figyelte a gitárt (utoljára az építőtáborban látott ilyet), illetve aziránt tudakozódott a billentyűsnél, hány köbcentis a dobgép és dízelüzemű-e, mert az gazdaságosabb. A trombitástól pedig az Il silenciót kérte, kitüntetőleg. (De lágyan ám, édes fiam, suttogta Impresszárió.)
—————————————————————————————————————-
Csendes, havas délelőtt. A gitáros és a trombitás pókereznek. Négy ász! rikkant a trombitás. Négy gazdakártya, tromfol a gitáros.
Szegény Frédi. Már a fél pálinkafőzde elveszett. Hát honnan a francból lesz így érzéstelenítő, ha megint kell?

—————————————————————————————————————-

A szintis a médiatárában turkál, amit éjszaka kissé meghackeltek. Eltűnt belőle az Újvilág szimfónia, a Hebridák nyitány, Jarre: L’Emigrant, Vangelis: Bon Voyage, Tangerine Dream: Going West és még jó néhány tétel, valószínűleg, mert valaki politikai tartalmat sejtett bennük. Merthogy helyükre Pempős Pista Maradj a szép  kerek fenekeden, babám dupla CD-jének számai kerültek.  A szintis magában vigyorog: Amatőr! József Attila — Latinovits Levegőt! -je ottmaradt, és  tagok ilyen-olyan nyelvvizsga-behívóit se találták meg a … Desktopon. A klaviatúrán meg otthagyta a hülyegyerek a Pókemberes rágójából a tetkót.  Gondoltam, hogy nem papa turkált enkezével a gépben, hiszen a múltkor is a lyukszalagot kereste rajtam,”azt, amin az 1492 alapot tárolod, bevonuláshoz, tudod, oszt. vez.-től fölfele, tudod, adnád már oda, sürgős ugye”.

—————————————————————————————————————
Karácsonyi hangversenyre készül a nép, lázas sürgés-forgás. A szintis és a kertésznő cipelik befele a hermóniumot, Impresszárió bácsi elmorzsol egy könnyet a szeme sarkában: Istenem! Ezen a hangszeren még rajt’ van elnök úr keze nyoma, ezen játszotta a Szamárindulót a Szent Izoméria Ált. Isk. tornatermében, nem is olyan rég. Istenem, hova jutott a világ.
—————————————————————————————————————-

Alighogy megrendelték a zenészek a felszereléseiket, közlik velük, hogy üres a kassza, az évvégi zárolás miatt.
Innentől tehát nincs fűtés. Például. A gitáros jóvoltából feltűnnek a birkabőr lábzsákok, gyapjú botosok, karmantyúk, miegyebek. Jaj, hálisten.
Az egyik ilyen sarkias napon a trombitást röhögtében sírva találják a társai. A számgépen az mr3.hu fut, recenzió részlete hallik:
...a minapi főpróbán hallatlan érdekes, kísérletező kedvű hangokat vertek vissza a Domus Aurea akusztikailag kiválóan tervezett falai. Gitár-harmónium kettőst hallgathattunk, Bach méltán közkedvelt d-moll toccata és fúgájának próbáját. Mivel látásom sajnos nem a régi, nem tudtam pontosan megállapítani, milyen újításon alapult a zenészek játéka. Mindenesetre rendkívül szokatlan, kissé elmosódott harmóniumjátékot, és a szokás által megkívántnál kevésbé érces gitárszót hallhattunk. Nem mondanám, hogy összhangzattan-gondjaik volnának, ó, erre gondolni sem szabad. Ritmikájukkal sem kötekedhetünk, legfeljebb némi fiatalos pontatlanságokat, el-elhagyott tiritiriket vethetünk a szemükre. Leginkább az tartja vissza bennem a dicséret áradatát, hogy nem értem pontosan a kísérletezés okait. Miért most? Miért a főpróbán? Nem most kellene hangokat keresgélni…
Hát igen, érdekes eredményekre vezetett a tény, hogy háromujjas kesztyűben marha nehéz lefogni a hermóniumon bármit is, és a gyapjú a gitárhúrok hangját szintén tompítja…

—————————————————————————————————————-

Alig törülközik ki a trombitás a röhögőgörcsből, érkezik Sopánka (oldalán bőszen rágógumizó sarjával), mondván: Álljatok fel, fiaim, közérdekű bejelentés következik. Előás egy merített papírlapot, szívére teszi a kezét és olvasni kezdi:

„Kedves Művésztársaim!

A jelen helyzetre való tekintettel úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk karácsonyi koncertünk műsorát (Átálljunk ötujjas kesztyűre?). Az est közös, hangos imával indul. Utána a Szumiria Filszimfonikus Zenekar ad 2+4 órás nagy gálaestet. Elsőül, szolidaritásunkat kinyilvánítandó (miiiit?),  a Rózsalovag keresztmetszete kerül színre. Utána pedig szeretett Impresszáriónk első saját szimfóniája következik. Premier előtti előadás, csodálatos zenei csemege. Nem úgy gondolta, hogy most hozza színre, de a nemzetért érzett aggodalma hősi erőfeszítére sarkallta, s látomásos lázban égve befejezte művét. A műsor ünnepi hangulatát nagy létszámú önkéntes gyermekkórus teszi teljessé. Ezért arra kérlek Titeket, hogy fogadjátok a kicsinyeket nem kicsiny, de nagy-nagy szeretettel.

Kívánok Mindőtöknek kegyelemteljes, áldással telített szép ünnepeket(…)”

—————————————————————————————————————-

A kérdéses estén ― kicsivel a világvége után ― hőseink fent ülnek a IV. em. középerkélyen és fáznak, mint a kutya. Szolidárisak voltak, csak hát nem ugyanarra, úgyhogy a kottalapozásra berendelt másodévesen keresztül szétosztogatták az összes gyapjúcuccot, az utolsó beragadt tépésig. Most tehát fújkodják a körmüket, és  ― ahogyan azt ifjabb Sopán jelenti eggyel lentebbről, közvetlen az A sorban ülő atyjának ― lelkesen elemzik az új zeneművet. Agyba-főbe jegyzetelnek, arcuk minden pillanatban felragyog, hüvelykujjukat rendszeresen fölcsapják.

—————————————————————————————————————-

A hármak egy ádáz plagibingó-csata kellős közepében izzadnak, csak ezt ifjabb S. nem tudhatja. Okos koponya a Frédi, nagyon kitalálta! Ezaz, kisöreg, csak gukkerezzed, hogy lelkesedünk. Hé, te fázisnyúzó, integess már neki!

Jujujj, a Frédi nagyon tud! Még csak az első tétel végénél járunk, de már elnyert 38 és fél sört, egy csibesárga fejkendőt, egy mikulásmintás boxert, egy fél kiló mandarint, egy Telemann-CD-t, egy négygigás pendrive-ot és most kerül vissza hozzá az ötödik acéltartály… Aztán a rézüst…Nem lehet megállítani…(Orff! O Fortuna! Bingo! Jössz a páracsővel is, öreg. — 1492! Bingo! Látod, leányom, ezért volt annyira sürgős. Na! Szépen kiírod nekem a cédéd tartalmát a pendrive-ra, de előbb letakarítod róla a nátháidat.) A negyedik tétel közepe táján betelik a tábla, pedig mekkora lepedőket nyomtattak maguknak… (Eroica! Bingo! — Szöktetés a szerájból, nyitány, bingo! — d-moll toccata és fúga! Bingo! Bachuskulcs, de pofán tudnám vágni! — Jány létedre?! — A Walkür! Bingo!)

—————————————————————————————————————

De úgy hajnali fél kettő tájt mindhárom egyszerre a fejéhez kap, mint Kund Abigél:
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! Bingo!