A tegnapi írásom óta sok kritikát kaptam, hogy nem értek én ehhez, a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad. Igaz. Ha nincs vihar.

Egy rendes számumot persze bármikor lehet fújni, kis szerencsével. Sokan elfelejtik, hogy Magyarországon nincsen politikai botrány. Az utolsó ilyen Gyurcsány Ferenc öszödi beszéde volt, az volt az utolsó, következetesen végigvitt nagy botrány. Schmitt Pál ügye lehetett volna hasonló, de ott a Fidesz gyors tisztáldozata megmentette a pozíciót.

Azóta semmi.

Az ugyanis, sokak hiedelmeivel szemben, nem botrány, hogy mondjuk Lázár János lelőtt X darab fácánt. Ez a választókat nem érdekli. Az a hagyományos keret, hogy  a politikusok gecik, kimerült, elfáradt, kiüresedett.

A magyar közéleti kommunikációs térből a kormánypárt kiszorított mindent és mindenkit, bulvártémákkal, oda, egy olyan gyenge sztorival, hogy valami fideszes közkatona leaszfaltoztatja az utcát a házáig, nem lehet visszakerülni.

Témákat kell találni, megjelenési felületeket, és olyan szereplőket, akik képesek nyomást helyezni a fideszre.

Amíg ezek nincsenek meg, addig marad az erőtlen tiltakozás, háromezer ember kimegy a Kossuth térre, majd minden megy tovább-minta.

A konkrét példában persze mindenki tudja, hogy a Tékom és a Fidesz lemutyizott egy csomó pénzt, tehát a Tékom magától nem áll csak úgy ki majd a szólásszabadságért.

Ez az a hely és idő, amikor:

1. Ki kell vinni a balhét a Fidesz által uralt médiatérből. Ez olyan balhé, amivel meg lehet ugrani a FAZ, a Süddeutsche Zeitunk vagy a Spiegel ingerküszöbét.

2. Át kell tenni olyan emberek kezébe a balhét, akik vezető német értelmiségiként megengedhetik maguknak, hogy absztrakt módon, milliárd euró ide vagy oda, számonkérhessék a német államon, a Tékom fő tulajdonosán a lukasenkai módszerek támogatását.

3. Amint ez megtörtént, a Tékomnak és a német kormánynak a német közvélemény előtt állást kell foglalnia, hogy  Orbán összevethető Lukasenkával, vagy nem. Tekintettel az itt befektetett német euromilliárdokra, a válasz reálisan csak az lehet, hogy á dehogy, Orbán nem Lukasenka.

4. Orbán nyilvános megvédése után azonban a német diplomáciának és nagyvállalatoknak aktívabban kell vigyázni arra, hogy a lukasenkaság látszatát elkerültessék Orbánnal.

Ezt az egy hasznot tudja hozni egy olyan levél, amilyet tegnap megírtam. Nyomást és a mozgástér szűkítését. Arra, hogy ezt az ellenzék miért nem teszi meg, sajnos elég biztos tippjeim vannak, majd nemsokára megírom, de a hányingert le kell küzdeni.