– Szalonnát Fiam?

– Még egy katonát, nyugodtan a fehérjéből is, Atyám.

– Fene vigye el, zsíros ez, olvasztja a láng.

– Rendes kés nincs?

– Nincs. Lángpallos van.

– Na, de legalább a kenyér megpirul.

– Na, az legalább meg. Bort, Fiam?

– Igen, kérek. Cserszegi?

– Irsai.

– Aztán mondd csak fiam, mire jutottál odalent?

– Nem sokra. A templomok üresek. Amelyikben vannak, ott meg nagyon szar a zene.

– Semmi Bach?

– Semmi.

– Akkor nem lesz idén sem utolsó ítélet?

– Nem tudom, hogy csinálhatnánk meg. Illetve, van egy ötletem, csak az olyan, nem is tudom.

– Na, ki vele Fiam.

– Tudod, teremtetted ezt a rengeteg elektronikus kütyüt.

– Igen, rémlik valami, Gábriel ötlete volt, az Ige terjesztésére, de úgy tűnik, hogy lenyúlta ezt is Lucifer.

– Na igen, azt hiszem, hogy az emberek elméje hamarosan egyesül ezekkel az izékkel. Végülis telepíthetnénk oda a Szentlelket, amúgy is ő azért alapvetően egy szoftver.

– Ne legyél tiszteletlen Fiam. Mária! Légy oly kedves hozzál még nekünk egy kis bort! Tessék? Nem, irsait!

Nem jó ötlet, Fiam. A Szentlélekre szükség van, tudod, természeti katasztrófák, ilyesmi.

– Akkor menjek én?

– Menjél fiam, ha az utolsó ember is egyesült a szoftvereivel, menj le, és jöjj el nekik újra mint szoftver.

– Atyám, és mi van, ha másolatok jelennek meg, és mi van, ha kalózpéldányokban, rossz indulatú programként próbálnak terjeszteni majd?

– Fiam, Fiam, ezt én már akkor tudtam, amikor nem is volt még szó telefonosdiról. Lesz majd malware, Antikrisztus, lesz a neve, és a száma: hatszázhatvanhat.

– Te nagyon bölcs vagy, Atyám, ugyanakkor megspórolhattál volna egy kínos földi munkautazást, tudom mennyire utálom ezeket. Most meg poshadjak mindenféle chipekben?

– Nem fiam, velük leszünk ott is, mindennap, az idők végezetéig.

– Na itt a bor, egészségedre Atyám.

– Isten-isten!