majd ha én is öreg leszek, mint az országút, kedélyesen szellemi hanyatlásom utolsó, valamelyest még méltóságteljes pillanatai egyikében, amikor valaki még nem Peti bácsinak, hanem Miniszterelnök Úrnak hív, akkor tán engem is megkérdeznek majd, há’ hogy is vót’ akkor régen, 1989-2014 között Magyarországon.

Nos, megnyugtathatom, minden rendben volt. Például a szüleimet nem rúgták ki páros lábbal a munkahelyükről. Nem mondtak nekik olyat, hogy bocsibocsi, a világhírű magyar kohászat/buszgyártás/cipőgyártás valójában nincs, ti pedig a világhírű szakmátokkal együtt menjetek és próbáljatok a többi szerencsétlennek szappant/aloe verát/életbiztosítást eladni, és nem éhen halni.

Ebben az interjúban tagadni fogom például, hogy 2014-ben egy fél budapesti kerületben szinte csak olyan emberek éltek volna, akik egyébként ipari festékhígításra használt kemikáliákban feloldott ipari patkányméregbe kevert ipari mittudoménmit lőttek volna intravénásan, egymásra halálos betegségeket ragasztva, mert egy járványügyről mit sem tudó buta senkiházi volt ott éppen akkor polgármester.

Tagadni fogom, hogy Magyarországon akkoriban, ha valaki nem Kovács Józsefnek született, hanem Rézműves Antóniónak, akkor esélye sem volt arra, hogy írástudatlan szülei és családja közepette valaki felfedezze tehetségét, és odafigyeljen rá, és hozzásegítse önmaga kiteljesedéséhez. Nem voltak cigánygettók, mindenféle keletmagyar falvakban és városokban, ahova a rendőrök is csak állig páncélban mertek bemenni.

Természetesen elnéző mosollyal fogom lesöpörni azt a történészi érvet, hogy ebben a 25 évben bárki is aki a kormány közelébe jutott, legyen az egy fejér megyei párttitkár fiacskája, félárvaságból miniszterelnökségig könyökölt kiszes, pesti zsidó úrifiú, intézményesített lopási szisztémát épített ki, és ezzel emberek millióit tette szerencsétlenné.

Miért is mondanék már majd mást az újságírónak? Hiszen én nem nyomorogtam, nem vagyok cigány, drogos, és lopni se loptam. Tehát akkor ez nem is volt. Támasszuk fel a méltóságot, emeljünk szobrot a… na jó itt azért gondban lennék, dehát addigra biztos lesz valami mítosz a dologból. Legalább az én deres fejemben.