A Nyugat és a NATO fél év totojázás után végre elszánta magát, hogy keményen odasuhintson Putyinnak, és egyértelművé tegye, hogy „hanyatlás” ide vagy oda, még mindig mi vagyunk a legerősebb kutya a világon. A cowboy szigorú tekintettel belehunyorított a felkelő napba, megropogtatta csontjait, majd villámsebesen előkapta a revolverét, megpörgette a mutatóujján, és lábon lőtte magát.

Egészen pontosan erről beszélek:

http://444.hu/2014/09/05/a-nato-belekarmol-az-orosz-erdekszferaba/

Természetesen nem arról van szó, hogy a NATO-nak ölbe tett kézzel kellene néznie, ahogyan Oroszország immár katonai akciókkal is elkezdte restaurálni a régi szovjet érdekszférát – ez természetesen lehetetlen lenne. Egy magát komolyan vevő világhatalom egyszerűen nem tűrheti, hogy ne válaszoljon keményen és egyértelműen egy olyan kihívásra, mint gyakorlatilag az összes Ukrajnát érintő nemzetközi egyezmény csípőből felrúgása és nyílt katonai agresszió Putyin által. A ledobott kesztyűt fel kell venni, különben a nyugati szövetség presztizse és ezáltal ereje is vészesen lecsökkenne. Csak nem így.

Grúzia és Moldova NATO-tagságának kilátásba helyezése ugyan elsőre fenyegetően hangzik, de valójában csak egy rossz vicc. Jobb esetben átlátszó blöff. Ez még egy a diplomáciában alapfokon jártas személynek is világos kell, hogy legyen, hát még az orosz kormányzatnak. De most komolyan: adott két, Nyugat-Európához sem földrajzilag, sem kulturálisan, sem gazdaságilag nem kötődő, a nyugati demokratikus normákat nyomokban sem teljesítő, etnikai konfliktusok által szétszabdalt korrupt csődtömeg, ahol az oroszok bármikor az ujjuk csettintésével ki tudnak robbantani az ukrajnaihoz hasonló polgárháborút. És adott a NATO-alapszerződés híres ötödik cikkelye, miszerint bármelyik tagország ellen indított külső támadás automatikusan az összes tagország elleni agressziónak minősül. Ha Ukrajna NATO-tag lenne, akkor most éppen a Harmadik Világháború folyna. Talán még atombombák nélkül. Amennyiben a fent említett két ex-szovjet köztársaságot felvennék a szövetségbe, a konfliktus előbb-utóbb elkerülhetetlenné válna, épp azok inherens instabilitása miatt. Van valaki, aki komolyan elhiszi, hogy a demokratikus országok közvéleménye hajlandó lenne megkockáztatni az Armageddont két ilyen istenhátamögötti koszfészekért? Hát akkor? Az ötödik cikkely figyelmen kívül hagyása viszont gyakorlatilag a szövetség végét jelentené, hiszen ha egyszer is előfordul, hogy egy tagországot cserben hagy a többi, a NATO elrettentő ereje azonnal nullára redukálódik. Az oroszok tehát pontosan tudják, hogy Grúzia és Moldova soha a büdös életben nem lesznek tagok. Viszont ezzel a húzással a NATO igen készségesen alátámasztotta Putyin belpolitikai érvelését, miszerint a Nyugat fenyegeti az orosz biztonságot, és nem fordítva.

Ráadasnak ez az egész teljesen fölösleges is volt. Minden felszínes látszat ellenére ugyanis a nyugati gazdasági szankciók sokkal jobban fájnak Oroszországnak, mint viszont. Fokozatosan szigorítva őket előbb vagy utóbb Putyin gazdasági hátországa és politikai népszerűsége meg fog roppanni, és ezt maga Putyin is tudja. Még mielőtt ez bekövetkezne, megegyezésre fog törekedni. Persze a Nyugat úgy tenne a legjobbat magának, hogy ezt az új hidegháborús helyzetet a saját megbomlott egységének és az Unió iránti eltökéltségének megerősítésére használná fel. Nem is beszélve arról, hogy ha az előállt kényszerhelyzet hatására az európai gazdaságok igazán komoly lépéseket tennének a fosszilis energiaforrásoktól való függőségük csökkentésére, ez hosszútávon is kihúzná mind az oroszok, mind az arabok méregfogát. Meg esetleg bónuszként megmentené a Föld bioszféráját.

Katonai szempontból az összes többi nyilvánosságra hozott intézkedés: gyorsreagálású európai hadtest létrehozása, amerikai bázisok telepítése Kelet-Közép Európába, rakétavédelmi rendszerek üzembe állítása, a mai NATO-tag országok védelmének megerősítése adekvát, és a jelen helyzetben elégséges válasz. Ami pedig a balti országokon kívüli volt szovjet tagköztársaságokat illeti: a Nyugatnak egyrészt semmi jogalapja, másrészt igazi érdeke sem fűződik hozzá, hogy a saját szövetségi rendszerébe integrálja őket. Persze lehet és kell is a lehetőségekhez képest támogatni a helyi demokratikus és nyugatbarát politikai erőket, lehet titkosszolgálati módszerekkel borsot törni a medve orra alá (ahogyan ezt a medve is megteszi velünk), de egyszerűen ostobaság Európa, sőt az egész világ sorsát erre tenni fel. Mint 1956-ban mi magyarok is megtudhattuk, az ideológiai szimpátia nem elég ahhoz, hogy a NATO egy potenciális atomháborúba keveredjen. Akármennyire is fájdalmas volt ez nekünk, nem jártunk volna jobban az alternatívával (gombafelhő Budapest felett) sem, és ezt az ukránoknak, grúzoknak, moldávoknak is meg kell érteniük. Viszont ahogyan a hidegháború végkifejlete is megmutatta, a Nyugat képes egy katonailag legyőzhetetlen ellenség felett is diadalmaskodni azzal, hogy egy gazdagabb, erősebb és boldogabb társadalmat tud felmutatni, mint eddig bármelyik diktatórikus riválisa. Ahogyan az angol király is javasolta a nácik által bombázott londoniaknak: „keep calm and carry on”. Én még hozzátenném: „and don’t do anything dumb”.