Mottó: “A közgazdaság nem tudomány, hanem kuruzslás, a közgazdász nem szakember, hanem kuruzsló. Ez a tanulsága az elmúlt évtizedek történéseinek, gazdasági válságainak” – ismeretlen Mandiner-kommentelő.
Na most ezt az egész posztot le lehetne tudni annyival, hogy a fenti idézetben a „közgazdász” szót „onkológus”-ra, „az elmúlt évtizedek történéseinek, gazdasági válságainak” részt pedig „az elmúlt évtizedekben elhunyt rákbetegeknek”-re cseréljük, de az túl egyszerű lenne. Meg a scientológusok már amúgy is megtették. Viszont tagadhatatlan tény, hogy gazdasági világválság van, és ez nagyon sok embernek kézzelfogható kárt okoz. Jogos az igény, hogy azok az emberek, akiknek ez a szakmájuk (és általában az átlagnál jobban vannak megfizetve), legalábbis megmagyarázzák, hogy miért történik ez, plusz lehetőleg javasoljanak megoldást is. A megmagyarázás viszonylag egyszerű (még ha nem is olyan szép és tisztán közérthető mint Szaniszló nemzettestvér bölcselkedései), a megoldáskeresés egyáltalán nem, de nem is lehetetlen. Én az alábbiakban megpróbálom egy szigorúan nemtudományos, laikusoknak szánt, nagyon rövid esszében leírni a véleményemet mindkét kérdésről, amit aztán lehet szétcincálni pontról pontra. Előre figyelmeztetek minden kedves idézetnácit, hogy kizárólag a magam gondolatait fogalmazom meg, NEM fogok ilyen-olyan szaktekintélyek mögé bújni. Ha ettől nem vagyok számotokra legitim, na zágson.
Először is, mi az, hogy válság? Erre persze van rengeteg definíció, az enyém a következő: a válság egy olyan helyzet, amikor egy akut problémára nem tudunk standard válaszokkal megfelelő megoldást találni. Ilyen értelemben például válság az, amikor elkapunk egy olyan betegséget, amire nem elég az aszpirin-antibiotikum kombó, vagy ha leesünk a bicikliről és kitörjük a lábunkat lakott területen kívül miközben lemerült a mobilunk. A válság tehát egy olyan dolog, amit életünk folyamán igyekszünk elkerülni, de ez nem fog mindig sikerülni. A jó hír az, hogy az a válság, ami nem öl meg, az általában megerősít, legalább értékes tapasztalatokkal. A gazdasági válságok is ilyenek. Már Marx is megmondta, hogy a kapitalizmus egyik válságból a másikba bukdácsol – azt viszont elfelejtette hozzátenni, hogy eddig minden válságból erősebben és okosabban került ki, és minden válság után nagyobb lett a jólét (ha nem is azonnal), mint amilyen élőtte volt.
Itt jön be a közgazdaságtudomány szerepe és korlátai. Egyfelől a közgazdaságtan igyekszik olyan eszközöket adni a magánszemélyek, cégek és a kormányok kezébe, aminek okos alkalmazásával hatékonyan és zavartalanul tudnak gazdasági tevékenységet folytatni. Másrészt viszont tessék nem elfelejteni, hogy a „gazdaság” szabad akarattal rendelkező szereplők a maga teljességében átláthatatlan interakcióinak eredője, aminek egyetlen fix pontja az állandó változás. Ennek egyik érdekes következménye, hogy abban a pillanatban, amint egy zseniálisan felismert közgazdasági hatásmechanizmus a szélesebb értelemben vett köztudat részévé válik, már érvényét is veszti – ugyanúgy, ahogy egy fantasztikusan jövedelmező befektetés is csak addig marad az, amíg erről viszonylag kevesen tudnak. Csábító tehát azt mondani, hogy a közgazdaságtudomány mint olyan szart sem ér, hiszen nem tud olyan stabil „fizikai” törvényszerűségeket felmutatni, amit aztán a „gazdaságmérnökök” tévedhetetlenül tudnának alkalmazni. Csakhogy ez az egész nem erről szól. A közgazdaságtudomány modelleket gyárt – olyan modelleket, amik lehetővé teszik, hogy a „miért van neki több jószága, mint nekem?” kérdésre ne az legyen az egyetlen válaszunk, hogy „csak” (vagy ahogy évezredekig mondták: „Isten akaratából”). Sőt, az előbbiekből logikusan következő „hogyan lehetne nekem is több jószágom?” kérdésre is tudunk jobb válasz annál, mint: „öld meg a másikat és vedd el az övét!”. A közgazdaságtan tehát a többi társadalomtudománnyal együtt a civilizált együttélés tudománya.
A közgazdászok egyébként valóban képesek rá, hogy útmutatást adjanak arra, hogyan kell az aktuális válságból kievickélni – előbb-utóbb. A legismertebb példák Keynes érdemei a 30-as, és Friedman-é a 70-es évek válságainak leküzdésében. Az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezek a sikeres megoldások kivétel nélkül megágyaztak a következő válságnak.
A kapitalista gazdálkodás lényege ugyanis az alkalmazkodás. A gazdaságpolitikai intézkedések azért tudnak működni szabad piacgazdaságban (ahol nem tartanak pisztolyt a gazdasági szereplők fejéhez, hogy így vagy úgy cselekedjenek), mert az emberek és cégek a saját önérdeküket követve (az önérdek-követés minden gazdasági modell axiómája a marxizmust kivéve – az is ki lett próbálva) alkalmazkodnak a megváltozott feltételekhez, megváltoztatva ezáltal éppen azokat a viszonyokat, amikre válaszul az adott intézkedést hozták.
A legutóbbi három válságban ez így nézett ki:
-
A 30-as évek gazdasági világválságának okaként Keynes az ipari forradalom által felfuttatott termeléshez képest elégtelen fizetőképes keresletet határozta meg, és megoldásként radikális bér- és fogyasztásnövelést, a jóléti rendszerek széleskörű kiépítését és az állam nagyobb gazdasági szerepvállalását javasolta. Ezen kívül felismerte, hogy a válság terjedését megakadályozandó bevezetett protekcionista-merkantilista politika egyedül egymás megfojtására jó, és háborúhoz vezet (ez ugye be is következett). A keynesi gazdaságelmélet remekül működött egészen a 70-es évek elejéig, hatalmasat nőtt a jólét, és sokan úgy gondolták, hogy megvan a végső orvosság a gazdasági ciklusok ellen – a bölcs és jóságos állam lenyesegeti a kapitalizmus vadhajtásait, és biztosítja, hogy mindenkinek jusson a bőség kosarából.
-
Az olajárrobbanás (gyakran legalább részben gazdaságon kívüli események okoznak gazdasági válságot, ez esetben éppen a soros közel-keleti háború) viszont felszínre hozta az addigra túlterjeszkedett és túlszabályozott jóléti államok problémáit: hatékonytalan termelés, ami nem tudja felvenni a versenyt a feltörekvő konkurrenciával (akkor éppen Japán), rugalmatlan és militáns szakszervezetek, akik egyre magasabb béreket követelnek egyre kevesebb munkáért, pazarló erőforrás-felhasználás és elavult technológiák. Ennek eredménye az úgynevezett stagfláció lett, amikor az addig jól bevált állami költekezés a remélt gazdasági növekedés helyett csak az inflációt pörgeti fel, krónikusan magas munkanélküliség és növekvő államadósság mellett. Ekkor Milton Friedman széleskörű liberalizációt javasolt, azzal a céllal, hogy az erőforrások (nyersanyag, munka és tőke) a hatékonytalan, állami lélegeztetőgéppel fenntartott iparágakból az új és innovatív technológiák felé áramoljanak. Ugyanakkor ehhez kellett az addig szigorúan ellenőrzött pénzpiacok felszabadítása is, a zavartalan tőkeellátás és a kockázatvállalás serkentése érdekében. Az alkalmazkodás sok fájdalommal és áldozattal járt (lásd a 80-as évek Nagy-Britanniáját), de végső soron teljes sikert hozott – a Nyugat nem hogy megállt a „hanyatlásban”, de egyenesen megnyerte a hidegháborút, amire a 70-es években nem sok „progresszív” értelmiségi fogadott volna.
-
A 90-es évek a 60-as évekhez hasonló „aranykort” hozott, és ugyanúgy mint akkor, néhányan már olyan kijelentéseket tettek, mint az elhíresült „történelem vége”, vagyis hogy itt van már a Kánaán, innentől kezdve nem lesz több gazdasági válság (büszként állíthatom, hogy én ezt már akkor, egyetemistaként is hülyeségnek tartottam). Természetesen nem így lett, a látványos és folyamatos növekedés motorjai, nevezetesen a globalizáció (ezen belül az EU létrejötte), az informatikai forradalom és az ázsiai gazdaságok felemelkedése ugyanis már önmagukban elvetették az újabb válság csíráit. Ehhez jött még egy gazdaságon kívüli esemény, a 9/11 terrortámadás, és az ezt követő afganisztáni, majd iraki háborúk. Egészen addig az USA világdominanciája mind politikailag, mind gazdaságilag megingathatatlannak tűnt. A „terror elleni háború” viszont megmutatta a Pax Americana korlátait, és az addig szufficites szövetségi költségvetést is nagyon hamar felborította, különösen, hogy a Bush-kormányzat közben erősen expanziós fiskális és monetáris politikát folytatott (vagyis adót csökkentett és alacsony kamatokkal serkentette a hitelezést) a recesszió elkerülése érdekében.
-
Közben a kínai gazdaság hihetetlen módon beindult, és a világ olcsó tömegtermelését szinte teljesen átvette a fejlett országoktól. Míg a 90-es évek növekedésének elsődleges motorja a technológiai forradalom és az új piacok meghódítása volt, a 2000-es évek elején a termelés Kínába telepítésével elérhető költségcsökkentés (ezt amúgy pont az előző évtized technológiai forradalma tette lehetővé). A gazdag Nyugat fogyasztása viszont továbbra is pörgött, mégpedig a globalizálódott pénzpiacok biztosította, szinte korlátlannak tűnő hitellehetőségeknek köszönhetően. Ez Kínának nagyon is jó volt, hiszen a nyugati felvevőpiacokra termelt, viszont magával hozta a fejlett országok gazdaságának „kiüresedését” – ez azt jelenti, hogy a drága helyi munkaerővel már csak a legmagasabb hozzáadott értékű munkákat érdemes elvégeztetni, minden egyebet Kínában csinálnak. Csakhogy ennek megvannak a korlátai, nevezetesen az, hogy még a magas szintű oktatással rendelkező országokban sem lehet mindenki fejlesztőmérnök és programozó – az alacsonyabban kvalifikált munkaerőnek pedig egyre kevesebb munka jut. Közben a hitelbőség elérte azt a szintet, amikor normális esetben már inflálódik a pénz, azaz értékét veszti (mert már nincs elég áru vagy jövedelmező befektetés, amire költeni lehetne), csakhogy a globalizált és teljesen kontrollt vesztett pénzpiacok kínáltak egy lehetőséget: az amerikai ingatlanpiacot, mégpedig a „kreatív pénzügyi derivatíváknak” köszönhetően különféle olyan eszközökbe csomagolva, hogy szinte lehetetlen volt felismerni a kockázatokat. Így ment át a „normális” növekedés „buborékba”, és jött a törvényszerű összeomlás.
50 hozzászólás
1. panamajack — 2013-05-09 08:43
Na, szóval hakapeszi kommentelőtárs ihletésére (amit ezúton köszönök) itt a posztom első része. A második részben ígérem eljutok odáig, hogy mi van most, és merre kéne továbbmenni!
2. marcipan — 2013-05-09 10:14
A történelem vége részhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy mindig is Huntingtonban hittem 🙂
Itt van ez a mondat:
„Ennek eredménye az úgynevezett stagfláció lett, amikor az addig jól bevált állami költekezés a remélt gazdasági növekedés helyett csak az inflációt pörgeti fel, krónikusan magas munkanélküliség és növekvő államadósság mellett.”
Ez egy egyszerű és értelmes mondat, de népnevelési célzattal valami szájbarágósabb változat jobb lenne szerintem. Mindenki hallottam az inflációról és az államadósságról, de azt nem azt jelenti, hogy tényleg tudja, mit jelent.
Ha már itt tartunk, a legjobb egy közgazdasági alapfogalmak for dummies lenne, olyan példákkal, minthogy az infláció az, hogy múlt májusban 400 hufért 20 deka parizert kaptál, most pedig csak 15-öt, a fizetésed meg nem lett több. :))
3. rgranc — 2013-05-09 10:36
Ez eddig nagyon jó, köszönjük! (És várjuk a folytatást!)
4. panamajack — 2013-05-09 10:59
@marcipan: A „közgazdaságtan for dummies” azért nehéz műfaj, mert még a legegyszerűbb fogalmak is trükkösebbek annál, mint első blikkre tűnik. A te példád ugyanis nem az infláció, hanem csak egyszerű ááremelkedés. Az infláció úgy néz ki, hogy ugyan a fizetésed nő, de mégis csak ugyanannyi párizsit kapsz érte, ugyanis MINDENKI fizetése nőtt, a párizsi meg nem lett több, így a boltos kénytelen volt árat emelni.
5. panamajack — 2013-05-09 11:08
@rgranc: Köszi, igyekezni fogok! Ha minden jól megy, még a hét vége előtt jön a folytatás.
6. marcipan — 2013-05-09 11:20
@panamajack: Látod, megy ez neked 😀
Tényleg bonyolultabbak ezek a kérdések két mondatnál. De ezzel együtt azt gondolom, hogy vannak alapfolyamatok, amiket meg lehet és kell is magyarázni egyszerűen. Nem feltétlenül itt neked, csak úgy általában:)
Az előző posztnál emlegettem a nőt, aki meg volt győződve róla, hogy a kormány nyomtat magának pénzt. Nem fogod tudni megértetni vele, hogy hány dologtól függ a pénz értéke, hogyan megy a pénznyomtatás témája és mennyire komplex a rendszer. De ha annyi logikát sikerül beleverni, hogy „figyelj Lujza, a tengerparti kavicsból marha sok van, mindenkinek lehet, ezért nem tudod sok pénzért eladni ellenben pl. az igazi gyönggyel, mert egy kagylóban csak egy terem, és így kevés van belőle” akkor lehet, hogy nem tud bonyolult eseményeket értelmezni továbbra sem, de van jelentősége annak is, ha egyszerűsített „modellekkel” tud gondolkodni a kedves nép.
7. panamajack — 2013-05-09 11:28
@marcipan: ez teljesen igaz, épp ezért repesek a boldogságtól, hogy Nemzeti Kormányunk az alapvető közgazdasági ismeretek helyett a vallás- és erkölcstan oktatását tartotta szükségesnek belevenni a nemzeti alaptantervbe!
8. marcipan — 2013-05-09 11:35
@panamajack: Nézd, ha vasárnap templomban van mindenki, a fiúk ministrálnak, a lányok meg nem engedik csak seggbe a házasságig és csendesen várják, amíg jön a megváltó és egy darab halból csinál 100-at, addig sokkal boldogabbak lesznek, mintha értenék, mi a baj a manyup pénzek lenyúlásával. A kormány első számú dolga pedig boldoggá tenni a nemzetet és levenni a válláról a gondolkodás terhét. Boldogok a lelki szegények (meg a tejipari munkások).
9. panamajack — 2013-05-09 12:09
@marcipan: meg van ez ám magyarázva vulgárközgazdaságilag is! Én ezen a hasamat fogtam a röhögéstől:
http://kerdem.blog.hu/2013/05/09/nem_a_vadkapitalizmushoz_hanem_a_joleti_allam_eredeti_koncepciojahoz_kell_visszaterni?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201305
10. noirp — 2013-05-09 13:23
Első megjegyzés: Ha a poszt tartalmát, és az alapfogalmakat nekem az egyetemen ilyen értelmesen magyarázták volna — mert ott tanítottak nekünk makroökonómiát és vállgazdot —, most mennyivel előrébb volnék agyilag, drága szép szűzmáriám. Köszönöm, ‘jack és várom a folytatást én is.
Másodjára egy hosszabb széljegyzetet tennék ide (szokásos: kinézek a labor fortocskáján).
Írod: „Az pedig a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezek a sikeres megoldások kivétel nélkül megágyaztak a következő válságnak.”
Marhára fontos felismerés!!!
És ennek analógiáival teli van szórva a természet-és műszaki tudományok története.
Egy példa: az antibiotikumok bejövetele, amikor (nem is kevés ideig) úgy nézett ki, véget tudunk vetni a legdurvább járványos betegségeknek, pl. a tbc-nek. Igen, de aztán a 20. sz. utolsó negyedében kezdtek feltünedezni a rezisztens, majd a multirezisztens törzsek.
Ki tudta előre? Az, aki a sikeres gazdasági megoldás által elvetett új válságot tudja?
Ki a pikula tudta 20 évvel előre, hogy a fegyelmezetlen, összevissza antibiotikumhasználat és a baktériumok mutációs képessége be fogja dönteni a megoldásainkat? Hogy most ott állunk a mindennek ellenálló tbc-törzsek és a „kórházi fertőzés” (MRSA, „marcsa”) előtt és fő a fejünk? He?
Másik példa: a műanyagok sztorija.
Az előzőekkel szólva: Ki a pikula jósolta meg Baekeland bakelitkísérletei vagy a BUNA-üzemek beindítása idején, hogy 1960-ra tele leszünk örök életű műanyaghulladékkal, például? Hm?
Megoldásból probléma lett itt is, viszont most az eszesebbje azon agyal, hogy lehetne a szarból kimászni.
Szerintem előbb-utóbb meglesz a „marcsa” ellenszere…
A többit — a hőzöngést, hogy a tudomány tévedhetetlennek mondja magát, miközben semmire se ad megoldást, csak a rosszat meg a szennyet nyomja, agymosás, stb. — meg meghagyhatjuk — wmikinek.
Ugyanígy gondolom, hogy a jelenlegi gazdasági válságból is meglesz a kiút, még ha soká és sok szopás után, százezrek lecsúszása után is…meg kell legyen, mert út csak előrefele van…
meg nem is valamiféle egzakt műveletsor nyomán lesz megoldás, mert, mint mondtad, itt játszik az emberi tényező is [parlagiasan mondanám: annak része a vegytiszta hülyeség is…].
A többit meg meghagyhatjuk — a közgazdaság-wmikiknek a különféle megmondószájtokon.
Howgh.
11. marcipan — 2013-05-09 13:50
@panamajack: hasztakurva (nem is olvastam végig).
a jó kormányzás géfodor mániája, de valamikor még a kis belső filószemináriumán vitatkoztunk erről, azzal a konszenzussal, hogy minket ez szórakoztat (ti. a politológus csak beleselkedik a kupi ablakán), de a politikusok politikát csinálnak és attól mentsen meg minket az ég, hogy nekiálljanak filozofálni.
„Az egyik irányzat teljesen elvetette a magántulajdonra és a versenyre épülő gazdasági rendszert és teljes állami kontrollt vezetett be a gazdasági és a politikai irányításban. Ennek három ideológiai irányzata volt, az egyikből lett a nyugat-európai szociáldemokrácia”
csillámfaszláma díjat neki!
12. panamajack — 2013-05-09 14:16
@noirp: Érdekes az analógiád az antibiotikumokkal, nem is gondoltam erre. Mondjuk ami a gazdaságpolitikát illeti, még csak azt sem lehet mondani, hogy a sikeres megoldások által később okozott problémákat nem lehet megjósolni. Illetve azt tényleg nem lehet, hogy pontosan MILYEN problémákat fognak okozni, de arra eleve mérget lehet venni, hogy egy idő után már nem fognak jól működni. Viszont ez egyáltalán nem is baj, a polgári (!) közgazdászoknak nem az a dolguk, hogy földi utópiát hozzanak létre (azzal a marxisták és utódaik próbálkoztak), hanem hogy olyan keretrendszert adjanak, ami mellett a fejlődés (fellendülésekkel és recessziókkal) folyamatos és viszonylag zavartalan lehet. Egy másik analógiával: a közgazdász nem olyan, mint egy gépkocsivezető, hanem inkább mint egy kocsihajtó, akinek rengeteg fegyelmezetlen és idegbajos lovat kell közös munkára bírnia olyan terepen, ahol mindig csak MÖGÖTTED látszik az ösvény, és ebből kéne arra következtetni, mi van előtted…
13. panamajack — 2013-05-09 14:25
@marcipan: nekem főleg az tetszik benne, hogy a csúnyagonoszrossz profithajhászó liberálisokkal szembeállítja a munka becsületét és védelmét visszaállító (lásd új munkatörvénykönyve), az ország erkölcseit kivont karddal védelmező (lásd trafik- és egyéb mutyik), kizárólag a közjót szem előtt tartó (inkább nem mondok semmit) Fidesz-kormányt. Meg hogy az „uri becsületszavunkat” az előző kormány miatt veszítettük el Európában… Meg hogy arra, hogy a nemzeti ipar gyöngyszemeit a gonosz külföldiek megvásárolták és direkt elsorvasztották, pont a buszgyártást hozta fel példának… És ez elvileg közgazdásznak mondja magát!
14. marcipan — 2013-05-09 15:01
@panamajack: Szokás szerint csak a hüje politológusokat tudom felhozni (mint az irányodba tanúsított megértésem bizonyítékát): az összeset, amelyik azt mondja, hogy esős időben a jobboldal nyeri a választásokat, agyon kellene ütni.
Csináljunk egy közös listát, te megjelölöd az összes idiótát, aki közgazdásznak mondja magát, én a hasonló politológusokat, majd kapnak egy szigetet és némi pattogatott kukorica társaságában fogadóirodát nyitunk, ahol fogadni arra lehet, meddig maradnak életben.
Remek szórakozás lesz :))
15. panamajack — 2013-05-09 15:16
Találós kérdés: honnan van az alábbi idézet?
„The economy is the material basis of social life. Economic self-sufficiency enables one to consolidate the independence of one’s country and live independently, provides a sure guarantee … in ideology, independence in politics, and self-reliance in defense and ensures rich material and cultural lives for the people.
In order to implement the principle of economic self-sufficiency, one must build an independent national economy.
Building an independent national economy means building an economy which is free from dependence on others and which stands on its own feet, an economy which serves one’s own people and develops on the strength of the resources of one’s own country and by the efforts of one’s own people. Such an economy makes it possible to develop the productive forces quickly by utilizing the nation’s natural resources in a rational and integrated way, improve the people’s living standard continuously, strengthen the material and technical foundations of socialism, and increase the nation’s political, economic and military power. It also ensures the exercise of complete sovereignty and equality in political and economic affairs in international relations and contributes to strengthening the world ‘s anti-imperialist, independent forces … It is vital to build an independent national economy particularly in those countries which were backward economically and technically because of imperialist domination and plunder in the past. Only when they build an independent national economy in these countries, will they be able to repel the new colonial policy of the imperialists, free themselves completely from their domination and exploitation, wipe out national inequality, and vigorously advance…”
16. escargot — 2013-05-09 15:41
@panamajack: Kim Dzsong Il ars poeticája?
A linkelt közgazdász szegény meg ideológiai viharba kerülhetett a nagy megfelelési kényszerben, így hozhatta létre ezt a kereszténykommunista, ugyanakkor kommunistaellenes retorikájú „gondolatsort”.
17. panamajack — 2013-05-09 16:27
@escargot: csak jól tippeltél, vagy ismered Kim Jong Il: On the Juche idea című művét? 🙂
18. escargot — 2013-05-09 16:37
@panamajack: A művet nincs szerencsém, de a dzsucse ideológia megvan, úgyhogy nevezzük educated guess-nek. 🙂
19. professzorpizka — 2013-05-09 17:01
A válságok kapcsán ne feledkezzünk meg az emberöltő fogalmáról. A huszadik századi válságokat megelőzte olyan gondolkodás, amelynek logikai tartalma az volt, hogy olyasmit állított axiómának, amely valójában nem volt az. Legutóbb ilyen volt az amerikai ingatlanpiac árszínvonalának (átvitt értelemben az amerikai gazdaságnak) a növekedésének végtelenségébe vetett hit. Ezt az a generáció vallotta, akik már egyetemre is olyan korban jártak, mikor az előző válság megoldása megvolt, és azt épp tévedhetetlen panaceának tartották. Aki ebben nő fel, az már elfejti azokat a kockázatokat és leckéket, amelyeket az előző válság tanított meg.
20. hakapeszi — 2013-05-10 00:00
Egyébként miután többen kritizáltatok, önvizsgálatot tartottam, arra jutottam, hogy talán tényleg én vagyok a hülye, és mivel Belgiumban kirándulok, megkérdeztem a buszmegállóban egy random, jól öltözött, értelmesnek tűnő nyugdíjas belga nénit, hogy mi a helyzet a belga gazdasággal (azzal a jelszóval, hogy „egymás nélkül sötétben vagyunk”, meg korábban egyébként fiatalokkal is beszéltem, de őket csak a buli érdekelte). Azzal kezdte a néni, hogy rosszabb, mint a válság előtt, és ezután is rosszabb lesz, az állam csődközeli helyzetben van, csomó pénzt adott a bankoknak, a bankok meg nem adják tovább, a polgároknak is rosszabb stb. Mondtam neki, hogy akkor ő biztos kommunista, mert nekem is azt mondták az interneten. Azt mondta, nem az a lényeg, hogy kommunista vagy nem, hanem hogy tényleg ez a helyzet.
A poszthoz: igen, ezek biztosan így vannak. Még majd elolvasom. Azért azt már most mondom, kérdés, hogy mennyire „törvényszerűen” alakult így: az amerikai ingatlanárak pl. attól emelkedtek főleg , mivel kb. egyenesen arányosak az ingatlanvásárlásra adott hitelekkel, vagyis minél több pénzt adott a bank a hitelezőknek, az eladók annál magasabbra tudták srófolni az árat. A nyolcvanas években volt egy szabály, hogy csak annyit hitelt adtak, amennyinek a terhei az illető keresetének max. 20 százaléka lehetett. Ezt aztán később feljebb vitték, mondván, hogy milyen jó biznisz, de ez már felelőtlenség volt és szűklátókörűség, és nem az egyetlen ilyen…
Amúgy akkor az euróra mit mondasz, panamajack, marad az eurozóna vagy nem? Mert utólag ugye azt is meg lehet majd magyarázni, akár egyben marad az eurozóna, akár nem, hogy hát igen, ez kérlelhetetlen törvényszerűségek miatt ment végbe, csak a vak nem látta. Nade most látjuk-e?
Illetve még az érdekelne gazdasági témában, hogy miért van az, hogy az agrártermékeket mindenütt támogatni kell, miért nem tudja a piac megoldani? Azt vágom, hogy stratégiai ágazat, meg hogy a háború után kevés volt a kaja, nade azota??
21. panamajack — 2013-05-10 00:09
@hakapeszi: olvasod a gondolataimat! 🙂 Ígérem, hogy a fenti kérdések mindegyikére kitérek majd a folytatásban!
22. professzorpizka — 2013-05-10 06:32
@hakapeszi: micsoda szerencse, hogy találkoztál a belga nemzeti bank nyugdíjas főosztályvezetőjével abban a buszmegállóban!
23. noirp — 2013-05-10 07:45
@ hehehe 😀
24. hakapeszi — 2013-05-10 10:06
@panamajack: Okés.
25. hakapeszi — 2013-05-10 10:09
@professzorpizka: egy átlagpolgár volt, és a kis átlagemberek is, mint én, próbálnak tájékozódni, mi történik körülöttük, az országukban stb.
26. hakapeszi — 2013-05-10 10:21
@professzorpizka: de akkor én is így válaszolok, kár, hogy a napilapok és hetilapok felét minden egyes nap kémiai elemzések és hírek foglalják el, mert ha ehelyett pl. gazdasági témájú cikkek és elemzések lennének bennük, akkor sokkal jobban képben lenne mindenki a gazdaságról, nem csak a kémiáról.
27. marcipan — 2013-05-10 10:29
@hakapeszi: ha a belga néninek annyi agya van mint egy marék lepkének, akkor neked automatikusan igazad van. Nem formállogikából doktoráltál.
28. kszabo — 2013-05-10 11:53
Lehet hogy még hiányzik belőlem egy pár Budweiser, így józanul nehéz pontosítani, de a az enberiség veszte a közgazságtan:)
Az alapja hogy ha itt nem lopunk eleget, megyünk oda, ahol nem ismernek, vagy átfessük a cilindert, vagy a belőle kihúzott békát addig dicsérjük ameddig nyúlnak nem látják:) A Kolumbusz féle gyarmatosításból induló 500 évnek kb. ez a modellje. A mai technológiával 2,5 milliárd ember boldog otthona lehetne a Föld. Ezen létszám átlépése tulajdonképpen a közgazságtan legnagyobb árulása volt.
Innentől lehet tippelni a létszám újra eléréséhez szükséges, vagy kialakuló útról, utakról.
Nyilván a fölösleg egy részét meg fogják enni, már vannak is vagy 2 milliárdan akinek ez már holnaptól menne is életvitelszerűen, de cilinderben dédelgetett járványok előhúzása is napirendre kerülhet.
A többit kritikusaimra bízom:) Üdv!
29. panamajack — 2013-05-10 12:13
@kszabo: hát most kissé elakadt a szavam… Ha a fentieket viccnek szántad, akkor gratulálok, a Monty Python sehol sincs hozzád képest. Ha nem, akkor javaslom, hogy gyere le a szerről, bármit is szívsz…
De most tényleg, szerinted a Föld népesedése a közgazdászokon múlik? Az odáig rendben van, hogy minden közgazdász szuperpotens szexisten, az összes közgazdásznyica pedig milói vénusz szépségű de villendorfi vénusz szaporodóképességű termekenység-istennő, de azért az kissé meredek állítás, hogy Adam Smith-nek 5 milliárd leszármazottja lenne…
30. hakapeszi — 2013-05-10 12:47
@marcipan: értem. Hogy hasonlóan tartalmas megjegyzést tegyek, mint te, a formállogikának szigorúan megfelelve, nem tudom, hogy neked több eszed van-e, mint egy marék lepkének, hisz nem is ismerlek, a nénit legalább láttam face to face, és egyáltalán nem tűnt buta embernek. A néni, az én illetve a te logikai képességeire vonatkozó vitát most le is zárnám.
31. marcipan — 2013-05-10 13:01
@hakapeszi: a tartalmas megjegyzéseket nem érted, úgy kurva felesleges leírni. a néni faszságokat beszél, úgyh hüje. ha szerinted egy random buszos néni okosabb mint egy közgazdász, akkor te is.
32. professzorpizka — 2013-05-10 13:06
@hakapeszi: Torghelle Sanya sem buta ember, hiszen megtanulta, hogy a labdát az ellenfél kapujába kell rúgni. Ugyanez pl. Tokodynak nem jött össze.
33. professzorpizka — 2013-05-10 13:08
@hakapeszi: Wenn ist das Nunstück git und Slotermeyer? Ja! Beiherhund das Oder die Flipperwaldt gersput
34. professzorpizka — 2013-05-10 13:15
Még jó hogy vannak öreg nénik, különben a fiatalok elbuliznák a földet a picsába. Ez annyira megnyugtató tudat, szerintem szerzek egy öregnénis képet, ráfotósoppolok egy gyertyát (mert az kell) és ezzel a szöveggel facebook mémet csinálok belőle, annyira mély és igaz ez.
35. panamajack — 2013-05-10 13:16
@kszabo: Komolyra fordítva a szót, aszondod: „A mai technológiával 2,5 milliárd ember boldog otthona lehetne a Föld. Ezen létszám átlépése tulajdonképpen a közgazságtan legnagyobb árulása volt.” – mégis hogy az istenfaszába jutottunk volna el a sötét középkortól a mai technológiáig az ipari forradalom és az azzal együttjáró népességrobbanás nélkül, te cerkófmajom???
Azt már nem is említem, hogy az ipari forradalmat nem a közgazdászok találták ki. A közgazdaságtant találták ki az ipari forradalom és társadalmi következményeinek megmagyarázására!
36. panamajack — 2013-05-10 13:19
@professzorpizka: Itt nem csak az öreg néni a lényeg, hanem az, hogy ő egy BELGA öreg néni! Márpedig nyugaton mindenki sokkal okosabb, mint az közismert.
37. hakapeszi — 2013-05-10 14:56
Látom, a busz mint az értelmi képességek csökkenését valószínűsítő tényező szerepel, szigorúan a formállogika szabályai szerint. A személyeskedésből rohadtul elegem van, ha nem haragszotok, ugye nem, akkor elköszönök, viszlát.
38. panamajack — 2013-05-10 15:20
@hakapeszi: Jól van na, csak viccelünk! Szerintem egyáltalán nem hülyeségek, amiket kérdezel, a tipikus laikus átlagember problémái ezek. És a közgazdászoknak az lenne elvileg a feladatuk, hogy ezekre a problémákra keressenek megoldásokat. Csakhogy ez nem olyan egyszerű, hogy „több pénzt a zembereknek és kevesebbet a bankoknak!”. De majd a következő posztban részletesebben is kifejtem.
39. becsuszoszereles1k — 2013-05-10 15:26
29.@panamajack: Hogy az osszes poent lelovod, az ertheto – munka es gyerekneveles mellett!:))
De hogy az utolso negy es felmilliard kozgazdasagilag parazita kis csapataba szulettem -, meg a Budweiser ivastol is elvenne a kedvemet, ha nem torkolybe olnem banatom!:)
40. becsuszoszereles1k — 2013-05-10 16:15
Ja, es koszonet a posztert!
41. becsuszoszereles1k — 2013-05-10 16:55
37.@hakapeszi: Par perce, gasztropol. krumplihamozas kozben azon morfondiroztam, hogy a kiegyensulyozottsag es stagnalas utan, vajon mikor kovetkezik be nalad a krizis. Es lon. Mintegy lemodellezted a gazdasagi/tarsadalmi ciklikussagot.:)
Tudom: de ha nem viccelodnek, ha valaszolnak idejeben…
Ha meg nem idejeben, akkor majd: addig meg krizis van (marmint a gazdasagban-tarsadalomban).
Buszozos-gyalogos nenirol, meg amit mondott – komintern veterankara asszocialtam.:)
42. becsuszoszereles1k — 2013-05-10 17:13
31.@marcipan: ‘Csipjuk Dvorakot!’ 🙂
43. hakapeszi — 2013-05-11 06:56
@becsuszoszereles1k: Miután leírtam, hogy elegem van a személyeskedésből, látom, hogy ismét szerény személyemet választottad kissé (a körülményekből adódóan) felszínes megfigyelés tárgyául. Egyrészt viccelődünk, néha egymás közt, néha nem egymás közt, másrészt néha, kis túlzással olyan érzésem van, mintha virtuális inkvizícióban vettem volna részt. Belátom, a belga nénis történet hiba volt, főleg egy éppen nem túl barátságos közegben. Felteszem, hogy az is belátható, hogy a tekintélyre hivatkozás, valódi tekintély esetén, felesleges.
@panamajack: persze, hogy nem ilyen, egyszerű, de a mai pénzpiaci viszonyok közt a pénz eredeti szerepe torzul, amely eredeti szerep egyrészt a gazdaság értékteremtő folyamatainak leképezése, „virtuális könyvelés”, az áruk és szolgáltatások cseréjének megkönnyítésére, másrészt (a technikai fejlődésnek és a szervezésnek köszönhetően) felhalmozódott többlet befektetése, illetve ebből transzfer folyósítása a nem termelésből élőknek (hisz a koncertjegyért nem azért fizetek 5000 forintot, mert ennyi a Beethoven szimfónia vagy a zenekar ára, hanem mert a zenésznek is meg kell élnie valamiből). A torzulás pl. annak köszönhető, hogy a pénz is árujelleget ölt, ahogy Polányi a külföldön talán legtöbbet idézett magyar közgazdász leírta.
44. becsuszoszereles1k — 2013-05-11 22:01
43.@hakapeszi: Nem valasztottalak (ki), hiszen az egesz kommentfolyamban gyakorlatilag majdnem csak a te kommentjeidre reagalnak a hozzaszolok. Ezzel egyutt pont ugyanolyan laikus vagyok a temaban, mint (latszolag?) te.
Milyen tekintelyre hivatkozhattam? A Kominternre?
A laikus velemenyeket (az ertelmisegiet is) pedig feltetlenul meg kell vilagitani, es helyre kell igazitani szakmai hozzaertessel – kulonosen, ha az „eszmecsere” nyilvanos.
A „nem tul baratsagos kozegben” me’g kulon poszt is szuletik.:)
Volt egy momentum, amikor szvsz siman csusztattal (vagy vicceltel?): „Mondtam neki, hogy akkor ő biztos kommunista, mert nekem is azt mondták az interneten.” Valahol itt van a problema: helytelenul kovetkeztetsz, illetve onkenyesen.
Pedig, ha jol ertelek, te is epp a helyes valaszokat szeretned megismerni. Kicsit csusztattam.:)
45. sirdavegd — 2013-05-14 19:26
@panamajack:
No no, Tisztelt Uram, az olajárrobbanást ne tessék olyan egyszerűen elintézni 🙂
Először is, 1944-től a dollárt az aranyhoz rögzítették. Mindez azt jelentette, hogy a nyugat európai jegybankok a hatvanas évektől már foggal-körömmel próbálták fenntartani a 35USD/uncia árfolyamot, miközben a hidegháborúzó USA-ból csak úgy áradtak a dollárok. Hozzá kell tenni, egy világpénz létrehozásához/működtetéséhez eleve szükség van a folyó fizmérleg valamiféle deficitjére, különben nem kerül ki elég deviza külföldre. Az, hogy utána ez még találkozik a vulgárkeynesista fiskális és monetáris politikával, az már ciki. Ebből lett egy kellemes kis 10%-os éves infláció az Egyesült Államokban a hetvenes évekre, miközben már az európaiak (de Gaullelal az élen) már a hatvanas évek végén követelték a pénzgyártás leállítását és egyre kevésbé tudták piaci intervenciókkal fenntartani a 35 unciás árfolyamot, továbbá a nyersanyagexportőr országok is mind inkább nehezményezték azt, hogy egyre kisebb váráslóerejű papírt kapnak az aranyért, kőolajért. Az, hogy mindez a végén egy menetrend szerinti arab-izraeli konfliktus során került terítékre, csak eladhatóbbá tette a dolgot.
Az aranydeviza-standard feladása mondjuk szintén borította a bilit. A másik kommentben már említettem a (deviza)árfolyam ingadozásának erősödését – a korábban kiszámítható +/- 1% ingadozási sávok ekkor alakultak lebegővé, Európában +/-2,5%-ká, aminek az eredménye a félresikerült valutakígyó, majd az ECU lett. A kamatok szempontjából pedig 1979-ben került a szemétdombra a hozamgörbe aktív befolyásolása. A tőkeáramlások liberalizálása már érdekesebb dolog, mert az IMF alapítása óta kiemelt cél a konvertibilitás, ami 1973 óta egyet jelent a szabad tőkemozgással (pénzügyi mérleg rövid lejáratú tételei korlátozás nélkül mozoghatnak), a dolog mókásabbik fele akkor kezdődött, amikor a szolgáltatások szabad nyújtása (GATS) és az információs technológia forradalma társult melléje.
A hetvenes évek válsága tehát sokkal inkább volt az állam kockázat kezelő szerepébe vetett bizalom válsága – miután látványosan felsült az árfolyamok és a kamatok menedzselésével és azt visszatolta a tőkepiacokra „oldjátok meg, ahogyan tudjátok” alapon.
Friedman esete egyébként hasonló Keyneséhez: minkét közgazdász már évekkel, évtizedekkel előtte összerakta a maga kis modelljeit, publikálta a cikkeit, csak épp a Kor akkor igényelte hirtelenjében azokat a megoldásokat, amelyeket ők kitaláltak. Divat szüli a diszciplínaváltást, no 😀
46. sirdavegd — 2013-05-14 19:39
@panamajack:
Pedig igazad van, a közgazdász lányokat illetően (kiemelndő ezen beül is a pénzügyek világa 😀 ). Hallgató koromban legalább is még nagyon így volt, azóta meg azt vallom, hogy az ember bár értékelje az Úr alkotását, ámde ne játszon az étellel 😀
47. sirdavegd — 2013-05-14 19:46
@kszabo:
Kissé Malthusi értékelésnek tűnik ez nékem. Legutóbb ő volt az, aki amiatt nyavíkolt, hogy túl sokan vagyunk. Mint utóbb kiderült, nem lett igaza, kaja van dögivel, lett jólét meg rezgő toka, ellenben fogy a népesség Európában és Japánban. BezzegUSA-ban meg stagnál.
Arról meg az ajrópai szobatudós hadd ne tehessen már, hogy a cirka 731 milliós kontinensén kívül ki hogyan, miért és merre szexualizál és gazdaságilag mennyire megalapozottan teszi ezt. Pontosabban a kutatóhad egy része elmolyol azzal is, hogy milyen paraméterek mentén lehetne/szabadna segíteni az egykori gyarmatok piacra jutását, meg vannak ilyen ENSZ Milleneumi céljaink is a szegénység csökkentése végett (az Úr mentsen még egy ilyen szakdolgozattól), de én az ilyesmihez nem értek, szóval legfeljebb csak egy roppant objektív, ámde tartalmas magánvéleményre tellene 😀
48. sirdavegd — 2013-05-14 19:53
@panamajack: Megnyugtatásotok végett közlöm, én nyáron megálltam egy osztrák buszmegállóban, de ott nem állt senki, ellenben rohadtul szakadt az eső 😀 😀 😀 Mondjuk az évek során (kb. a második „Béla-néni” után) megtanultam, hogy nálam jelentősen idősebb emberi lény azon kérdésére, miszerint mi a foglalkozásom, azt válaszolom, hogy statisztikus. Végülis pénzügyi idősorok modellezését tanítgatom, csak még mellé még értem is amit látok. Ellenben megspórolok magamnak olyan 100 dolláros kérdéseket, miszerint „megmarad-e az euró”, „mikor lesz vége a válságnak”, „hülye bankok szivattyák a hitelestet”. Nem elegáns, ámde azóta nyugodtabb a’ élet.
49. panamajack — 2013-05-14 20:42
@sirdavegd: Még egyszer köszi az értékes kiegészítéseket. A posztban nem akartam ilyen mélységekbe belemenni, mert egyrészt így sosem érnék a végére, másrészt egy elsősorban nemközgazdászoknak szóló ismeretterjesztést nem akartam túlbonyolítani. Viszont az remek dolog, hogy a kommentekben helyreteszi a slamposságomat egy igazi szakértő! 🙂
50. panamajack — 2013-05-14 20:44
@sirdavegd: A harmadik résznek a malthusi szakadék vs a fenntarthatóság az egyik központi témája… 🙂
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.